(*1972 ) doktorandusz hallgató (kommunikáció-elmélet doktori iskola), közgazdászként 1996-ban végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Gazdálkodási Karán. A BKÁE E-business Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, tanít az ELTE Média szakon. A Sziget fesztiválokat szervezo Sziget Kft. egyik alapítója, a Carnation Internet Tanácsadó Rt. alapítója és elnöke, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnökségi tagja. Hobbija a vizilabda és a siklóernyõzés, a Tilos Rádió magas.les címû mûsorát vezeti.

Fontosabb publikációi:
Hogyan keljünk át a "szakadékon" a mobil telefóniában? In: Mobil társadalom, mobil közösségek, 2002, MTA szerk: Nyíri Kristóf
Hálózati közösségek az új gazdaságban. Harvard Business Manager 2000/1.


-Honnan erednek azok a változások, amelyek az "információs társadalom", "információ-gazdaság" kialakulására vezettek?
- Sokféle választ adhatunk erre a kérdésre. Sokak szerint az információs társadalom gyökerei a beszélt nyelv kialakulásánál keresendõek, esetleg késõbb, amikor az információ tárolásának és disztribúciójának olyan eszközei terjedtek el, mint a nyomtatott könyv vagy a telefon. A folyamat felgyorsulása a számítástechnika megjelenéséhez köthetõ és a hadiipari fejlesztések eredményeképpen is felfogható: a második világháborúban fegyverkezési versenyében a kódfeltöréshez, késõbb az atombomba kifejlesztéséhez nem volt már elégséges a korábbi számítási technológia. A hidegháborúban iszonyú mennyiségû pénzt költöttek számítástechnikai fejlesztésre, amely egy furcsa privatizációs folyamatban kiáramlott a gazdaságba és a társadalomba fõleg az Egyesült Államokban. Tulajdonképpen az Internet maga az amerikai kutatók azon felismerésébõl jött létre, hogy ha az USA gazdasági/információs/kommunikációs alapstruktúráiba néhány ponton behatolás történik és néhány komolyabb központ elpusztul, akkor az amerikai gazdaság mint olyan gyakorlatilag megszûnik mûködni. Ebbõl egy rendszer igénye kristályosodott ki, amelyikben a tudás disztributált: az információk úgy jutnak el az egyik helyrõl a másikra, hogy hibatûrõ módon kezelik az akadályokat, tehát hogyha akadályba ütköznek, akkor új utat keresnek. Az Internet õse, az Arpanet, '69-ben nyerte el az elsõ formáját, azóta fejlõdik, került ki az egyetemek világába, ahol szintén a kutatóintézetek közötti tudásdisztribúciót tette lehetõvé. Így jutunk el egy izgalmas fejlodési folyamat végén '93-ig, amikor már magának a Word Wide Webnek a megteremtésérõl beszélhetünk.

- Hogyan vált ebben a folyamatban kulcsszereplõvé a személyi számítógép?
-A PC sokak szerint egyfajta "véletlen baleset" az Internet életében. A személyi számítógép WWW megjelenésével hirtelen feltörõ hálózati jelenségnek lett platformja, amikor az egyetemi szerverekrõl "le akart jönni" az Internet. Ma a világon szerte sok 100 milló gép mûködik, Amerikában 60 százalék fölötti a PC penetráció a háztartásban, Európában ez az arány jóval alacsonyabb, míg Ázsiában van a második legtöbb számítógép. Az információs technológia elõretörése erõs még Izraelben és a Közel-Kelet bizonyos részén, de jellemzõen nagyon gyenge a fejletlen országokban, Afrikában. Ugyanakkor például Indiát hagyományosan fejlesztõ bázisként tartják számon. Van tehát egy fajta digitális szakadék, a digitalizált és az analóg világ közötti határ, mely sajnos nagyon közel húzódik a fejlett és a fejlõdõ országok határához.

