Klezmer, Klezmatics

Képzeljük el a világ egyik legkülönlegesebb kevercsét, amint szinte minden felhangzik benne: szintetizált szláv- (és még jónéhány) bánat, átszellemített szerecsen színek, (törökös) balkáni töredezettség, romános elragadtatás, zsoltáros borongás és lakodalmas zsongás. Szintetizátoron, klarinéton, cimbalmon, cigányhegedûn, sramlitrombitákon szólal meg a vágyak, fájdalmak és elragadtatások szédületes zenéje. Példázatos posztmodern panorámának is vélhetnénk ezt az elképesztõ elegyet, ha nem egy nagyon is hagyományos, mintegy kétszáz éves zenérõl, a klezmerrõl lenne szó.
A klezmer már eleve is elég érdekes elegy: a távolabbi keletrõl és a közelebbi nyugatról Kelet-Európába ûzött zsidóságnak a környezõ népek zenei kulrúrájától átjárt népzenéje ez. Éppúgy vannak benne bolgár, román, ukrán, magyar és orientális elemek, mint kántorok szakrális zenéjébõl leszüremlett részek. (Amelyek egyébként - a parasztzene mellett - a középkori gregorián zene legfõbb forrásául szolgáltak.) A kultúrák keveredésének és termõerejének ékes példája ez. Egyúttal füllel hallható cáfolata a "fajtiszta" forrásról szájaló "hazafias" hülyeségeknek.
Ezt a lenyûgözõ zenét a KLEZMATICS nevû társulat készíti a tõlünk - elektronikus - karnyújtásnyira fekvõ New Yorkban. Így aztán ezekben az emelt szintû rezgésekben úgyszólván az idõk és a terek is összeérnek. Az olykor megtévesztésig hûen elõadott k-európai talpalávalók mellett (mögött/között) az alig hallható háttérben ott van az egyetemes világvárosi otthontalanság jól ismert érzése. A kétezer éves számûzöttség, a hazatalálás vágyának hallomása rezgésbe hozza rokon érzületeinket - s ehhez nem is kell feltétlenül vérrokonságban állnunk az elõadókkal. Egyetemes nyelvet hallunk: a fokozhatatlan fájdalom és a felülmúlhatatlan gyönyör tartományából.
A klezmer jiddis szó, melynek héber eredetije zeneszerszámot jelent. A KLEZMATICS második, RHYTHM & JEWS (vö. rhythm & blues) lemezén azonban a hangszeres zenék mellett egészen elképesztõ énekes darabok is vannak; a héber kantilláció kivételes szépségû darabjai. Ezekben - amennyire a sváb és a német felõl érteni vélem - a szokásos folklór-témáknál valamivel szélesebb tárgykörrõl esik szó: az égen vonuló tevekaravánokról, az Ígéret Földjérõl, a Messiás eljövetelérõl, és más effélékrõl.
A késõújkorban vagyunk: amikor minden együtt, egymás mellett áll. Létezõ és letûnt világok kulturális kínálatából választhatunk. Érzékeink állandó ostrom alatt állnak: választanunk és válaszolnunk kell. Mert - miként a KLEZMATICS elsõ lemezének címe is állítja: Shvaygn = Tod (Hallgatni = Halál). Mindig újra és újra meg kell találni a mindenkor érvényes megszólalás módozatát. Az elegyítés és az elkülönítés fokát, a felhasználás és a megújítás arányát. Azaz bírni kell a megkülönböztetés képességét. A KLEZMATICS, egyebek között - ebbõl is ad egy kis zenei leckét. (PIRANHA RECORDS)