Sik Endre
Monitor-mozaikok
A
társadalomról átfogó képet rajzolni törekvő szociológiai adatfelvételekben mindig
marad olyan „kis információ”, amit a „Nagy Kérdések” (társadalmi rétegződés,
egyenlőtlenség) megválaszolása során nem használ fel a kutató. Ennek a maradék-információnak
vagy az az oka, hogy egy adott „Nagy Válasz” megtervezésekor beépítik-felhasználják
ugyan a „kis információt”, de önmagában a „kis információ” nem lesz elemzés
tárgya, vagy oly módon sikkad el, hogy a „Nagy Kérdés” mellett nem tartja a
kutató érdekesnek egy olyan „Kis Kérdés” megfogalmazását, ami pedig társadalmi
relevanciával bír (közvélekedés van róla, a média emlegeti).
A
következő mini-elemzések az 1998. évi Társadalmi Monitorban (szerk. Szívós
Péter és Tóth István György, TÁRKI, Budapest) fellelhető „kis információk” sokaságából
mutatnak be néhányat.
Cigánynak lenni vagy/és
nézve lenni
Az
elmúlt hónapokban szakmai körökben izgalmas és meglehetősen véres vita dúlt
arról a kérdésről, hogy „Ki a cigány?” A Magyar Háztartás Panel (MHP) adatfelvételi
gyakorlatát, mely szerint a kérdező ítélte meg, hogy a kérdezett cigánynak látszott-e
vagy sem, éles kritikának vetette alá a Havas–Kemény–Kertesi trió, és korrekt,
érdemi bírálattal illette a kisebbségvédelemért felelős országgyűlési biztos
is.
Mivel a TÁRKI Monitor-vizsgálatának célja (egyebek
mellett) az, hogy a szakmai vitákhoz megfelelő adatokat nyújtson, ezért az 1999.
évi kutatás során ugyanazon kérdőívben először a kérdezettől tudakoltuk meg,
hogy mely nemzetiséghez vagy népcsoporthoz tartozónak vallja magát, majd a kérdező
az MHP-ben szokott módon megítélte, hogy a kérdezett cigány-e vagy sem. Ez a
megoldás sem teszi lehetővé természetesen a „Nagy Probléma” eldöntését, de újabb
adalékokkal szolgálhat a vitához, amennyiben lehetőségünk van az önmagukat cigánynak
vallók és a mások által cigánynak nézettek megkülönböztetésére és társadalmi
összetételük leírására.
A kétféleképpen szerzett információ
összevetéséből arra a megállapításra jutottunk, hogy igaz az a feltételezés,
miszerint az önbevalláson (öntudatos cigányidentitáson vagy az eltagadhatatlan
helyzetet alázatosan tudomásul vevő magatartáson) alapuló becslés a „ránézéses”
(a többségi társadalom előítéletességeire alapozó) módszerrel végzett becslésnél
kisebb arányt mutat. A Monitor-felvételben önbevallással a minta 2,3%-a lenne
cigány. „Biztos ránézéssel” 2,2%, „bizonytalan megítélés” szerint 1,7% lenne
cigánynak tekinthető. A magukat cigánynak vallók és a kérdezői megítélés szerint
cigánynak „nézettek” halmazai közötti átfedéseket1 kiszűrve
a teljes mintában a cigányok aránya rendre 2,3%, 4,4% és 5,9% lenne.
A teljes mintához képest a magukat
cigánynak vallók, illetve azok, akiket a kérdezők cigánynak néztek, a következő
jellemzőket mutatják (1. táblázat).
A cigányságukat vállalók fiatalabb, sokgyerekes,
kisközségekben élők, akik szegények, és nélkülözve, munka nélkül rossz lakásokban
élnek. Ilyen körülmények között hogyan is tudnák rejteni cigány származásukat?
