Érintés

László Ruth megnyitója elhangzott Pécsett. 1999. november 17.-én.


Pillanatról pillanatra minden a semmiből jön. Ez az igazi életöröm. / koan /

Egy kiállítás mindig kivételes alaklom arra, hogy az alkotó-mű-befogadó hármas, mintegy triptichont alkosson. Vagyis a kiáradás és visszatérés, odafordulás és megszólalás ismétlődő vonulataiban hordozzon olyan pillanatokat, amelyek az alkotó, a mű és befogadó egységében a teljességet villantják fel.
A mai napon is abban a szándékban és reményben gyűltünk össze, hogy a jelenlévő Berkes András személyéből és képeiből megérint bennünket valami, amit talán soha nem fogunk elfelejteni, vagy legalábbis aminek az utórezgése is hatni fog életünkben.
Fontosnak érzem néhány gondolat erejéig utalni arra, miért az "érintés" címet kapta ez a mai kiállítás. Nyilvánvaló, hogy a fizikai érintésen túlmutató jelentés alapján.
Nem mintha a fizikai jelentés fontossága, ereje elhanyagolható lenne. Hiszen egy köszöntés kézfogásában, ölelésében, csókjában az "Isten hozott" a búcsúban pedig az "Isten veled" élmény fejeződik ki. A simogatás pedig gyógyító erejű. De azon túlmenően, hogy Berkes András képeiben munkál a dialógusra hívás, a megszólítás, a felvillanás. - hiszen egy ilyen robbanó erejű expresszivitás, önkifejezés, amely a képeket létrehozza és élteti, maga az ÉN-TE kapcsolat drámai feszültsége és ütközete - saját vallomása szerint a képei akkor kelnek életre, amikor az ecset a vásznat megérinti, ahogyan hozzáér.
Talán az új élet foganásához hasonló pillanat ez: a mindenható pillanat azért határpont, mert akkor minden eldől. A technika, a stílus a szimbolika egybefonódik az érintés pillanatában. Mi, akik a képet nézzük, elsősorban a színekben érezzük az eleven élet áramlását, lüktetését. Ám a színek a meglelkesített ecsettől, a titokzatos erővel felruházott eszköztől válnak képessé a fluidum hordozására. Az első lendülettől a kép egészét jelentő globális kompozícióig. Van persze még egy korábbi érintés is: amikor a kéz az ecsetet érinti, akkor élet költözik belé. A kéz érint, de a lélek irányít. Valamiképpen az ecset, az állandóságot, a színek a változást, a lélektől irányított kéz magát az életet jelentik a festés művészetében. Ehhez a megelevenítéshez kell a művész élete, életismerete.
A lelket az eleven élet kell, hogy megedzze. Ezek a tapasztalatok teszik hitelessé a művész életszeretetét. A léterőkhöz való közvetlen kapcsolódás által érintik meg a képek a néző lelkét. Ha azt mondjuk, a gesztus maga az ember, mit mondjunk az itt látható képek zavarba ejtően tág horizonton mozgó témáiról? Felsorakozik itt a tűz sokféle formája, az isteni fény világossága, mint meteor, égő csipkebokor, vagy a lobogó tűz beszédét közvetítő buddhai lángolás. Láthatjuk önarcképét és a barát és mester, vele nagyon rokonlélek Csontváry Kosztka Tivadarral készült függőleges szimmetriáját. De hajók, mítikus alakok, szellemlények, csodaállatok is jelen vannak itt a valóság különböző dimenzióiból megidézve. Egy tájképet is láthatunk, az alsószenterzsébeti házról és archaikus rajzok erőtereit. Valamint grafikákat.
De vegyük sorjába ezeket a képen született képeket, amelyeknek egyike másik akár egy ujjlenyomat érintése révén keletkezett. Ujjlenyomat érintéssel, amely egyben kapu és szivárvány.
A sámán viaskodása az UFO-val
Egy triptichon darabja, amely az idő hármasságát, a múltat, jelent és jövőt öleli fel, illetve ennek az időhármasságnak az összerímelő pillanatát. Berkes művészetében az életszemléletében a sámán az archaikus idők hiteles, beavatott alakja. A mi századunk utolsó szabad embere a bohóc.
A meteor
A tűzenergia folytonos rááradását láthatjuk a felületre. A meteor önmagában hívójel.
A boldog hajó
Hajó a lélekóceánon. Együtt a mítikus és modern világ. Az alfa és az omega jelekkel, aki természetesen maga a művész. Sok nekiindulás, bolyongás keserves keresés után boldog, beérkező hajó. Megtaláljuk a holdat, amely az anyaméh az embrióval, a lehetőségek csíráival, a látszatokkal és burkokkal. Oly sokszor gondoljuk azt, hogy amit látunk, arról tudjuk, hogy mi, pedig csak látszatok, fátylak mögötti árnyképek azok.
Az égő csipkebokor
Szimbólumában a kör a függőleges vonallal Isten szinonimája. De felfogható egy falevélnek is az égigérő fán, amely égi lajtorjája is egyben, a hét világ ősi jelképe.
A szarvast elrabló griff.
Kép azt a felismerést őrzi, hogy a magyar nép őskultúrájában a turul, a griff, a csodaszarvas szimbolikája az égi és földi isten egységben van.
A holdbuborékok
A női holdlélek a számosságban, a bennfoglalásban, az embrió-alakzatban kifejezve. Gömbök a gömbökben, mint ablakok vagy buborékok. Virágszirmokhoz hasonló kibomlás.
A madárkirály
Aranybuborékaiban megannyi apró madár tömege látszik. A szemében röpülő csavarja. Háromszög és ellipszis szerkezetek. És természetesen az elmaradhatatlan vörös szín.
Tivadarral című képen a két művész egymást tükrözi. Egy örökható felvillanása a pillanatnak, amelyet Berkes András annyira megértett Csontváry művészetéből, azt, hogy Tivadart egy megfesthetetlennek tűnő mozdulat tette festővé.
Tűzbeszéd
Szokatlan mélységig vezet bennünket. Az intrauterális élet vizuális emlékképeit idézi a festő. Egy ilyen gondolat és látvány egyszerre pezsdítő és nyugtató. Egyszerre hordoz valamiféle gyötrelmet és elragadtatottságot, az előbbit elviselhetővé az utóbbit elérhetővé teszi számunkra. A képbe rejtett Buddha-alak az ő tűzbeszédére utal. Fények és formák, az alsószenterzsébeti tájkép.
Az archaikus rajzok erőterei
A szibériai sziklarajzok ihletéből fakadt. 10 ezer éves véset az írott kövön, hihetetlen erővel őrzi a valóságot. Az ecsetkezelés kapcsán azt mondottuk, hogy a lélek a kézen keresztül a vászonra tevődik. Kidolgozott, aprólékos, pikkelyszerűen és rétegzetten felvitt, úgynevezett "kétszer festett" képek. A grafikák pepecselés mentes, egyetlen vonallal meghúzott, itt van, itt vagyok élmények. Női aktok. Talán legmegérintőbb a Peti fiam, az édesanya várakozásteljességében.

Hölgyeim, Uraim hagyjuk magunkat megérinteni Berkes András képeitől.
A kiállítás megnyitom. » » »