Ismeretlen szerző  Ballada az cabito-szereknek az káros hatásárol

Oh, tegnap még orgiakon tanczot vigan roptam,
nem kellett mást, tsak egész nap henyélnem;
de az nagy dákót tövig bé is szoptam:
élek mastan langy vizen es penészesch kenyéren!
Mert tömlöczbe dugtak az hírös zsandárok,
es kínoznak kajánul tsak reám katsintva –
én menten tisztös deákká avange-álok:
nem gyujtok rá többé soha az tsointra!

Gummi-bottal ütik lépem es fülemnek töveit,
ez, mit vélem gaz tsendörség mível,
es vizslatják adóm: ideit meg tavalyit:
bünhődök helyetted, drog-báró és díler!
Oh, bár laknék hollandusch városodban,
pattannék menten rá az jó kotsimra –
Jesus, botsásd meg bűneim, tudom, jó sok van,
de nem gyujtok rá többet soha az tsointra!

Igérem, eztán tsak dallolok, mint az kis patsirta,
hihetsz majd árva wándor czinegének –
tsak ne henteregjek itt lapítván faschirtra:
eztán tsak más halluczinogénen élek!
Ott az jó ser, muscht, és az kóscher silva,
felnyalom én, bárki is a földre lotstsintsa!
Majd fütyüllős baraczktól terülök el beszivva:
dehogy gyujtok én rá többet az tsointra!

Herczeg! Légy kegyes, engedj ki az szabad világba,
ne sinylödjek vermedben imigyen tsonkitva –
ha kell, meghalok érted, fulladva piába,
de nem gyujtok én rá többé soha az tsointra!
 

E régi balladánk szerzője ismeretlen, nevét feltehetőleg az üldöztetések miatti félelmében hallgatta el, még a korban oly divatos akrosztikon eszközével sem fedi fel magát. Legrégibb előfordulása a többségében óközépfelnémet szövegeket tartalmazó Kann a’ bis-kódex, de Balassi is felvette a Beteg lelkeknek való füves kertecske című gyűjteményébe. Az opus keletkezését a -dik századra tehetjük, ugyanis ekkor hozta meg V. Orbán rendkívül szigorú II. Drogtörvényét (Anticannabicitas et Cocainhasismus killerium), széles körű tiltakozást váltva ki a korabeli fiatal éretlmiségiek körében.

Közzéteszi: Király Levente