Magyarul megjelent könyvei:
-(a dalai láma): Számûzetésben - szabadon. A dalai láma önéletírása. Bp. 1990; 1998.
-Tenzin Gyatso, a XIV. dalai láma: Tibeti Buddhizmus, kulcs a középsõ úthoz. Bp, 1992.
-Tenzin Gjaco: A tibeti buddhizmus. Dharma Füzetek 1. Bp. é. n.

-A nyugati világban megoszlanak a vélemények arról, hogy milyen idõt élünk. Mit gondol errõl az idõszakról, amelyben élünk? Volt-e már hasonló az emberiség történelmében?

-Nem tudom, hogy ez a mostani korszak különleges idõszak-e vagy sem. Elõször is, a föld népessége nagyon megnövekedett. Másodszor, az emberi képességek felhasználása igen rossz irányba halad, s ez nagy veszélyt jelent, és még sok szenvedést okozhat az emberiségnek. De nemcsak az emberiségnek, hanem az emlõsöknek és minden állatnak. Az egész világ igen nagy veszélyben forog; elpusztulhat az egész emberiség, s nemcsak az emberiség, hanem minden élõlény. Igen, azt hiszem, elmondható, hogy e század vége különleges periódus; most több tényezõnek köszönhetõen az emberiség eszmélni kezdett. Kezdjük felfogni, hogy a jelenleg elterjedt életvitel nem tartható hosszú távon. Tudom, hogy ennek következményeivel nehéz számot vetni. Mégis egyre több ember kérdõjelezi meg a jelenlegi életvitelt. Ezt pozitív dolognak tartom. Azt hiszem, ha helyesen használjuk az emberi tudást, az emberi ítélõképességet, s természetesen a modern technológiát, továbbá ha helyes szemlélettel tekintünk a jövõbe, és megfelelõen viselkedünk, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy túljussunk ezeken a nehézségeken. Ha azonban rossz irányba megyünk, a jövõnk is egyre nehezebb lesz. Elõször is: gazdasági téren most is hatalmas szakadék tátong a szegények és a gazdagok között, s ez egyre nõ. Nem lehet csak arra összpontosítani, hogy hogyan lehet egyre több és több profitot termelni, s minden mást semmibe venni. De beszélhetnénk akár az egész világot sújtó levegõszennyezésrõl is, amely tönkreteszi környezetünket s energiaforrásainkat. Úgy gondolom, hogy az emberiség egyre több és több szenvedést okoz magának. E téren a népesedés is súlyos problémát jelent. Itt van azután az emberi morál kérdése: a bûntények, gyilkosságok, a szexuális erõszak egyre ijesztõbb méreteket öltenek. Az egész emberi lét veszélybe kerül, ha rossz irányba haladunk tovább. Ám a gondok és a károk sokasága ellenére mégis úgy vélem, még nem késõ. Még mindig van remény.

-Önéletrajza szerint ön már gyermekkorától kezdve élénken érdeklõdik a tudományos eredmények iránt. Mostanában is gyakran találkozik jeles nyugati tudósokkal, kutatókkal. Buddhista nézõpontból milyennek találja a tudományos gondolkodást?

