Tiszta háború - Paul Virilio

A háborúban nem az a félelmetes, hogy megvívják, hanem az, hogy feltételezik és elôkészítik. A tiszta háború azt jelenti, hogy örökösen készülnek "a" háborúra. - mondja Paul Virilio a Tiszta háború címû interjú-könyvében. Annak ellenére, hogy Sylvére Lotringer-vel, a Columbia egyetem professzorával folytatott beszélgetés a 80-as évek elsô felében készült, kevés ennél idôszerûbb könyv olvasható manapság Nem azért, mert a Közel-Kelet-Európa különféle kloákáiból ömlô tébolynak köszönhetôen a háború a küszöbön áll, és a Nagy Nato elrettentô ereje elejét veszi mindennek. Éppen ellenkezôleg: a jogos önvédelem szándéka mellett a félelemre és "régi dícsôségre" épülô új honvédmitológia és katonakultusz ellene hat az ezirányú felvilágosodásnak. Jóllehet a hosszú idôn át gerjesztett homály múltán lenne mit világosan látni; a köz ügyintézôinek nem kevésbé, mint mindnyájunknak. A kérdés ugyanis, bármennyire szeretnénk is számûzni szemhatárunkról, élet és halál kérdése. Az egyik legközösebb közügy, ami korántsem tartozhat kizárólag katonákra. Ma a hadsereg mindent tud a civilekrôl, a civilek azonban semmit sem tudnak a katonaságról. Az én szememben ez az elképzelhetô legrosszabb állapot.- mondja Virilio, és hozzáteszi, hogy hazájában, Franciaországban - szemben Angliávan vagy az Egyesült Cllamokkal, ahol magától értetôdôen a politikai kultúra része - nem létezik háborús kultúra: cenzúrázzák. Ennek ellenére munkáit komoly figyelemmel kíséri a francia hadvezetés, hiszen világszerte a technika, a militáris technológia és a sebesség vezetô teoretikusának számit. (Könyvei folyamatosan jelennek meg az angol és német nyelvterületen is.) A Sebesség és politika, A negatív horizont, a Háború és mozi és más könyveiben is a technika világátalakító hatásait tárgyalja.
Virilio alapvetô felismerése az, hogy az iparilag elôállított, egyre jobban gyorsuló sebességek folytán megváltozik az ember helyzete és világérzékelése. A technikai tér kiterjedése, a közlekedési és kommunikációs rendszerek gyorsulása folytán minden eltûnôben van, feloldódik a mûködés folyamataiban. A probléma ott kezdôdik - mondja -, hogy a technológia használ minket, és mi ezt nem vesszük észre. Virilio számba veszi ennek különféle területeit, és azon lehetséges közös cselekvésformákat, alternatív politikákat, amelyek a Tiszta háború ellenében léphetnek fel. Az eredetileg urbanista tudóst és esszéistát gyerekkori háborús élményei és késôbbi, Bunker-archeológiai feltárásai mellett (ennek anyagából nagy hatású kiállítást rendezett a Pompidou központban) a technológia természetének kutatása vezette a háború kérdéséhez. Alaptézise az, hogy a háború esszenciája jelen van a technológiában. A technológia, a fejlesztésén fáradozó tudomány és a gazdaság eggyé vált a katonai ipari komplexumban. A tiszta háború a tudományokban mûködô háború. Nincs már elkülönült "civil" és "militáris" szféra; a kettô eggyé vált a háború logisztikájában, gépezetének mûködtetésében és ellátásában. Ennek alátámasztására idéz egy Pentagon-jelentésbôl: "A logisztika olyan eljárás, amelyet követve egy nemzet teljes potenciálja átirányul fegyveres erôihez békeidôben és háborúban egyaránt."
Virilio nem nevezhetô egyszerûen antimilitaristának; úgy véli, hogy a katonák maguk is eltûnôben vannak. Eltûnnek a háborús gépezet technológiájában és automatizációjában. A háború igazi súlypontja - minden látszólag "hagyományos" helyi és polgárháborús öldöklés ellenére - átkerül az automata válaszolórendszerek hatáskörébe. A katonákat is kiiktatja az általuk használt technológia: A modern háború áttevôdött a térbôl az idôbe, már idôháború. A katonai tér a technika tere, egy idôtér, a támadás és ellencsapás gyorsaságának tere. A tér már nem földrajzi, hanem elektronikai. A politika nem annyira a fizikai térben létezik, mint inkább a különbözô technológiák idôrendszerében. A geopolitikától egyre inkább a kronopolitika felé haladunk: már nem egy területtel gazdálkodunk, hanem az idôvel.
Ezért is szorgalmazza Virilio, hogy a technikaivá vált háborús diskurzust újból politikai diskurzussá kell változtatni, mielôtt teljessé válna a politika eltûnése, a "tiszta háború" térnyerése: a demokrácia, a konzultáció, a politika alapjai idôigényesek. Le kell számolni a tegnapelôtti képzetekkel, tudatosítani kell, hogy A háború a vég intelligenciája. A politika ezzel szemben azt jelenti, hogy szembenézünk ezzel a végsôkig fokozással, ezzel az ellenséggel... A halál kérdésérôl van szó: nem futhatunk el elôle, számot kell vetnünk vele fizikailag és intellektuálisan... Pontosan ebben áll a politikai és a civil bátorság.

1993