- Mióta vált gazdasági tényezõvé a hálózat?
- Az Internet és általában a hálózatok gazdasági jelentõségét körülbelül '94 óta kezdték el fölismerni, de a hálózatok tudományos megismerése és megértése ma is tart. 1995 telén, a Netscape nevû technológiai cég tõzsdei megjelenésétõl számítják az Internet forradalom kezdetét, amely 2-3 év alatt a gazdasági életet alapvetõen változtatta meg. A jelenség többféle szempontból megközelíthetõ, beszélhetünk információs társadalomról, elektronikus üzletrõl illetve a gazdaság globalizációjáról, mint többszörösen összefüggõ tendenciákról. Tulajdonképpen már "e-business"-rõl beszélünk akkor is, ha valaki e-mailben kommunikál az asszisztensével, és akkor is, ha valaki elektronikus úton rendeli meg a vállalatának a szükséges beszerzendõ anyagokat, elektronikus úton kezeli a vevõit és juttatja el hozzájuk az áruit. Ez elég széles spektrum, az információs technológia átalakítja a vállalatok mûködését. Az Internet forradalom hozta "új gazdaság"-ban a vállalatok értékét egyre inkább az szabja meg, hogy milyen típusú hálózatot sikerül felépítenie, a hálózat értéke kiegészíti a hagyományos eszközök, gyárak, gépek értékét.

-Mibõl ered a halózatok gazdasági jelentõsége?
-A kérdés úgy vetõdik föl: hogyan tudsz hálózatot teremteni, és hogyan tudsz ezen olyan szolgáltatásokat értékesíteni, amik aztán jövedelmet termelnek. Az új gazdaságban az optimalizáció felõl az innováció felé tolódik el a hangsúly: nem a termelés erõk hatékonyabb kihasználása, hanem a hálózati gondolkodásmód vezethet a sikerre. A vállalat networkjének megértése, továbbfejlesztése, kiterjesztése teremheti meg a profit termelés lehetõségét. Az Internet, a leggyorsabban növekvõ hálózati technológia megjelenése vállalatbirodalmakat rengetett meg az Egyesült Államokban. A játék-, a kiadói, a lemez-, és még jó néhány termelõ iparág képviselõi azt tapasztalták, hogy megjelentek olyan "kis" hálózati "játékosok", internetre teremtett cégek, amelyek hihetetlen energiával törtek be az õ piacukra azáltal, hogy hozzáférésük volt az exponenciálisan növekvõ hálózathoz. Ki tudták használni azt, hogy az emberek hatékonyan el tudják õket érni, és ettõl fogva a szolgáltatások értékesítése rendkívül egyszerûvé és gyorssá válik, a marketing költségek lecsökkennek, a beruházások. Ez a folyamat még az elején tart Magyarországon, miközben az elsõ hulláma lecsengett az Egyesült Államokban. Az úgynevezett "dotkom összeomlásban", az "Interenet-lufi" kippukkanásakor kiderült, hogy nem egy hosszú távú lehetõségrõl volt szó, vagyis sokkal inkább arról, és nem egy gyors profitszerzési lehetõségrõl. Egyre inkább úgy tûnik, hogy az említett 5-6 év izgalmas idõszak volt, amely arról szólt, hogy a gyorsan mozgó kis vállalkozások hogyan tudnak beelõzni a lassan mozgó nagy mamutok elé, és hogyan tudnak kis piaci réseket kihasítani elõttük, vagy akár belõlük, az o piacaikból. Most a hangsúly azokra a nagy cégekre tevõdik át, amelyek egyre eredményesebben tudják saját szolgálatukba állítani az internetet. Megjelennek az internet és a régi világ ötvözetét megvalósító cégek, amelyek lassan de biztosan átvenni a vezetõ szerepet. A 2000 március közepén induló tõzsdei bukássorozatban, amely azóta a teljes info-kommunikációs technológia szektort érintette és globális recesszióba torkollott, az mutatkozott meg, hogy elkezdtek elválni egymástól a jó és a rossz internetes cégek, és azok tudtak megmaradni, ahol az üzleti modell és a stratégia profittermelést tett lehetõvé.

