B.

† bánatteljes: bánatos.
† bánkódik v. kesereg vmi fölött: vmin.
† beállítja a munkát, a további üldözést: a munkát megszünteti, az üldözést abbanhagyja; † beállítják fizetését: lefogják.
† bebeszéli magának: elhiteti magával; azt képzeli.
beér: ink. elér, utolér; † beér vele… beéri v. † ennyit is eléglett, mert hiúsága beért vele (Szalay): beért v.
† behozza a mulasztást, a kért az idôveszteséget: kipótolja, helyre üti.
beigazol: ink. bebizonyít, megb., igazol.
beismerjük: ink. elism., megvalljuk.
belát vmit: ink. átlát vmit v. belát vmibe.
beljebb: ink. bellebb.
† belterj: tömöttség, alaposság, belterjedés; -es: tömött, alapos, intensiv; -ileg: alaposságra nézve, belterjedését tekintve. V. ö. külterj.
† belügyér: belügyminiszter.
bennünket, benneteket: l. Névmások I.
† berzerô: villámos erô.
† beszély: elbeszélés, novella.
beszüntet: ink. megsz. † beszüntetik fizetését: lefogják.
betart: † a határidô nem tartatott be (wurde nicht eingehalten): a határidôt nem tartották meg, nem vették tekintetbe; † betartja száját: befogja sz.
betekint: † a bizonylatokat be sem tekintették: meg sem t., beléjük sem tekintettek; † hol mindennemű lapok megkaphatók és betekinthetôk lesznek: megtek.
bevallja a vádlott: ink. kivallja (ellenben bevallják jövedelmüket a polgárok).
† bíbornok: bíboros. (“Agg Szécsi szól, a bíboros.” Czucz.)
bír vmivel hs., de szokottabb: van vmije, erôs lábbal bírnak: e. lábuk va; – bír vmit = szabadon rendelkezik vele, ô az ura birtokában van, possidere, besitzen (p. most ô bírja ezt a jószágot,e tartományt); gabere, haben = van neki: † az egylet a nôk helyzetének javítását bírja célul: az egyesületnek célja a n. h. javítása; † ez állatok bírnak oly szerves részeket: ez állatoknak vannak oly organikus részeik is.
Birtokos személyragok közül pontatlanul használják a 3. alak h. az egy birtokos alakját akkor, ha a birtokosok valóságos dativusban vannak megnevezve (fôleg akkor kirívó, ha egymástól távolabb állnak v. ha a birtok neve megelôzi a dativust) p. ez a munkásoknak nagy könnyebbségére lesz: ink. könnyebbségükre; amely szavaknak mély magánhangzói vannak: hangzóik; önöknek nem lehet fogalma róla: fogalmuk; Mohácsnál szerencsétlen ütközete volt a magyaroknak: ütközetük. (A köznyelvszokás a birtokos többségének megjelölését rendesen csak akkor mellôzi, ha a birtokszó a birtokos szóval szoros genitivusi, birtokos viszonyban van; p. a munkások panasza v. panaszai e h. a munkások panaszuk v. panaszaik ; az ôsöknek dicsô harcait zengi el a maradéknak.) – Kezei, szíveik, hajaik stb: l. Többes szám.
† bizottmány: bizottság.
biztonság: ink. biztosság.
† borlél (lélek-bôl): borszesz.
† boszorkánylövet: oldalnyilallás, szegezés, farzsába.
† ból l. -bôl.
Helyesírásunk egészbe véve etimologikus, azaz nem a kiejtés szerint írja, hanem föltünteti sértetlenül a szónak világos elemeit, p. az összetételnek tagjait, a tôt és képzôt v. ragot (virágcserép, fáradság, fonja e h. virákcserép, fáraccság, fonnya); kivéve ha nagyon is eltér a kiejtés az etimologiától, különösen a t-végű igék fölszólító alakjában (bontsa, értsük, lássuk, nem: bontja, értjük, látjuk) és pótló mássalhangzónyújtás esetén (szemvel azval hozja h. szemmel avval hozza). Itt t. i. az egyik hang elvész s pótlásul a másiknak kiejtését nyújtjuk, hosszabbítjuk, a szájrészeket tovább tartjuk az ill. helyzetben. Tehát olyan szavakban, minôk retten loccsan öccse bizonnyal stb. tulajdonkép nem két t, cs, ny hangot ejtünk, hanem egyet, csakhogy hosszút. Azért nem kell így írni öcscse, bizonynyal, királylyal stb. hanem lehet rövidítve: öccse, bizonnyal, királlyal. A hosszúság megjelölését hibásan elmulasztják a következôkben, melyeket a köznyelvszokás hosszú mássalhangzóval ejt: † rosz, köny, vajon, épen, -képen, aféle ebeli aképen ahoz: rossz, könny, vajjon, éppen, -képpen, afféle ebbeli ekképpen ahhoz. De mind a kettô helyes: reméllem és remélem, szóllok és szólok, csodáll és csodál, szôllô és szôlô; uzsonna és uzsona, szalonna és szalona. – Hibás etimologia szerint írják ezeket: † higyjen, különb, különben, különbség, mértföld (l. ezeket): higgyen, külömb külömben, mérföld. – Az etimológia ellenére írjuk: aggat, szaggat, faggat, tehát † akkat, szakgat, fakgat. – A magánhangzók írásában sokan elmulasztják az í ű ú hosszúságának megjelölését (tanul rosszul vitézül viz e h. tanúl víz stb.), s ez nem nagy baj, mert rövid i ü u-nak ugyanaz a hangzása van, s e hosszúkat az országnak nagy részéven röviden szokták ejteni; de kívánatos a hosszú í irása az -ít végű igékben, mert sehol sem mondanak ilyeneket-: tanitani, segitek, hanem v. tanítani segítek v. tanittani segittek. – Apjok és apjuk házok és házuk, késök és késük ( az elsôk a régibb alakok) egyaránt helyesek, mert mindkét ejtés dívik, de a 2. helyen állók ajánlatosabbak, mert általánosbak s mert soha sem okoznak kétértelműséget, mint p. aranyok, ökrök stb. melyek egyszerűen többest is jelölhetnek. – L. még Idegen szavak és Görög nevek.
Helyhatározók. Három fôosztályuk van, aszerint amint azt határozzuk meg, hol történik, v. honnan indul ki, v. hová irányul a cselekvés ; p.
 
