Ezen mondások közül bármelyikkel foglalkozol is, lelkedet meg fogod erôsíteni úgy a halál, mint az élet nyugodt tûrésére. Hanem mindkettôre figyelmeztetni és erôsíteni kell bennünket, hogy az életet se túlságosan ne szeressük, se túlságosan ne gyûlöljük. A bátor és okos embernek nem szabad az életbôl menekülnie, hanem csak mennie.
24. levél

Az utókor ügyével foglalkozom.Üdvös intelmeket, mintegy hasznos orvosságok összetételét foglalom írásba; hogy ezek hatásosak, a magam baján tanultam meg... 8. levél

Lucius Annaeus Seneca: "Mûvészete az életnek "

Válogatta és az utószót írta:
Tillmann J.A.

Alapkiadás: Erkölcsi levelek I-II. (Fordította Barcza József ) Franklin, Bp. 1906.

Csak egy valóban szabad tudomány van, az amely szabaddá tesz: a filozófia, az a magasztos, hatalmas, nagyszerû tudomány. Csak egy dolog juttatja tökélyre a szellemet, a jónak és rossznak biztos ismerete, mi egyedül a bölcselet sajátja, hiszen semmi más tudomány nem vizsgálódik a jó és rossz körül. 88, 1;30
A bölcselet elôször is barátságos érzületet, emberszeretet és társulási hajlamot ígér, de különcködés nem egyezik meg ezek hirdetésével. A mi szándékunk ugyanis: a természet törvénye szerint élni. 5,4
Nem csak akkor kell bölcselkedned, ha szabad idõd van: minden egyebet el kell hanyagolnunk, hogy folytonosan ezzel foglalkozzunk. Semmiféle idõ sem alkalmatlan a nekünk üdvös tanulmányokra. 72,3
A bölcselet uralkodó: õ ad idõt, nem pedig õ fogad el. Erre fordíts egész elmédet, e mellé telepedj, ezt tiszteld: s rengeteg térköz fog közted és a többiek közt lenni. 53, 9
Mert aki még elõrehaladóban van, a balgák sorában van ugyan, mindazáltal nagy térköz választja el azoktól. 75, 8
Elég gyûlöletes a bölcselet neve már magában véve, mégha szelídebb formában ûzzük is: mivé lesz akkor, ha magunkat az emberek szokásai alól kezdjük kivonni? 5,2

Van-e gyalázatosabb valami az éljenzésre vadászó bölcseletnél? Pythagorásnál a tanítványoknak öt éven át hallgatniuk kellett. Azt hiszed, a beszéddel együtt a dícséretmondás is meg volt nekik engedve? 52, 9-10
Semmi sem használ úgy, mint visszavonultan élni s másokkal a legkevesebbet, magunkkal a legtöbbet beszélni. Van a beszélgetésben bizonyos édesség, s ez belopja, behízelgi magát, s épp úgy mint a részegség vagy a szerelem, föltárja a titkokat. 105 , 6
A legcsúnyább mindazok között, amiket szemünkre szoktak vetni, hogy mi a bölcseletnek csak szavaival, nem cselekedeteivel foglalkozunk. 24,15 A filozófia cselekedni tanít, nem beszélni. Megköveteli, hogy mindenki a törvénye szerint éljen, életünk ne kerüljön ellentétbe beszédünkkel, minden cselekedetünk összhangban legyen egymással. 20, 2

Mûvészete az életnek
Mért kell azt hinnem, hogy olyasvalaki, aki a betüket nem ismeri, nem lehet bölcs, holott a bölcsesség nem a betûkön alapszik? Dolgokat tanít, nem szavakat, s talán biztosabb az olyan emlékezõtehetség, amelynek saját magán kívül semmi támasztéka sincs. A bölcsesség nagy és széleskörû valami. Szabad térre van szüksége: isteni és emberi dolgokról, multról és jövendõrõl, mulandóságról és örökkévalóságról, az idõrõl kell nála tanulni. Van-e valami az idõ elõtt, idõ nélkül? Hogy vajon a világgal egyszerre kezdõdött, vagy mivel már a világ elõtt is megvolt? 88, 32-33

A bölcsesség nem kezeket oktat ki: a szellem tanítója õ. Miért tulajdonítasz neki oly kicsínységeket. Az élet mûvészetének látod. A többi mûvészetek hatalma alatt vannak, mert akinek maga az élet szolgaként engedelmeskedik, annak mindaz is engedelmeskedik, ami emezt díszíti. Megmutatja, mi a rossz, s mi az, ami csak látszik annak. A hiúságot elûzi a lélekbõl. Valódi nagyságot ad, a fölfúttat és üres külsõségekben nyilatkozót pedig lealázza s megismerteti velünk a valóban nagy és csak fölfútt közötti különbséget. Közli velünk az egész természet és önmaga ismeretét. Fölvilágosít az istenek mivoltáról. Ez az õ hivatása, amelynek útján nemcsak egyetlen város szentélye, hanem az összes istenek roppant temploma, maga a világ föltárul elõttünk, amelynek valódi istenképeit, valódi alakjait nyújtja a szellemnek szemléletre. Mert a látó erõ oly nagy látványra tompa. 90, 26-28
Egyebek közt a bölcsességben az a jó is rejlik, hogy fölül nem múlható. Senki se múlhat benne fölül mást, csak addig, amig emelkedõben van. De ha már a tetõpontra értünk, minden egyenlõ, többé nincsen növekedésre tér, megállapodunk. Mindazok a bölcsek, akik valaha voltak, egyenlõk és kortársak lesznek. 79,8-9
Más a bölcsesség és más bölcsnek lenni. A bölcsesség a tökéletes vagy a legmagasabbra és legjobbra eljutott lélek. Mûvészete az életnek. 117, 12

Mit hozott napfényre a bölcs?
Azt kérded, mit kutatott hát, mit hozott napfényre a bölcs? Elõször az igazságot és természetet. Azután az életszabályokat, melyeket az egyetemesre vonatkoztatott. Megtiltotta, hogy az ember hamis véleményeknek engedelmeskedjék, s helyes mérlegeléssel fontolta meg, hogy minden egyes dolog mit ér. Elvetett minden meglakolással járó gyönyört, s nyilvánvalóvá tette, hogy az a legszerencsésebb ember, akinek nincs szüksége a szerencsére, s hogy a leghatalmasabb az, akinek hatalma van önmaga fölött. 90, 34

A bölcs épp oly egykedvûen lát mindent a mások kezében és vet meg, mint Jupiter s abban többre tartja magát, hogy Jupiter azokat a dolgokat nem használhatja, a bölcs ellenben nem akarja. Higgyünk tehát Sextiusnak, aki nekünk a legszebb utat mutatja és így szól: "Itt mennek az égbe: itt a derékség, a mérséklet és bátorság útján." Az istenek nem büszkék, nem irigyek: fölengednek bennünket magukhoz s a fölfelé menõknek kezüket nyújtják. Csodálkozol, hogy az emberek az istenekhez mennek? Az Isten jön az emberekhez, sõt, ami még közelebb van, az emberekbe jön. Egy lélek se jó Isten nélkül. Az emberi testekben isteni magvak vannak elszórva. 73,15

Minden dologban
Sokkal járultak fölépülésemhez barátaim, kiknek buzdításaiból, õrködésébõl és társalgásaiból könnyebülést szereztem. 78, 3-4
Távollevõ barátainkkal is lehet társalognunk, még pedig ahányszor és ameddig akarunk. Sõt ezt a legfõbb gyönyörûséget még inkább élvezzük, ha távol vagyunk. Mert a jelenlét finnyásakká tesz bennünket. S ezért nyugodt lélekkel kell tûrnünk távollétüket is, mert gyakran mindenki még a jelenlévõktõl is távol van. 55, 9-10

Ennyiben elég a bölcs önmagának; nem úgy, hogy barát nélkül akarna élni, hanem úgy, hogy el tud nélküle lenni. Ezt úgy értem, hogy elvesztését el tudja viselni. Barát nélkül különben sohasem lesz. 9,5
Epicurustól kell kölcsönöznöm: "Elôbbre való azt nézni, kivel eszünk és iszunk, mint azt, hogy mit eszünk és iszunk. Mert barát nélkül nem egyéb az élet, mint oroszlán és farkas etetés. 19,10

A barátság minden dologban közösséget létesít köztünk. Sem szerencse, sem szerencsétlenség nem létezik ránk nézve külön-külön: mi közösségben élünk. Nem is tud senki sem boldogul élni, aki csak önmagát tekinti, aki mindent a saját hasznára fordít; másokért kell élnünk, ha magunkért akarunk élni. Ez a társas összeköttetés, ha gondosan és szentül ápoljuk, egymással mindnyájunkat egybefûz s bizonyítja nekünk, hogy van az emberiségnek egy közös joga. 48, 2 -3
A barátját éppúgy becsülje, mint önmagát, s gondolja meg, hogy az, aki ellensége, még barátjává is válhat -- amabban gerjessze a szeretetet, emebben mérsékelje a gyûlöletet. 95, 63

Az volt rám gyógyító hatással, amiben megnyugodtam. Az erény vígasztalásai orvossággá válnak, s mindaz, ami a lelket fölemeli, a testre is hasznos. Tanulmányaink gyógyítottak meg. A bölcseletnek köszönöm, hogy ismét lábra állottam és erõre kaptam.