- Mennyiben alakítják át a gazdaság, a termelés, a piac eddigi viszonylatait az új technológiák?
-Az új gazdaság fejlõdési folyamatainak egy igazi nagy nyertese van: a vevõ. Õ az, akit az internet és az információs technológiai forradalom felhajtóereje irányítói pozícióba juttatott. Korábban egy termék, vagy szolgáltatás vásárlói rendre alulinformált pozícióból tárgyaltak az eladókkal. Ma a vevõ egyre inkább olyan információgazdag helyzetekben dönthet, amelyben sokkal inkább az adatok, információk feldolgozása, értelmezése jelenti döntéseinek korlátjait - ebben viszont segítséget vár és kap a szolgáltatóktól. Az egyre inkább az optimális döntéseket hozó vásárló, legyen õ egy vállalat, egy magánszemély vagy egy állami intézmény, mindemellett nagyon könnyen talál "társvevõket" az Internet segítségével. Ettõl fogva kialakulhatnak olyan úgynevezett hálózati közösségek, vagy virtuális közösségek, ahol az információáramlás szinte problémátlan. Kiküldhetnek elektronikus ágenseket, amelyek kis programocskák, körbejárják az internetet, s megmondják, hogy melyik a legjobb ár, minõség, vagy a legjobb referenciákkal rendelkezõ szolgáltató. Megkérdezhetik a megfelelõ közösségekben a partnereiktõl, hogy mi az, amit érdemes venni, hova érdemes menni. A vevõ pozíciója egyértelmûen megerõsödik, ám fogyasztói döntéseinek hatása egyre jobban határolják be jövõbeli döntéseit. Az egyre inkább információgazdag termékek megértésébe, használatába fektetett energia egyre jobban a szolgáltatókhoz köti a vevõket - jó példák erre a nagy szoftverszállítók, a mobiltelefon gyártók vagy az Internet szolgáltatók versenye - és a piacokon platformok versenyeznek, melyek közötti döntés akár hosszú távon meghatározhatja a késõbbi vásárlásokat.

- Az információnak nevezett jeltömeg túlnyomó része zavaró, érdektelen zaj. Ennek rohamos növekménye számos problémát vet fel - a figyelemgazdaság kérdésétõl az adatvédelemig menõen.
-A XX. század végén az információ túladagolás jelenségével szembesülünk. Nagyságrendekkel többrõl "van szó", több információval szembesülünk, mint amit be tudunk fogadni, s a kérdés az, hogy hogyan tudják ezt a szolgáltatók vagy én magam a személyemre szabni, és melyik a jobb nekem, ha ezt a szolgáltató teszi meg, vagy én. Az internet megjelenése természetesen komoly jogi, etikai kérdéseket is hordoz tehát. Kevesen tudják azt, hogy ha valaki bekapcsol egy böngészõt és elkezd navigálni az interneten, az széles nyomot hagy maga után, amit látnak és visszakereshetnek illetékesek és illetéktelenek egyaránt. Mint felhasználó a szolgáltatóval való kapcsolatomban döntés elõtt állok: minél több információt adok át magamról, annál inkább testre szabhatják a szolgáltatásokat, viszont annál jobban kiszolgáltatom magam - az "adataim én vagyok". Ugyanakkor minél több információt adok magamról, annál értékesebb is leszek az adott szolgáltató számára, tehát a szolgáltatónak ez eminens érdeke, nekem pedig meg kell találnom a határt, ameddig nekem még megéri. Ebben a spektrumban áll meg az inga valahol félúton, adok is információt meg nem is, kiszolgáltatom magam, meg nem is, mint az okos lány Mátyás királynál. S ezzel kardinális kérdésekhez érkezünk, mint pl. a személyesség, a személy és a közösség kapcsolata az adattitkosság, az adatvédelmi kérdések, a személyes jogok kérdése.
Minél inkább én ellenõrzöm a folyamatokat, annál nagyobb biztonságban érzem magam, és ez a gazdaságnak is jobb - ám ez az ellenõrzés mindig illúzió marad. A technológia mind a két folyamatot magában hordozza, felszabadítja és ellenõrzése alá vonja az információt.