-Habár a világról, az univerzumról szóló néhány buddhista szöveg nem áll összhangban a tudományos magyarázatokkal, alapjában véve a buddhista gondolkodás eléggé hasonlít a tudományos magyarázatokhoz. A kutatások és kísérletek a buddhista felfogást támasztják alá - legalábbis az én tapasztalataim szerint. Például a kozmológia, az atomfizika vagy az új biológia területén, vagy akár a test és a szellem közötti viszony tekintetében.
Vagy itt van természetesen a pszichológia. Ez sajátos találkozásra nyújt lehetõséget e területek tudósaival. Részünkrõl világossá vált, hogy a buddhizmus számára igen hasznosak ezek; sok a párhuzam, sok összevetni való van a tudományos magyarázatokkal. Számukra pedig a buddhista magyarázat új irányok felé mutathat, új elgondolásokra ösztökélhet a tudományos gondolkodás területein. Így például, noha jelentõs eltérések vannak, de a fizika, a kvantumfizika, az üresség elmélete vagy a relativitáselmélet igen közel állnak a buddhizmushoz. Bizonyos szövegeink közel állnak a tudományos feltételezésekhez. Ilyen például az Abhidharmakósa, a Méru-hegy leírása. Ezeket már gyermekkoromtól fogva ismertem. Így aztán ezek a különbségek buddhista szemszögbõl nézve egyáltalán nem megrendítõek.
Természetesen vannak aztán olyan kérdések, mint például a reinkarnáció vagy a finom tudat elmélete, amelyekbe a modern tudomány nem tud mélyebben behatolni. Ezeket a dolgokat csak nagyon mélyrõl lehet megtapasztalni. Külsõ területekrõl, például a matematika vagy a mérések oldaláról nem hatolhatunk ezekre a területekre. Azt gondolom, választóvonalat kell húznunk azon dolgok között, amelyeket a tudósok még azért nem fedeztek fel, mert a tudomány még nem elég fejlett a megismerésükhöz, és azok között, amelyek tudományos módszerekkel nem megismerhetõek.
Másfelõl, ha a tudósok bebizonyítják, hogy valami nem létezik, vagy tudományos módszerekkel megdöntenek egy elméletet, akkor azt alapjában véve buddhista nézõpontból is elfogadjuk. Buddhista szemszögbõl igen hangsúlyos a realitás és a látszat fogalma. Nekünk a realitást kell alapul vennünk, s nem a látszatot.

-A reinkarnációt elég nehéz összhangba hozni az olyan tudományos teóriákkal, mint amilyen a darwinizmus vagy akár a genetika felismerései.

-Nos, a reinkarnáció azt jelenti, hogy az egyén létformát akar váltani, vagyis nem élhet tovább saját régi fizikai testében, hanem új testben él tovább. Tehát ami a testet illeti, egy teljesen új szubsztanciáról, egy új lényrõl van szó. Mivel ez egy teljesen más szubsztancia, egy teljesen más test lesz, a mentális funkciók terén bizonyos tulajdonságok eltérõek lehetnek. De az egyén vagy létezõ továbbra is ugyanaz a létezõ. Tehát látjuk, hogy a reinkarnáció és a DNS-teória teljesen különbözõ kategóriák. Mi buddhisták, jóllehet elismerjük a halált magát, de egy emberi, érzõ lényt nem tudunk megnevezni, felismerni az emberi test, illetve az emberi tudat nélkül. Vagyis az emberi lényt az emberi test és tudat együttese határozza meg. Így ahol nem létezik többé emberi test vagy tudat, nem létezik többé emberi lény sem. Ezért sem fogadja el a buddhizmus a lélek, a szanszkrit atma fogalmát. Vegyünk például engem: amíg ennek az emberi testnek és tudatnak a kombinációja létezik, addig ezt a lényt emberi lénynek hívhatjuk. Ha már ez a test nem létezik, és az agyfunkciók sem mûködnek már, akkor az én majdani halott testem nem nevezhetõ többé emberi lénynek, noha továbbra is jelen van! Ezt a halál utáni létet, amikor a lény a köztes létben van, bardónak hívjuk. A halál és az új élet, az új születés közötti állapot a köztes lét. Ebben is megvan a test és a tudat valamiféle kombinációja, de ez egy másfajta test. Tehát a testnek és tudatnak ez a kombinációja nem hívható többé emberi lénynek ugyan, de továbbra is lény, hiszen megtapasztalja a fájdalmakat és a gyönyöröket. Továbbra is lény, de nem emberi lény. Nos, millió és millió évvel ezelõtt, mielõtt létrejött volna a világ, az univerzumnak csak egy kis részecskéje létezett. Néhány buddhista szöveg ezt tér-részecskének hívja. Ez a jelenlegi testünk eredete. Ezek akkor keletkeztek, mielõtt még a testem, a gének, az elõzõ generációk, az állatok a baktériumokig menõen, s a létezés különféle formái, az energia, a víz létrejöttek volna. Mielõtt még bármi ilyesmi létrejött volna, csak az üresség és ez a tér-részecske létezett. S ez mindig megmarad. Ez a finom részecske az egész univerzum fejlõdésének az alapja. És ahogy az egész univerzum létrejött, úgy el is fog tûnni, visszatér ebbe a kis tér-részecskébe. Néhány kozmológus azt mondja, hogy egy nagy bumm volt, néhány azt, hogy több. Ha kiderül, hogy csak egy volt, a buddhistáknak el kell ezen a tényen gondolkozniuk, ha pedig bebizonyítják, hogy több nagy bumm volt, akkor ez kitûnõen összecseng a buddhista elmélettel [nevetés].
Ami a testet és bizonyos szinten a tudatot illeti: a test és a tudat, a mentális kapacitás is fejlõdik. Néhány szöveg azt mondja, hogy az emberi létezés õseredete valamiféle szellemiség. A buddhista koncepció ezt amolyan félisteni létnek nevezi. Nos, a tudósokkal nehéz vitatkozni, nehéz õket cáfolni. Azt szoktam néha mondani, hogy õsi történetünk szerint a tibeti ember valamiféle keveredése egy halott szellemnek és a majmoknak, látja, ettõl nem is áll olyan távol a darwinizmus [nevetés].