"Hát most élsz?"
A kezdet tôlünk függ, de az eredmény a szerencsétôl, amelynek én magam fölött az ítéletet át nem engedem. 14,16
Mily balgaság egész életre intézkedni, mikor még a holnapi napnak sem vagyunk urai! Úgy képezzük tehát lelkünket, mintha már a véghez elérkeztünk volna. Ne halogassunk semmit. Számoljunk le mindennap az élettel. Az élet legnagyobb hibája az, hogy mindig befejezetlen, mindig halogatunk belõle valamit. Annak, aki mindennap befejezi életét, nincs szüksége idõre. Az számít, mily szépen élünk, nem pedig, hogy mily sokáig. Márpedig gyakran abban rejlik a szép élet, hogy nem sokáig élünk. 101, 4-7;15
E kettõ egyre megy: nem fogsz lenni s nem voltál. Se a múlt, se a jövõ nem a mi tulajdonunk. Csak a jelen idõpontba vagy dobva. Midõn egyszer Caesartól a foglyok csapatából egy halált kért, õ ezt kérdezte tõle: "Hát most élsz?" 77,11;18
Az élet se nem jó, se nem rossz - csak a jó és rossz színhelye. Így hát õ semmi egyebet nem vesztett el, mint egy kockajátékot, amelyben kilátása biztosabb volt a veszteségre. 99,12

Panaszkodunk, hogy csak bizonytalan és veszendõ jók jutnak osztályrészünkül. Innen van, hogy sem élni, sem halni nem akarunk: az élet gyûlöletes, a halál félelmetes elõttünk. Minden elhatározásunk ingatag és semmiféle szerencse nem tud bennünket kielégíteni. Az ok azonban az, hogy még nem jutottunk el arra a megmérhetetlen és lebírhatatlan jóra, ahol óhajtásunknak meg kell állapodnia, mivel a legfõbbön túl már semmi nincs. Azt kérded, miért nem érzi hiányát az erény semminek? Örül a jelenlevõnek s nem vágyik a távollevõre. 74,11
Aki azonban valami rossztól fél, eközben éppen annyira szorongásban lesz, mintha az már megérkezett volna, s aki valami szenvedéstõl fél, már a félelem miatt szenved. 74, 32

Mi a boldog élet?
Gondtalanság és állandó lelki nyugalom. Ezt azonban lelki nagyság s a már egyszer elfogadott irányba való tántoríthatatlan ragaszkodás fogja megadni. Hát ezekre hogyan jutunk el? Ha az igazságot egészen átvizsgáltuk, ha dolgaink végzésében rendet, mértéket, tisztességet, ártani nem akaró jóakaratot tanusítottunk, amely folyton az észre van irányozva, attól soha el nem távozik, szeretetre s egyúttal csodálatra méltó. Egyszóval, hogy szoros formában fejezzem ki magam: a bölcs lelke olyan legyen, mint amilyen egy istenhez illik. 92, 3

Felbecsülhetetlen jó önmagunkévá lenni. 75, 18
Mert nem az élet jó, hanem a jó élet. Ezért a bölcs addig él, ameddig élnie kell, nem addig ameddig tud. 70,2

Nem kényelmes dolog élni
Hosszú útra indultál: rajta kell olykor ingadoznod, lökdösõdnöd, elesned, elfáradnod. Egyik helyen egy utitársat fogsz hátrahagyni, egy másikon egy másikat eltemetni, másutt egy másiktól félni. Ilyesfajta bajokon át kell e sziklás utat megjárni. Ily társaságban kell az életet eltöltenünk. E dolgokat el nem kerülheted, de megvetni megvetheted. Megvetni akkor fogod tudni, ha gyakran gondolkodol fölöttük s a jövõt elõre elképzeled. Az állandó rágondolás azt fogja eredményezni, hogy egyetlen bajban sem leszel újonc.
Számos és sokféle nyíl irányzódik felénk. 107, 4-5

Erkölcsi állapotomat sohasem hozom oly épen haza, mint ahogy elindultam. Annak, amit rendbe szedtem, egy része összezavarodik. Más része pedig annak, amit kerültem, visszatér. 7, 1
Mert mi van kivéve a változás veszedelme alól? Nincs semmi: sem a föld, sem az ég, sem az egész világmindenség, bár Isten keze vezérli. Nem fogja mindig megtartani ezt a szabályos rendet, olykor egy-egy nap kizökkenti pályájából. 71,12

Vétkezünk
Azért vétkezünk, mert mindnyájan csak részeit vesszük fontolóra az életnek, az egész életet egyikõnk se. 71, 2
Nagy különbség, hogy valaki nem akar vétkezni, vagy hogy nem ismeri a vétket. 90, 44

A színlelés semmi eredménnyel nem jár. Kevés embert csal meg a vékonyka külmáz.
Vékony lepel a hazugság - át fog látszani, ha gondosan vizsgáljuk. 79,18
Sok ember bûnei azért nem kerülnek nyilvánosságra, mert nincsen hatalmuk; volna azonban csak erejük, nem kevesebbet mernének azoknál, akiket már szerencséjük felfedett. Csak az eszközök hiányoznak rosszaságuk kimutatására. 42,3
"A bûnösnek sikerülhet, hogy föl nem fedezik, de az nem, hogy föl nem fedezésében hihessen." (Epicur) A bûnösök elsõ és legnagyobb büntetése az, hogy vétkeztek, és semmiféle gaztett, díszítse bár ajándékaival a szerencse, nem marad büntetlenül, mert a bûn büntetése önmagában van. 97, 13-14

A részegség nem egyéb, mint önkéntes õrültség. A részegség nem teremt bûnöket, hanem csak felszínre hoz. 83, 2o.
Ott van a bûnhôdés a nemtelen élvezetek nyomában, mégha maguknak végük van is. Nem tartósak, nem hûek: ha nem ártanak is, mégis eltûnnek. Nézz inkább valami maradandó jó után. de ilyen csak az, amit a lélek önmagában talál. Csak az erény nyújt állandó, biztos örömöt. 27, 2-3

Nem egyéb, mint jó tanács
A filozófiával kell magunkat körülvennünk: ez olyan bevehetetlen fal, amelyen a sors, ha mégoly sok ostromszerrel támadja is meg, nem léphet át. 82-5

Ezen mondások közül bármelyikkel foglalkozol is, lelkedet meg fogod erôsíteni úgy a halál, mint az élet nyugodt tûrésére. Hanem arra mind a kettôre figyelmeztetni és erôsíteni kell bennünket, hogy az életet se túlságosan ne szeressük, se túlságosan ne gyûlöljük. Mégha az ész azt javasolná is, hogy be kell végeznünk, mégse szabad felé vaktában és rohanvást sietnünk. A bátor és okos férfiúnak nem szabad az életbôl menekülnie, hanem csak mennie. 24, 24