hol? honnan? hová?
itt innen ide
mindenütt mindenünnen mindenüvé
föld alatt föld alól föld alá
földben földbôl földbe
háznál háztól házhoz
rajtam rólam r(e)ám.
 
Ezeknek pontos megkülönböztetésére ügyelni kell; p. † az üldözés elôtt menekülni: az ü. elôl m.; † bátorkodom itt saját conjecturámat mellékelni: b. s. c. ide mell. Igaz, hogy néha a köznyelv is elcseréli e három viszonyt, de akkor rendesen más észjáráson alapszik a kifejezés; p. balra a mi házunk van (tuldkp. balra tekintve, ha balra fordulunk), jobb felôl (jôve) egy szobrot látni; fejtül, lábtul; odaát, odahaza e h. ott át, otthon. – Hibásan használják néha az -n ragos helyt. -t: fôiskolán tanul e h. fôiskolában; az egyetemen tanít; egyetemben v.-nél; a megyeházán tartják a gyűlést: a mházánál v.-ban.
hibázik hs. hiányzik értelemében is.
† hiblépés: ballépés, félrelépés.
† higyjen: higgyen, mert nem vmi higy igébôl lett, hanem a hisz ige hív- tövébôl: hív-jen, úgy hogy a v. elveszett: híjjen, s a j gy-re vált: higgyen, mint a vigyen tegyen (viv-jen, tev-jen) stb. igékben.
† hírnök: hírmondó, hirdetô (A.), hírlô (Vör.).
† hitküldér: térítô.
hív: † életbe h.: é. léptet, létesít, mteremt.
† hivatolt: hivatkozott hely, oklevél: idézett.
† hízlalda: hízlaló.
(† honvéd: honvédô.)
† hordár.
† horderô: fontosság; nagyhorderejű: fontos, hathatós, messzeható, messzevágó, életbevágó.
† hordképes: bírós; -ség: bíróság.
† hordszék: gyaloghintó.
† horgany: zincum.
† hosszú képet csinál: leesik az álla, elhűl.
hoz: † ítéletet h.: i. mond, ítél; áldozatot h.: ink. á. nyújt, fölajánlja az á., áldoz; cikket, bírálatot h. a lap: közöl; jövô héten hozzák színre: kerítik v. kerül sz.; javallatba hozták; j. tették, j. ment, javasolták; † tisztába hoz: tisztáz; † zavarba h., rémülésbe h. (Vör. Ald. IV.): ejt.
† hozzá még nagyon szép is: azonfölül, a. kívül.
† hökhurut: hurut, szamárh.
hulla: ink. holttest; dög.