A cigánynak nézettek, de magukat cigánynak nem
vallók sokban hasonlítanak az előző csoporthoz, ami nem meglepő, hiszen vagy
azonosak velük, vagy éppen ezen hasonlóság miatt nézik őket cigánynak. Abból
a szempontból azonban különböznek tőlük, hogy körükben a mintáénál nem magasabb
a kisközségekben és rossz környéken vagy/és széteső házban élők aránya. Ez az
eltérés vagy arra ad lehetőséget, hogy rejtsék cigány voltukat, vagy azt eredményezi,
hogy hamisan nézzék (szegénységük, vö. „cigány életmódjuk”, miatt) őket cigánynak.
A „bizonytalanul” cigánynak nézettek csoportja
valamivel idősebb, viszonylag kevésbé szegény, de az első típushoz hasonlóan
rossz környéken, rossz házban vagy/és rossz lakásban él, ami úgy tűnik, elég
ahhoz, hogy cigánynak nézzék őket.
Jobban
érzékelhető a cigányságukat vállalók és nem vállalók (vagy nem cigányok) közötti
eltérés, ha társadalmi jellemvonásaikat nem a teljes mintához, hanem egymáshoz
mérjük hozzá. A magukat cigánynak valló, illetve a kérdezők által „biztosan”
vagy „bizonytalanul” cigánynak nézett, de magukat cigánynak nem valló (mert
rejtőzködne vagy mert valóban nem cigány származású) társadalmi csoportok egymás
közti különbségeit a 2. táblázat mutatja be.
A
magukat cigánynak vallók a másik két csoporthoz képest iskolázatlanabbak, nagyobb
arányban tekintik magukat az alsó osztály tagjának, több közöttük a hívő és
a községi lakos, sokgyerekes háztartásban élnek, többségüknek van valamennyi
adóssága, a rokonokkal szorosabb kapcsolatot tartanak és sokat néznek hétköznap
TV-t.
A
„biztosan” cigánynak nézett, de magukat cigánynak nem vallók csoportjára a másik
két csoporthoz képest jellemző, hogy sokan vannak közöttük, akik nélkülöznek,
akik úgy vélik, „ma Magyarországon nem lehet becsületes úton meggazdagodni”
és akiknek alacsonyak a jövedelmeik.
A
„bizonytalanul” cigánynak nézett, de magukat cigánynak nem vallók csoportjára
a másik két csoporthoz képest jellemző, hogy több közöttük a betegeskedő, a
sorsába beletörődő, a szabályok kényszerű áthágását tényként elfogadó, a rendszeres
újságolvasó, a kis létszámú, illetve nem családi háztartásban élő és a viszonylag
jobb módú (több megtakarítással rendelkező, nagyobb jövedelmű).
A
fentiek alapján úgy tűnik, hogy a szegénység, illetve az idős kor, a betegeskedés,
a rossz lakáskörülmények valószínűsítik, hogy a kérdező cigánynak tekint valakit
(miközben az vagy rejteni igyekszik cigány mivoltát, vagy nem is cigány).
Tudás és tévtudás az
idegennyelv-tudásról
A
köztudat úgy tartja, hogy „magyar nem beszél idegen nyelv”, illetve hogy a kohorszspecifikus
nyelvtudás miatt korunkat az idősebbek német tudásának „fogyása” és a fiatalok
angol tudásának elterjedése jellemzi. E nyelvtudás-váltásban a magyar történelem
„üti fel a fejét”, amennyiben a korábbi német dominanciát az angol–amerikai
váltja fel.
Az
alapadatok természetesen semmit nem mondanak a fenti állítások igazáról vagy
hamis voltáról. A népesség 18%-a beszél valamilyen idegen nyelvet. Egyetlen
idegen nyelvet beszél a kérdezettek 13, kettőt 48, ennél többet 1%-a. Legnagyobb
arányban a németet (9%) és az angolt (7%), elenyésző mértékben az oroszt (2%),
a franciát (1%) és „minden mást” (3%) beszélik a magyarok.