- Ahogy számos területen végbement a hálózatosodás, úgy az "információs háború" nem egyszerû metafórát, hanem egyre konkrétabb veszélyforrást is jelent. Milyen támadási felületek, és milyen védelmi lehetõség vannak?
-A vállalati folyamatok átláthatóvá válása azt is jelenti, hogy a munkatársak elérhetõsége is nagyságrenddel növekszik, ezzel együtt pedig annak a lehetõsége, hogy a konkurens cégek dezinformáljanak (ellenséges e-mailek, állásajánlatok, stb.). Egy információs háború kezdeteinél vagyunk, amely ugyanúgy elkezdõdött vállalat és vállat között mint terrorista érzelmû számítógépes kalózok és a nemzetállamok védelmi rendszerei között. Most csak a lehetõségét látjuk annak, hogy mire lehet jó hosszú távon az információs hadviselésben.
Az Internetnek sajnos megvan az a nagyszerû jellemzõje, hogy mindenki arra használja, ami az érdeke. Ugyanúgy használhatta a nemrég leleplezett amerikai központú, több tízezer fot megmozgató pedofil közösség, mint ahogy használni fogják a felsõoktatásba jelentkezõ diákok, a marketing szakemberek vagy a nemzetközi terrorista szervezetek. Hallani arról, hogy hogyan szervezõdnek ilyen terrorista sejtek az Interneten keresztül, hogyan van kapcsolatban az orosz alvilág a new-yorki partnerekkel és errõl valószínûleg senki nem tud sokkal mélyebb és sokkal részletesebb információkat. Én a legrosszabbra vagyok felkészülve.

-Ezzel kapcsolatban felvetõdik az ellenõrzés kérdése, és persze a szabadság problémája.
-Ez a folyamat egy nagyon vékony vonalon egyensúlyoz a totális kontroll, és a totális szabadság között, és megérzésem szerint sajnos egyre inkább azt látjuk majd, hogy totális kontroll lesz, amit viszont az emberek többsége totális szabadságként fog megélni. Egy olyan fogyasztói világ felé tartunk, ahol kevés embert fog érdekelni, hogy konkrétan mi történik az õ személyes adataival, amennyiben nem élnek vissza vele, illetve amíg nem veszi észre, hogy visszaélnének vele… Amikor észreveszi, akkor pedig már késõ lesz. Különösen igaz lesz az abból a szempontból, ahogy a tulajdonviszonyok átalakulnak bérleti viszonyokká, úgy egyre több adat, információ jelenik meg a bérbeadónál. Márpedig a tulajdon õsi érzését felváltja a legtöbb technológia-dominált áru és szolgáltatás esetében a legújabb, legjobb, legjobban használható iránti vágy - lásd az autók, a számítógépek vagy a mobiltelefonok esetét. Az informatika korában minden lépésünk, lélegzetvételünk nyomán adatok keletkeznek, amik feletti ellenõrzés folyamatos kihívást jelent majd.

