2000/1 Pivárcsi István

Egy új tankönyv

    Az 1990 óta eltelt időben már sokan és sokféleképpen próbálkoztak meg új, korszerű szemléletű történelem tankönyv írásával. Sokféle meg is jelent már többek között a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Korona Kiadó és a Raabe kiadó gondozásában. Nemrégiben a Comenius Kiadó Kft. is egy új, háromkötetes történelem tankönyvvel jelentkezett, amelyet Gyapay Gábor írt. Gyapay jól ismert pedagógus és tankönyvszerző, hiszen a gimnázium első osztályosai számára írott tankönyvén immáron generációk növekedtek fel. Ez a tankönyv ma is használatban van, bár az utóbbi időben több konkurense akadt, ezek közül talán a Száray Miklós által jegyzett tankönyv a legelterjedtebb és legismertebb.
    Gyapay ezt az új tankönyvét a nyolcosztályos gimnáziumok számára írta elsősorban, de a szerző szándéka szerint az általános iskolák hetedik osztályától kezdve is használható. A könyvet jeles szakértőgárda nézte át: Hegyi Dolores egyetemi tanár, Párdányi Miklós egyetemi tanár és Kölesdiné Gulyás Ágnes általános iskolai történelemtanár. A térképtervezés-rajzolás munkáját Miha Nándor grafikusművész és Hódos László végezte el. A képek válogatását és a tipográfiai munkát Hódos László és Hódosné Szántó Andrea végezték el. A mű a Fasori Gimnázium Volt Növendékei Egyesületének közreműködésével készült el.
    A könyv hangsúlyozottan kísérleti kiadás, amelyben a szerző integrálni próbálta a NAT körüli viták eredményeit és arra törekedett elsősorban, hogy az életkori sajátosságoknak meg-felelően állítsa össze az egyes kötetek anyagát. Kizárólag e cél elérésével valósítható meg ugyanis az, hogy ezt a könyvet a legkülönbözőbb iskolatípusokban egyaránt használni tudják.

A könyv külleme

    A tankönyvkészítők ma már tisztában vannak azzal, hogy nem csak a tartalom a fontos, hanem az is, hogy egy tankönyv hogyan néz ki. A diákok többsége nem szeret ronda könyvből tanulni, korábban pedig jó néhány olyan kiadvány akadt, amely már az első kézbevételkor lehangolta az embert. Gyakran silány papírra nyomtatták őket és nagyon rövid idő alatt elrongyolódtak, amit használóik nem is igen bántak.
    Ha a tankönyvek színes oldalakkal és ábrákkal jelennének meg, szinte megfizethetetlenül drágák lennének, ezért a kiadók a nyomdai és tipográfiai munka javítása mellett főként a tan-könyvek borítóját igyekeznek színesebbé és változatosabbá tenni. Néhány kiadó a könyv méretének növelésével igyekezett kiadványát látványosabbá tenni.
    A Comenius Kiadó ennek a könyvnek a megjelenítésével nagyon gondos munkát végzett. A keményfedelű, és bordószínű borítón a betűk és az ábrák sárga színnel vannak nyomtatva, az összhatás kellemes, bár kissé konzervatív. A könyv a kemény fedélnek köszönhetően nem gyűrődik és rendszeres használat során sem deformálódik. A kötetek közepes méretűek, könnyű őket kézbe venni és lapozni, mindhárom kötet könyvjelzővel is el van látva. Olyan kötetek születtek tehát, amelyeket nyugodt lélekkel ki lehet tenni a könyvespolcra, mert minőségében bármely kereskedelmi forgalmazásra szánt szép kiállítású könyvvel állja az összehasonlítást.

