1994.augusztus.31.-én az FMK-ban tartott kiállításom meghívójának szövege.
Írta és felolvasta Dr Szíj Rezső.
A szöveg megjelent az ÉS-ben is.
1947 ápr.12-én született Keszthelyen. Saját bevallása szerint 21 éves volt, amikor Barcsai Jenő 1968-as Ernst múzeum-beli kiállításának és a művésszel történt találkozása hatására megvilágosodott benne, hogy neki rajzolnia és festenie kell. Megszállottan látott munkához: szakkörökben, kitűnő mesterektől, Balogh Jenőtől, Fischer Ernőtől sajátította el a szükséges tudnivalókat.
A hetvenes évek közepétől egyre több csoportos kiállításon szerepelt. Nevelőotthonokban és általános iskolákban tanított, főleg rajzot és kerámiát egészen 1986-ig, amikor is művészeti magániskolát alapított. A hivatalos megkötöttségektől megszabadulva művészeti elképzeléseit és nevelési elveit szabadabban érvényesíthette. Tulajdonképpen boldog ember, mert saját elhatározásából azt teszi, amit jókedvvel tehet. És eredménnyel, akár alkotásai, akár magánemberi vonatkozásai felől mérlegeljük az elért eredményeket.
Amíg eddig eljutott nagy utat tett meg, amely a termékenyítő kanyarokat sem nélkülözte. Barcsay erőtől duzzadó, Klee szkizofréniás művészetétől Renato Guttuson át Fischer Ernőig elég nagy vadászterületet cserkészett be és nemcsak az említettek által körbejárt világ termékenyítette meg, hanem a művészettörténet más számontartott festője is, Csontváryt sem kivéve.
Számára ezek voltak a mellékfolyók, melyekkel a maga folyamatát gazdagította.
Azzal a móddal és festői látással, amellyel alkotja műveit, nem annyira megnyugtatni akar, mint inkább fölzaklatni. De Berkes András nem elborzasztó, sokkoló gesztusokkal akar nyugtalanítani, nem olyan művekkel, amikkel épeszű és ízlésű ember még fizetség fejében sem lakna együtt szívesen. Berkes színekkel "zaklat" mozdít, kényszerít, egyrészt a kép esztétikai értékeinek elismerésére, másrészt a tárgyi, tartalmi mondanivaló komolyan vételére.
A szín a főeleme. Többnyire keveretlen színekkel dolgozik.
Az irodalmi/elbeszélő/ tartalom a szín erejével kap hangsúlyt, néha már a nonfigarativitás hatását súrolva.
A Jónás témát ő sem kerülhette ki, de emellett megragadta Assisi Szent Ferenc és Kőrösi Csoma Sándor alakja és Csontváry önarcképe is. Úgy bújik alakjaiba, ahogy lelkiállapota, vívódásai, napi gondjai és öröme diktálják.
Metszeteit a vékony vonalak éppúgy jellemzik, mint a fekete foltok és a bizonyos egyéni íz, ami csak rá jellemző.
Befejezésül még valamit. Mit keres Berkes András - az emberélet útjának felén - a Fiatal Művészek Klubjában? A bemutatkozás lehetőségét a fiatalság jogán, mert fiatal az aki évei szerint fiatal és aki szívében, lelkületében fiatal tudott maradni.
Ismerünk fiatalokat, akik koravének, sajnos egyre több akad belőlük. S vannak olyan ismerőseink is akik idős koruk ellenére testben, lélekben szinte fiatalok módjára alkotnak, dolgoznak. Berkes András művészetével a művészet nemzetközi haláltánca idején sem fosztotta meg magát az értelemtől, valamilyen múló divatnak hódolva. Azok közé a fiatalok közé tartozik, akik tudják, hogy az értelem az ember legnagyobb kincse, voltaképpen az értelmesség teszi emberré.
Művészet hitvallás az értelem mellett, ezért vette komolyan azt a tapasztalati tényt is, hogy az élet rövid, /vita brevis/ a megmaradó műalkotás /ars longa/ számol a jövővel. Ezért nem esik martalékául a divatnak. Ezzel számol Berkes András, ez a jogcíme itteni kiállításának. Ez az első gyűjteményes kiállítása, amelyet a megjelentek különös figyelmébe ajánlva tisztelettel megnyitok.
» » »