Sohl Sohl
glória-fürt tört ki koponyájából.
szent félelemben fölnyitotta mellkasát,
és egy tojásdad kézitükröt
vett ki belőle.
elefántcsontból és kristályüvegből
volt, tökéletes munka. Meg
akarta vizsgálni az arcát, mégis
percekig csak a tükör elegáns kidolgozását
nézte. az elefántcsontnak
gyönyörű szemcséje
és erezete volt; középen
repedés. letérdelt, és hunyorított, hogy
jobban lásson. a repedés mélyén kert virult.
olyan zölden, hogy ő összerogyott
a nevetéstől,
aztán csak gurult és gurult,
rá és bele a hűs
üvegpengékbe. ömlött a vér, elöntötte a bámulatos
mezőket. a halvány glóriák,
melyek megszokták az imádatot,
felütötték fejüket, hadd
mossa őket a rubinvörös
fényűzés. néhány esős nap
után, meg hogy a férfi
minden nyoma eltűnt, megengedték
a
gyerekeknek, hogy ott kóboroljanak és örvendezzenek
a hosszan elnyúló pipacsmezőkön.
Tornai Szabolcs fordítása