1990 óta a bőség zavarával küzdenek a középiskolák, amikor választanak a rendelkezésre álló egyre több történelem tankönyv közül. A választék színes és bőséges, a valóság kissé szürkébb: a többségben lévő négyosztályos középiskolák általában ma is ugyanannak a tankönyvcsaládnak átdolgozott kiadásait használják, amely már a nyolcvanas években forgalomban volt: ide tartozik a Gyapay–Ritoók-féle elsős, a Walter Mária által írt másodikos, és Závodszky Géza jegyezte harmadikos könyve.
    Nem vitatom e kiadványok érdemeit (én is belőlük tanultam), de tartós karrierjüket az iskolák konzervativizmusán kívül két dolognak köszönhetik: megfizethetőek, és a rendelkezésre álló óraszám alatt elvégezhetőek. Számos alternatív tankönyv azért sem terjedhetett el, mert ezeknek a szempontoknak nem felelt meg.
    A Matúra tankönyvek között megjelent "A befejezetlen múlt" sorozat eddigi négy része nem sokkal drágább a tankönyvek átlagánál: 820 forintba kerül mindegyik kötet. A könyvek rugalmas felépítése lehetővé teszi, hogy hat évfolyamos és négyosztályos iskolákban is használják őket.  A Matúra könyvek az "amit tudni kell" jelszavával készültek, azzal az igénnyel, hogy tartalmazzák mindazt, ami a NAT (mostanában: a kerettantervek) szerint szükséges minimum. Valójában ennél sokkal többről van szó, mert a szerzői szöveg jelenti e könyvek megtanulandó részét.
    Amit ezen kívül megtalálhatunk bennük, már nem tananyag, de igazán érdekessé a főszereplőket bemutató portrék, a rengeteg korabeli idézetés az egyéb kiegészítések teszik a köteteket. A szerzők szemlátomást igyekeztek elkerülni a történelemkönyvek szokásos hibáit.
    Mindenhol világosan elkülönítik a leglényegesebb információkat: ezeket a szövegben kiemelve találhatjuk meg. A vázlatkészítők dolgát könnyítendő kronológiai táblázatokat találunk nemcsak a könyvek végén, hanem az egyes fejezetekben is, Krónika címmel. Örvendetes, hogy a törzsanyaggal párhuzamosan megtalálhatóak a definíciók. Magam is tapasztaltam, hogy a középiskolás diákok egyre több szónál igénylik a magyarázatot, közhasználatú kifejezéseknél, amelyeket "az én időmben" még ismertek a tizenévesek. Olyan fogalmakat is megmagyaráznak e könyvek – helyesen –, mint például: expedíció, állam, alkotmány, hagyomány.
    A történelemkönyvek gyakori hibája a személytelenség: éppen az eseményeket alakító emberekről alig tudunk meg valamit. Itt ez a veszély nem fenyeget: számos rövid életrajzot találunk a Porté fejezetben. A szerzők arra törekedtek, hogy a tankönyvíró mellett/helyett a korabeli emberek beszéljenek: így számos idézet ékelődik a főszövegbe, amelyekből az adott korra jellemző stílust és szóhasználatot is valamelyest megismerhetjük. Kiegészítésnek szánták a Műhely című fejezeteket: ezekből tetszés szerint válogathat tanár és diák, ha a magyarországi ősemberleletekről, a kadesi csatáról vagy éppen az emberi jogok fogalmáról akar megtudni részleteket.
    Visszatérő probléma a szemléltetés, illetve az, hogy ne csak időben, hanem térben is képes legyen tájékozódni a nebuló. Ez főleg akkor nehéz, ha az egyébként kitűnő történelem atlaszt sem hajlandóak elhozni az órára, túlterheltségükre, gyenge izomzatukra hivatkozva. A sorozat kötetei a szemléltetés összes lehetséges formájával élnek: fényképek, táblázatok, grafikonok és térképek foglalják el a nagy alakú oldalak jelentős részét, bizonyítva, hogy lehet úgy is színes egy tankönyv, ha a fényképek és ábrák fekete-fehérek.
    A sorozat címe – A befejezetlen múlt – a hagyományostól eltérő szemléletet jelez, és ez az eltérés a fejezetekhez kapcsolódó kérdésekben ragadható meg leginkább. A kérdések a tényanyag elsajátításának mérésére alkalmasak a legtöbb történelemkönyvben. Itt viszont a tanulókat vitára ösztönző, gondolkodtató kérdéseket találunk; a cél az, hogy kiderüljön: mit mond a múlt a jelenben élő embereknek. A Spártáról szóló rész kérdései között például ilyeneket találhatunk: "Vajon meddig nyomhatja el a közösségi érdek az egyéni vágyakat? Meddig érvényesíthetők az egyén érdekei a közösség hagyományaival szemben? Vitassátok meg!" Örülök annak, hogy többször szerepel olyan feladat, amelyben saját szavaikkal kell elmondaniuk a diákoknak a korabeli szövegeket, mert így a (sajnos évről évre gyengébb) anyanyelvi kifejezőkészségük is fejlődik.
