Rend Rend
Ahogy szőlőkacsokról tekerednek
le
a húrvékony kapaszkodó indák,
melyek szinte kivétel nélkül
a rozsdától hullámzó,
öreg drótra találnak,
úgy képzeltem a mindent:
a kibogozhatatlan,
csomósodó rendszert,
és hogy a kacsokra kéz
nem vigyáz, sem bármiféle
erő,
csak burjánzik ki a főág
és a mellékág között
süldő szemtelenséggel egy
harmadik,
és a tőkében ujjnyi vágatok
lesznek az erőlködéstől,
de – ahogy Tata mondja – megneveli,
megneveli úgy is,
átkozottul nehéz, de megcsinálja,
aztán dongók, vaddarazsak zsákmányolják
a cukros szemek garmadát,
sajnálom, de jó nézni,
hogy gondozatlanul is
milyen szép.
Egy már majdnem üres fészerből,
hol oszlopnyi hasított fát
hagyott csak a fagy,
hol megbújni is alig lehet,
mert a hajszálréseken át
árulkodik a test egyenesekre
metszett árnya, lesem
lélegzetvisszafojtva a tojókat,
keresem a kotlás rendjét,
felrúghatatlan sort sejtve benne:
a tépett tollú, például,
harmadik napja nem eszik meszet,
hiányzik begyéből a komor
gomolygás,
az inger, mi eleinte futásra hajtja,
ha a rangidős kakas valahogy
átszabadul,
de ami bólintás előtt egy
kicsivel
mégis megadásra kényszeríti,
és hamarabb guggol,
ahogy a nők,ahogy a nők
ezt tudják,
mégha, úgy tűnik is, számukra
nem több az egész kényszerű,
otromba erőszaknál.
Mikor egyik fakkból
a másikba kell hurcolnia
az új fiúnak kis motyóját,
akkor dagad föl, mint a savó,
a váltás,
az, amit igen tapasztalt férfiak
úgy is mondanak, szükség, –
és a suhanc, mert több nem jár,
ilyenkor törött fogasokat kap,
csonka akasztókat,
miken meg nem marad
kabát, és az öregek,
akik után már nem megy az
idő,
oktalan bosszúból mocskosra
tapossák a földre hullt,
tiszta göncöket.
Lám, öt év múltán kezd
lábra kapni bennem
egy ragacsos szájú, ósdi akarás,
hogy áhítom a vájt medrű,
beálló dolgokat,
hogy a rögzítés, kár tagadni,
jólesik, és a formáknak örvendek,
mint a táncban:
a fésű-formán váltó diagonálnak,
mely, igazi meglepetésemre,
félkörré horpad,
és imádom a szólistát,
mihelyt a karba visszalép,
de legjobban a levonulás
előtti,
leplezett totálban gyönyörködöm,
mert a tojásdad körökben,
dzsumbujokban lábszagú próbák
tucatja tolong,
s az összeszokás, ha rémisztő
is,
vigasztal.