-Az információ szabadsága, vagy éppen elzártsága kapcsán leggyakrabban a hekker figurája kerül a képbe. Miért?
-Érdekes, hogy a hekker annak idején tulajdonképpen az információs forradalom egyfajta elõfutára volt, ma pedig a média leginkább õket szereti idézni az internet kapcsán. Továbbra is eltrjedt az a nézet, hogy az internet tele van pornóval, lopják a hekker-ek a hitelkártya-számokat. Pedig fontos megkülönböztetni az ún. fehér-kalapos hekkereket a cracker-ektõl, akik törvénytelen eszközöket használnak a haszonszerzésre. Tény, hogy a piaci folyamatok felgyorsulása következtében a felhasznált szoftverek tulajdonképpen örökre félkészek, "béta verzióban" maradnak, mert annyira gyorsan fejlõdik minden, hogy a kész verziónak nincs ideje megjelenni, mert addigra már egy új verzió érkezik meg. A hekker-ek feladata tulajdonképpen nem más, mint hogy megtalálják és feltárják a hibákat, a biztonsági réseket ezekben a programokban, amely bizonyos szempontból nagyon pozitív szerep. Olyan emberekrõl beszélünk, akik nemet mondanak, nem fogadják el a rájuk kényszerített rendszert függetlenül attól, hogy ez mûködik-e vagy sem. És ok lesznek azok, akik megmondják, hogy miért nem mûködik, hogyan mûködtethetõ másként, és mi másra használható még föl. Ezért azt gondolom, hogy számítógépes vagy szoftveres hekkerek helyett sokkal inkább beszélhetünk már valamifajta valóság-hekkerekrol, akik megpróbálnak hatással lenni a technológiai fejlõdésre, a maguk javára fordítani, akár nem várt módon az új technológiákat. Nem hiszem, hogy bármelyik termékfejlesztõnek eszébe jutott volna például, hogy a lakásban használatos vezeték nélküli telefon hatékony gyermek-felügyeleti eszköz lenne, de ugyanígy "vették észre" a fogyasztók a mobiltelefonban az SMS küldés lehetõségét, amelyet anno a kilencvenes évek elején nem terméknek szántak a gyártók. A kreatív technológia-használat segítségével hétköznapi hekkerek a valóság folyamatait változtatják meg, Az információs elit - amely gyakran nem esik egybe a gazdasági elittel - kezében olyan eszközök jelenhetnek meg, amely már a "szociális mérnökség" területérõl származnak. Ez a való világot az emberekre való hatás, az emberi kapcsolatok mûködtetése vonatkozásában megváltoztatni akaró vagy tudó emberek csoportját jelentheti, természetesen az információ fegyvere segítségével. Nem járunk itt messze már attól a "hoax mûvészek"-tõl, akik abból kreálnak pénzt és figyelmet, hogy olyan dolgokat hitetnek el a világgal és a világ vezetõ médiumaival, ami egészen elképesztõ hatásokat sejtet. Külön oldal van az Interneten a liemails.com alatt, ahol összegyûjtik például azokat az elektronikus leveleket, amiket a barátainktól újra és újra megkapunk, valóságalapjuk pedig semmi. Klasszikus eset volt például egy mobiltelefongyártó nevében küldött felhívás, amely -- válaszul a konkurencia állitólagos hasonló akciójára - ingyen ajánlott telefonokat. A cég a végén hivatalosan kellett, hogy tiltakozzon és elhatárolódjon a levéltõl, annyian követelték rajta az ingyentelefont. Az ilyen típusú jelenségek kapcsán az internet az információ hitelességének kérdését is újszerûen veti fel. Amit annak idején a tévében látott az ember, az egyfajta etalon volt, annak valamiféle hitelességet tudott tulajdonítani. Ezzel szemben az interneten belül médiumok kialakíthatják ugyan a hitelesség képét, de az internet maga nem válik hiteles médiummá.

-Ugyanakkor nagyon is hiteles közösségszervezõként mûködik.
-Érdekes látni, hogy ezek az új típusú közösségek, amelyeknek tagjai valamilyen módon elektronikusan tartják a kapcsolatot egymással (E-mail, fórumok, online élo beszélgetések, vagy szöveges üzenetek (SMS) útján), rengeteg módon hatják át a hálózat növekedését és fejlõdését. Egy ilyen virtuális közösségnek volt szerepe '98-ban Indonéziában abban, hogy Suharto elnököt megfosztották hatalmától, mert a családja nem tudott ellenállni annak a rengeteg pénznek, amely a kommunikációs infrastrukturális befektetésekbõl nyerhetõ. A legkisebb szigetek is mûholdas összeköttetésben voltak mindegyik másikkal, így az Interneten keresztül tudta az ellenzék megszervezni az amúgy hihetetlenül szervezetlen szigetvilágban az egységes föllépést
Ebben a pillanatban is emberek százezrei beszélgetnek, játszanak, harcolnak egymással, egymás ellen különbözõ online virtuális valóságokban, ez pedig egy globális virtuális közösség kialakulásához vezet. Azt gondolom, hogy ha ezeknek a közösségeknek a mûködését megértjük, akkor megértettük azt is, hogy hogyan és mitõl mûködik maga a hálózat. Felmérhetetlen, hogy az a generáció, amely tizenévesként nõ bele a számítógépes kultúrába, hogyan fogja mindezt húsz év múlva a gazdasági életben valóra váltani, hogyan fogja gyakorolni a hatalmát a politikai életben, hogyan fog családot alapítani, és hogyan fogja ezeket a társadalmi kérdéseket kezelni.

