László Ruth megnyitó beszéde.
Elhangzott: 1998.nov.20. Szeged.
Színek zenéje
az ég végtelenjébe
mártom ecsetem
Hölgyeim! Uraim!
Minden művészet a kifejezhetetlent akarja kifejezni, minden igazi művészet kultikus. Mert kapcsolata van az egész világ üdvével. Úgy vélem, csak ez lehet Berkes András mai, igen gazdag kiállításának, de egész festői magatartásának, művészi útjának és minden egyes képének és grafikájának is az alfája és omegája. A láthatatlanból tesz valamit láthatóvá, elsősorban a képek muzsikáló színei által és a grafikák határozott mozdulatú vonalkezelése révén.
András muzsikáló képei kapcsán hadd említsem, milyen szerencsés kifejezés a mi nyelvünkben a szín szó. Mert színpadot, erőteret is jelent, ahol "színre lépnek" az isteni erők.
A festő a képeiben lép a színre, adja elő magát.
Ez a színrelépés Berkes András esetében zavarba ejtően sokrétű, szerteágazó, mély és igen tág horizontot ölel fel, miként azt a képek témáinál látjuk majd. Nemcsak a tűz sokféle formája, a Nap és a Hold, a különféle önarcképek, a barát és mester Csontváry Kosztka Tivadar, de hajók, mitikus alakok, szellemlények, csodaállatok is jelen vannak a valóság különféle dimenzióiból megidézve. Megannyi képen született kép: nincsenek előre megtervezve, közben születnek akár egy ujjlenyomat ívén, amely egyben kapu és szivárvány. A képek sokrétű olvasata igen tág rezgőtérbe vonja be nézőit.
Ezen a kiállításon megbizonyosodhatunk arról, hogy a festés és a rajzolás nem kézügyesség dolga, még csak nem is a látásé, hanem mindenekelőtt a kozmikus erővel való kapcsolatból fakadnak.
Arra is fel kell figyelnünk, hogy noha András képeinek központi motívuma, - mondhatnók. Alfája és Omegája - a tűz, - amely a színek harsonája, a forróság áradása és a fény világossága is egyben. Az egyes témák ismétlődően, mintegy triptichonban jönnek elő.
A hajó triptichon képei: A boldog hajó Noé kiszáll a bárkából A dajak hajó.
Mindig együtt a mítikus és modern világ, a hajó a lélekóceánon. Az alfa és omega jelekkel: aki természetesen maga a művész. Sok nekiindulás, bolyongás, keserves kutatás és keresés után boldog beérkező hajó.
A Nap és Hold is mindig együtt van.
A Hold az anyaméh az embrióval, a lehetőségek csíráival, látszatokkal, burkokkal, amikor oly sokszor azt gondoljuk, hogy amit látunk, arról tudjuk, hogy mi, pedig csak látszatok, fátylak mögött árnyképek azok. És a naptojás a tojásmaggal, a soláris nemzőerővel, az életteremtés princípiumával.
A kép úgynevezett ujjlenyomatos kép, a jobb mutatóujj nyomán szivárványkapu tágul a képen, alig megörökíthető mozdulat, a felsőbb ujjmutatás szimbolikájával.
Miközben a hajó maga egy valóságos lakótelep. Alul a Titanic, fent dióhéj-nap.
De ezzel még korántsem merülnek ki a képekben született képek, a kéményen egy frakkos figurát látunk, a piros frakkban lévő cilinderes alak, kicsit madárszerű is, az "én én vagyok" grimasza a folyton változó világhoz való igazodásban. Magyar zászló és bokréta, afféle ötágú lóhere vagy csillag. Íme a gőzhajó, lerajzolván a maga nyelvén.
A Nap és Hold, mint apa és anya, férfi és nő is folyton jelen van a képeken, Naptüszők, Holdbuborékok.
Majd külön csak a Nap és a Hold képek.
De itt vannak még a grafikák vonalai, ezek a pepecselés mentes élmények, házak, tájak, fészerek magtárak, erdélyi városok és ősmagyar porták, figurák és aktok, Peti fiam, az édesanya várakozásteljességében. Talán itt abba kellene hagynom mondandómat, lépjenek be Berkes András képeinek erőterébe.
» » »