Magyar Köztársaság 5364

Magyar Köztársaság Kormánya T/5364. számú törvényjavaslat a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól
Budapest, 1998. január

Az Országgyűlés a társadalomban általánosan elfogadott együttélési szabályok hatékonyabb védelme, a közterület rendjének és háborítatlanságának biztosítása érdekében a következő törvényt alkotja:

Általános rendelkezések

1. §. E törvény alkalmazásában:

a) prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának időpontjától, illetve attól, hogy az a szexuális szolgáltatás igénybevevőjétől vagy – a szolgáltatásra tekintettel – más személytől származik;

b) szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybevevővel való testi érintkezést is igénylő tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybevevő szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul;

c) közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybevehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét;

d) védett övezet: a közterületnek az e törvény, illetve a települési (Budapesten a fővárosi, fővárosi kerületi) önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) képviselő-testülete rendeletében meghatározott azon része, ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, szexuális szolgáltatást nem nyújthat; a védett övezetre vonatkozó tilalmakat a közterület e részén fekvő nyilvános helyre is alkalmazni kell;

e) türelmi zóna: közterületnek az önkormányzat rendeletében a prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális szolgáltatásra irányuló kezdeményezést elfogadhatja;

f) a prostitúció tömeges megjelenése: a prostituáltak folyamatos vagy idényjellegű nagyobb számú egyidejű megjelenése, olyan területi koncentrálódása, amely alkalmas a település nyugalmának megzavarására;

g) szexuális szolgáltatásra felajánlkozás: a prostituáltnak közterületen vagy nyilvános helyen máshoz címzett, a szexuális szolgáltatása nyújtására irányuló szóbeli felhívása (aktív felajánlkozás), a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartása (passzív felajánlkozás), illetve a szexuális szolgáltatást igénybevenni kívánó felhívásának elfogadása;

h) a szexuális szolgáltatás zaklató jellegű felajánlása: más személy mozgásának, illetve a más személy által vezetett jármű elindulásának, mozgásának megakadályozása, megzavarása, a szeméremsértő, fenyegető tartalmú szóbeli felhívás, illetőleg a prostituált erre utaló magatartása;

i) a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás eltűrése: a nyilvános helyet üzemeltető, vagy az ott foglalkoztatottak olyan magatartása, amely ösztönzőleg hat a prostituáltak folyamatos tevékenységére;

j) sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó: időszaki lap, rádió- és televízió-műsor, könyv, röplap, egyéb szöveges kiadvány, műsoros filmszalag, videókazetta, videólemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más, a nyilvános közzététel szándékával készült tájékoztatást vagy műsort tartalmazó technikai eszköz előállításával, kiadásával kapcsolatos tevékenységet folytató természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaság;

k) nyilvános hely: közterületnek nem tekinthető, mindenki számára nyitvaálló hely.

A szexuális szolgáltatásra felajánlkozásnak, a szexuális szolgáltatás nyújtásának és igénybevételének korlátai

2. §. (1) A prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat

a) a húszezer lélekszám alatti települések közterületein;

b) a közútnak a közúti járművek közlekedésére szolgáló területén;

c) az autópályától, az autóúttól, illetve lakott területen kívül az egy-, illetve kétszámjegyű főútvonaltól számított 100 méteren belül;

d) lakott területen a főútvonaltól számított 50 méteren belül;

e) a népképviseleti, államigazgatási, bírósági, ügyészi szerv, közoktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épületek, a személyforgalom célját szolgáló terminálok (repülőtér, pályaudvar, hajóállomások), a nyilvántartásba vett egyházak szertartásaira szolgáló intézmények, valamint a temetkezési és egyéb kegyhelyek területén, illetve az azoktól számított 300 m távolságon belül, továbbá

f) az olyan mellékutcában, ahol a kiskorúak oktatását, nevelését, gyógyítását, tartós elhelyezését szolgáló, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmény működik.

(2) A védett övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel.

(3) A védett övezeten belül a nem lakás céljára szolgáló helyiségben, a többlakásos ház közös tulajdonban vagy használatban álló területén, a közterületen elhelyezett létesítményben, illetőleg járműben a prostituált szexuális szolgáltatást nem nyújthat.

3. §. (1) Az önkormányzat a 2. §-ban meghatározott védett övezeteken kívül a közterület más részein, illetve az ott működő egyes nyilvános helyeken is megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.

(2) Az önkormányzat a prostitúció tömeges megjelenése esetén rendeletben türelmi zónát jelölhet ki.

