Apa és lánya


Suzuki galéria. 2001. Okt. 4.
Írta: László Ruth

Hölgyeim, Uraim! Tisztelt Vendégeink!

A szokványostól eléggé eltérő kommunikációra, leghívebben a végtelen jelzővel illethetném, nyílik lehetőségünk a mai napon, a festő apa festő lányának és iparművész társának, Kozma Péternek a közös tárlatán. Idői ívét tekintve mindössze két generációt ölel át: - ebben az esztendőben, 2001-ben Berkes András éppen kétszer olyan idős, mint Dorka lánya - de a művészi horizont tekintetében sokkal tágabb: mert az egészen archaikustól, a legmodernebb jelenségek és formák egybefűzésére, egybelátására nyílik módunk.
Az egybelátás itt igen hangsúlyos, hiszen a világban csak az által tudhatunk eltájékozódni, a helyünket megtalálni, ha a sokszor igen ellentmondásos és összeegyeztethetetlennek tűnő dolgok mögött meglátjuk, felismerjük az egységet, a kiindulópontot. Nos ehhez szükséges a fentiekben említett végtelen kommunikáció, amelyhez én most a szavak erejével járulok hozzá, az itt látható képek, színek, zene, látvány és történés mellett. "Végtelen" a szó lezáratlan értelmében: vagyis a hatás áttevődik az Önök lelkébe, és ott él tovább, ha valóban sikerül egyfajta felejthetetlen élményt magukkal vinniük ma innen.
Az eddigiekben inkább az anyaság misztériumáról írtam és szóltam. De a mai napon - noha Dorkának természetesen édesanyja is van - mégis az apai érzésre, apai szeretetre fókuszálva vizsgáljuk kiállításuk képeit: a fény és árnyék, az öröklét és múlandóság, a valóság és látszat szemszögéből, a generációkat összekötő és elválasztó egyezőségek és különbözőségek paradoxonából. Azt követhetjük nyomon, hogy Berkes András képein a születés pillanatai, a fények, színek motívumok valamint Dorka üvegre festett majd kinagyított és vetített látványai mennyire ugyanazok és mégis teljesen mások. Az egyik a megörökített pillanat, a másik a mindenható pillanat művészete. A fény, a képek hordozóenergiája, a tömény esszencia. A fény - férfi princípium -a képen színné, anyaggá, témává sűrűsödik. Valahogy úgy, mint Berkes András egyik legújabb képén, a "Két szomszédvár"-on. Az egyik láthatóbb, a másik kevésbé, mint égi és földi vár, vagy múlt és jövő, akár apa és lánya közös eredete, egymás mellettisége.
Közös bennük a pillanat.
-Pillanatról pillanatra minden a semmiből jön Ez az igazi életöröm - foglalja össze egy koan ezt az élményt. És mi az egymás mellettiség a generációkban, Kelet és Nyugat kultúrájában, az archaikus és modern kapcsolatában?
Szokás Magyarországot igazi multikulturális térségnek mondani, sajátságos földrajzi helyzete miatt, amely lényegében és elsősorban Kelet és Nyugat, valamint Észak és Dél égtájakkal jelölt különböző világok ütközőpont helyzetét jelenti. Ám az ütközőpontban az erők megváltoznak, módosulnak, hogy integrálódhassanak. A férfi és nő szerelméből fakad az új élet. Ha az erők nem integrálódnak, az széthulláshoz vezet. Dork end Kozma esetében, ezt az integrációt az igen eltérő neveltetés jelenti az avantgárd utáni nemzedéknél, akik most tapossák húszas harmincas éveiket. Péter Zürichben nevelkedett, majd mintegy 15 éve visszajött, itt szerzett iparművészeti diplomát audio-vizuális-kommunikáció szakon. Dorkának inkább volt része a művészi pokoljárásban, egyfajta zaklatottságban, ami több szenvedéssel jár, de kreativitás, szabadság és a saját út megtalálásának szempontjából hihetetlen lehetőségeket, lenyűgöző előnyt jelentenek. Ez a lassúbb ám biztosabb, öntörvényű kibontakozás, amelynek karakterisztikuma a saját mértékéhez való igazodás, - nos ez is apai vonulat vagy öröklöttség. A multikulturális káosz társadalmi közegellenállását mi akik itt élünk keményen megtapasztaljuk. De még az ilyen, kissé keserűnek mondható tapasztalatok mélyén is a holisztikus életérzés munkál: -minden mindennel összefügg, -minden egy és egy minden.
Apa és lánya képein az érzelemvilág igen hasonló gyökereket mutat: Közel a Naphoz vagy Dorkánál a Hold, a nonfiguratív folt álom és mítoszvalóságát hordozza, ahol a forma igen másodlagos a színek harsonája és burjánzása mellett. A Boldog hajó alul a Titanic-kal és Dorka Noé bárkája még meglepőbb azonosság és új nézőpont. A Szarvast elrabló griff ősi, népi motívumokat őriz, ahol az égi és a földi egységben van.
Nos a vízöntő kor embere is ezt a felsőbb erők felé való nyitottságot valósítja meg művészetében, kommunikációjában. Svájc és Magyarország, jóga és művészet, a politikai szakadékokon túli politika: effelé mutat a különféle diszciplínák holisztikus egysége.
A fesztiválokon, ahol a látvány valósággal beszívja a nézőt és a hangzás együtt van a csipkézéshez vagy vízfodrozódáshoz hasonlítható gesztikulációval, olyan multikulturális mikroklíma alakul ki, amely a természet misztikus és komplex tökéletességére emlékeztet. Mi ez, ha nem új kommunikatív forma, amelyről a fentiekben szóltam? Hölgyeim és Uraim a kiállítást megnyitom. » » »





»