Egyetlen
megjegyzés az alapadatokhoz. Mivel a kérdés tárgya az idegen nyelvek ismerete
volt, nem egyértelmű, mit kezdjünk a hazai kisebbségek saját nyelvhasználatával.
A kisebbségi nyelv a használója számára nem tekinthető idegen nyelvnek, hiszen
ez az anyanyelve, ugyanakkor a magyar dominanciáját tekintve persze idegen nyelvnek
is tekinthető. Empirikusan ez persze nem nagy gond, hiszen a mai Magyarország
egyetlen nagyobb lélekszámú kisebbsége, a roma, nem beszél magas arányban cigányul
(az „egyéb nyelven tud” választ adók aránya körükben nem magasabb, mint bármely
más nemzetiség esetében). A német az egyetlen kisebbség, ahol a „saját-idegen
nyelv” tudása nagy arányú (a mintába került, magát németnek tekintő 70 válaszadó
több mint fele beszél németül), ők azonban a németül beszélők összességén belül
alig több mint 10%-ot tesznek ki.
Ami
a közvélekedésben élő „német–angol” kultúraváltás hiedelmét illeti, a 3. táblázat
tanúsága szerint ez nem más, mint vaskos „fél-tévképzet”. Miközben ugyanis a
fiatalabb korosztályokban az idősebbekhez képest valóban igen nagy mértékben
megnő az angolul tudók száma, ugyanez jellemző a németül beszélőkre is. A különbség
a két nyelvet beszélők korcsoportos megoszlásában annyi, hogy míg németül az
idősebbek 6-8%-a is beszél, addig ilyen arányban csak a 31-45 év közöttiek beszélnek
angolul, a 46-60 évesek körében az angolul beszélők aránya ennek már csak fele,
61 év felett pedig szinte eltűnik az angol tudás.
3. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya korcsoportonként (%)
Angolul tud | Németül tud | |
20 év alatti | 28 | 21 |
21-25 éves | 18 | 14 |
26-30 éves | 10 | 11 |
31-35 éves | 7 | 7 |
36-40 éves | 6 | 8 |
41-45 éves | 6 | 7 |
46-50 éves | 3 | 9 |
51-55 éves | 3 | 8 |
56-60 éves | 4 | 6 |
61-65 éves | 1 | 7 |
66-70 éves | 1 | 7 |
71-75 éves | 2 | 6 |
76 év feletti | 1 | 8 |
Teljes minta | 7 | 9 |
Az
angol tudás tehát nem a német tudás rovására terjed, mindössze arról van szó,
hogy a fiatalabbak más nyelven (is) beszélnek, mint az idősebbek. A nyelvtudás
mértéke a 20 év alattiak – és részben a 21-30 év közöttiek – körében szignifikánsan
magasabb, mint az ennél idősebb korosztályokban (1. ábra).
Mindez
természetesen csak vázlat, ami arra alkalmas, hogy később hipotéziseket alkothassunk
e nemzedékközi rész-tévtudat valóságos természetéről. Például, hogy az idősebbek
számára a német nyelv kultúraközvetítő volt, a fiataloknak csak házifeladat,
a kultúrájuk igaziból az angol–amerikai pop-szleng, tehát mégis csak igaz a
közfelfogás, csak igazságtartalmát rosszul mértük a nyelvtudás elterjedtségével.