Nem vagyok annyira szemérmetlen, hogy mint magam is beteg, orvosként akarjak szerepelni; hanem mintegy veled ugyanazon betegszobában feküdvén, közlöm veled saját gyógyszereimet. 27,1
Az az állapot, amely minden mozgást tehernek tart, nem nyugalom, hanem ernyedtség és kimerültség. 3, 5
"Elpuhult ember." Lassankint ugyanis elpuhult szelleme s pihenve és lustán eltöltött idejéhez hasonlóan szétfolyik. A nyugalom tudomány nélkül halál s az élõ emberre nézve sir. 82,2-3
"Némelyek annyira rejtekbe húzódtak, hogy mindent homályosnak látnak, azt is ami napfénynél történik." (Pompeius) Vegyíteni kell a kettôt egymással; a nyugvónak is kell olykor cselekednie s a tevékenynek is nyugodnia. 3,6
Hogy lelked meg tudd tartóztatni, elõször tested futkározását akadályozd meg. 69,1
A filozófia nem egyéb, mint jó tanács. 36,1

s ne csak olvassunk
Mintegy fabábon gyakoroljuk magunkat. S hogy a véletlen készületlenül ne találjon, barátkozzunk meg a szegénységgel. Epicurusnak voltak meghatározott napjai, amelyeken alig-alig csillapította éhségét, azt akarta látni, vajon így a teljes és tökéletes gyönyörbôl hiányzik-e valami, vagy míly sok hiányzik, vagy érdemes-e a hiányzó kipótlására nagy erôfeszítéssel igyekezni. 18, 8-9
Míly lelki nagyság, szabad akaratból szorítani az embernek magát arra, amitôl a halálra ítélteknek sem kell félniük! 18,11

Vannak egyes dolgok, amelyekrõl kocsiban is írhat az ember, mások ellenben nyugágyat, pihenõt és magányt kívánnak. 72,2
Se ne csak írjunk, se ne csak olvassunk; az egyik mogorvává tesz bennünket, erõnket kimeríti, a másik ellenkaszt és elgyöngít. Felváltva át kell mennünk egyikrõl a másikra, egyiket a másikkal mérsékelni kell, úgy hogy a penna öltöztesse testbe azt, amit az olvasás révén összegyûjtöttünk. (Olvasmányainkat) Meg kell emésztenünk, különben csak emlékezetünkbe, nem pedig szellemünkbe hatolnak be. 84, 2;7

kevesbítsd poggyászodat!
Minden véletlen jóval szemben gyanakvó és félénk álláspontot foglaljatok el. A vadat és a halat valami csalóka reménnyel ejtik hálóba. 8, 3
Amennyire inyenckedésre törekedni fényûzés, éppannyira a megszokott és nem drágán megszerezhetô dolgokat kerülni esztelenség. Mértékletes életet követel a bölcselet, nem sanyargatást. 5, 5
Ahhoz az egészséges és üdvös életszabályhoz ragaszkodjatok hát, hogy a testnek csak annyit kedvezzetek, amennyi az egészségre elég. Egy kicsit keményen kell vele bánni, hogy a léleknek meg ne tagadja az engedelmességet.
Hosszú az út a szabályokon keresztül, de rövid és hatásos a példákon át. 8,5

Sok dolgot tudok neked mutatni, amelyeknek birtoka szabadságunktól fosztott meg bennünket. Magunkéi volnánk, ha azok a mieink nem volnának.
"Kevesebb pénzed lesz." De kevesebb veszteséged is. "Kevesebb befolyásod." De kevesebb irigyed is. Vizsgáld meg magad körül azokat a bennünket õrületbe kergetõ dolgokat, amelyeknek elvesztésekor könnyünk patakban ömlik, s be fogod látni, hogy ezekben nem maga a veszteség oly fájdalmas, hanem annak elképzelése. Senki sem érzi azt, hogy e dolgokat elvesztette, hanem csak gondolja. Aki önmagának birtokában van, semmit sem veszíthet el. 42, 8-10

Erôs embernek bizonyítsd magadat s kevesbíts poggyászodat. Semmi sem szükséges azokból, amikkel bírunk. Térjünk vissza a természet törvényéhez: ott van készen a mi gazdagságunk. Amire szükségünk van, vagy ingyen vagy olcsón kapjuk. Csak kenyeret és vizet kíván a természet. 25, 4

a világ szeme elõtt
Az egész munkának felét elvégezte az, aki hozzákezdett. A jóságnak nagy részét teszi az, ha már jók akarunk lenni. Tudod kit nevezek én jónak? A befejezettet, a tökéletest, akit semmiféle erôszak, semmi kényszer nem tehet rosszá. 34, 3
Nagyobb feladat a kitûzött célhoz ragaszkodni, mint nemes célt kitûzni. Kitartónak kell lenni és a lankadatlan buzgalmat erôvel kell párosítani mindaddig, míg jó gondolkodássá lesz az, ami jó akarat volt. 16,1

Reményem már van hozzád, bizalmam még nincs. Szeretném, ha te is így tennél: nem szabad magadnak oly hamar és könnyen hinned. Vizsgáld meg apróra, kutasd és figyeld meg magadat különféleképpen; azt nézd mindenekelôtt, hogy vajon a bölcseletben vagy magában az életben haladtál-e elôre. A filozófia nem a népnek és nem fitogtatásra való mûvészet. Nem szavakban, hanem tényekben áll. Nem is arra szolgál, hogy a napot kellemes társalgással töltsük el. A szellemet képezi és idomítja, az életnek szab irányt, a cselekedeteket kormányozza, megmutatja, mit kell és mit nem kell tenni, a kormányrúdnál ûlve és a fluktuáció felé is figyelve útját irányítja. 16, 2-4

"Mindent úgy tégy - mondja ô - mintha látná Epikurosz." Én azonban már azzal meg vagyok elégedve, ha minden cselekedetedben úgy jársz el, mintha valaki nézne. Minden rosszra a magánosság vesz rá bennünket. Ha már annyira vitted, hogy magad elôtt is van tekintélyed, elbocsáthatod a felügyelôt: eközben mások tekintélyével ôrizd magadat.
"Akkor vonulj különösen vissza magadba, ha a tömeg közt kényszerülsz élni" (Epikurosz) ; t.i. ha derék, nyugodt, önmérséklô ember vagy; ellenkezô esetben magadtól a nagy tömeg közé kell távoznod; mert amott, önmagad mellett, közelebb vagy a rossz emberhez. 25, 6-7

Úgy kell élnünk, mintha a világ szeme elõtt élnénk, s úgy kell gondolkoznunk, mintha valaki lelkünk legmélyébe bepillanthatna. S ezt meg is teheti.
Isten elõtt semmi sincs titokban. 83,1

Fázni kell
Minden bekövetkezhetôre úgy gondoljunk, mint bekövetkezôre. És bármi is az a szerencsétlenség, mérlegeld lelkedben s így becsüld meg félelmedet, s akkor bizonyára úgy fogod tapasztalni, hogy az amitôl félsz, vagy nem fontos, vagy nem tart soká.
Meg fogok halni? Ezzel ezt mondod: meg fogok szûnni beteg, bilincsbe vert lenni és nem halhatok többé meg. A halál vagy megsemmisít bennünket vagy szabaddá tesz. 24, 17-18

Ne adj az emberek ítéletére, mindig ingadozik, jobbra-balra hajlik az. Ne adj egész életeden keresztül folytatott tanulmányaidra: a halál fog róla véleményt mondani. Más szóval: A társalgások, tudományos beszélgetések, a bölcsek tanításaiból összeszedett szavak és mûvészi nyelv nem bizonyitékai a valódi lelki erônek. Hiszen a legfélénkebbek is beszélnek merészen. Hogy mennyire haladtál, csak halálos ágyadon válik világossá. Az évek nem számítanak 26,5-6

Parancsoljunk egykedvûséget a lélekre s panasz nélkül fizessük le a halál adóját. A téllel hideg jár - fázni kell. A nyár visszahozza hõséget - izzadni kell. Borúra derû következik. A tengerek, ha elsimultak, ismét viharossá lesznek. Egyszer egy, másszor más szél fú. Az éjre nap következik. Az ég egy része emelkedik, a másik sûllyed; ellentétekbõl áll a teremtettség örökkévalósága. 107,9
Az a nagy lélek, aki Istennek megadja magát; ellenben kicsiny és elfajzott az, aki ellenszegül, a világrendrõl rossz véleménnyel van és inkább az isteneket akarja javítani, mint önmagát. 12
Ne hagyjuk cserbe az õ mûvének e gyönyörûséges folyamatát, amelybe mindaz, amit csak szenvedünk, belé van szõve. 107,10

