AGENTUR BILWET: Medien Archiv

A fenti, elôre megfontoltan megtévesztô felirat az elektronikus tudattágító & elmelellapítóipar teóriáinak kiadására szakosodott Bollmann Verlag kiadványának címlapján áll. A fôként Vilém Flusser életmûkiadása révén ismert kiadó könyve ugyanis a legkevésbé sem a szokásos értelemben vett archivum, mint ahogy nem is egy megszokott ügynökség ügyködésének termékeit tárja olvasói elé. A Bilwet mozaikszó mögött a Befordering van de ILlegalen Wetenschap, azaz az Illegális Tudomány Támogatására irányuló Ügynökség áll, amit egy amszterdamban mûködô holland hármasság: Geert Lovink, Arjen Mulder és egy íróeszköz képez.
A fedônévvel folytatott játék, szintúgy az anonimitás felé mutató közös szerzôség is jelzi, hogy valóban "vidám tudomány" az, ami a bilwetisták mûvelnek. A szinte mindent átszínezô, bemázoló és megmásító médiamáz közepette kivitelezett teoretikus, azaz távolságteremtô szemlélôdés nehezen képzelhetô el másként, mint derûsen, szellemes szökellések és intenzív irónia nélkül. Mûvelôi ugyanis tisztában látszanak lenni azzal, hogy mûködésük kezdettôl fogva kérdéses és "eredményességét" tekintve fölötte kétséges. Az ebbôl fakadó belátásból kellôen önkritikus és önironikus szemlélet fakad. Szellemes, és a teóriák táján meglehetôs tájékozottságról tanúskodó szövegeik ezért követésre késztetôek, azaz olvastatják magukat.
A közkeletû teóriák éppoly távol állnak tôlük, mint a naivitás. Tudják, hogy "a médiumokban a textusnak nincsen szüksége kontextusra". Miként azt is, hogy a szöveggyártás terén is a képfelhozatalhoz hasonló túltermelés tapasztalható. "A Bilwet egy tudattágító eszköz." - írják. "A szavak dolgok, szemüvegek, melyekkel az ember szemügyre veheti a világot, és a szemnek idôre van szüksége, hogy a lencsék átállhassanak. A Bilwet lassú médiumok számára dolgozik és így szöveikkel csak hónapokkal késôbb szembesülnek újra. Akkor azonban már más szemüvegen keresztül szemlélôdünk."
A médiumok elviselhetetlen könnyûségét nem nehézkes archiválási munkával vélik ellensúlyozhatónak. Inkább a hírdetôoszlopról, a kép-csendrôl, a kommunikációs katasztrófáról és effélékrôl írnak. Az archiválás atavisztikus munkája helyett mozgalmas felderítéseket végeznek. Ez a mozgalmasság, az állandó elmozdulás és körkörös figyelem óvja meg ôket attól, hogy támadhatóak legyenek. Egyvégtében úton vannak: a közvetítôtechnikák tûneményei elleni teoretikus hadmûveletekhez a különbözô kultúrák és teóriák hátországa képezi logisztikájukat. Elôdeik tapasztalatából és tudásából táplálkozó vértjeiket leválasztották eredetükrôl, s ez a tanítókhoz fûzôdô kritikus viszonyuk még felvértezettebbé teszi ôket. Errôl a könyv legjobb esszéit tartalmazó Források fejezet szól meggyôzôen. A Probing McLuhan nemcsak ragyogó pályaképet rajzol a media=message meghirdetôjérôl, hanem kultúrtörténeti szempontból is figyelemreméltó áttekintést ad arról az irodalmi környezetrôl, amelybôl McLuhan érkezett. Az elemzés helyenként a bilwetisták önvallomásaként is olvasható: "McLuhan gaya scienziája arra irányul, hogy a mediumtermelôkre saját eszközeikkel sújtson le azáltal, hogy olvasóit ráveszi: a környezetüket ne hagyják továbbra is figyelmen kívül, mivel a legapróbb részletekbe menôen a médiumok határozzák meg." A továbbiakban pedig mintha saját módszereikrôl szólnának: "A múlt egy olyan szerszámosláda, amibôl kikereshetô és elôhozható mindaz, amire az embernek a továbbgondoláshoz szüksége van." E gondolat jegyében íródott a Remember Baudrillard és Virilio Calling is, bemutatva e médiakritikus teoretikusok elméleteit, gondolkodásuk változását és kritikus vonásait.
Miközben az ember a bilwetisták sziporkázó szövegeit olvassa, szellemes fordulataikon derül, mégis nehéz megszabadulni attól a gondolattól, hogy az efféle szellemi erôfeszítések a jelen médiumtengerében elenyészôek, s talán jobban teszi hátat fordít és figyelmét a rügyek fakadásának szenteli.