A
fentiek alapján kibontakozó nemzedékközi különbségek elemzése azonban azért
is csupán első lépésnek tekintendő, mert figyelembe kell vennünk, hogy a nemzedékek
iskolai végzettség és lakóhely szerint is eltérő összetételűek, márpedig e két
metszetben a nyelvtudás éles eltéréseket mutat (4. táblázat)
4. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya, illetve a beszélt idegen nyelvek száma iskolai
végzettség és lakóhely szerint
Angolul
tud (%) |
Németül
tud (%) |
Beszélt
idegen nyelvek száma (átlag) |
|
Nyolc általános | 0 | 3 | 0,06 |
Szakmunkásképző | 1 | 6 | 0,14 |
Szakközépiskola | 0 | 6 | 0,10 |
Gimnázium | 15 | 15 | 0,38 |
Főiskola | 16 | 20 | 0,50 |
Egyetem | 37 | 34 | 1,08 |
Község | 2 | 7 | 0,13 |
Város | 5 | 8 | 0,18 |
Megyeszékhely | 11 | 11 | 0,28 |
Budapest | 17 | 15 | 0,46 |
Teljes minta | 7 | 9 | 0,23 |
A 4. táblázat azt
mutatja, hogy a gimnázium és az ennél magasabb iskolai végzettség, illetve a
nagyvárosi lakóhely ugrásszerűen megnöveli az angol és a német nyelvtudás birtoklásának
esélyét. Látható, hogy ez a trend kevésbé látványos a német nyelv esetében,
ami a korábbi hipotézis további kiterjesztését támogathatja. Azt ugyanis, hogy
az angol tudás eloszlása a társadalmi és a települési hierarchiában egyaránt
egyenlőtlenebb, mint a németé, s ez elősegítheti a korosztályok közötti tévtudat
elterjedését, hiszen az idősebbek egyben alacsonyabb iskolai végzettségűek és
községi lakosok is egyben.
Hogy kiszűrjem e
tényezők zavaró hatását, megvizsgáltam az idegennyelv-tudás mértékének alakulását
a legalább gimnáziumi érettségivel rendelkezők körében (5. táblázat).
5. táblázat
Az angolul és németül tudók aránya, illetve a beszélt idegen nyelvek száma korcsoportonként
a legalább gimnáziumi iskolai végzettséggel rendelkezők körében
Angolul
tud (%) |
Németül
tud (%) |
Beszélt
idegen nyelvek száma (átlag) |
|
20 év alatti | 58 | 31 | 1,08 |
21-25 éves | 38 | 26 | 0,72 |
26-30 éves | 26 | 21 | 0,70 |
31-35 éves | 15 | 11 | 0,36 |
36-40 éves | 15 | 11 | 0,38 |
41-45 éves | 15 | 14 | 0,46 |
46-50 éves | 7 | 18 | 0,37 |
51-55 éves | 13 | 22 | 0,42 |
56-60 éves | 2 | 15 | 0,24 |
61-65 éves | 6 | 15 | 0,30 |
66-70 éves | 3 | 15 | 0,34 |
71-75 éves | 11 | 26 | 0,42 |
76 év feletti | 13 | 30 | 0,67 |
A magasabb iskolai végzettségűek körében az angol és a német tudás elterjedtsége korcsoportonként sokkal magasabb, mint a teljes mintában, de nagy eltérést az ott tapasztalttól csak két tekintetben találunk. Egyrészt a német nyelvtudáshoz képest az angol nyelvtudás-többlet a 30 év alattiak körében sokkal nagyobb, mint a teljes mintában, másrészt 70 év felett megnő mindkét (csakúgy, mint az összes) nyelvtudás mértéke. Az előbbi eltérés azzal járulhat hozzá a köz-tévtudathoz, hogy a magasabb iskolai végzettségűek körében tapasztalt fiatalkori angoltudás-többlet erőteljesebben hathat a nemzeti „hamistudatra”, mint azt a teljes minta kisebb eltérése alapján vélhetnénk. A képzettebb idős öregek nagyobb nyelvtudása a prekommunista időszak maradványa, amely túlélte a kommunizmust, ami alapján – ha nem vigyázunk – arra a tévkövetkeztetésre juthatunk, hogy a nyelvtudás meghosszabbítja az életet, szemben azzal a nem elvethető hipotézissel, hogy a hosszú élet és az idegen nyelv tudása egyaránt a magasabb társadalmi rétegek jussa.