Kíméld az idõt!
Minden másé, csak az idô a miénk. Mentsd meg magadnak magadat; gyûjtsd össze és ôrizd meg az idôt, amit eddig vagy elraboltak vagy eloroztak tôled, vagy pedig maga siklott tova elôled.
Ha a mát megragadod, kevésbé fogsz a holnaptól függni. 1, 1-3

Siess élni s az egyes napokat gondold egy-egy életnek 101,10
Vedd figyelembe a rohanva rohanó idõ gyorsaságát. Gondold meg mily rövid a tér, amelyen mi a legnagyobb sietséggel robogunk keresztül. 99,7

Elfeledkezzem arról az üdvös szabályról: "Kíméld az idõt"? Mérd ki életidõdet: oly sok mindennek nem tud megfelelni. Mily sok feleslegessel foglalkoznak a filozófusok is! Míly sok hasznot nem hajtó dologgal. Õk is leszállottak a szótagoláshoz, a kötõszók és elõljárók sajátságának vizsgálatára; megirigyelték a nyelvészeket, megirigyelték a mérnököket. 88, 39-42

Végtelen gyorsan pereg le az idõ s ez különösen akkor tûnik szemünkbe, ha hátunk mögé tekintünk vissza. Mert a jelen, miközben ráfigyelünk, megcsal bennüket: eszeveszett száguldásában oly észrevehetetlen tovatûnése. Okát kérded ennek? Az összes letünt idõ egy helyen áll; egyszerre áttekinthetõ, együtt fekszik. Minden a mélybe bukik alá. 49,2

A halál nyomomban, az élet fut elõlem: e kettõ ellen taníts meg valamire. Vidd ki, hogy ne fussak a halál elõl s az élet ne én elõlem. Bátoríts föl a nehézségek ellen. Told kijjebb életem szûk határait. Taníts meg arra, hogy az élet nem tartamától, hanem attól függ, hogy használjuk föl, s amint megtörténhetik s igen gyakran meg is történik az, hogy aki sokáig élt, keveset élt. Mondd nekem, ha aludni térek: "Meglehet, nem ébredsz föl többé." S ha fölébredek, szólj így: "Meglehet, többé nem térsz álomra." S ha útra kelek, ezt: "Meglehet, nem fogsz visszatérni." S ha visszatérek, így: "Meglehet, nem kelsz többé útra." Tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak hajón utazáskor oly parányi az élet és halál közti határvonal: minden helyen egyforma keskeny a mesgye." 49, 9

Az igazat kell akarnod
Annak számára, aki nem tudja, melyik kikötõbe akar evezni, nincs kedvezõ szél. 71,3

Ne kérdezzem, mi a világegyetem eredete?
Ne kérdezzem, ki ennek a világnak mûvészi alkotója?
Honnan áramlik oly tömérdek fény? Tûz ez vagy a tûznél is fényesebb valami? Ne tudjam, honnan származtam? Vajon ezt a világot egyszer s mindenkorra pillantottam meg, vagy többször kell születnem? Hová fogok innen menni? 65, 19

Mi hát a jó? A dolgok ismerete. Mi a rossz? A dolgok nemismerése.
Ahhoz, hogy az erény teljes legyen, egyenletességnek és egy minden helyzetben önmagával összhangban levô életiránynak kell járulnia, ami csak úgy lehetséges, ha a dolgok ismerete és a tudomány csatlakozik hozzá, amelynek segítségével az emberi és isteni dolgokat megismerjük. Ez a legfôbb jó. Ha ez sajátoddá lesz, az istenek társa leszel, nem pedig könyörgô koldusa. 31, 6;8

A cselekedet nem lesz helyes, ha az akarat nem helyes. 95, 57
Senkinek sem jut osztályrészéül nyugalom, csakis azoknak, akik ingathatatlan, biztos ítéletre tettek szert: a többiek hol süllyednek, hol emelkednek s majd erre, majd arra ingadoznak, hogy fölhagyjanak-e valamivel vagy törekedjenek-e rá. Ennek az ingadozásnak oka az, hogy azok elõtt, akik vezérükké a legbizonytalanabb vezetõt, a közvéleményt választották, semmi sem világos. Ha mindig ugyanazt akarod, az igazat kell akarnod. 95, 57-8

Mily szent dolog az igazságosság, amely a más javát szem elõtt tartja és semmi mást nem követel magától, mint önmagának a gyakorlását. Ne legyen semmi köze a nagyravágyáshoz és a hínévhez: önmagának tessék. Mindenekelõtt erõl gyõzze meg magát mindenki: jutalom nélkül kell igazságosnak lennem. 114, 31

Hogy különböztethetem meg?
Hát oly sok idõnk van? Tudunk talán már élni, tudunk meghalni? Teljes lélekkel arra kell törekednünk, hogy ne a szavak, hanem maguk a dolgok ne csaljanak meg többé bennünket.
A dolgok csalnak meg; ezeket különböztesd meg. A jó helyett a rosszat öleljük keblünkre; ellenkezõjét óhajtjuk annak, amit elõbb óhajtottunk. 45, 5-6
Arra taníts meg, e két hasonló dolgot hogy különböztethetem meg. Barát helyett egy mosolygó ellenség jön hozzám. Bûnök csúsznak be hozzánk erény neve alatt. 45, 7

Amint tudod, a bûnök az erényekkel határosak, s hogy az elvetemültség és erkölcsi rútság hasonlít némileg a jóhoz. Ez a hasonlóság kényszerít bennünket, hogy figyeljünk s látszólag ugyan szomszédos, de valósággal egymástól igen nagy távolságra esõ dolgokat megkülönböztessük. 120, 8-9

Meg fogom mondani, hogy ismerheted föl az egészséges lelket: ha magával megelégedett, ha önmagában bízik, ha tudja, hogy a halandók összes óhajai és minden jótétemény, amit teljesítenek és amit kérnek, a boldog életre semmi jelentõséggel nem bír. Mert ami növekedhetik, nem teljes. 72,7

Még némi vigaszunkra lenne gyöngeségünkkel és viszonyainkkal szemben, ha minden oly lassan menne tönkre, mint ahogy létrejön; ámde a növekvés lassú, a romlás gyors. Semmi sem oly nagy mint amilyennek a hír kürtöli. Az idõ el fogja még nyomait is törölni mindazon városoknak, amelyeket most mint nagyszerûeket és pompásakat emlegetnek elõtted. Nemcsak az emberi kéz alkotásai enyésznek el, nemcsak azt dönti le az idõ, amit emberi mûvészet és törrekvés állított föl: a hegyek bércei is szétporladnak. Az elhamvadás mindenkit egyenlõvé tesz. Nem egyenlõneknek születünk, de mint egyenlõk halunk meg. 91, 7-11

Olyan lélek az erény
Vannak egyes elsõrendû jók, mint az öröm, béke, a haza jóléte; vannak azután másodrendûek, ti. a szerencsétlenség esetén jelentkezõk, mint a türelem kínzások közben s az önuralom a súlyos betegségben. Vannak még harmadrendûek is, mint a szerény járás, nyugodt és becsületes arc, és az okos emberhez illõ magatartás. Hogy lehetnek mármost egyenlõek e jók, mikor némelyikük óhajtandó, másikuk visszautasítandó? 66, 5
Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell. 123, 15

Az olyan lélek, amely az igazságot tartja szem elõtt, amely tudja, mit kell kerülni és mire kell törekedni, amely a dolgoknak becset nem a képzelgés, hanem a belsõ mivoltuk szerint tulajdonít, amely behatol a világegyetembe s annak minden részére kiterjeszti szemlélõdését, a gondolatokra és tettekre egyaránt figyel, egyformán nagy és erõs, a durvaságtól és hízelgéstõl egyaránt legyõzhetetlen, semmiféle sors elõtt meg nem görnyed, fölülemelkedik mindenen, ami éri és vele megesik, gyönyörû, úgy díszre mint erõre a legszabályosabb, higgadt és józan, háborítatlan, félelmet nem ismerõ, amelyet semmi erõszak meg nem tör, amelyet véletlen esetek föl nem emelnek, sem le nem vernek: az olyan lélek az erény. 66,6
Amit csak érint, magához teszi hasonlóvá és saját színét adja neki; cselekedeteket, barátságot s néha egész házakat, ahová belép, és melyeket elrendez, megszépít.
Az értelem nem egyéb mint az isteni szellemnek egy, az emberi testbe szakadt része. Ha az értelem isteni, márpedig semmi jó nincs értelem nélkül: akkor minden jó isteni. 66,8-9

