Tűzbeszéd

László Ruth megnyitó beszéde.
Elhangzott: Suzuki Galéria Budapest 1998. szeptember. 10.

"A művészet az isteni titok kapujában áll, közvetít a Teremtő és az ember között."

Hölgyeim! Uraim!

Ha igaz, miszerint egy kép többet mond tízezer szónál, úgy elképzelhetik, hány szót kellene nekem mondanom ezen a megnyitón Berkes Andrásról és képeiről, hogy mondandónk egyensúlyban lehessen. Ám, mint minden megállapítás, ez igaz is meg nem is. Ílymódon nem kell félnem attól, hogy nem találhatom meg azt, ami a kép és a szó. Szín és beszéd közös eleme, összerímelése, egysége, valamint, hogy nem tudnám néven nevezni azt, ami a művészet leküzdhetetlen önkifejeződési szenvedélyében folyamatosan közös húrhosszon tartja művével, és az alkotás folyamatával. Mert festőnek lenni - a lényeget tekintve - nem csupán s elsősorban azt jelenti, hogy képet létrehozni, hanem világlátást életérzést, sok szenvedést és küzdelmet. Küzdelmet a kifejezésért, hiszen a művészet mindig valami kifejezhetetlent, -az alig, vagy éppen kifejezhetőt - jelenít meg. Ahhoz, hogy ez a megjelenítés létrejöhessen, személlyé kell válnunk: valódi, igazi, hamisságmentes egyszeri és megismételhetetlen személyiséggé, aki az igazság hordozója. Személlyé válni egyenlő: vállalni a gondolkodást, a szólást, a cselekvést, a sorsot. Kockázattal, áldozattal, folytonos mérlegeléssel és nem utolsósorban valami egészen sajátságos lélekjelenléttel. A személlyé váláshoz éppen az ilyen tapasztalatok megélése kell, ezáltal válik a személy a létezés magasabb művelésére alkalmas lénnyé. A művészi önkifejezésre az ember az egész életét ráteszi. Berkes András esetében ez az önkifejezés egy lépésről-lépésre történő, teljesen belső erejére hagyatkozó, illetve abból táplálkozó művészet. Saját belső mértékéhez igazodó festészet, saját lelki fejlődésének szerpentinútján elért és kimunkált expresszivitás, saját maga mestere, magiszter interior-ja. Az ilyen belső mérce, az önmagát folyton vállaló ember, belső iránytűje azáltal, hogy ennyire személyes, egyben univerzális is. Rejtetten működik, és miközben önmagához hű, önmagát, sorsát vállalja fel, aközben valójában a világ mindent meghatározó titkos rendjéhez igazodóan titokteljesen ütemezi a látható és láthatatlan világ lélekzetvételét. A léleknek, az emberi szellemnek ez a legbelső tartománya, ahonnan az ihlet jön, ahol a művészet kozmikus magatartássá válik, ahol transzcendens távaltot nyer. Ez az isteni titok kapuja, ahol a művészet közvetít a teremtő és az ember között. Minden emberi és művészi hitelesség lényegpontja ez, ahol az élő mindenség szerves részévé válik: igaz lesz, valódi ember, az aki! Ahol a művészet valóságlátás és megjelenítés. Nem utánzása a valóságnak, és soha nem vonatkozhat csak a felületre - ez a naturalista látási síkja - hanem dinamikus teremtő folyamat, a magasabb erők terébe való működés. Berkes András képei az élő mindenség részévé a színek által válnak. Úgy fest ahogyan lát. Színeinek valóságos orgiája, hatalmas életszenvedélye magával ragadja és erővel tölti fel a nézőt is. A solaris jelleg az uralkodó, kiadni, kibocsájtani, kilövellni kell a szenvedélyt, indulatot, óriási belső erőt, érzést és gondolatot. Központi motívum a tűz, amely persze nemcsak a színek harsonája, hanem a forróság áradása, és a fény világossága is. Az isteni fény világossága, akár Égő csipkebokor-ról, akár Meteor-ról, akár főnixről szól a kép, mindegyik a lobogó tűz beszédét közvetíti a magávalragadó látványon keresztül. Önlelkének lobogó tüze, pusztító és megújuló ereje sugárzik az aranykeretes képekből. A keret aranycsíkja is ad egy hangsúlyt a solaris jellegnek. Talán nem tévedünk, ha a főnixben András két végéről égetett, magas intenzitású önégető életét is látjuk, saját magát és életét. A főnix triptichon képei. A főnix dürrögése. A főnix szerelme. A főnix halála. Dürrögés, micsoda szó! Micsoda hangborzolódás. A kimenő energia tollat is felborzoló ősereje. Párzás előtt a dürrögés hangja védi a nőstényt és riasztja el a hímet. Pompás madár a főnix, koronája van, mint a jávorszarvasnak az agancs, vagy királynak a felkentség jele. De ami a legfontosabb, hogy saját porából elevenedik meg újólag, tehát minden időt egyesítve hordoz. De a képek vonulatában elsősorban a múlt jelképe, ahol a gép a jelen, az UFO a jövő. Mert miközben ezek a képek a pillanat teljességének a megjelenítői, azonközben valamiképpen az emberiség tévelygésének történelmi vonulatába is beilleszkednek. Igen fontos felfigyelnünk, hogy András világszemléletében és életérzésében az úgynevezett nyugati és keleti kultúra között nem hogy szakadék nem tátong, de az egységét, közös nevezőjét látja az emberiség egyetemes kultúrájának. Nem az elvágyódás vagy a divathóbortnak való hódolás miatt foglalkozik a Kelete filozófiájával, a meditációval és a buddhizmussal, hanem az a becsületes kétely, vizsgálat kutatás keresés keserűség vállalása a saját út megtalálása érdekében, amelyekről a korábbiakban beszéltünk a hiteles személyiség kapcsán. Másik "főművében" a Szarvast elrabló griff cimü képben éppen az a felismerés munkál, hogy a magyar nép őskultúrájában, a turul, a griff, a csodaszarvas szimbolikájában, az égi és földi isten egyben van. Folytatva a kiállításon látható formális és informális önarcképek sorát, említést kell tennünk a sámán képekről. A sámán viaskodása az UFO-val egyfelől a jövővel való viaskodásra utal. Másfelől viszont a sámánt, mint hiteles, beavatott embert idézi, aki Hermesz Triszmegisztoshoz hasonlóan, - a világhármasság ismeretének birtokában van. A címadó Tűzbeszéd c. kép szokatlan mélységig vezet bennünket: az intrauterális élet vizuális emlékképét kell tudnunk benne. Egy ilyen gondolat és látvány egyszerre pezsdítő és nyugtató. Egyszerre hordoz valamiféle gyötrelmet és elragadtatottságot, ám az előbbit elviselhetővé, az utóbbit elérhetővé teszi számunkra is. Hagyjuk ezt a pillanatot fényleni lelkünkben. Itt abbahagyom a tízezer szóig vezető megnyitó útját, hogy megmaradhassunk András jelenlétében, képei erőterében, színei zenéjében, beszéde tűzében, szeretetében.
Engedjék meg, hogy egy haikuval nyissam meg a kiállítást:

Tűzbeszéd
színek láváján
lélektűz lobogásában
dürrög beszéded » » »