Nagyotmondás és eltagadás
Egy
jövedelemfelvétel sikerességének kritériuma az, hogy milyen mértékben tudja
csökkenteni a válaszoló „természetes” jövedelem-eltitkolásából fakadó torzítást.
Az ember eredendő jóságának tételét el nem vető szakemberek megengedik ugyan,
hogy a jövedelem-eltagadás oka nemcsak a tudatos eltagadás lehet, hanem az is,
hogy nem könnyű pontosan számon tartani egy egész év összes jövedelmét. Ám akár
a tudatos eltagadás, akár nem-tudás az oka, a szakmai közfelfogás szerint a
jövedelemfelvételek során bevallott jövedelem a valódi jövedelemnek csupán egy
része (töredéke?, elenyésző darabkája?).
A Monitor-kérdőívben kétféleképpen tettünk kísérletet
az egyéni jövedelmek nagyságának mérésére. Előbb megkértük a válaszadót, hogy
becsülje meg, egy hónap alatt körülbelül mennyi „pénzt hoz haza” (ami felfogásunk
szerint az éves nettó személyes jövedelem egytizenketted része önbevallásának
felel meg). Ezután kérdések hosszú sorával, részletekbe menően végigkérdeztük
az általunk elképzelhető összes jövedelemfajtáról, hogy a válaszadónak volt-e
ilyen jövedelme, s ha igen, hány hónapon keresztül és mennyi. Ebből a sok jövedelem-elemből
kiszámítottuk a fenti „jövedelem-önbecslésnek” megfelelő éves személyesjövedelem-mutatót.
A szakmai közfelfogásnak megfelelő hipotézisem
az volt, hogy az önbecsült jövedelem kisebb lesz a mért jövedelemnél, s kíváncsi
voltam arra, hogy a társadalom mely csoportjaira jellemző az átlagosnál nagyobb
mértékű jövedelemeltagadás.
Feltételezésünkkel ellentétben azt tapasztaltam,
hogy az önbecsült jövedelem átlaga magasabb volt a mértnél (363 ezer a 341 ezer
forinttal szemben). Sőt nemcsak az átlag volt magasabb, hanem a medián és különösen
a módusz is, és közelebb is esett az átlaghoz. Ez azt sejteti, hogy az önbecsült
jövedelmek kevésbé torzítanak a ritkább magas jövedelmek miatt (miután az évi
5000 forint alatti jövedelmeket mindkét jövedelemmérési módszer alkalmazása
során kihagytam az elemzésből). A kisebb szórásra utal a minimális és maximális
érték közti különbség kisebb mértéke is (az önbecsült jövedelem minimuma és
maximuma 18 000 és 4 800 000 forint, a mérté 7000 és 5 206 000
forint volt).
Az a feltételezés tehát, hogy a mért adatok több
jövedelem „befogására” alkalmasak, mint az „önbecslés” technikája, nem igazolható.
Éppen ellenkezőleg, mikor az „önbecsült” jövedelemértékből kivontuk a mért jövedelem
értékét, az átlag 11 000 forint volt. Ennyivel többet vallottak be a kérdezettek
egyénenként és átlagosan annál, amit sok munkával mértünk.
Az önbecsült és a mért jövedelem különbségének
fenti átlagától felfelé és lefelé eső határának a teljes éves jövedelem 10-10%-os
mértékű eltérését kijelölve definiáltam a „nagyotmondók” és az „elhallgatók”
csoportját. Az előbbiek esetében az önbecslés, az utóbbiak esetében a mérés
eredményezett nagyobb számított jövedelmet. Az előbbi csoportba a megkérdezettek
15, az utóbbiba 14%-a tartozott. A kérdés most már az, hogy mely társadalmi
csoportokban fordulnak elő inkább a nagyotmondók és melyekben az elhallgatók.
Az 2. ábra
tanúsága szerint a mért jövedelem alapján képzett személyes jövedelemdecilisek
esetében a nagyotmondók a legalsó decilisben nagymértékben, a magasabb decilisekben
kisebb mértékben fordulnak elő.