(3) Az önkormányzat a védett övezeteken kívül vagy – türelmi zóna kijelölése esetén – a zónában a közérdekű rendezvények időtartama alatt is megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.

4. §. (1) A prostituált a szexuális szolgáltatása igénybevételére csak 18. életévét betöltött személyt hívhat fel, illetőleg csak 18. életévét betöltött személy erre irányuló ajánlattételét fogadhatja el.

(2) Tilos a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás mást, illetőleg másokat zaklató módja.

(3) A prostitutált szexuális szolgáltatásra akkor ajánlkozhat fel, ha rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással.

5. §. Tilos a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhívni.

6. §. Tilos írásban, kép- vagy hangrögzítő, illetve más berendezés útján szexuális szolgáltatásra felajánlkozni, a szexuális szolgáltatás nyújtását hirdetni vagy ilyen cselekményekben közreműködni.

7. §. (1) Ha a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezet közreműködik abban, hogy szexuális szolgáltatás nyújtását bárki hirdesse, százezer forinttól egymillió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdés szerint vonható felelősségre a nyilvános hely üzemeltetője, ha működése körében a prostitúcióval összefüggő jogsértést megállapító hatósági határozatot (intézkedést) követően is eltűri, hogy a nyilvános helyen a prostituáltak mások részére szexuális szolgáltatásra felajánlkozzanak.

(3) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetben az eljárás a rendőrkapitányság hatáskörébe tartozik.

Záró rendelkezések

Hatálybalépés

8. §. E törvény a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba.

Módosuló jogszabályok

9. §. A szabálysértésekről szóló, többször módosított 1968. évi I. tv. (továbbiakban: Sztv.) 92. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„Tiltott kéjelgés

92. §. (1) Aki a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló 199... évi … törvény 2. §-ában, vagy a törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozásokat, illetve tilalmat megszegi, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) A prostituált ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható, ha

a) a szexuális szolgáltatás igénybevételére felhívott személy tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;

b) nem rendelkezik a külön jogszabályban előírt orvosi igazolással,

c) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegű.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.”

10. §. Az Sztv. a következő 92/A. §-sal egészül ki:

„Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma

92/A. §. (1) Aki a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló 199... évi ... törvény 5. §-ában meghatározott tilalmat megszegi, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben írt szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.”

11. §. Az Sztv. a következő 92/B. §-al egészül ki:

„A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma

92/B. §. (1) Aki a saját vagy más szexuális szolgáltatását írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetőleg más berendezés útján felkínálja, hirdeti, vagy az ilyen cselekményben közreműködik, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.”

Felhatalmazó rendelkezés

12. §. Felhatalmazást kap a népjóléti miniszter, hogy rendeletben szabályozza a szexuális úton terjedő nemi betegségek létét vagy hiányát tanúsító orvosi igazolás tartalmi követelményeit, kiadásának rendjét.

