Dr.Czoma László megnyitó beszéde a Körmend városi kiállító teremben, 2003. március 2.-én.
Kedves barátaim, tisztelt jelen lévők.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Körmenden Berkes András barátom, festőművész kiállítását én nyitom
meg. Ha elmegyek külföldre, szombathelyen meg szoktam állni, mert mindig fogad valami érdekesség a kor
társ művészetek bemutatásával, de így van ez Körmenden is, s nem tudom kinek kell gratulálni, de most is megteszem mert mindig jó szemmel és jó érzékkel választották ki azokat a művészeket akiket Körmendnek, a térségének és a látogatóknak bemutat. Azokat az értékekből amelyeket a kortárs alkotóművészet ..... Úgy emlékszem rá, hogy egy évtizede vagy talán kevesebb ideje, mint ha régebbi korok művészeteit is fölmutatná.
Kérem nekem egyetlen tisztem van, Berkes András festőművész munkáit az önök figyelmébe ajánljam. Ne várjanak tőlem értékelést, két okból, egyrészt az a mélység mely képeit jellemzi, az a filozófiai gondolkodás és gondosság, ami minden képéből kisüt mindenkinek mást jelent, mást üzen, érdekes módon krétarajzaival és festményeivel is különösen. Másrészt pedig ezek a képek önmagukért beszélnek, hiszen Berkes András mondhatom három évtizede van a pályán, és meg kell mondani, hogy ez a mi hibánk első sorban , nem nagyon ismerjük, ugyanakkor pedig, a kortárs művészek és a kortárs alkotóművészek nagyon jól ismerik alkotómunkásságát, az életpályát amely értékeket teremtett, és amely mutatja ezeket a képeket a maga valóságában. Időnként mint ha egy kis szűrrealizmus lenne időnként mint ha egy kis impresszionizmus, de ne higgyenek a hatásoknak.
Higgyenek annak az önálló művésznek, és annak az önálló alkotónak, aki ezeket a munkákat megjelentette. Mert el tudom képzelni, s bizonyára így van nála, hogy azok az anyagok, amelyek lehet akár az altamirai barlangrajzok, vagy akár a Kokoschka de bárkit említhetnék, mind -mind valamilyen módon hatottak rá, de mind szintézisbe foglalta őket, és mind -mind valamilyen módon mint hogyha nékünk távlatokban, idősíkokat áttörve üzenne.
Számomra, - meg kell mondani, hogy a kastélymúzeumban is kiállítottunk, nem csak azért mert keszthelyi , de mert elsősorban s ezt ott is elmondtam, mert nem az az érték, hogy ki hol született, honnan jön, hanem Illyés Gyula szavaival "hova mész? " Különösen egy képe van, amely valójában mint hogyha minden magyar festő, aki portréfestészettel foglalkozott vagy saját önportréját közszemlére tette, hogyha minden magyar portréfestőnek egyfajta. jelenléte volna benne méghozzá ez az önarcképe.
Kezemben tartok egy könyvet, amelyet a festő írt , sokszínűségére szeretném ezzel felhívni a figyelmet, ebben van reprodukálva egy másik portréja amelyet a Magyar Nemzeti Galériában őriznek, és ő most egy másfajta portréval áll elő, ám mint ha más színekkel más tónusokkal és más érzésekkel látná ezt a világot, amely bennünket körülvesz. Én azt említettem önöknek, hogy ezek a képek, valójában idősíkokat törnek át, hajolnak át. Érdemes megnézni, akár a mitikus címeit, akár lehetne itt a történelemnek egy áttekintése is. Mert nézzék meg a címeket, "a szarvast elrabló griff", a nagy mesék hőse a griffmadár, de ez a kép valami olyasmit mond számunkra mint hogyha a múltat jelent s a jövőt rabolná el, méghozzá ...nekünk. Egy két képet, mint, ha szomorú tónus lengene át, ám mindegyik képen van valami optimizmus, az a filozófiai mélység melyet az elején említettem. Nézzék meg "az égő csipkebokrot", nyilván önöknek is mond ez a cím valamit, aztán nézzék meg "a főnixmadár dürrögését". Ez valami furcsa csavarja az érzelemnek, a főnix az a madár, mely poraiból ismét felépíti önmagát, számtalanszor szerepel ez a képzőművészet tématárában, számtalanszor megalkották de így még nem. Ez a dürrögés egy dupla gerjedés, hiszen micsoda áttétel, micsoda gondolat keletkezik itt,- a dürrögéssel a vadon élő nagykakasok párjukat szokták hívni, - ahogy a festő gondolatait kifejezi.
Mint ha perlekedne egymással a két oldal, vagy azt is lehet mondani, viaskodna, hiszen bármelyik képet megnézzük, mint hogyha az absztrakt teljesen eluralkodott volna a művész látásmódján is, mellyel üzen nekünk, a másik oldalon ezek a kifinomult határozott vonalak, azt mondják képzőművész barátaim, igazán aktot a legnehezebb festeni, nézzék ezeket a néhány ceruzavonással odarajzolt aktokat, mindegyik mond valamit, mindegyik kifejez valamit.
S a kiállítás címét adó képről is beszéljünk, a "ki vagy" - ról. Ki vagy te, és kik is vagyunk mi, milyen emléket hordozunk magunkban és milyen emléket sugárzunk ki, hiszen minden emlék egyedi, ha valaki jól megírja Nobel díjat kap érte, ha nem azt mondjuk giccs. Ezek a minden ember életét keretbe foglaló néhány alak, baba, érzelmeket sugall mert nem mindig a filozófia szerint élünk, - érzelmek által élünk,
Vagy a mama emléke, gondoljanak arra amit ő adott, és milyen emléke él bennünk. Én említettem az előbb, hogy nemcsak tollal ecsettel jeleskedik a szerző, hanem írt egy könyvet is. Amint készültem ennek a kiállításnak a megnyitójára, elolvastam bizony mondhatom megizzasztott. Mert néhány mondatát kétszer is el kellett olvasnom, mert nagyon nehéz filozófiai olvasmány.
S ha túljutunk az emberélet felén, lassan már arra haladunk, mi is azt álmodhassuk meg, ami bennünk van, s elmondhassuk majd, bárhol dolgoznak is Önök, hogy azt a tudást azt a szorgalmat, és azt a tisztességet melyet itt szereztünk, ne vigyük át a másik oldalra, hanem hagyjuk itt, adjuk át azoknak akik erre kíváncsiak, nyitottak és fogékonyak. S e kis kiállítás megnyitása kapcsán had gratulálok akik a kiállítást szervezték, hiszen aki kiállítást csinál az tudja milyen feladat ez, s gratuláljak a művésznek, aki tartalommal tölti meg. » » »