Semmi sem lehet erkölcsileg jó, ami nem szabadon történik, mert ahol félelem van, szolgaság van. 66,16

Hogy oly sok, oly nagy dolog kényelmes szállásra találhasson lelkedben, el kell belõle minden fölöslegeset távolítanod. Az erény nem lesz hajlandó szûk lakásba költözni: a nagy dolog nagy tért kíván. Megrovandónak tartod azt, aki használatra felesleges dolgokat gyûjt össze, s azt aki az irodalmak fölösleges bútorával foglalja el magát, nem? Az elégnél többet tudni akarás a telhetetlenség egy faja. 88, 35; 37

Mûvészet jóvá tenni
A természet az erényt nem adja ajándékként: mûvészet jóvá tenni. Az erény azonban csak képzett, tanult és fáradhatatlan gyakorlat útján a legmagasabbra eljutott léleknek jut osztályrészül. 90, 44
Vegyük sorba az egyes erényeket. A bátorság megveti a félelmetes dolgokat. Minden borzalmast s mindazt ami szabadságunkat járomba hajtja, lenézi, harcra hívja, megtöri.
A hûség az emberi szellem legszentebb java, semmi kényszerhelyzet nem kényszeríti csalásra, semmi bérrel nem lehet megvesztegetni.Az önmegtartóztatás parancsol az érzéki gyönyöröknek. Némelyüket gyûlöli és elûzi, némelyüket módjával élvezi s illõ határok közé szorítja, de sohasem keresi õket önmagukért. Az emberiesség megtiltja embertársainkkal szemben dölyfösnek lennünk, megtiltja a ridegséget. Szóban, tettben, érzületben nyájas és barátságos mindenki iránt. Semmi szerencsétlenséget sem néz részvét nélkül. S a saját szerencséjét azért szereti legjobban, mert valakinek majd javára lehet. Vajon az il magatartást a szabad mûvészetek adják szabályul? Épp oly kevéssé, mint az egyszerûséget, a szerénységet, az önmérséklést épp oly kevéssé, mint a megfontoltságot, a takarékosságot vagy a szelídséget. 88, 30

Mi az erényben a legkiválóbb? Hogy a jövõre nem szorul s napjait nem számolja: bármilyen kis idõ alatt is tökélyre jutattja örök javait. "Legboldogabb s egyszersmind legutolsó napomat töltöm most", mondá Epicurus, midõn egyfelõl vesekõbántalmak, másfelõl gyomorfekélyének gyógyíthatatlan fájdalmai kínozták. 92, 25

Az emberben lévõ jó is csak akkor jelentkezik, ha az illetõben az értelem tökéletessé lett. Mi azonban ez a jó? Megmondom: Szabad, emelkedett lélek, amely magának minden mást, de magát semminek alá nem veti. 124,11

mi a gazdagság mértéke?
Aki gazdagságra sóvárog, remeg miatta. Márpedig senki sem élvezi azt a jót, ami miatt aggódik; mindig szerezni akar még hozzá valamicskét. Míg szaporításán gondolkozik, elfeledkezik használásáról. Váltókat forgat, a piacot koptatja, kamatkönyvet lapoz; ahelyett, hogy úr volna, ügynökké lesz. 14,18

Jó nem lesz rosszból, gazdagság azonban lesz, mégpedig kapzsiságból. Tehát a gazdagság nem jó. A jó bizalmat szül, a gazdagság vakmerõséget. A jó lelki nagyságot nyújt, a gazdagság dölyföt. A dölyf pedig pedig nem egyéb, mint a nagyság hamis látszata. 87, 22;32
Azt kérded, mi a gazdagság mértéke? Elôször a szükségessel bírni, s mindjárt ezután azzal, ami elég. 2,6

"Sok ember nyomorúságának nem vetett véget az, hogy gazdaságot szerzett, hanem csak másfajtájúra változtatta azt." (Epicuros) Ezen nem csodálkozom, mert a hiba nem a dolgokban van, hanem magában a lélekben. Az, ami a szegénységet nekünk súlyossá tette, a gazdagságot is azzá tette. 17,11

Senkinek sem lehet mindene, amit óhajt, ám meglehet, hogy ne akarja azt, amije nincs, s a neki nyujtottat élvezze vidáman. A szabadság nagy részét teszi a jól fegyelmezett gyomor, amely a rossz bánást is eltûri.
Hogy sok dolog mennyire fölösleges, csak akkor látjuk be, mikor már híjával vagyunk. Azért éltünk ugyanis vele, mert birtokunkban voltak, nem pedig azért, mert kellettek volna. Ám míly sok mindent szereztünk be csak azért, mivel az a legtöbbeknek birtokában van. Egyebek közt az szenvedéseink oka, hogy mások példái szerint élünk, s nem az ész szabályoz, hanem a szokás csábít bennünket. 123, 3; 6
Csalogat a gazdagság, a gyönyörök, a szépség, a nagyravágyás és minden egyéb, ami hízeleg és ránk mosolyog; elriaszt az erõfeszítés, a halál, a fájdalom, a gyalázat, a szigorúbb életmód. Gyakorolnunk kell tehát, hogy emezektõl ne féljünk, amazokra ne vágyjunk. Fonák kûzdelmet kell vívnunk, a csalogatók elõl vissza kell vonulnunk, akivánságok ellen támadást kell intéznünk. 123,13

Nagy dolog a gazdagság társaságában el nem romlani, s nagy ember az, aki a gazdagság birtokában szegény. 20,10
Mindent megvetni képes egy ember, mindennel bírni nem képes senki. A gazdagsághoz a gazdagság megvetésén keresztül vezet a legövidebb út. 62, 3

Ne légy a szerencse kegyeltje!
Gyakran csinált már baleset valami nagyobb szerencsének helyet. Azért képezze az ember szellemét sorsának megértésére és elviselésére, s tudja meg, hogy semmi sincs, amit a sors ne merészelne. Oly világba léptünk be, amelyben ezen törvények szerint élnek. 91, 13-15

Sohase tartsd boldognak azt, aki a szerencsétõl függ. Törékeny valamire támaszkodik az, aki kívülrõl jövõ dologban leli örömét. 98,1
Se istenek, se istennõk ne engedjék, hogy a szerencse kegyeltje légy. Hiszen élni annyi, mint küzdeni. 96, 4-5
Fejtsd ki teljesen szorgalmadat s azt nézdd, hogy mik valójában körülményeink, nem pedig hogy mi a nevük - s akkor be fogod látni, hogy többször ér bennünket baj szerencsénkre, mint szerencsétlenségünkre. Hiszen hányszor lõn már szerencse oka és kezdete az, amit szerencsétlenségnek neveztek? Hányszor készített már a hangos szerencsekivánattal üdvözölt siker a bukáshoz lépcsõt. Közel van minden dolgok határa; közel van az pont, ahonnan úgy a szerencsést kitaszítják, mint ahogy a szerencsétlent elbocsátják. 112,4

Senkit sem emelt a szerencse oly magasra, hogy ép annyival ne fenyegetné, mint amennyit neki megadott. Ne bízz a szélcsendben, egy pillanat alatt földuzzad a tenger. Ugyanazon a napon elmerülhetnek a hajók, amelyen még játszva ringatónak a hullámokon. 4,7

Azt nem tudom, mi fog történni, de azt, hogy mi történhetik, tudom. Ezért semmi fölött sem fogok kétségbeesni, várok mindent; ha valami nem következik be, szerencsének veszem. Megcsal az óra, ha kímél, de akkor sem õ csal meg. Mert ahogy tudom, hogy minden megtörténhetik, úgy azt is tudom, hogy nem minden fog megtörténni. 88,17

Hihetetlen erõ van a bölcseletben arra, hogy a véletlen minden erõszakát visszaverje. 53, 9