Indokolás

a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szóló törvényjavaslathoz

Általános indokolás

A törvényi szabályozás jogpolitikai indokai

A hazai jogi szabályozás

     A rendszerváltozást követő jogalkotási reform közepette a magyar büntetőjogalkotás szemléletet váltott, s lényeges módosításokra törekedett a nemi erkölcs elleni bűncselekmények tényállásainak kialakításában.
     1993-ig a prostituált szexuális szolgáltatását mind a büntetőjog, mind pedig a szabálysértési jog üldözte, attól függően, hogy a prostituált e szolgáltatását üzletszerűen avagy eseti jelleggel nyújtotta pénzért.
     1993-ban ugyanakkor a jogalkotás már hajlott arra, hogy az egyéni prostitúciót – vélhetően az abolícionista szempontokat akceptálva – a bűnözés áldozataként tekintett prostituált „magánügyeként” minősítse: büntetőjogunk az üzletszerű kéjelgés 1993. májusi dekriminalizálásával így a vonatkozó, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában 1950. március 21. napján New Yorkban kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) szellemiségéhez közelített.
     A jogi megoldás azonban „felemásnak” tekinthető, mert az ellenérték fejében nyújtott szexuális szolgáltatás szabálysértési fenyegetettségét fenntartotta a jogalkotó.
     Ezzel párhuzamosan módosítások történtek a prostitúcióhoz adhéziós jelleggel kapcsolódó járulékcselekményeket (így az üzletszerű kéjelgés elősegítése – Btk. 205. §. –, Btk. 206. §. – és a kerítés – Btk. 207. §. – tényállásait) érintően. A jogalkotó e módosításokkal még a tényállások szóhasználatában is azonosulni kívánt a prostituáltakat kizsákmányolókkal szembeni harcot hirdető Egyezmény ajánlásaival.
     Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a prohibíció hatástalanságához az üzletszerű, illetve a tiltott kéjelgés jogi tényállásainak elégtelensége is jelentős mértékben hozzájárult.
     A jog ugyanis a szexuális szolgáltatás nyújtásának azon kései, kizárólag a privátszférában folyó mozzanatait rendelte (illetve rendeli ma is) büntetni – nevezetesen a pénzért való közösülés vagy fajtalankodás megtörténtét –, amelynek bizonyítása nehezen megoldható feladatot jelentett a jogot alkalmazó hatóságok számára.
     Az utcán járőröző rendőr ugyanis csupán a prostitúciónak az aktív avagy a passzív felajánlkozásban megnyilvánuló „előkészületi” mozzanataival szembesülhet, ugyanakkor az időben később bekövetkező szabálysértés bizonyítékainak beszerzésére már alig lehet esélye.
     A Btk. jelenleg nem bünteti azoknak a cselekményét, akik prostitúció céljából másokat üzletszerűen külföldre közvetítenek avagy az ilyen közvetítésben közreműködnek. Itt olyan esetekre kell utalni, amikor a közvetítés az érintettek beleegyezésével történik, illetve a külföldre közvetítés az érintett megtévesztésén alapul.
     Nem értékeli a jog a mások szexuális szolgáltatásának írásos, kép- vagy hangrögzítés útján történő felkínálását (hirdetését, reklámozását), vagy az abban való közreműködést sem. A kerítés ezen előkészületi mozzanatának büntetlensége jelentős mértékben korlátozza a szolgáltatás-közvetítőkkel szembeni küzdelem esélyeit.