-Ez mennyiben változtatja meg a régi szociális szervezõdésformákat? Milyen hatása lesz a jövõ politikájának alakulásában?
-Ezek a közösségek konkrét demokratikus dialógusok és folyamatok platformjaként üzemelhetnek. Amerikában sok helyen lehetséges már bizonyos kérdésekben Interneten keresztül is szavazni, ez talán Svájcban egy nagyon jó modell lesz, ahol amúgy is hagyományosan havonta többször népszavaztatják a lakosokat. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból az információs technológia rengeteg lehetõséget nyújt a politikai életnek. Amerikában a háztartások 99 százalékában van televízió. A kérdés leginkább az, hogy el fog-e tudni terjedni az információs társadalom hasonló mértékben, s ha igen, hogyan. Ezt nagyon sokan kétségbe vonják, ugyanakkor azt gondolom, ez kizárólag az emberek érdekeltté tételén múlik. Európában sok helyen csak a lakosság 10-15 százaléka vagy még kevesebb fér hozzá a hálózathoz, egyelõre nem tudjuk azt sem, hogy hogyan fog ez hatni a maradék 85 százalékra. Magyarországon valamivel egymillió fölötti Internet-használóról beszélhetünk, körülbelül 800 ezer Internetes használóról, s ezen belül beszélünk 400 ezer emberrõl, aki heti rendszerességgel használja. Vajon mennyire távoli a kérdés, hogy hol van az határ, ami fölé valószínûleg nem fog tudni menni az Internetes penetráció Magyarországon. Ez volna a mi "digitális szakadékunk", amely elterjedt megnevezést magam sokkal inkább demográfiai és jövedelem elosztási szakadéknak látok, melyet csak megmutat az info-kommunikációs technológia elterjedése, de semmiképpen sem létre hozza azt. Európa valahol félúton van az amerikai, nagyon magas PC penetráció, illetve a Japánban megfigyelheto rendkívül magas mobiltelefonos Internet használat között. Európában óriási lehetõség van valamilyen mobil Internet kitörésre, egy teljesen új iparág van kibontakozóban, ami a mobilokon keresztüli információfogyasztást szolgálja. A szélesebb néprétegek bevonása az információs társadalom közvetlen haszonélvezõinek körébe nem annyira számítógépeken keresztül képzelhetõ el, mint inkább más alternatív Internet elérési eszközön keresztül, amilyen a mobiltelefon, a kis kézi számítógépek, a televízió, a képtelefon. Ez a bizonyos sokat emlegetett konvergencia egyik nagyon konkrét megjelenési területe, ami a számítástechnikai, telekommunikációs eszközök összeérését is jelenti többek között, a hozzáférésnek egyre újabb eszközeit termeli ki azért, hogy minél szélesebb körben terjeszthesse el a hálózat használatát. Ez hosszú távon oda fog vezetni, hogy az embereknek egyre inkább lehetõségük lesz arra, hogy beleszóljanak saját sorsuk irányításába, a már említett adat és információs szituációk kontrollálásával. A skandináv országokban megfigyelhetõ tendencia, hogy az állami szektor élen jár az Internet felhasználásban, az Internetes technológiák honosításában és a hagyományos folyamatok Internetesítésében, lehet szavazni, adólapot kitölteni, információt kérni, az ügyekbe beleszólni az Interneten keresztül. Ez a tendencia afelé vezet, egyfajta pozitív jövõképben, hogy az egyes embernek közvetlen beleszólása lesz az ügyek intézésében, és fõleg, hogy abba az ügybe lesz beleszólása, amellyel ténylegesen akar majd foglalkozni. Tehát az Internet egy globális világban annak lehetõségét teremti meg, hogy fizikai közösségek is alakulhassanak a virtuális közösségek közvetítésével.

