Az Árpádházi királyok korában környékünkön a Csák-nemzetségnek voltak birtokai. Csák bán már 1270-ben a Bakony örökös ispánja volt. A falu nevét a vár első tulajdonosától, a szintén Csák-nemzetségbeli Ugod bakonyi örökös ispántól nyerte. Ugod fia volt Csák II. Demeter, aki 1281-ben bakonyi főispán, később bán. Halála után Luka fia Ádám unokájára, Pál fia Péterre szállt Ugod, aki azt Kőszeghy (Németújvári) Ivánnak adta el. A korabeli krónikák megemlíti, hogy IV. (Kun) László király 1289. december 1-én Ugodon táborozott, de ellenségei elől sürgősen a Tiszántúlra kellet visszavonulnia.

I. Károly király a cseh Csenignek adta 1328-ban, ettől kezdve Chenig de Wgod néven szerepelt az okiratokban. 1346-ban Chenotonus Wgut comes nevében fordult elő. A Dorozsma-nembéli Gara Jánosé, a nádor fiáé 1398-ban. A Garaiak 1450-ig rendelkeztek a várral. 1494-ben Szapolyai Istváné, 1502-ben János nevű fiáé. Királyi adományként lett 1535-ben Choron Andrásé, majd Choron Margit kezével - akit Nádasdy Kristóf vett feleségül - a Nádasdy-család birtokába jutott. 1563-65 között Ugod is török kézen volt. 1608-ban a várúr, Nádasdy Tamás, földet, rétet, erdőt adott Ugod új telepeseinek. A jövevényeknek csak a vár védelmére kellett kiállítaniuk lovast, vagy gyalogost.

A várat Nádasdy Tamás, Megyeri Imrének adta el. 1616-ban Árki Péter a várnagya. Tíz évvel később már elhanyagolt állapotban volt: csak palánkkerítés vette körül. Az 1632. és 1641. évi záloglevelekben még szerepelt, védelmi jelentősége azonban megszűnt. A század végén - a pápai és devecseri uradalmakkal együtt - az Esterházy grófok kezére került. A várnak csak romjai maradtak meg, amelyre 1756-59-ig templomot építettek.

Ugod 1527-től 1658-ig mezőváros, majd paraszti falu lett. Határait kétnyomásban művelték a XVIII. században. Rozsot és kétszerest termeltek. Sertéseiket a Bakony erdőségeiben makkolták. Meszet égettek. Egykori termálfürdőjét sokan látogatták.