Az Egyezmény

    Az abolícionista szellemiségű Egyezmény nem pusztán a prostitúciót kísérő, annak céljait szolgáló emberkereskedést, illetve a mások prostitúcióját kizsákmányoló, az ember méltóságával és értékeivel összegyeztethetetlen, s az egyénre, a családra, a társadalom jólétére kockázatot jelentő cselekményeket tekinti veszélyesnek és rossznak, hanem magát a prostitúciót is.
     Az Egyezmény a prostitúcióra települő élősdi cselekményeket illetően ezért az abszolút tiltás talaján áll, s a prostituáltat megsegítésre szoruló áldozatként tekinti. E prostitúció-ellenes nemzetközi megállapodás „prostituált-barátnak” pedig azért tekinthető, mert ajánlást sem tesz a prostituált – mint természetes személy áldozat – elnyomására; sőt a megállapodás éppen a prostitúcióra „kényszerült” személy megsegítését szolgáló elvárások sorát fogalmazza meg.
     Külön kiemelendő az Egyezmény 6. cikkelye. E cikkely – vélhetően a prostituáltak ellenőrzését ellehetetlenítő módon – határozottan elutasítja a prostituáltat stigmatizáló valamennyi hatósági eljárás lehetőségét.
     A prostitúció ellen ajánlott stratégia azonban nem represszív, hanem éppen a prostitúciót megelőzni szolgáló, a prostituált reszocializációját elősegíteni hivatott olyan szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi stb. eszközök alkalmazását ajánlja, amelyek az áldozatnak tekintett prostituált védelmét, segítését is szolgálnák.
     Az 1950-ben született Egyezmény ajánlásainak érvényre juttatása az államok túlnyomó többségében azért ütközött megoldhatatlan nehézségekbe, mert a prostituált szociális, gazdasági megsegítésében kudarcot vallottak, de legalábbis tehetetlennek mutatkoztak a prostitúciót előidéző, a rendkívül bonyolult társadalmi és gazdasági struktúrában gyökerező okok felszámolásában, s a prostituált és a prostituálódásban segítséget nyújtó, arra ösztönző személyek közötti, jórészt egzisztenciális eredetű érdekközösség feloldásában.
     Az Egyezmény tehát a „felszabadítani” kívánt, de tömegeiben „felszabadulni” valójában nem kívánó prostituált számára igen kevés biztosítékkal, segítséggel szolgált.
     Az Egyezmény cikkelyeiben írt ajánlások és az egyes nemzeti jogalkotás, joggyakorlat terén jelentkező megoldások közötti különbözőségek miatt számos, az Egyezményhez csatlakozó állam – s köztük hazánk is – a mai napig képtelen volt a nemzetközi norma szándékolt céljainak megvalósítására.
     Nem véletlen, hogy 1993-ban az egyéni prostitúció legalizálását illetően a magyar jogalkotás csupán „fél lépésre” szánta el magát: az 1993. évi XVII. törvény ugyan dekriminalizálta az üzletszerű kéjelgést, azonban az ellenszolgáltatás ellenében gyakorolt akár egyszeri közösülés és fajtalankodás továbbra is szabálysértésként üldözött cselekmény maradt.
     A jogsértésnek ez a foka azonban mind a társadalom, mind az érintettek számára komolytalannak bizonyult; ugyanakkor a rendőrséget a bizonyítás nehézsége és a jelenség utcai változatának tömeges megjelenése, kezelhetetlensége gyakorlatilag tehetetlenségre, kudarcra kárhoztatta.