A kötetek szerkezete és tartalma

    Gyapay korábbi gimnáziumi tankönyvének szerkezetét vette alapul új könyvének megírásakor. Az egyes fejezetek nagyjából egyforma hosszú, mintegy háromoldalnyi leckékre tagolódnak. Az egyes fejezeteket összefoglalás zárja le, amely ismétlő kérdéseket és gyakorlati faladatokat tartalmaz. Ezek a kérdések és feladatok igyekeznek a diákok életkori sajátosságaihoz alkalmazkodni. Többségük elgondolkodtató és érdekes, ugyanakkor azért akad közöttük néhány olyan is, amelyet túl evidensnek vagy elég erőltetettnek érzek.
    Minthogy az összefoglaló kérdések a tankönyv anyagához kapcsolódnak, így alkalmasak arra, hogy a diákok önállóan is fel tudjanak dolgozni egyes részeket. Feladatokat az egyes leckék anyagában is találunk, amelyeknek az órán történő megoldásával a diákokat könnyebben be lehet vonni a munkába. Némelyik fejezetben a tananyaghoz illeszkedő olvasmányokat találhatunk, ilyen például a római isteneket bemutató olvasmány. Ezek nemcsak színesítik a tananyagot, hanem elősegítik az egyes korszakok jobb megértését is. A kötetek végén olvasmányok jegyzéke található, amely a fejetek anyagához ajánl bőségesen szép- és szakirodalmat. A tartalomjegyzék után több, jegyzetelésre felhasználható üres oldal van. A kötetek hátsó borítójához belülre ragasztva szétnyitható, nagyméretű kronológiai táblázat kapcsolódik.
    Az első kötet három fejezetre tagolódik. Közülük az első igyekszik meggyőzni a tanulókat a történelem tanulásának fontosságáról és hasznáról, a múlt megismerésének lehetőségeiről és tudományos eszközeiről. A fejezet kiemelten foglalkozik a családnak a társadalomban betöltött szerepével és fontosságával. A második fejezet az őskor történetét öleli fel, és főként az ember antropológiai fejlődését mutatja be. A szerző kevés szakkifejezést használt ebben a témakörben, alkalmazkodni igyekezvén az általános iskolások életkori sajátosságaihoz, ami dicséretes törekvés, csak így túl általánosra, néhol pedig semmitmondóra sikeredett a szöveg. Az ókort bemutató harmadik fejezet három alfejezetre van osztva, amelyek az Ókori Kelet, az Ókori Görögország és az Ókori Róma történetét vázolják fel. Az előző fejezethez hasonlóan itt is kevés a szakkifejezés, ami nem baj, ugyanakkor kevés a dátum és a tényanyag is, ami viszont azért baj, mert jelenleg az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákon ennél jóval többet követelnek meg, tehát egyenlőre nem célszerű ebből a kötetből vizsgára készülni. Egyébként a kötet kultúrtörténeti részei nagyon hasznosak, jól összefoglaltak és érdekesek.
    A második kötet az újabb szemléletnek megfelelően kerüli a feudalizmus kifejezést és ezzel együtt a túlzott általánosításokat. A kötet összesen négy fejezetre tagolódik. Az első fejezet a középkor korai szakaszát tárgyalja és fő erénye, hogy a korszaknak olyan fontos kultúrközpontjait is bemutatja, amelyek nem Európában helyezkednek el. Ennek a fejezetnek is a kultúrtörténet a legjobb része. A második fejezet a magyar nép kialakulásával és fejlődésének történetével foglalkozik egészen az államalapításig. Már a korábbi Gyapay-féle gimnáziumi tankönyvben sem tartottam jónak Szent István tevékenységének leválasztását az Árpád-korról, egyrészt mert ez a tanítási folyamatban a későbbiek során felesleges ismétlésekhez vezet, másrészt ez a két téma szervesen összetartozik. Éppen ezért a mai gimnáziumi gyakorlatban szinte senki nem is szokta az első év anyagában Szent Istvánt tanítani. A harmadik fejezet az érett középkor történetét mutatja be. Benne bőséges és érdekes a gazdaság-, technika-, társadalom- és kultúrtörténet, nagyon kevés viszont a politikatörténet. A negyedik fejezet az Árpád-kor eseményeit tartalmazza és ebben már jóval több a tényanyag, mint a korábbi fejezetekben.
    A harmadik kötet a legterjedelmesebb, alkalmazkodván a rendelkezésre álló órakeret meg-növekedéséhez. Az előző kötethez hasonlóan négy fejezetre tagolódik. Az első fejezet a késő középkor, alcíme szerint a rendi korszak Európáját mutatja be 1300 és 1550 között. A korszakolás tehát nem a korábbiak szerint megszokott, de csak részben tekinthető indokoltnak, nem világos ugyanis, hogy miért kellett a reformáció eseményeit szétszakítani, és az események egy részét a harmadik fejezethez kapcsolni. Az 1550-es év ugyanis semmilyen szempontból nem tekinthető korszakhatárnak. A második fejezet a magyar történelem eseményeit taglalja az Árpád-ház kihalásától Buda török kézre kerüléséig. Ez a korábbi korszakolástól csak annyiban különbözik, hogy az 1526 és 1541 közötti időszakot nem a török berendezkedés időszakához, hanem a vegyesházi királyok korához kapcsolja. Egyébként mind a két korszakolás egyaránt elfogadható és indokolható. A harmadik fejezet a kora új-kor és a világgazdaság kialakulásának kezdeteit tartalmazza, az eseménytörténetet 1715-ig tárgyalva. A korábbi korszakoláshoz képest itt a szerző az 1640 és 1715 közötti eseményeket kapcsolja a témakörhöz, ami eseménytörténetileg indokolható, de erre az időszakra vonatkozó korra az újkor megjelölés már némileg kétséges. Az utolsó, a negyedik fejezet Magyarország történetével foglalkozik Buda elestétől a szatmári békéig (1711), így nagyjából ugyanazt az idő-keretet tölti ki, mint az előző fejezet. Valószínűnek tartom, hogy a harmadik fejezet intervallumát éppen a negyedik fejezet időkeretéhez igazította a szerző azért, hogy a magyar történelem eseményeivel és az egyetemes történelem eseményeivel párhuzamosan tudjon haladni. A párhuzamosság mellett azonban kevésbé érvényesül az az elv, hogy a magyar történelem eseményeit az európai történelem összefüggéseiben ismerjük meg.
    A negyedik kötet az 1715 és 1848 közötti történelmi eseményeket foglalja össze. Az alcím a hatosztályos gimnáziumok negyedik osztálya, a nyolcosztályos gimnáziumok hatodik osztálya, valamint a négyosztályos gimnáziumok harmadik és negyedik osztálya számára ajánlja ezt a kötetet. A négyosztályos gimnáziumokban azonban kétséges, hogy a történelemnek ilyen rövid korszakát ennyire részletesen lehetne tárgyalni a meglehetősen kis óraszámok közepette. A kötet első fejezete a polgári forradalmak előtti (1715–1789) Európa történetét mutatja be. Ennek legérdekesebb része az, amely az ipari forradalom eredményeivel foglalkozik. A második fejezet Magyarország 1711–1790 közötti korszakát, a harmadik fejezet a polgári forradalmak (1789–1849) időszakát, a negyedik fejezet pedig ismét Magyarország (1790–1848) fejlődését vizsgálja.
    Minthogy a negyedik kötet a történelem bemutatásában 1849-ig jut el, nyilvánvaló, hogy-ha ez a kísérleti tankönyv az oktatás folyamatában beválik, akkor még legalább két kötetének megjelenése várható ahhoz, hogy a XX. század végéig kitöltse az időkeretet.