Az, hogy a kisjövedelműek között sokan vannak
nagyotmondók, annyiban természetes, hogy ebben az esetben a mért jövedelem alacsonysága
könnyen eredményezhetett „nagyotmondást”. Az igen magas arány azonban azt sejteti,
hogy ezen nagyotmondók között nem csupán „túlmért”, hanem szegénységüket szégyenlő
tudatos nagyotmondók is lehetnek.
Ezzel szemben a nagyotmondók alacsony arányának
viszonylagos változatlansága a mért jövedelemdecilisekben, illetve viszonylag
magasabb arányuk a legnagyobb jövedelműek esetében arra utal, hogy az önbecslés
ott is képes több jövedelmet „befogni”, mint a mérés idő- és pénzigényes technikája,
ahol nagy a jövedelem s ahol ennek eltagadása lenne a várt reakció.
Az „eltagadók” aránya a mért jövedelem növekedésével
folyamatosan nő és a középső decilisek tájékán erősen megugrik (lásd 2. ábrát).
Ez az összefüggés sok szót nem érdemel, hiszen magától értetődő, hogy ahol sikeresen
mértünk magas jövedelmet, ott könnyebben nő meg az eltagadók aránya. Tanulságos
mindenesetre, hogy ez az eltérés a közepes decilisek fölött nő meg, s az is
az eredeti feltételezés igazát látszik alátámasztani, hogy a legmagasabb jövedelműek
fele vadul eltagad az önbecslés során.
A
nagyotmondók és az eltagadók arányát a háztartás mért egy főre jutó jövedelemdecilisei
szerint vizsgálva azt találtam, hogy a kapcsolat részben gyengébb, részben pedig,
hogy mind a nagyotmondók esetében tapasztalt lapos U-alakú kapcsolat, mind az
elhallgatók esetében látott monoton növekvő kapcsolat megmaradt (3.
ábra). A személyes nagyotmondás és eltagadás mértéke egyenlőtlenségének
mértékét eszerint csökkenti a háztartás többi tagjai és a háztartás egésze mért
jövedelmeinek decilisenkénti megoszlása.
1 Azokról, akik cigánynak vallották magukat (88 eset), az esetek túlnyomó részében (93%) a kérdezők is azt állították, hogy cigánynak látszanak. A kérdezők által „biztosan” vagy „bizonytalanul” cigánynak tekintett kérdezetteknek (165, illetve 55 eset) ugyanakkor csak 50, illetve 5%-a vallotta magát cigánynak. Három olyan eset is előfordult, hogy a kérdező határozottan nem tekintette a kérdezettet cigánynak, miközben az (korábban már) cigánynak vallotta magát.
1.
táblázat
Azon jellemvonások, amelyek esetében a magukat cigánynak vallók és a cigánynak
nézettek erősen* eltérnek a teljes mintától
Magukat |
„Biztosan” cigánynak nézettek |
„Bizonytalanul” cigánynak nézettek |
|
Arányuk a teljes mintában (%) | 2,3 | 2,2 | 1,7 |
1000 lakosnál kisebb község (%) | 5 | – | – |
Születés éve (19..) | 64 | 63 | 52 |
Éves
egy főre jutó háztartási jövedelem (ezer forint) |
170 | 143 | 216 |
Adóssága van (%) | 6 | – | – |
Nincs hűtőgépe (%) | 12 | 8 | – |
Nincs mélyhűtője (%) | 5 | – | – |
Nincs színes tévéje (%) | – | 6 | – |
Havonta van likviditási gond (%) | 5 | 5 | – |
Befejezetlen
általános iskolai végzettség (%) |