-Ön el tudja fogadni ezeket az új tudományos felismeréseket?

-Igen, ha százszázalékosan bizonyítva vannak. Másfelõl a buddhista koncepció, a mi tudásunk az igazság vagy a valóság keresése. Nos, ezért választjuk szét a valóságot és a látszatot. Lehetnek különbözõ utak és különbözõ születések, de az igazság egy. Tehát nincs ellentmondás. Némely területeken a valóság keresésére a tudományos út hatásosabb, más területeken pedig a meditáció az.
Az én lehetõségeim igen korlátozottak. Az egyetlen mentségem, hogy nincs elegendõ idõm. Ez, azt hiszem, jó mentség [nevetés]. Vannak barátaim itt, Dharamsalában és a hegyekben is, akik éveket töltöttek meditációval, õnekik valóban elképesztõ tapasztalataik vannak. A tudat természetének megismerése nemcsak hogy lehetséges meditációval, hanem meg is történik. Ezek azonban sokkal mélyebb élmények, mintsem hogy kívülrõl megtapasztalhatók lennének. A meditáción keresztül nyert mélyebb tapasztalatok nem mindenkinél egyformák, de amint a meditáció elmélyül, a memóriájuk is mélyebb lesz. Nem csak erre az életre, de az elõzõ életekre vagy akár a száz meg száz életekkel ezelõttire is. Ennek a kiterjesztése igen nehéz, de az alap a tudatosság képessége vagy a megismerés ereje. Elõször megnõ a memória, majd kialakul egy intuitív képesség, hogy megismerjük, mi fog történni a következõ napon, a következõ hónapban, a következõ évben és így tovább.

-Ön rendelkezik-e ilyen képességekkel? Egyáltalán: mit jelent az ön számára az, hogy elõzõ életében megvilágosodott?

-Nem, nekem nincs ilyen élményem. Ami pedig a memóriámat illeti, sokszor arra sem emlékszem, hogy mi történt tegnap [nevetés]. Vannak olyan emberek, akik igen élénk emlékképekkel bírnak elõzõ életeikrõl. Vegyük talán az én esetemet: édesanyám s néhány barátunk szerint fiatal koromban igen élénk emlékeim voltak az elõzõ életeimrõl. Miután ez az új test egyre erõsebb lesz, az ezen alapuló új tudatban a múlt életek emlékei egyre halványabbak és halványabbak lesznek. Ha meditáció révén felerõsítjük memóriánkat, az elmúlt idõk emlékei is egyre erõsebbek és erõsebbek lesznek. Rólam néha azt mondják az emberek, hogy istenkirály vagyok, néha azt, hogy megvilágosodott vagy Buddha, holott a valóság az, hogy csak egy egyszerû buddhista szerzetes vagyok[nevetés]. És néha még az is megerõltetõ, hogy felidézzem az elmúlt nap eseményeit. De azt hiszem, mindenki ismeri azt az érzést, amikor egy megmagyarázhatatlan oknál fogva érzi, hogy fog vele történni valami. Ez lehetséges. Ha helyesen használjuk, fejleszthetjük a tudásra való képességünket. Nemcsak a múltra vagy a jelenre, hanem a jövõre vonatkozóan is. Nem a szokásos agymûködésrõl beszélek, amikor a képességek fejlesztésérõl szólok, hanem valamilyen spontán érzésrõl, arról, hogy érezzük, valami a jövõben be fog következni.