A könyv szemléltetőanyaga

    Minden oldal keretbe foglalt, és fejléccel ellátott. A szöveg az egyes oldalakon két hasábba tördelt, aminek nincsen különösebb funkciója, mert a könyv mérete miatt az ábrák és képek legnagyobb része nem fér el egy hasábban.
 A könyvnek különösen nagy erénye rendkívül gazdag forrásanyaga, amelyhez számos, az órákon megoldható feladat kapcsolódik. Ezeknek a forrásoknak a kiválasztása is igen gondos munkára vall, minthogy tartalmukban és mennyiségükben egyaránt változatosak. A hosszabb lélegzetű források, mint például az Aranybulla szövegrészlete, alkalmasak forráselemző órák tartására, a diákok gondolkodásának fejlesztésére.
    Szinte minden oldalon találunk jó minőségű képeket, és ezek révén a könyv még változatosabbá vált, de egyáltalán nem lett túlzsúfolt.
    Nagyon tetszettek a szöveghez kapcsolódó térképvázlatok, mert ezek nagyban segítik a tanulókat az események földrajzi elhelyezésében és számos más értékes információt is tartalmaznak. Vagyis nem egyszerűen illusztrációk a könyvben, hanem a tanulást megkönnyítő eszközök, de azért a történelmi atlasz használatát nem helyettesítik. Külön kiemelném néhány térképvázlat gondos grafikai ábrázolását, ilyen például Pest térképe a középkor végén, a diósgyőri vár alaprajza vagy a mohácsi csata hadrendje a harmadik kötetből.
    Az eseménytörténetben való eligazítást segítik az egyes országok uralkodóházainak le-származási ábrái. Érdekesek és változatosak a grafikus ábrák, mint például a túró eke szerkezeti ábrája, a honfoglalás kori fegyverek ábrája vagy a középkori gazdálkodás formáit bemutató ábrák a második kötetből.

Összegezve:

    Egy tankönyvet minél többször vesz kézbe az ember, annál több hibát képes felfedezni benne, ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá válnak az erényei is. Általános iskolás korú gyerekeim Gyapay Gábor munkáját rendszeresen és nagy élvezettel forgatják, őket nem érdeklik a könyv esetleges hiányosságai, viszont mindig találnak benne valamit, ami felkelti az érdeklődésüket és meg akarják beszélni velem vagy egymással. Természetes érdeklődésüket és kíváncsiságukat tehát szinte maradéktalanul kielégíti ez a mű. Jó volna, ha minden tankönyv legalább ilyen színvonalú míves munka lenne.