Berkes András képei elé

Dr Turok Margit művészettörténész megnyitó beszéde.
Elhangzott 1996-ban. Budapesten a Társalgó Értelmiségi Klubban.


"a sokaságon túl az egyben él és az Egységet látja" /Hamvas Béla/

Képek, keretbe foglalt világ, szerkezet, kompozíció, formák, színek és szimbólumok. Szerkesztettség, szín és formaérzék, mesterségbeli tudás, tartalom és forma egysége. Kategóriák, amelyek segítségével a modern ember igyekszik egy művészeti alkotást birtokba venni. A mű nem ez, nem csak ezt jelenti, mert e logikai fogalmak csak a felszínt jelölik, azt, ami a fizikai érzékszervekkel felfogható. A műalkotás valóságosan akkor vehető birtokba, ha az intuitív úton kapott információkat is hatni hagyjuk. Mert tudatunk mélyén ott szunnyadnak azok az "ősi" képek, amelyek kódokban őrzik tudásunkat az egyetlen valóságról, múltunkról és jövőnkről. Tudatunk mélyéről felmerülve, szimbólumokon keresztül közvetítik az üzenetet. Jézus mondja Szent Fülöp Evangéliumában: "Az igazság nem meztelenül jött a világra, hanem szavakba és képekbe öltöztetve. Földi halandó más módon meg nem értheti."
Erről az igazságról faggatjuk Berkes András képeit. Képeinek látványszintjén erőtelje expresszivitása, dinamikus ecsetkezelése, a nagy méretek kedvelése ragad meg bennünket. Vörös és kék pulzáló foltok duzzadnak ki és robbantják szét a fizikailag zárt, sík felületet. Előrenyomuló és hátrahúzódó tréviszonylatokat teremtve kap életmozgást a kép. A természet tesz így tavasz kezdetén, amikor a kos, majd a Bika csillagképek, a halak, csendességében összegyűjtött változásenergiáit felszínre "öklelik", hogy a Nap aranyszínű, kozmikus energiájával megtermékenyíthesse. A kék és vörös uralmát további, a földi életet szimbolizáló színek: a zöld, a barna és fekete testesítik ki. Ebből a burjánzó, fizikai valóságból a lilás árnyalatok transzcenditása visz át a megnyugvást és harmóniát képviselő égi színek, az aranysárga, az isteni tisztaságú fehér és a reményteljes világoskék világába.
A képek szerkezete, az erőteljes felfelé irányuló vonalak, a ki és be mozgó térrészletek is az életből a lét irányába történő, örökös és törvényszerű mozgást jelentik, jelenítik meg.
Szimbólumainak világa nem közelíthető meg a megszokott, begyakorlott kategóriák segítségével, ezért felfejtésükhöz, a Lét törvényszerűségeihez kell fordulnunk. Az ember életét a föld fizikai valóságában, időhöz és térhez kötötten élt, de léte a Kozmosz törvényeihez igazított, időtlen és tér nélküli. A Lét minőséget jelöl, az élet ezzel szemben mennyiséget, úgymint gyarapodást és minőséget, aszerint, hogy hogyan realizáljuk karmikus feladatunkat. A géniusz/zseni/ az elhivatottság, az elhívás azt az utat jelöli, amelynek során Létünket kiteljesítjük. A művész elhivatottsága a művészet. Civilizált korunknak ő az "adeptusa", beavatottja, aki intuitív módon kapott üzeneteket közvetít ahhoz, hogy életutunkat beteljesíthessük. A szimbólumok valóságos tartalma ez az üzenet, de ezt jelölik az egyetemesség és az örökérvényűség fogalmak is. Azt, hogy a művészi életműből, a művekből a szimbólumokon keresztül mi süt át ebből az üzenetből, az függ a művész beavatási szintjétől, életútjától, élettapasztalatainak minőségétől. Az életút, karmikus, teljesen egyéni, mindenkinek magának kell végigjárnia, az egyszerű halandónak csakúgy, mint a kiválasztottnak. Olyan belső folyamat ez, amelynek során az anyagiból a szellemi világba emelkedünk. Az egyéni, művészi életút és életmű is csak így értelmezhető. Éppen az által válik egyetemessé és örökérvényűvé, hogy nagyonis egyéni, mint, ahogy minden ember egyszeri és megismételhetetlen, de mint a makrokozmosz része az egyetemességet is magában hordja. Az intellektuális intuiciónak két fajtája van, az egyik a földi dolgokhoz kapcsolja az embert, aki íly módon a "sokaságban él és a sokaságot látja". A másik utat választó ember" a sokaságon túl az egyben él és az Egységet látja" - ahogyan Hamvas Béla mondja.