-Használja ezt a képességet, hogy megtudja, mi fog történni? Jósokra is hagyatkozik?

-Nem, jómagam a jövõ megismerésére ezt soha nem használtam, mert nem hiszek benne. Nem vagyok benne igazán biztos, habár tudom, hogy van erre lehetõség, de - mint azt már az elõzõekben is említettem - ebben az életemben nincs elegendõ idõm arra, hogy fejlesszem ezen képességeimet. Jómagam néha nem tudom felismerni vagy megismerni ezeket az érzéseket.
Elõször magam vizsgálom meg a kérdéseket, majd megbeszélem arra hivatott emberekkel, vagy közeli barátokkal; megkérdezem õket, hogy mi a véleményük. Majd megkérdezem a jósokat, hogy mi az õ véleményük. Mint emberek véleményét kérem ki, emberekét, vagy félistenekét, nevezze ahogy jólesik, ezek különbözõ lények, talán az agyuk is különbözik. Így különbözõ tanácsadókon, emberi vagy félisteni tanácsadókon keresztül látom a problémákat. Másfelõl azt hiszem, hogy ezek a jósok csak kiegészítõ szerepet játszanak, a legfontosabb az egyéni analizálás, megfontolás.

- Az elõbb említette, hogyha valami bebizonyosodik, az képes megváltoztatni az ön véleményét. Ez azt is jelenti, hogy maga a tan, a dharma is változik? Vagy csak azt jelenti, hogy a dharma interpretációja változik?

-Nem. Amint azt már említettem, a dharma a világ, az univerzum létének megfelelõ interpretációja. Mindig azt szoktam mondani tudósainknak és a tanítványainknak, hogy vannak bizonyos iratok, amelyek az említett dolgokról szólnak, de a tudomány mai állása szerint ezek nem helyesek, így nekünk, buddhistáknak el kell fogadnunk ezt a tudományos bizonyításon és mérésen alapuló megállapítást. Tehát az ezekrõl a dolgokról szóló elméleteink változnak; változniuk kell. A buddhista alapigazságok, mint például a Négy Nemes Igazság, nem változnak, és nincsenek ellentétben a tudománnyal.

-Nem tart-e attól, hogy amint Tibet belekerül a modern világ vérkeringésébe, a kereszténységhez hasonlóan a centrumból a perifériára kerül a tibeti buddhizmus?

-Ez függ a neveltetéstõl és a buddhista szellemiség tapasztalataitól. Ha valakinek megfelelõ tudása és tapasztalata van a buddhizmusról, akkor a külsõ világ nem okoz benne változást. Mindaz, amit a külsõ világból lát, csak belsõ tapasztalatainak megerõsítése lesz. Másfelõl természetesen, ha nincs megfelelõ tapasztalata és tudása, akkor a külsõ hatások felülmúlják a spirituális tudását. Ez is lehetséges.
Azt hiszem, van némi különbség a kereszténység, az iszlám vagy a judaizmus és a buddhizmus között: az elõbbiek igen hasznosak, de alapvetõen vallások, hitek; a buddhizmus alapvetõen nem vallás, hanem valamiféle tudás, a valóság megismerésében nyert tudatosság. Amikor buddhizmusról beszélünk, nem egy vallásról alkotott véleményrõl, hanem sokkal többrõl van szó: amirõl beszélünk, abban ott van az élet teljességérõl való tudás, és tapasztalat és bölcsesség.
A szellem képzése nemcsak vallási szempontból értendõ, hanem minden vallási hit nélkül is mint a pozitív mentális energiák használata és erõsítése, valamint a szellemi kapacitás növelése - bizonyos szempontból tekintve ez nem vallás.
Másfelõl én mindig különbséget teszek buddhizmus és buddhista kultúra között. A buddhizmus a buddhisták számára jelentõs, a buddhista kultúrának pedig fontos szerepe van az egész emberiség számára. A buddhista kultúra segíthet, hogy az emberek jobbá legyenek, több részvéttel legyenek embertársaik iránt, nyitottabbak legyenek.