    A témakörök végén található esszékérdések más jellegűek, kitűnően alkalmasak a dolgozatra való felkészülésre és az összefüggések megvilágítására egyaránt, s a leendő érettségi tételcímek is megtalálhatók közöttük.
    A tananyag beosztásával kapcsolatban a második kötet időhatárait nem tartom szerencsésnek. Az első rész az ókor végéig követi az eseményeket – ez teljesen logikus és hagyományos megoldás. A második kötet a magyar történelemmel 1456-ig, az egyetemes históriával is az 1450-es évekig jut el. Bár szólnak érvek amellett, hogy a késő középkor a lassú változásoknak köszönhetően valamikor a XV. század közepén zárult le, de ezekben az időpontokban sem Magyarországon, sem Európában nem történt a politikában olyasmi, ami gyökeres fordulatra utal, márpedig a többi kötet a politika fordulópontjaira épít. 1492, amelynek következményei az egész világot átformálták, már logikusabb lenne. Így a középkori magyar állam 1490 utáni hanyatlásával lenne folytatható a harmadik kötet.
    Egyébként a politikatörténet mellett, amely megfelelő súllyal szerepel, a szerzők a mindennapok, a gazdaság és a kultúra bemutatását is legalább ennyire fontosnak tartják. Nem szorul háttérbe, hogy mit ettek, hogyan öltözködtek, milyen körülmények között laktak, közlekedtek, miképp ünnepeltek, hogyan gondolkodtak elődeink. Szerencsére – bár a francia Annales-kör után hosszú idővel – már a hazai történelemtanításban is egyre inkább tért hódít a mindennapok világa, jó példa erre az Alternatív Közgazdasági Gimnázium sorozata, vagy az egyetemi tankönyv-szintű, de a közoktatásban is használható Romsics-monográfia is. Egyetértek a politikatörténet egyeduralmának megtörésével, de azt azért hibának tartom, hogy az első kötetben a principátus korának római császárairól (a nevükön kívül) alig tudunk meg valamit, pedig jó néhány színes egyéniség akadt közöttük…
    Sokféleképpen próbálták/próbálják a magyar és az egyetemes történelmet elhelyezni a tankönyvekben. Réges-régen, 1945 előtt egy-egy tanévben csak magyar vagy egyetemes történelmet tanítottak. Utána évtizedekig szintén a kettő szigorú szétválasztására törekedtek. A befejezetlen múlt sorozata köztes megoldást választ: néhány világtörténelmi jelentőségű eseménynél a magyarországi históriát az egyetemesbe ágyazza: így jár el például a reformáció és a napóleoni háborúk esetében. Máskor önálló magyar történelmi fejezetek követik a világtörténelmieket: a reformkor, a szabadságharc és a kiegyezésig tartó korszak zárja le a negyedik kötetet. A korábban megszokott merev időhatárokat a szerzők föllazítják: a nemzetállamok születését tárgyaló fejezet például 1815-től 1870-ig tart, hiszen a folyamat (legalábbis Nyugaton) ekkor zárult le.
    A politikatörténeti részek mellett, főleg a harmadik-negyedik kötetben különválasztva szerepelnek a gazdaság- és társadalomtörténettel, illetve az eszmetörténettel foglalkozók. Ez annál is fontosabb, mert a mai tizenévesek többsége nincs tisztában a klasszikus politikai ideológiákkal sem, és bármennyire összekuszálódtak manapság a bal- és a jobboldal programjai, alapvető állampolgári ismeretekre szükségük van, persze nem abban a hivatalos ideológiát szolgáló formában, ahogy 1989-ig a hasonló nevű tantárgy tette. A szerzők nem egyoldalú eszmei (át)nevelésre törekedtek, ezért megismertetik az egymással szembenálló véleményeket is.
    Szokatlan az első kötet civilizációs szemlélete: a hagyományosan az ókori Kelethez sorolt számtalan fejezet itt több részre oszlik: a Kréta-mükénéi civilizációt nem az ókori Hellasszal, hanem Egyiptommal (és a többi bronzkori állammal) együtt tárgyalja, míg a vaskort és Nyugat-Ázsia civilizációit önálló részben találhatjuk, akárcsak a többitől gyökeresen eltérő Távol-Keletet.
    Örvendetes, hogy a kötetekben már nem szerepelnek olyan többszörösen megcáfolt állítások, mint például, hogy Görgey áruló volt. Kevésbé örvendetes viszont a szövegben maradt sok nyelvhelyességi hiba, különösen az alany és az állítmány egyeztetéséről feledkeztek meg gyakran, mint ahogy néhány tulajdonnév is rosszul szerepel, így lesz Marc Bloch-ból Marc Block.
    A sorozat címe jelenleg még azért is találó, mert az utolsó két kötet csak a jövő év elején jelenik meg. De már most egyértelmű, hogy a kiadványok színvonala méltó a Matúra könyvekéhez, mindenkinek azonban mégsem ajánlhatóak: olyan tanároknak és diákoknak készültek e küllemükben is tetszetős tankönyvek, akik nem lediktálandó és bemagolandó kötelező tantárgynak tekintik a történelmet, olyanoknak, akik valóban mernek gondolkodni.