A szabályozás elvei

    Nem lehet kétséges, hogy a prostitúciót kizsákmányoló, a prostituáltat csupán „termelőeszköznek” tekintő cselekményváltozatok büntetőjogi fenyegetettségéről a továbbiakban sem mondhatunk le. Ugyanakkor – a jelenség hatékonyabb kezelése érdekében – mellőzhetetlenné vált a prostitúció szigorú feltételekhez kötött szabadsága lehetőségét biztosító különös szabályok megfogalmazása.
     A szabályozási stratégia középpontjában a közterületen és a nyilvános helyen folyó prostitúciós jelenségek korlátok közé szorítása áll. Ennek folytán indokolt felhagyni a jelenség általános tilalmával.
     A hazai és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostitúció eredményes kezelésére a „tiszta” abolíciót, illetve a „tiszta” prohibíciót érvényesítő modell alkalmatlan; a megoldás lehetőségeit – vegyes rendszert megteremtve – a feltételekhez kötött legalizálás irányában célszerű keresnünk.
     Elsősorban az utcai prostitúció lokalizálására törekszik a Javaslat, főként a jelenség eszkalációjának megakadályozása, a védett közterületek, nyilvános helyek rendjének fenntartása érdekében.
     Törekedni kell továbbá a kiskorúak fokozott védelmének megteremtésére; emellett a mainál hatékonyabban kell fellépni az üzletszerűen szexuális szolgáltatást közvetítőkkel szemben.
     Az olyan szabályozás megteremtése indokolt, amely – igaz, hosszú távon – végre képes megbontani a prostituált és kitartottja közötti, jórészt a jogtalanság talaján állás, s a társadalmi számkivetettség kölcsönös felismerésén nyugvó érdekszövetséget.
     A prostituáltnak ugyanis kizárólag ebben a konstrukcióban lehet esélye arra, hogy a kényszerhelyzetéből szabaduljon, s a létfenntartás más útját választhassa; ugyanakkor a társadalom érdekeinek oltalma is pusztán a legalizáló modellben biztosítható.
     A formális legalizálás azonban olyan kontrollmechanizmusok kiépítését követeli meg, amelyek képesek garantálni a társadalmi együttélés háborítatlanságát, a közrend (közszemérem) fenntartását.
     Nem lenne kívánatos az sem, ha a Magyar Köztársaság élne a bordélytilalom talaján álló Egyezmény 25. cikkelyében biztosított felmondás lehetőségével. Nemzetközi jogi szempontból ugyanis célszerűtlen volna, ha éppen az Európai Unióhoz csatlakozásunk időszakában mondanánk fel e nagy horderejű, jórészt a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ajánlásokat megfogalmazó Egyezményt.
     A magyar viszonyokat ismerve, másrészt az Egyezményben írt szigorú korlátokat figyelembe véve, a prostitúciónak elsősorban a területileg, időben és módjában korlátozott abolícionista szellemiségű szabályozására nyílik lehetőségünk.
     A Javaslat szerint szexuális szolgáltatás felajánlásának közterületeken és nyilvános helyen folytatható változata ugyanakkor térben és időben korlátozott.
     Az üzletszerű kéjelgés jogi fenyegetettsége így megszűnik mindazon esetekben, amikor a szexuális szolgáltatás felajánlására a törvényjavaslat által meghatározott védett övezeten kívül vagy a helyi önkormányzat által kijelölt zónában kerülne sor, s a prostituált a türelem jogi előfeltételeit tiszteletben tartja.
     A Javaslat a közterületekre, a nyilvános helyekre, s a találkahelyek létesítésére érvényes olyan általános tilalmakat fogalmaz meg, amelyek a prostitúcióval fenyegetett társadalmi érdekek, értékek védelmét szolgálhatják és meghatározott közintézmények zavartalan működését biztosíthatják (pl. a lakónegyedek nyugalmát, a kórházak, iskolák stb. zavarmentes működését). A szexuális szolgáltatásra ajánlkozás pontos helyének, övezetének kijelölése a helyi viszonyokat ismerő önkormányzatok feladata.
     Az utcai prostitúció tömeges jelenségével sújtott település önkormányzata tehát e törvény alapján „kényszerülne” türelmi zónák kijelölésésére. Döntésében csak a központi jogszabályban meghatározott, tételesen felsorolt tilalmak korlátozhatnák.
     A Javaslat az önkormányzatokat arra is felhatalmazza, hogy a jogszabályban nevesített körzeteken kívül a közterület más részein, illetve a területén működő egyes nyilvános helyeken is korlátozásokat alkalmazhassanak.
     A szabályozás a prostituált másokat zaklató felajánlkozását generálisan tiltaná; a védett övezetben, illetve – türelmi zóna kijelölése esetén – a zónán kívül pedig a szolgáltatás nyújtására irányuló aktív és a ráutaló magatartásformában megnyilvánuló „passzív” felajánlkozás egyaránt jogellenessé válna.
     E konstrukció kíméletlen marad mindazokkal szemben, akik hasznot húznak a prostituáltak szolgáltatásaiból. A Javaslat újdonsága ugyanakkor az, hogy a mások szexuális szolgáltatásának hirdetés útján történő üzletszerű közvetítése – amely tulajdonképpen a kerítés bűntettének előkészületi cselekményeként értékelhető – szintén jogsértést valósít meg.
     A Javaslat közigazgatási bírsággal sújtja azt a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezetet, amely közreműködik az ilyen szolgáltatások közvetítésében.
     A Javaslat a védett övezetek háborítatlanságának következetes védelme érdekében a klienst is büntetni rendeli az olyan esetekben, amennyiben a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánljva mást szexuális szolgáltatás nyújtására hív fel.
     A Javaslat a jelenleginél lényegesen egyszerűbbé teszi a jogsértések bizonyítását. Emellett a jogalkalmazó számára további eszközöket biztosít a mások szexuális szolgáltatását közvetítő szolgálatok tagjaival, illetve az ilyen szolgáltatások közvetítésében technikai segítséget nyújtó sajtó- és más szervezetekkel szemben. Lehetőséget kínál arra is, hogy a helyi hatóságok a védett területeken működő, a prostitúció helybeli virágzását ösztönző nyilvános helyek üzemeltetőivel szemben is felléphessenek.