-Milyen hatása lehet a tibeti buddhizmusnak a mai világban? Nem tart attól, hogy kommercializálódik a nyugati kulturális piacon?

-Nos, mi hagyományosan mindig azt mondtuk, hogy a vallás nem bocsátható áruba. Jóllehet néhány tanítónak néha sajnos fontosabb a pénz, mint a tanítás. Van egy szöveg, amely elmondja egy igen kedvesnek látszó láma történetét, akinek a tanításai szintén jónak tûntek, de fontosabb volt számára a felajánlás, mint a tanítás. Ez természetesen gyengeségünk következménye. Valóban veszélyes a vallás kommercializálódása!
Ami a hatást illeti; már említettem, a buddhizmus együttmûködhet az emberiség jobbá tételéért, hogy több részvéttel legyenek embertársaik iránt, kevesebb legyen bennünk a harag, a gyûlölet, de azt hiszem, ha mélyebben beletekintünk a nyugati világ életébe, a nyugati gazdaság a növekedésen alapszik. Évrõl évre növelniük kell a termelést. Ha ez nem következik be, úgy érzik, valami nem történt meg! Ha az egész világ helyesen élne, például helyesen táplálkozna, s ez a magatartás az egész világon elterjedne, akkor például nem lenne ennyi betegség, ennyi tudatlanság. De ma azt látjuk, hogy az északi félteke mindennel el van látva, míg a délin halál és éhínség honol, s oktatásról nem is beszélhetünk. Az egészség alapvetõ szükségleteire sem telik. Ha ez a szakadék továbbra is fennmarad, igen súlyos következményekkel jár. Sok problémával kell szembenéznünk a környezeti gondoktól az energiaforrások végességéig menõen, a szellemiségrõl nem is beszélve. Egy boldogabb, békésebb, harmonikusabb jövõrõl gondolkozva el kell töprengenünk jelenünkön; hogy az út, amelyen járunk, helyes-e vagy sem.

-A nyugati demokráciákban négy-öt évenként vannak választások, így a politikusok nem igazán érdekeltek a hosszú távú döntésekben. Miben látja ön a megoldást?

