Városkép



Ha ma Szentgotthárd építészeti megjelenésérõl, városképérõl beszélünk, elsõsorban magáról a történelmi értelembe vett Szentgotthárdról kell szólni. A település helyét a Rába és a Lapincs összefolyása melletti kissé magasabb sík és az attól délre induló dombok lába ideálisan kínálta. Azzal, hogy már a középkorban a mintaszerû gazdaságot vezetõ ciszterciek kolostorának, s egyben birtokközpontjának adott otthont, a jobbágyfalvaktól eltérõ struktúrájú társadalmi berendezkedés és településszerkezet jött létre. Ez a különféle igényeket támasztó, s azt legalább részben kiszolgálni képes, egyben kényszerülõ kétféle közösség szervezõ, kisugárzó erejét a tágabb vidékre máig megtartotta. Ma már alig lehet felmérni, hogyan hatott pompás, franciás ízlésû, akkor hatalmas temploma a középkor egyszerû népére. Mégis világos, hogy ez a vallási és mûvészeti többlet volt az, ami egyszeri, máig jól látható sajátosságokat teremtett és õrzött meg. A kontinuitás egyben megható is, bizonyítja a hely kiemelt, megszentelt jellegének erejét.

Észak felõl közelítve a város látképét máig uralja a barokk kolostortemplom méltóságos tömege, s a fölé emelkedõ, gazdagon tagolt sisakú torony. A Széll Kálmán tér szinte csak elõtere az illõ megérkezésnek. A fõhomlokzattal szemben állva jobbról a megvalósult kolostorszárny látható, a tervezett bal oldaliról csak egy kis fal indítás árulkodik. Megkésett csonka mû, ha a nagy osztrák, vagy bajor kolostoregyüttesekhez hasonlítjuk. De ennek köszönhetõ, hogy megmaradt a balra kissé távolabb állt Magtártemplom, a sanyarú 17. század tanúja. A román kori templom falainak részbeni felhasználásával a 17. században épült át szerényebb templomnak, ami egyben védelmi célokat is szolgált. Az új barokk templom elkészítésével feleslegessé vált, s magtárrá lett. Mellette apátsági majorépületek emelkedtek. A Magtártemplom ma színház, amely munka példamutatóan sikerült: szemléletessé teszi az eltérõ korok korábban rejtett nyomait. Az átalakítás a környék színvonalát is emelte. A rozoga melléképületeket elbontották, s a terület északi szélére iskola, távolabb pedig gyár települt.

A Magtártemplommal nem fedett részeken az ásatások nyomán a barokk templom felé alaprajzban rekonstruálható volt a középkori kolostor kerengõje, a túloldalon pedig az egykori templom félkör alaprajzú apszisa s a templomhajók el nem épített részletei. A légifelvétel érdekesen mutatja, hogy a barokk kolostor kertje a városon belül hatalmas, zárt egységként milyen jelentõs helyet foglal el. Csak századunk második felében költöztek bele hétköznapi funkciók, s a végét is csak ekkor kurtították meg keresztirányban nyitott utcákkal. Kétszáz évvel ezelõtt a Kethely felõl bevezetõ fõút felé ez a terület jórészt beépítetlen volt. Csak fokozatosan kaptak itt helyet az uradalom alkalmazottjai, majd a polgárok is. A Széll Kálmán tér homlokvonala és ez az említett házsor a 19. század folyamán fokozatosan az egyházi és a világi élet választóvonala lett. A Szombathely és Graz közötti vasútvonal kiépítésével, a megélénkült ipartelepítéssel a ciszterci uradalom mellett egyre több más megélhetési lehetõség is kínálkozott, ami vonzotta a munkaerõt. A betelepültek nem csupán a lélekszámot növelték, hanem elõsegítették a polgárosodást is. Ennek részben a Rábán túli, a kor színvonalán álló új ipartelepek, részben a Széll Kálmán tér, a Széchenyi, a Deák, a Kossuth utcák "palotái", köztük talán a legszebb, de a második világháborúban elpusztult Kranyecz-ház a bizonyítékai.

A település utcahálózata, történetileg kialakult szerkezet, tömör beépítése sokáig megmaradt, de a fejlesztést az uradalom földbirtoka egyes részeinek átadásával idõnként mégis lehetõvé tette. Az egyik ilyen terület dél felé a készségesen segítõ apát nevét viselõ Vajda Ödön tér körül jött létre. Az új telepítések többsége villaszerû, vagy szerényebb családi házas jellegû volt. A régi településmag viszont egyre sûrûbbé vált. A "paloták" mögötti utcákban leginkább az iparos réteg egyszerûbb, de a kor ízlését követni akaró házai láthatók máig is. Ebben a városszövetben a századforduló középületei, pl. a gimnázium, vagy az evangélikus templom, esetleges telepítésükkel - sajnos - nem érvényesülhettek eléggé.

A polgári város historizáló városképének egységét csak korunk modern építészete változtatta igazán meg, élve azzal a lehetõséggel, hogy az úthálózat csuklópontjainak bõvítése, átalakítása révén a látványban legfontosabb helyeken is feladatokhoz jutott. A modern kor tudatos városrendezése segítette azt is, hogy Kethely (II. ker.) teljesen, és Zsida (III. ker.) is fokozatosan összeépüljön Szentgotthárddal.

Kethely legnagyobb látványbeli és építészeti értéke a több koron át épült, a temetõdombot uraló római katolikus templom. A népi építészet egykor nyilvántartott értékei - mint a többi környékbeli községben is - fokozatosan átadják helyüket az újnak, a modernnek. De szerencsére nem mindenütt, s nem maradéktalanul. A tagolt, változatos táj, a lágyan formált, nehéz sorsról tanúskodó, de emberi melegséget árasztó házak olyan hagyomány öntudatlan hordozói, ami talán visszahat a város napjainak és közeljövõjének építészeti formanyelvére is.