- Mennyire változtatják meg ezek az eszközök a közvetlen emberi, személyes és családi kapcsolatokat?
-Kutatók megfigyelték, hogy a számítógéppel való kommunikációban az emberek a gépet azonosítják partnerként, és nem a szoftvert. A tulajdonképpen használt szoftver és az ennek használatát szükségszerûen segítõ számítógép képzete összeolvad, a fogyasztó egyre inkább a számítógéppel kommunikál, azt okolja, ha valami nem mûködik, nem pedig a szoftvert, vagy ennek a fejlesztõjét. Ez azt jelzi, hogy a jövõben a számítógépet egyre inkább ilyen virtuális személyiségek fogják megjeleníteni a felhasználó felé. A nagyszüleim ebben a vonatkozásban sokkal elõbbre járnak, mint mi. Ott Lajos a számítógép, Lujza a printer, "õk" ketten alkotják a nagyszülõket segítõ számítástechnikai infrastruktúrát, és mindenki tudja, hogy milyen típusú szakembert kell majd hívni a fejlesztõkhöz, ha valamelyikük "beteg". Nagyon büszke vagyok a teljesen behálózott nagyszülõkre, akik mondjuk sms-ben értesítenek a mobiltelefonjukról, hogy átküldték nekem csatolt fájlként E-mailben az anyagot, tehát hogy ilyen szinten pörgetik az információs társadalom lehetõségeit. Az a tendencia látszik tehát most kirajzolódni, hogy a számítógépes architektúrák, a szoftverek valamifajta megjelenítést fognak kapni, és virtuális lényekkel vagy más típusú, még a jövõben kialakuló felületek révén fogunk kommunikálni, ahol kérdéseket tehetünk föl és azokra választ is kaphatunk.

- Hogyan alakul hosszabb távon a "behálózott" társadalmak jövõje?
- Abból kiindulva, hogy ezek a technológiák pusztán eszközök, hogy mire használják õket, az emberektõl függ, számomra kétféle jövõkép rajzolódik ki élesebben. Az egyik az, hogy az ember által kreált robotok az egyre több információ egyre hatékonyabb birtoklásával és értelmezésével lassan de biztosan átveszik az uralmat a világ fölött és az életünk irányítóivá válnak (pl. hollywoodi filmekben látni ilyesmit). A másik pedig arról szól, hogy az ember a saját hasznára fordítja ezeket az eszközöket, egyre jobbá teszi általuk az életét, és az emberi kapcsolatok megerõsítésére használja föl õket. Azt gondolom, hogy ez az egyensúly igen kényes, vékony a határvonal, amely a kettõt elválasztja egymástól. Egyfajta ingamozgás fog érvényesülni, amit a történelem kapcsán oly sokan emlegetnek: valószínûleg mindkét esetet megismerjük majd. Az látszik sajnos, hogy nem feltétlenül a kifinomultság, az érzésvilág elmélyülése és az egymás iránti fokozottabb megértés vagy szeretet felé halad az emberiség. A én vízióim arról szólnak, hogy az olimpián eltörlik a szteroidok használatának tiltását, és az fog dönteni, hogy a különbözõ genetikus módosításoknak köszönhetõen kinek van jobb úszóhártya az ujjai között, vagy kinek hosszabb a lába, és az emberek örömmel fogják figyelni az emberi test alakításának új és új formáit. Mindenki rá fogja vetni magát arra, ami a keze ügyébe kerül, és majd nyomkod rajta anélkül, hogy pontosan tudná, hogy ez akár világégésekhez is vezethet a föld másik oldalán.
Ennek nyomán remélhetõleg egyre több ember fogja azt gondolni, hogy ezeket a technológiákat érdemesebb valamilyen pozitív irány elõmozdítására fölhasználni: az emberi kapcsolatok élénkebbé válnak, a kommunikáció és a kommunikációs eszközök legyõzik a távolságot és az ellentéteket. Egyfajta globális összefogás képe jelenik meg a horizonton. Az árnyékos oldalon azonban ott van egy olyan információs elit, amelynek célja nem a megosztás, hanem az információ - és így a hatalom - megtartása és az uralkodás. Minden információs és fizikai vagyon e szûk csoport kezében összpontosulhat, a többiek pedig az általuk rángatott szálak mentén mozognak. Az információs eszközök ezt a törekvést ugyancsak ki tudják szolgálni. Mindkét verzió komolyan esélyesnek tekinthetõ ma, az ezredforduló környékén. Mindenkinek a vérmérsékletére van bízva, hogy melyikben tud vagy akar inkább hinni. Egy barátságos, Pennsylvania-ban élõ idõs úriember, bizonyos Updike úgy gondolja, hogy 2020-ban egy amerikai-kínai atomháború fogja megpecsételni a Föld sorsát. Ezek szerint o a második verziót tartja esélyesebbnek. De ha kollektívan bízunk az elsõben, akkor önbeteljesítõ jóslatként talán mûködni is fog: én mindenképpen erre buzdítanék.