Tanítások
Kövecskékkel játszunk. Fölösleges dolgokban koptatjuk elménk élét: íly dolgok nem tesznek erényessé, hanem csak tudóssá. Amiként egyéb dolgokban, úgy a tudományokban is telhetetlenségben szenvedünk: nem az élet, hanem az iskola számára tanulunk. 106, 11-12
Hiba történik, részben a tanítók bûnébõl, akik bennünket vitatkozni, nem pedig élni tanítanak, részben a tanulókéból, akik azt a szándékot viszik magukkal tanítóikhoz, hogy ne a szívüket, hanem eszüket képezzék ki. Azért lett az, ami elõbb filozófia, filológiává, nyelvészetté. Mit gondolsz, mennyivel nagyobb vihar hányja-veti az életet, mint akármilyen jármûvet? Nem beszélni, hanem kormányozni kell itt. 108, 23; 37

A tantételek olyanok, hogy bennünket támogatnak, biztonságunkért és nyugalmunkért kezeskednek s egyidejûleg az egész természetet magukba foglalják. 95,12
Ezért a lélekbe egy, az egész életre kiterjedõ állandó felfogást kell belevésni: vagyis azt, amit tanításnak nevezek. Amilyen ez a felfogás lesz, olyanok lesznek a cselekedetek és a gondolatok. Márpedig amilyenek ezek lesznek, olyan lesz az élet is. 95,44
A rossz szokás rabjainak lelkérõl azonban sokáig kell a rozsdát dörzsölni. 95,36

Némely dolgok a filozófiában figyelmeztetést kívánnak, mások meg bizonyítást. A rejtett dolgoknak bizonyításra van szükségük, bizonyítás pedig nem lehetséges tanítások nélkül: tehát a tanítások szükségesek. Ami valamely nézetet általánossá tesz, ugyanaz tökéletessé is teszi, s ez a biztos meggyõzõdés: enélkül minden csak uszkál a lélekben, szükségesek a tanítások, hogy a léleknek szilárd ítéletet adjanak. 95, 61 -2
Ezeket a mondásokat tanulni kell, sõt könyvnélkül meg kell tanulni. 123,16

Nem szabad kiszedegetett és ismételgetett mondásokat kivánnod; mindaz, ami másoknál szemelvény, nálunk egybefüggô egész. Ezért tégy le arról a reményrôl, hogy a legnagyobb férfiak szellemét kivonatban élvezheted: az egészbe kell belepillantanod, az egésszel kell foglalkoznod. A tervet keresztül szokás vinni s a szellemi munka a saját alapfonalán oly egésszé szövôdik, amelybôl az egész megsemmisítése nélkül semmit sem lehet elvonni. 33,3-5

A bölcsesség parancsol
A mesterség szolgál az életnek, a bölcsesség parancsol.84, 33
Mirajtunk nem uralkodik király: mindnyájan magunk vagyunk urai magunknak. 33,4

Adj magad szabályokat s mondj oly valamit, ami megérdemelje, hogy emlékezetben maradjon. Valamit a tiedbôl is vígy vásárra. Mindazok, akik maguk sohasem alkotnak, hanem mindig mint tolmácsok más árnyékába rejtôznek, semmi nemes tulajdonnal nem bírnak, soha, egyszer sem merik azt tenni, amit oly régóta tanultak. Emlékezôtehetségüket másokon gyakorolták. Más azonban emlékezni s ismét más tudni. Emlékezni annyi, mint egy, az emlékezetre bízott tárgyat megôrizni. Tudni ellenben annyit tesz, mint mindent sajátunkká tenni, példaképtôl nem függeni s mindannyiszor a tanítóra tekinteni. "Ezt mondta Zeno, ezt Cleanthes". Legyen valami különbség közted és a könyv között. 33, 8-9
Akik azokat a gondolatokat már elôttünk szárnyra bocsátották, nem uraink, hanem vezéreink. Az igazság mindenki elôtt nyitva áll. Még nincs elfoglalva. Még sok fennmaradt belôle az ezután jövôk számára. 33,11

"Elég nekem egynehány hallgató, elég egy, az sem baj, ha egy sincs." (Demokritosz)
"Ezeket nem sokaknak, hanem neked írom: hiszen mi, egyik a másiknak, elég nagy közönség vagyunk." (Epikurosz) 7,8

Önmagunkon uralkodni
"Ha a természet szerint élsz, sohasem leszel szegény, ha véleményeket kergetsz, sohasem leszel gazdag." (Epicuros) A természet keveset kíván, az ábránd vágyai határtalanok." A természeti szükségleteknek határa van, a légváraknak végcéljuk nincs. Mert az ábrándnak határa nincs. Az úton haladó elôtt van valami végcél, a tévelygés végtelen. 16, 7;9

Vak szenvedélyeink káros, legalábbis soha ki nem elégítô dolgok felé ragadnak; ha bennünket semmi sem elégít ki, ami kielégíthetett volna; ha nem gondoljuk meg, míly kellemes semmit sem kívánni, míly nagyszerû megelégedettnek lenni s a szerencsétôl nem függeni. 15,9

Önmagunkon uralkodni a leghatalmasabb uralkodás. 114, 31
Arra taníts meg, hogyan viseljem el a nyomorúságot úgy, hogy fölötte magam, s a a szerencsét úgy, hogy miatta más ne sóhajtozzék. 117, 21

Hajótörést szenvedtem, még mielõtt a hajóra fölszálltam volna. Ez az út megtanított arra, míly sok fölösleges dolognak vagyunk birtokában, belátással míly könnyen letehetünk mindarról, aminek elvesztését észre se vesszük, ha tõle a kényszerûség megfoszt bennünket.
Mindig van száraz fügém, sohasem hiányzik írótáblám. Amazok, ha kenyerem van, csemegéül, ha nincs, kenyér gyanánt szolgálnak. Minden nap új évet teremtenek számomra, melyet én boldoggá és áldottá teszek magamnak jó gondolatok és szívem felemelése által, amely sohasem nagyobb, mint akkor, mikor minden hozzá nem illõt eltávolít s magának azzal, hogy semmitõl se fél, békét, s azzal, hogy semmit se kiván, gazdagságot szerez. Rendes jármûvem egy parasztszekér. 87,1;3

Egyetlen út sincs
Lelket kell cserélned, nem vidéket. Átkelhetsz a sivatag tengeren, bárhová menj, hibáid követni fognak. Egy emiatt panaszkodó embernek ezt mondta Szókratész: "Mit csodálkozol, hogy utazásaidból semmi hasznod sincs, mikor önmagadat magaddal viszed? Ugyanaz, ami hazulról elûzött, nyomodban van." 28,1-2

A higgadt szellem elsô bizonyítéka az, hogy szilárdan meg tud állani s önnönmagával el tudja tölteni az idôt. 2,1
Sehol sincs az, aki mindenütt van. Azokkal, akik életüket utazással töltik el, meg szokott esni, hogy vendégbarátjuk sok van, de barátjuk egy sincs. 2,2

Egy gondolkodó szelleméhez sem csatlakoznak odaadóan, hanem futva és sebtiben átszaladnak mindenen. 2

Az, aki válogat a vidékekben és hajhássza a pihenõt, mindenütt fog valamit találni, ami figyelmét szétszórja. Socrates ugyanis egy embernek, aki amiatt panaszkodott, hogy az utazgatás semmit sem használt neki, állítólag így válaszolt: "Méltán történt ez veled, mert hiszen magaddal utaztál." Ó mily jól járnának némelyek, ha önmaguktól eltévednének. Mit használ tengereken átkelni és a városokat váltogatni? Ha attól, ami szorongat, meg akarsz menekülni, nem másutt, hanem mássá kell lenned. 104, 7-8
A hely nem sokat nyújt a nyugodt élethez: a lélek az, ami magának mindent kellemessé tehet. Láttam én már vidám és kellemes nyaralóban szomorú embereket; láttam egy pusztaság közepén olyanokat, akik nagyon elfoglalt emberekhez hasonlítottak. 55,8