-Azt mondják: elõször az én nemzetem, az én városom, az én közösségem, az én családom, sõt, nem is esik szó a gyerekekrõl, a feleségrõl vagy a férjrõl, csak az egyénrõl. Ez a probléma. A jövõrõl való önös gondolkodás nem elég ahhoz, hogy boldog, kiteljesedett életet éljünk, hiszen ez sok tényezõtõl függ. Ha az egész közösség boldogtalan, az egyén sem lehet boldog. Ha a család boldogtalan, te sem lehetsz boldog. De erre nem figyelünk eléggé, nem vagyunk tudatosak, nem vagyunk tudatában a természet ezen összefüggésének. Az, hogy a saját jövõbeni boldogságunkat mindenkitõl függetlenül megtalálhatjuk, merõ illúzió. A nevelésnek igen nagy szerepe van ezekben a dolgokban. Az északi féltekén a nevelés csak az agy edzésére korlátozódik, és elhanyagolja az alapvetõ emberi fejlõdést.
De úgy gondolom, hogy a tudatosság következtében azért mégis változnak a dolgok. Így például ezelõtt senki, de senki sem törõdött az ökológiai problémákkal, mert nem tudtak róla. Ám most, hogy néhány szakértõ világosan és nyíltan, adatokra alapozva elkezdte bemutatni ezeket a jelenségeket, a közönség is tudatosan kezd gondolkozni a környezetrõl. Éppen ma reggel hallottam a BBC közvetítésében, hogy Szaúd-Arábiában kísérleteket folytatnak a napenergia hasznosítására, arra az esetre, ha elfogyna az olaj. Látja, ez már egy alternatíva, a tudatos gondolkodás jele, felismertek valamit, és elõkészületeket tesznek, s ez nagyon jó. Hasonképpen a jobb tudatosság az egész világ prosperitásához, az egyenlõség eléréséhez, egyszerûen minden egyes ember boldogságához, az egyén maximális megelégedettségének eléréséhez vezet. Tudatos gondolkodás révén megváltoztathatjuk a környezetet. Az a tapasztalatom, hogy azoknak az embereknek, akik a mindennapi életlehetõségeik kilátástalanságával és gondjaival néznek szembe napról napra, igen nehéz környezetvédelemrõl beszélni. Másoknak azonban megvan a lehetõségük, hogy gondolkozzanak ezekrõl a kérdésekrõl. S ön is láthatja az eredményeit annak, ha a tudatos gondolkodás, az érzékenység és a felelõsség a fejlõdés iránt egyre erõsebb lesz.

-Hogyan ítéli meg ma Tibet kilátásait?

-Tibetet elfoglalták a kínaiak, s azóta nagyon sok mindent elpusztítottak. Ám ennek ellenére fejlõdés is van, jóllehet az egész tibeti nép igen sokat szenvedett. Mégis meg kell találnunk azt a megoldást, mely egyaránt jót hoz Kína és Tibet számára is. Azt hiszem, bizonyos kompromisszumok árán találhatunk is.
Hogyan is lehetne változtatni a helyzeten? A kínai kormányt az integrálás, a védelmi politikai, s egyéb ilyesféle dolgokkal kapcsolatos szándékok mozgatják. Hagyjuk hát õket, hadd vigyék a külügyek intézésének és a védelmi politikának a terhét, s hadd legyen a mi felelõsségünk az oktatás, a szellemiség, a gazdaság. A mi helyzetünknek és igényeinknek megfelelõ gazdaság! Nekünk nincs szükségünk azokra az óriási gyárakra s más effélékre, amiket Kína birtokol. Mi nem ezeket a dolgokat akarjuk, hanem a mi körülményeinknek megfelelõ üzemeket és energiahasznosítást, a környezet minimális károsításával. Mindez, a gazdaság és egyéb területek is, egységes gondolkodást igényelnek. És ezt mi tudjuk a legjobban. A mi közremûködésünk nélkül csak pusztuló kultúra, pusztuló környezet és sok-sok szenvedés marad.
Az elmúlt tizenhat évben az én álláspontom és javaslatom világos: mi egy független nemzet vagyunk, ez nem jelenti a Kínától való elszakadást, a teljes szabadságot. Ezt én sohasem kívántam. Sok kínai barátom szerint az én középutas álláspontom elfogadható a kínai nép számára. Ezek professzorok, disszidensek vagy diákok, mint például Vei Ching Shim, aki nemrég szabadult tizennégy évi börtönbüntetésébõl. A kínaiak körében is nõ a Tibet iránti szimpátia és szolidaritás. Alapvetõen igen bátorító, hogy egyre inkább nõ Tibet támogatottsága.
Tibet problémája természetesen a mi problémánk. A Nyugattól messze fekszik, Kína pedig hatalmas ország. De támogat minket a nép, a média, és ennek eredményeképp számos ország parlamentje. Például az Európa Parlament kinyilvánította, hogy Kína lerohanta Tibetet, és hogy Tibetnek joga van az önrendelkezésre. Kifejezik továbbá aggodalmukat az emberi jogok megsértésével és Tibet kulturális örökségének megõrzésével kapcsolatban. Ezek nagyon bátorító jelek, noha úgy érzem, még több támogatásra lenne szükségünk.

1995
Fordította Bardi Teréz