Részletes indokolás

Általános rendelkezések

Az 1. §-hoz:

    Az egyes fogalmak értelmezését a szabályozás különös tárgya, s annak újszerűsége indokolja. Az 1. §-ban rögzített értelmező rendelkezések megfogalmazásával a Javaslat a jogalkalmazás bizonytalanságain kíván enyhíteni, de célja az is, hogy a jogszabály egyes címzettjei (különösen a prostituáltak, a kliensek, a védett övezetekben működő nyilvános helyek üzemeltetői) számára nyilvánvalóvá váljanak a közterületi prostitúció korlátai, a legális prostitúció jogi előfeltételei, s az általános és különös tilalmak megszegésének következményei.
     Az a) ponthoz: prostituáltnak az a személy tekinthető, aki anyagi ellenszolgáltatásért nyújt más részére szexuális szolgáltatást.
     Noha a prostituált – különösen annak utcai változata – tipikusan pénzért közösül vagy fajtalankodik, gyakori, hogy az ellenszolgáltatás nem pénzben, hanem valamifajta vagyoni értékkel bíró dologi juttatásban manifesztálódik. Az is előfordul, hogy az anyagi ellenszolgáltatás és a visszterhes alapszolgáltatás nyújtásának időpontja is különbözik. Mindemellett a prostitúció olyan változata sem ismeretlen, amikor az anyagi szolgáltatás címzettje nem maga a prostituált, hanem reá vagy szolgáltatására tekintettel egy harmadik személy.
     A szexuális szolgáltatás promiszkuitását a norma nem jeleníti meg. A jogalkotó figyelembevette azt, hogy az üzletszerűen űzött szexuális szolgáltatás eleve a válogatásnélküliséget feltételezi; a prostitúció alapvetően érzelemmentes, a partner kiválasztásában a szimpátiának alig-alig van szerepe, s primátusa az üzletszerűségnek van. Ennek folytán a promiszkuitás megjelenítése felesleges, s azért sem kívánatos, mert a prostituált – az anyagi ellenszolgáltatás követelésének elismerése mellett – nyilván a válogatásnélküliség hiányára hivatkozna.
     A b) ponthoz: a szexuális szolgáltatások köre igen tág. A Javaslat körébe a szolgáltatásnak kizárólag azon alfajai sorolhatók, amelyek a prostituált és kliense közötti testi érintkezést is mellőzhetetlenné teszik.
     A szolgáltatások, s egyáltalán az üzletkötés céljai jószerint a kliens szexuális igényeinek kielégítése. Nem zárható azonban ki a fajtalankodás olyan formája sem, amely pusztán a kliens szexuális vágyainak felkeltését szolgálja, ugyanakkor a testi érintkezést éppúgy igénylő szolgáltatás – éppen jellege folytán – a vágyak kielégítésére már elégtelen. Itt elsősorban a masszázs-szolgáltatások körére gondolhatunk.
     E megoldás azért is célszerű, mert a prostituáltak nem hivatkozhatnak sikerrel arra, hogy szolgáltatásuk nem a kliens szexuális vágyát kielégítő közösülésre vagy fajtalanságra irányult, hanem pusztán az erotikus jellegű magatartásváltozatok tanúsítására.
     A c) ponthoz: a közterület-fogalom azokat a lehetséges területeket, objektumokat megjelöli, amelyek lehetséges színterei lehetnek az „utcai prostitúciónak”. A fogalommeghatározás – a jelenség különösségéhez idomulva – specifikus. A jogalkotó arra törekedett, hogy e fogalomban mindazokra a színhelyekre utaljon, amelyeken egyáltalán észlelhető e jelenség.
     A d) ponthoz: a védett övezet a közterület azon része, amelyet a jogszabály nevesít vagy amelyet – a jogszabály felhatalmazása alapján – a települési, Budapesten a fővárosi, illetve a fővárosi kerületi önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) rendeletében határoz meg.
     E területen a prostituált mindennemű tevékenysége tiltott. A védett közterület sorsát osztják az ott működő nyilvános helyek is.
     Az e) ponthoz: türelmi zónának az önkormányzat által a közterületnek az e jogszabályban meghatározott védett övezeteken kívül kijelölt, pontosan körülhatárolt körzetét kell értenünk. Amíg tehát türelmi zónák hiányában a közterületi, a nyilvános helyen folyó prostitúció a védett övezeten kívül általában lehetséges, addig a tömeges prostitúció létezésekor kijelölt zóna esetében a közterületnek kizárólag zónaként megjelölt részén történhet az ajánlattétel.
     A jelenség tömeges megjelenése esetén – az önkormányzat döntése szerint – a türelmi zónára vonatkozó különös rendelkezések lépnének életbe. A prostituáltak szexuális szolgáltatásaikat kizárólag a zónában ajánlhatják fel. A nyilvános helyeken folyó prostitúció is pusztán a zónában megengedett.