Hazám ez az egész világ
Mit használhat az utazás magában véve bárkinek is? Nem mérsékli az érzéki szenvedélyeket, nem zabolázza meg a vágyakat, nem nyomja el a haragot, nem fojtja el a féktelen szerelmi lázat, egyszóval semmi rosszat sem ûz ki a lélekbõl. Rövid idõre leköt bennünket azzal, hogy új meg új tárgyakat állít szemünk elé. Egyébiránt éppen a bolyongás a súlyosan beteg lélekben még fölidézi az állhatatlanságot, s még állhatatlanabbá és ingatagabbá teszi. Ezért van az, hogy az illetõk azokat a helyeket, amelyeket a legmohóbb vággyal kerestek föl, még fokozottabb vággyal hagyják oda, madarak módjára röpülnek át fölöttük, gyorsabban távoznak, mint hogy érkeztek. 14
Ameddig nem tudod, mit kell kerülni, mire kell törekedni, mi a szükséges, mi a felesleges, mi az igazságosság, mi erkölcsileg jó, mindaddig nem utazás, hanem bolyongás lesz. 104,16
Orvosságot, nem más vidéket kell a betegnek keresnie. Azt hiszed, hogy az annyi helyen eltört és kificamodott lelket egy helyváltoztatással lehet orvosolni? Nagyobb az a baj, mintsem hogy egy kirándulással meg lehetne orvosolni. Az utazás nem tesz orvossá, sem szónokká. Hidd el nekem, egyetlen út sincs, amely téged a vágyak, a harag, a félelem határán kívül vezetne, vagy ha volna, az emberiség egyetlen csapatban oda tartana. 104,19

Kiûzhetnek akár a legtávolabbi földekre; a barbár világ bármely zugába helyeznek is, otthonod lesz neked az a lakhely, bármilyen legyen is. Inkább az számít, hogyan mégy, mint az, hogy hová,s ezért nem kell szívünket egy helyhez sem csatolnunk. Ebben a meggyôzôdésben kell élnünk: "Nem egy zúg számára születtem, hazám ez az egész világ". Ha ez világos volna elôtted, nem csodálkoznál azon, hogy semmit sem segítenek rajtad a különféle vidékek, ahová a megelôzôket megunva, idôrôl-idôre vándorolsz. Nem utazol te, hanem bolyongsz és hánykódol, helyet hely után változtatsz, habár az, amit keresel: a boldog élet minden helyen feltalálható. 28, 4-6

a jókedvû szegénység
Minden nap szerezz magadnak valami segítséget a szegénység, valamint a halál, a éppen így a többi bajok ellen. És ha sokon keresztül futottál, egyet válassz ki magadnak, amit aznap megemészthetsz. Igy teszek magam is: mindabból, amit olvastam, csak egyvalamit jegyzek meg erôsen. Igy például ma azt, amire Epikurosznál bukkantam - szokásom ugyanis átmenni az ellenséges táborba is, de nem szökevényként, hanem kém gyanánt: "Tisztességes dolog a jókedvû szegénység." 2,4-5

Nem az a szegény, akinek kevese van, hanem aki többre vágyik. 2,6

Idegen kertbôl vettem: "A természet törvénye szerint való szegénység nagy gazdagság" Márpedig azt tudod, mily határokat szab nekünk a természeti törvény? Nem éhezni, nem szomjazni, nem fázni. Csak a fölösleges miatt izzadunk. Ez az, ami köpenyünket elnyûvi, ami idegen partokra hajt. Az, ami elég, kezünk ügyében van. 4, 10-11

Különben a durva fekhely s a condra gyönge bizonyítéka a jóakaratnak, ha nem világos, hogy nem szükségbôl tûrjük vagy önként választottuk-e. Napjaink közül egynéhányat tûzzünk ki s ezeken a képzelt szegénységben gyakoroljuk elôre magunkat a valódira. S ezt annál inkább kell tennünk, mivel a gyönyörök következtében elpuhultunk s mindent keménynek és nehéznek tartunk. Annál inkább föl kell ráznunk, ki kell szakítanunk álmából s arra emlékeztetni szellemünket, hogy a természet igen-igen keveset rendelt szükségünkre. 20, 11;13

Összhangban
Ugyan kérlek, hogy illik az össze, hogy Diogenest és Daedalust egyaránt csodáld?
Hát nem lett volna elég a véletlen adta fedéllel védekezni s valamely nem mûvészi, könnyen kapható, magától a természettõl nyújtott menhelyre találni? Hidd meg nekem, az a boldog kor megelõzte az építészeket. Szalmafödél fedte a szabadokat: s most márvány és arany alatt a rabszolgaság lakik.
A természet maga megadja azt, amit kíván. A fényûzés azonban hadat üzent a természetnek, napról-napra ingerli önmagát, a századok elõrehaladtával nõ s találékonyságával tápot ad a bûnöknek. Elõször fölöslegekre kezdett vágyni, azután természetellenes dolgokra, végül a szellemet a test alá rendelte s ráparancsolt, hogy ez utóbbi gyönyöreinek szolgáljon. Mindazon mûvészetek, melyek a város forgalmát elõidézek vagy zajjal töltik el, a testnek szolgálnak? mindent, amit hajdan neki mintegy szolgának nyújtottak, most mintegy úrnak készítenek. 18
Elenyészett ugyanis az a természetes határ, amely a vágyakat a szükségesre korlátozta: most parasztság és együgyûségszámba megy csak annyit akarni, amennyi elég. 90, 14-19

Mi hát a helyes gondolkodás? A természet utánzása. Mi az ember legfõbb java? A természet akarata szerint való viselkedés. A jóknak csak egy feladata van: összhangban lenni a természettel. 66, 39

Ez a test
Testeden a lehetô legkevesebb zsákmány legyen. 14, 9

Stilbo - szülôvárosa elfoglalása, gyermekei és felesége elvesztése után "a városok elpusztításáról Poliorcetesnek nevezett Demetrius azon kérdésére, hogy vajon elveszített-e valamit, így válaszolt: "Minden vagyonomat magammal viszem." ti. az igazságosságot, az erényt, az önmérsékletet, az okosságot. 9,19

Én mindenesetre azzal foglalkozom s azt vizsgálom elõbb, ami által szellemem nyugalomra lel; elõbb magamat vizsgálom s aztán ezt a világot. Mert ha mindezen vizsgálódások nem terjednek ki aprólékosságokra és haszontalan szõrszálhasogatásra, fölemelik és megkönnyítik a szellemet, amely nehéz terhétõl nyomva, szabadulni s azokhoz visszatérni törekszik, akikhez egykor tartozott, mert ez a test a szellemre nézve teher és büntetés; ránehezedik és így elnyomja, bilincsbe veri, ha csak a bölcselet nem közeledett hozzá, s nem parancsolta meg neki, hogy a természet szemlélésén üdüljön föl, s nem emelte föl a földi dolgoktól az isteniekhez.
Ez az õ szabadsága, ez föloldozása; kivonja magát néha az õrizet alól, amely fogva tartja s erõsíti magát az égivel. 65, 5 -16

A bölcs és a bölcseség követõje testéhez van láncolva ugyan, de legnemesebb részével távol van tõle s gondolatait a magasba irányítja. Mint az, akit hadi eskü köt le, ezt az életet hadi szolgálatnak tartja s oly állapotban van, hogy sem nem szereti, sem nem gyûlöli az életet s tûri a földi dolgokat, noha tudja, hogy még magasabbak is vannak hátra. 65,18

Csak szépen végezd!
"Nehéz mindig elôlrôl kezdeni az életet." (Epikurosz) Vagy ha így világosabban fejezhetô ki a gondolat: "Szerencsétlen annak élete, aki mindig csak kezd élni." Azt kérded, miért? Nos hát azért, mert annak élete mindig befejezetlen. Az pedig nem állhat készen a halálra, aki mindig csak kezd élni. Arra kell törekednünk, hogy bármely pillanatban eleget éltünk legyen. 26,10

Az ember arra született, hogy meghaljon, s hogy ez a test nem állandó lakás. Ezért a nagy férfiú, nemesebb lényének tudatában, fáradozik ugyan abban, hogy kijelölt õrhelyén becsületesen és buzgón viselje magát - egyébként azonban abból, ami környezi, semmit sem tart sajátjának, hanem mint valami vándor és tovamenõ, csak kölcsönként használja. 120, 14;18

A halál legázol mindenkit; a gyilkos követi a meggyilkoltat. 93,12
Arra gondolj éjjel-nappal, mint tudnád nyugodt lélekkel elhagyni az életet, amelybe sokan úgy kapaszkodnak; élni nem akarnak, meghalni nem tudnak. 4,5

