Borbély László a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársának megnyitója.
Szombathely, Megyei Művelődési Központ Médium Galéria 2003. szeptember. 29. 17 óra.
Tisztelt Megnyitó Közönség!
2000 Finnország 2001 Észtország 2003 Szlovénia Ljubjana, plusz két és fél tucat hazai kiállítás, kezdve a budai Társalgó Értelmiségi Kör Galériájától a keszthelyi Balatoni Múzeumig. Ez már hosszabb felsorolásnak is elég, s ha valami siker félét is sejthetünk e mögött, mi lehet ennek az oka? Berkes András sajátos személyisége mai képzőművészetünkben! Egy olyan szuverén alkotó, aki miután megszerezte a szükséges technikai-szakmai ismereteket, Barcsai Jenő konstruktivizmusa, Csontvári látomásos piktúrája, Gauguin-ék dekoratív színessége megfigyelése révén kitűzte, az életmű alapjaihoz szükséges fő irányokat, a magyar művészetben talán csak Nagy Balog Jánoséhoz mérhető tudatos elszánással, immáron három évtizede építgeti életművét.
Tiszteletre méltó határozottsággal eldöntötte, nem kíván senkit szolgaian követni, de még csak leíró festő sem akar lenni. Ahogyan egyszer magam is írtam, ő a filozófus festő!
Sajátos látomásait egyéni filozófiája hatja át. Ez nem azért történik, mert filozófiával is foglalkozik, könyvet is jelentetett meg, sőt könyveket, sokkal inkább azért, mert tudja, munkáinak pályatársaitól megkülönböztető pluszt csak úgy adhat, ha azok nem puszta esztétikumként jönnek létre, hanem szellemi tartalommal is rendelkeznek, uram bocsá eléggé lejáratott kifejezés, - ha tartalmukban hatni is tudnak. András képei a maguk viszonylag szelíd módján azt igazolják, helyzetünk, az individuumok sorsa, technologizált és uniformizált világunkban sem egészen reménytelen. Ezért a mondandóért viszont nála az alkotás folyamatában a filozofikus kiérlelés jóval nagyobb időt és energiát igényel, mint annak képi realizálása. A festést általában hosszas meditációi előzik meg, és talán ennek tudható be, hogy amikor már munkához lát, rendkívüli erők teremtenek képi, intenzív- vibráló, vizuális atmoszférát, mely első látásra megragad, magához húz. Expresszionitásával, szín és folt dinamizmusával lenyűgöz, ez a fajta expresszionitás, mely a korai önarcképen olyan közeli Kokoscka alkotói módszeréhez, a kilencvenes évekre egy egészen sajátos kifejezésmóddá alakul, mondhatnám így is stílussá. A csak rá jellemző vörösek és kékek pulzáló foltjai, mozgásba hozzák a kép felületét, szinte fizikailag is felrobbantják, a kép síkját. Rendkívüli dinamizmusa révén a terek síkok egymásba hatolnak, előretörnek, visszahúzódnak, sajátos erővonalak mentén összecsapnak, ezek a jellegzetes, csak rá jellemző vörösek, kékek, sárgák, zöldek, hogy a valóságos tér helyett egy transzcendentálisba vezessenek bennünket.
Műveit szemlélve a stiláris kategóriák, technikai trükkök elveszítik meghatározó szerepüket, és helyüket egy ismételten rájuk csodálkozó szem kíváncsisága foglalja el, amint a szóban forgó mű újabb meg újabb összefüggések felismertetésével elégít ki. Műveit nem elég egyszerűen megnézni, szinte rákényszerít, hogy próbáljunk benne elmélyedni, éljük át mi is azt a folyamatot, melyet az alkotó átélt, amely úton eljutott a műve létrehozásáig és ezt az utat próbálja meg a közönséggel is végigmenni.
Látomásainak képi megvalósulását nagyban segíti sajátos jelrendszere. Szintézist teremtő erejével egyidejűleg jeleníti meg, a sumer kultúra jeleit, ősmagyar jelképeket, a turult-csodaszarvast, s ha mondandója úgy kívánja, a prehistorikus ábrázolások ősembereinek rajzait is hadrendbe állítja. Szüksége van ezekre, hiszen olyan jelbeszédet teremt művészetében, mely emberlétünk egészét, az emberbe zárt lét teljességét, sajátos törvényszerűségeit öleli fel. Szimbólumai, emblémái önmagukra utalnak, de értelmük a kép egészére utaló összefüggésében tárul fel igazán, világosodik meg. Nem elég csak nézni munkáit, ezért kell azokban elmélyednünk, s ismételten szembesülnünk azokkal. Bár ezek a művek eléggé olvasmányosak, ezek az olvasmányok nem a gyönyörködtetés eszközei. A festő meditatív alkata, a műveket egy ezoterikus világba emeli, az üde színharmóniák helyett katarzis kiváltására törekszik. Éppen ez az, mely pályatársaitól megkülönbözteti. Komolyan veszi a jövőt, nem ölt rá nyelvet s nem próbál hasbeszéddel elkápráztatni bennünket. Képeivel való találkozás esemény, hangjuk bennünk továbbcseng, átragad ránk minden. A művészet tisztító - jobbító erejében, sajátos módon segít hozzá, a való világ, az univerzum megismeréséhez.
A kiállítás látogatható 2003. okt. l5-ig.
Szombathely, Megyei Művelődési Központ Ady tér 5. Médium Galéria
www.west.hu
Vas Népe
» » »