     Az f) ponthoz: a prostitúció tömeges megjelenéséről akkor beszélhetünk, ha a helyi viszonyokat ismerő hatalmi szervezetek (a helyi önkormányzatok, rendőri szervek) az utcai prostituáltak rendszeres, nagyobb számú közterületi megjelenését, koncentrálódását észlelik.
     A helyi önkormányzat emellett a polgárok híradásaiból, a médiumok közléseiből is értesülhet a jelenség tömeges jellegéről. A türelmi zóna kijelölése akkor válik célszerűvé, ha a helyi társadalom körében a jelenség közfelháborodást okoz, egyes közintézmények működését zavarja, illetve objektíve alkalmas arra, hogy a polgárok körében riadalmat váltson ki, s károsan hasson a fiatalabb korosztályok erkölcsi fejlődésére. Mindezek megítélésére az önkormányzatok kompetensek.
     A zóna létéről, hollétéről az önkormányzat rendelete tanúskodna. E forrásból szerezhet ismereteket a szexuális szolgáltatásokat igénybe venni kívánó polgár is.
     A g) ponthoz: a védett övezetekként kijelölt közterületen, s az azon működő nyilvános helyeken a szexuális szolgáltatás felajánlásának aktív és passzív formája, illetve a szolgáltatás gyakorlása szabálysértést valósít meg.
     A szexuális szolgáltatás passzív felajánlására irányuló magatartást azért indokolt büntetni, mert a közterületek rendjét, a védendő területek közbiztonságát sértő megnyilvánulások zömét éppen az ilyen cselekmények teszik ki, s nem pedig azok aktív változatai. A jogi fenyegetés aktív formákra korlátozásával ugyanis a hatóságokat ismét lehetetlen helyzetben sodornánk, hiszen nem lenne jogalapjuk fellépni azokkal a prostituáltakkal szemben, akik anélkül „jelzik” ottlétük okát, hogy ezt verbálisan megerősítenék.
     Az utcai prostitúció manapság is jórészt e formájában jelenik meg közterületeinken. Az érintett területek társadalmát pedig nem – vagy nem elsősorban – az utcai prostituáltak verbális megnyilvánulása irritálja, hanem felháborodását a prostituáltak puszta látványa gerjeszti. A felajánlkozás passzív formájának büntetlensége pedig „kiskapuval” szolgálna a prostituáltak számára, másrészt a védendő területeket óvó jogpolitikai célok is elérhetetlenek maradnának: az utcai prostitúciót ugyanis nem tudnánk kiszorítani a védett körzetekből.
     Amíg az aktív felajánlkozás esetén elsősorban a szexuális szolgáltatás nyújtására irányuló szóbeli felajánlkozás tényét szükséges bizonyítaniuk a hatóságoknak, addig a passzív felajánlkozás esetében azt kell kétségtelenné tenniük, miszerint a kihívó, többnyire erotikus öltözékű prostituáltak puszta jelenléte, „strichelése”, egyértelműen a szexuális kapcsolatteremtésre irányulnak.
     A bizonyítást elősegíti az a körülmény, miszerint a prostituáltak utcán tartózkodásának oka, a külsőségekben megmutatkozó megnyilvánulásai általában kétségtelenek mindenki számára: az utcai prostituált ugyanis az ilyen, a potenciális kliensek számára félreérthetetlen, többszáz éves szokásrendet követő külsőségek hiányában kapcsolatot aligha teremthetne.
     Az i) ponthoz: A nyilvános helyek egy része a „kerítő” tevékenység centrumaiként szolgál. Az ilyen helyek üzemeltetőjével szemben a jog akkor léphet fel, ha kétségtelenné válik, hogy az üzletbeli prostitúció rendszerességét, folyamatosságát, zavartalanságát éppen az üzletet üzemeltetőnek az ilyen cselekményeket eltűrő, adott esetben erre ösztönző magatartása tette lehetővé.
     Ilyen kétségtelen, s a nyilvános hellyel szemben kilátásba helyezett jogkövetkezmény alkalmazására okot adó bizonyítékkal elsősorban a prostituáltakkal, az üzletet üzemeltető természetes személyekkel, továbbá az üzlet alkalmazottaival szemben indult, vagy felelősségrevonással jogerősen befejezett hatósági eljárások (intézkedések) adatai szolgálhatnak.
     A j) ponthoz: a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezetekre (természetes személyekre) vonatkozó különös szabályokat arra az esetre fogalmazza meg a törvény, ha azok közreműködnek abban, hogy valamely személy a saját, illetve valamely személy vagy szervezet más szexuális szolgáltatását hirdethesse, nevezetesen: a j) pontban felsorolt eszközök, műsorok bármelyikében teret enged az ilyen célzatú hirdetéseknek, reklámoknak.