Hosszú az élet, ha tökéletes. 93, 2
Hogy mire vittem, csak a halál pillanatában fogom elhinni. 26,5

Szabad kimenetel
Elfeledkezve az emberi élet törékeny voltáról, mért halmozok munkát munkára? Vedd úgy, hogy ez az utolsó nap; s ha nem az utolsó, tôszomszédja. 15,11
"Gondolj a halálra, vagy ha neked így jobban esik, arra, hogy átmégy az istnekhez." (Epikurosz) 26, 8
Aki meghalni megtanult, a rabszolgaságból kitanult. Minden hatalomnak fölötte vagy legalább kívüle áll. Mit aggasztja azt a börtön, a letartóztatás, a fogság? Szabad kimenetele van. 26,10

Ezeket és ehhez hasonlókat kell elménkben forgatnunk, ha nyugodtan akarjuk várni azt a végsô órát, amelynek félelme minden többi idônket nyugtalanná teszi. 4, 9

Élni nem nagy dolog - minden rabszolgád, minden állat él. Becsületesen, okosan és bátran meghalni a nagy dolog. 77, 6
Miként a színdarabban, úgy az életben sem az számít, hogy meddig, hanem hogy miként játsszák. Nem számít, hol szûnsz meg élni. Szûnj meg, ahol akarsz, csak szépen végezd. 77,20

Társas kötelékünk
Mindaz, amit látsz, amibe minden isteni és emberi dolog bele van foglalva, egy: mindnyájan egy nagy test tagjai vagyunk. A természet rokonoknak alkotott bennünket, amennyiben ugyanazon célra hozott létre. Õ lehelt belénk kölcsönös szeretetet s tett bennünket társas lényekké; õ teremtett méltányosságot és igazságosságot; az õ rendelkezése szerint nyomorúságosabb sérteni, mint sértetni.
Társas életre születtünk. A mi társas kötelékünk szakasztott olyan, mint valamely kõboltozat, amely összeomlanék, ha benne a kövek kölcsönösen szemben nem állnának egymással; éppen ez tartja össze. 95, 52-53

Visszautasítanám magát a bölcsességet is, ha azzal a kikötéssel kapnám, hogy zárjam erôsen magamba és ne szóljak róla. Semmi jó nem kellemes, ha benne társunk nincs. 6, 4-5
Azokkal érintkezz, kik téged jobbá fognak tenni. Azokat bocsásd magadhoz, akiket te jobbakká tehetsz. Ez kölcsönbe megy: az emberek, miközben tanítanak, maguk is tanulnak. 7,8

Az egyenlõ az istenekkel "Aki szivében férfierõt hord s bátor a lelke". (Vergilius) Oda törekszik, eredetére emlékezve. Senki se cselekszik helytelenül, ha oda fölemelkedni törekszik, ahonnan alászállott. Már pedig miért ne hinnõk, hogy abban van valami isteni, aki az istenségnek részét képezi? Ez az egész mindenség, amely bennünket magába foglal, egyetlen egész is, Isten is. Társai is, tagjai is vagyunk. Lelkünknek megvan a képessége, eljuthat oda, ha bûnök le nem nyomják. Amiként testünk állása egyenesen az ég felé néz, épp úgy lelkünket is, melynek szabadságában áll annyira terjeszkedni, amennyire akar, arra alkotta a természet, hogy az istenekkel egyenlõt akarjon, bár erre csak saját erejét használja és saját terén belül terjeszkedik. Nem idegen úton törekszik a legmagasabb csúcs felé. Nagy feladat volna az égbe elõször mennie; csak visszatér oda. 92, 30

Birtokának csak a napfelkelte és lemente vessen határt s az istenek módjára bírjon mindennel, miközben a magasból néz alá azokra, akik csak kincseik révén gazdagok, s akik közül egyik sem örül annyira a sajátjának, mint ahogy a másé bántja. Ha erre a magasságra fölemelkedett, akkor többé nem szeretõje, hanem csak ápolója a testnek is, amelyet mintegy szükséges tehernek tekint, s nem rendeli magát alá annak, akinek fölébe helyeztetett. Senki sem szabad, aki a testnek szolgál. 92, 32

Az örök törvény semmit sem alkotott meg annál jobban, hogy nekünk az életbe csak egy bejáratot, de belõle sok kijáratot adott.
Az egyetlen ok, amiért nem panaszkodhatunk az életre, ez: senkit se tart fogva.
Akarsz a testtel szemben szabad lenni? Úgy lakj akkor benne, mint aki ki akar költözni. Képzeld el magadban, hogy ezt a lakhelyet valamikor nélkülöznöd kell s akkor bátrabb leszel, ha távozni kényszerülsz. 70, 15-17

senki sem ismeri
Az Istent senki sem ismeri, sôt sokan rosszul és büntetlenül gondolkodnak felôle.
Keresni kell valamit, ami nem lesz rosszabbá napról napra, aminek semmi sem állhat ellent. Mi az? A lélek, mégpedig a becsületes, jó, nagy lélek. Hogy neveznéd ôt másképpen, mint Istennek, aki emberi testben vôn szállást. 31, 10-11

Isten van bennünk. Nem kell két kezünket az égre emelni, nem szükség a templomõrhöz könyörögni, hogy bennünket az isten-szobor fülének közelébe bocsásson, mintha így kérésünk inkább meghallgatásra találna: közel van hozzád az Isten, veled van, benned van. Igen, Lucillusom, állítom: lakik bennünk egy szent, aki minden ránk vonatkozó jót és rosszat figyel és szemmel tart. Ez úgy bánik velünk, mint mi õvele. Isten nélkül senki sem lehet jó ember. 41, 1-2

Istent az tiszteli, aki ismeri. 95,47

Az isteni mûvész szellemének más csodálatot érdemlõ tulajdonságai közé számítom azt is, hogy a dolgok roppant száma mellett sohasem ismételte meg teljesen magát. Oly sokféle levelet alkotott, s ezek mindegyikének külön jellege van. Oly sokféle állatot, s egyikük sem hasonló a másikhoz, mindig van valami különbség köztük. 113,16

az örökkévalóság születésnapja
Nagy és pompás az emberi szellem, nem hagy maga elé semmiféle határt állítani, csakis olyat, ami vele és az Istennel közös. Az õ hazája az tér, amely a legmagasabbat és a mindenséget a saját kerületébe foglalja be, ez az egész boltozat, melyen belül terülnek el a tengerek, a szárazföld, amelyen belül a levegõ, míg egyfelõl az istenit az emberitõl elválasztja, másfelõl össze is köti. 21
Azután nem engedi, hogy szûkre korlátozott életkort adjanak neki: "Minden elõttem lefolyt év az enyém" - mondja. Egyetlen évszázad sincs a nagy szellemek elõl elzárva, nincs oly idõ, amin a gondolat át ne hatolhatna. Ha eljön az a nap, amelyen az emberi és isteni dolog e vegyülékét különválasztja, a testet itt fogom hagyni, ahol találtam, magamat pedig az isteneknek fogom visszaadni. Most sem vagyok nélkülük, de fogva vagyok súlyos földi börtönben. Ez a halandó életben való elidõzés elõjátéka annak a jobb és hosszabb életnek. Miként anyánk méha tíz hónapig zár bennünket magába s nem a maga, hanem azon tér számára készít elõ bennünket, amelybe mintegy elbocsáttatunk, mihelyt lélegzeni és szabadban megélni képesek vagyunk - így élünk meg egy második születésre azon idõ idõ alatt, amely a gyermekkortól az aggkorig terjed. 102,22-3
Az eget még nem tudjuk másként elviselni, csak távolról. Azért is remegés nélkül tekints ama döntõ óra elébe: nem a léleknek, hanem a testnek utolsó az. Mindazt, ami körülvesz, úgy tekintsd, mint valamely vendéglõben heverõ utipoggyászt: el kell mellette haladnod. A természet megvizsgálja mind a belépõ, mind a távozó utast. Nem szabad többet kivinned, mint amennyit behoztál, sõt abból, amit a földi életre magaddal hoztál, egy nagy részt le kell tenned. Ezt a testedet fedõ bõrt, utolsó takaródat le fogják húzni rólad. Az a nap, amelytõl mint utolsótól remegsz, az örökkévalóság születésnapja.102, 24-26