Az utóbbi az elsődleges. Ez a látás jellemzi a beavatottat, ez a bölcsesség, a tisztánlátás, a Megszabadult állapot. A hindu hagyomány ezt nevezi abheda-buddhinak. Ezt az éber állapotot az ember önmaga el nem érheti, s bár maga is keresi a Mestert, az mindig önmagától jelenik meg. Mégpedig abban pillanatban, amikor a tanítvány a megvilágosodás felé az első lépést megtette. Ezt jelölhetjük a termékeny pillanat kifejezéssel.
Berkes András képeinek szimbólumai olyan ember intuitív üzenetei, aki már a "sokaságon túl, az Egyben él és az Egységet látja." Választott útja a buddhai út, melynek legfőbb elvei a szeretet és az alázat. Elhivatottságának képviselete a Kettős önarcképen a magyar művészet nagy elhívottja Csontvári Kosztka Tivadar. Ennek a képnek van egy másik, /másodlagos/ címe is, szimmetria, ami itt nem a szerkezeti megoldást jelöli, hanem pontosítja azt a tartalmat, amit a Csontvári-szimbólum megjelenít. Kettőjük eszenciális és művészi rokonságát. A Világügyelő férfi a Megszabadult lélek képviselete. Azé, aki mindazt, ami történik, ami van ellenőrizni tudja, mert van mértéke, van Logosza. De van egy másik üzenete is számunkra, figyeljünk saját őseinktől származó hagyományaink üzenetére, sámáni örökségünkre. Az Egyben élés szimbólumok sorába tartozik a fentieken kívül a Hívás kép Józsuéja, a Jónás képek alakjai és a Dajak hajó szimbolikája. A titoklátás, az Egység látása jellemzi a Négy évszak, a Kos-Bika triptichon, és a Kékszakállú herceg vára festményeket. Ez utóbbi, - mint maga a Balázs Béla-i történet, a férfi és a nő között, a bűnbeesése óta feszülő ellentmondások kozmikus feloldásának lehetőségét és szükségszerűségét tárja fel. A Triszmegisztosz-i egyetlen igazság, az "ami fönt van ugyanaz van lent" képviselete a természeti fogantatású kép. A Kos -Bika trptichonnak már a címe is ellentmondást jelenít meg, a triptichon jelentése ugyanis hármaskép, a cím első felében pedig csak két név szerepel. Ez az ellentmondás azt a feszültséget jeleníti meg, amely a Kos és a Bika /április és május/ csillagképek égi megjelenése, a tavasz kezdete előtt a mélyben /Halak ideje alatt/ feszül. Ez az energia készíti elő az új életet. A hármasság az új egység metafizikai száma, itt egyszerre jelzi az előkészületet és a termékeny időszakot is, ami a tavasz után, az Ikrekben és az Oroszlánban csúcsosodik ki. Mert a kozmikus rend értelmében minden mindennel összefügg. A kozmikus rendhez való igazodásra, a mindenáron istenné válás törekvésérvel önmagát megnyomorító ember számára a természet következetes és alázatos fegyelme adhat példát. A Négy évszak képsorozat ezt a példát közvetíti. A képek sorrendje Tél-Tavasz-Nyár-Ősz megfelel az egyetlen törvénynek. A Tél-lel indul, az égi energia a nyilas csillagkép Jupiter csillagán keresztül /csak innen lehetséges/ "megtermékenyíti" az alvó természetet, hogy azután a Bak átfordíthassa a sötétséget a fény irányába. A Teremtés a Tavasz és a Nyár feladata, ezért a következő két térrészletet egy földbőlkinövő, földbőllebegő nagymadár termékenységszimbóluma fogja össze. A megőrzés, az aratást végző Szűz és az egyensúlyt teremtő Mérleg feladata, az Őszé, hogy a Nap utolsó sugaraival átmentse az életet a megújulásig. A folyamat végnélküli, örök és ismétlődő, amilyen a lét. Az élet ezzel szemben anyaghoz kötött, lezáruló, de megújulhat és megújítható, ha az ember a Létbe ágyazva éli azt. A képeken át érkező üzenet erről szól hozzánk. » » »