5 | – | – |
GYES, GYED (%) | 9 | 8 | – |
Alkalmi munkás (%) | – | 10 | 8 |
Munkanélküli (%) | – | 7 | 4 |
Szociális segélyezett (%) | 11 | 7 | – |
Munkaképes korú eltartott (%) | 9 | 5 | – |
Elégedetlen az életpályájával (%) | 9 | 7 | 5 |
jövőjével (%) | 5 | 5 | 4 |
életszínvonalával (%) | 9 | – | 5 |
családjával (%) | 7 | 9 | 6 |
egészségével (%) | 5 | 5 | 4 |
Háromgyerekes háztartás tagja (%) | 18 | 5 | 4 |
Nem nukleáris családban él (%) | 6 | 6 | – |
Háztartásnagyság (átlag fő) | 5,1 | 5,6 | – |
Alsó osztályba tartozik (%) | 7 | 5 | – |
Lakása: dohos (%) | 7 | 11 | – |
sötét (%) | 9 | 7 | 4 |
rossz levegőjű (%) | – | 7 | – |
aládúcolt (%) | 15 | 12 | – |
rossz a környék (%) | 18 | – | 6 |
Sok a baj a lakással** (átlag) | 0,9 | 0,9 | 0,8 |
* A táblázatban csak azokat a számértékeket közöljük, ahol az adott csoporban az érték a mintabeli aránynak – lásd a táblázat első sorát – legalább kétszerese, illetve a teljes minta átlagától szignifikánsan eltér.
** A változó értéke 0 és 3 között mozoghat.
2.
táblázat
A magukat cigánynak vallók, illetve a „biztosan” vagy „bizonytalanul” cigánynak
tekintett csoportok jellemzői
Cigánynak vallja magát |
„Biztosan” cigánynak tekintett |
„Bizonytalanul” cigánynak tekintett |
Összes
cigány vagy cigánynak tekintett |
|
N | 88 | 83 | 52 | 224 |
Községi lakos (%) | 61 | 39 | 42 | 49 |
Nélkülöző* %) | 27 | 43 | 20 | 31 |
Adóssága van (%) | 89 | 60 | 31 | 64 |
Rokonokhoz
szokott eljárni (%) |
22 | 8 | 4 | 12 |
Befejezetlen
nyolc általános iskolai végzettsége van (%) |
30 | 18 | 19 | 23 |
Rendszeresen gyógyszert szed (%) | 42 | 34 | 54 | 42 |
Gondjaim
többségén alig tudok segíteni** (%) |
32 | 26 | 46 | 33 |
Aki
vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy áthágja a szabályokat** (%) |
43 | 50 | 71 | 52 |
Ebben
az országban becsületes úton nem lehet eggazdagodni** (%) |
50 | 73 | 53 | 59 |
Alsó osztályba tartozó* (%) | 31 | 24 | 22 | 26 |
Hívő* (%) | 43 | 30 | 30 | 35 |
Rendszeres újságolvasó* (%) | 39 | 32 | 55 | 40 |
Legalább
háromgyerekes háztartás tagja (%) |
28 | 10 | 8 | 17 |
Gyerektelen nem családi háztartás tagja (%) | 11 | 15 | 42 | 20 |
Megtakarítás értéke (ezer Ft) | 5,2 | 0,1 | 24,1 | 7,7 |
Hétvégi tévénézés (perc) | 292 | 241 | 194 | 250 |
Éves személyes jövedelem (ezer Ft) | 33 | 187 | 262 | 223 |
* Önjellemzés.
** A kijelentéssel
egyetértők aránya.
1.
ábra
A beszélt idegen nyelvek átlagos száma korcsoportoként*
* A változó értéke 0 és 3 között mozoghat, mivel a válaszadó legfeljebb három idegen nyelvet nevezhetett meg.
2.
ábra
A nagyotmondók és eltagadók aránya a mért éves személyes jövedelem decilisei
szerint (%)
A változó értéke 0 és 3 között mozoghat, mivel a válaszadó legfeljebb három idegen nyelvet nevezhetett meg.
3.
ábra
A nagyotmondók és eltagadók aránya a mért egy főre jutó háztartási jövedelem
decilisei szerint (%)