A 2. §-hoz:

    E szakasz a védett övezet ismérveit, objektumait jeleníti meg. A védett övezetben a prostitúció minden megnyilvánulása tiltott: ebben a körzetben tehát a prostituált szolgáltatását sem közterületen, sem pedig az ott működő, a védett övezet sorsát osztó nyilvános helyeken sem ajánljhatja fel.
     A (2) bekezdésben a Javaslat – a védett övezet nyugalmának teljeskörű védelmében – túllép a közterület fogalmán, amikor kimondja, hogy az övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat nem lakás céljára szolgáló helyiségben, a közterületen fekvő létesítményben, illetőleg járműben.
     Ha ugyanis a jog pusztán a szexuális szolgáltatásnak a közterületen történő felajánlását tiltaná, úgy az ott működő nyilvános helyekre, illetve más, a közforgalom elől el nem zárt, mások által észlelhető területekre koncentrálódna a prostitúció.

A 3. §-hoz:

    E § felhatalmazást ad a helyi viszonyokat ismerő önkormányzatok számára, hogy a védett övezeteket megillető korlátozások körét más területekre, objektumokra is kiterjeszthetik. E korlátozás akár időbeli is lehet.
     A prostitúciót legalizáló központi jogszabály közvetett módon késztetné a jelenséggel sújtott területeken működő önkormányzatokat a türelmi zónák kijelölésére.
     A zónák kijelölését – a prostitúció tömegesnek minősíthető helybeli létezése esetén – az önkormányzat nem tagadhatja meg. Ha valamely tevékenységet magasabb szintű jogszabály legalizál, úgy az arra alkalmas területtel rendelkező önkormányzat Alkotmányt sértene, ha ezt a tevékenységet – noha tehetné – abszolút módon tiltaná a saját illetékességi területén (63/1991. (XI. 30.) sz. AB határozat).
     Alkotmányt sértene az önkormányzat joggyakorlata akkor is, amikor olyan helyen jelölné ki a türelmi zónát, amely eleve alkalmatlan a prostitúciós szolgáltatások „üzletkötési” teendőinek lebonyolítására; de ugyanígy alkotmánysértőnek tekinthető, ha az önkormányzat – a türelmi zónák kijelölésén túl – olyan speciális korlátozásokat alkalmaz, amelynek burkolt célja éppen a prostitúcióval szembeni teljes tilalom érvényesítése. Az ilyen törekvés ellentétes lenne a jogalkotónak a prostitúció korlátozott legalizálására irányuló eredeti célkitűzéseivel.
     A zónák helyének kijelölésekor természetesen a lakossági érdekeket kell elsősorban szem előtt tartani. A türelmi zónák így nem kívánatosak ott, ahol ezen érdekek sérelmet szenvednek.
     Általában minden nagyobb településen található ilyen jellegű „semleges” terület. Ha a jelenséggel „sújtott” önkormányzat nem rendelkezik a közterületi prostitúció gyakorlására alkalmas területtel, vagy az ilyen zóna kijelölésében a központi jogszabály által rögzített általános tilalmak korlátoznák, úgy a szomszédos önkormányzatok segítségét kérve célszerű törekednie a probléma rendezésére.
     A védett övezeteken kívül kijelölt zóna a közterületi és a nyilvános helyeken folyó prostitúció színtere lenne. Az önkormányzatoknak a zónák kijelölésekor tehát mindenképpen figyelemmel kell lenniük a törvényben nevesített védett objektumokra: a zóna ugyanis a törvényben védettként meghatározott területekre nem eshet.
     Létezhetnek olyan nagy jelentőségű, a lakosság széles körét érintő közérdekű rendezvények, programok, amelyek szükségképpen érintik a közterületi stb. prostitúció színteréül szolgáló területeket. Az ilyen esetekben is indokolt korlátozni a prostitúciót. A (3) bekezdésben foglaltak e korlátozást a rendezvények időtartamáig engedik meg.

A 4. §-hoz:

    E § általános tilalmakat fogalmaz meg a prostituált számára.
     A 14. életévét meghaladott kiskorút érintő üzletkötés és a másokat zaklató felajánlás tilalmának a terület jellegére tekintet nélkül érvényesülnie kell. Az (1) bekezdés esetében a konkrét esethez kapcsolódó tilalom akkor válhat nyilvánvalóvá a prostituált előtt, ha konkrét ismeretei vannak a „kliens” vagy a leszólított kiskorúságáról vagy – külleme folytán – e körülmény mindenki számára kétségtelennek tekinthető.
     Az (1) bekezdés kizárólag azokat az eseteket fogalmazta meg, amelyek nem illeszthetők a Btk.által szabályozott magatartások közé.
     E szabályok a kiskorúak oltalmát szolgálják azzal, hogy szabálysértési szankcióval fenyegetik azt a prostituáltat, aki 14. életévét betöltött kiskorút hív fel a szexuális szolgáltatás igénybevételére vagy a kiskorú erre irányuló ajánlattételét fogadja el.
     Amíg tehát az első fordulat – a felhívás címzettjeként – a 14. életévét meghaladott kiskorút jeleníti meg, addig a második fordulatban már általában kiskorú szerepel. A „kiskorú” megjelenítését azért mellőztük a norma első fordulatában, mert a 14. életévét be nem töltött személy közösülésre, fajtalanságra irányuló – egyébként eredménytelen – rábírása megrontásnak (Btk. 201. §. (2) bek.) minősül, feltéve, ha kiskorút rábírni törekvő egyébként nagykorú.
     A (3) bekezdés az egészségügyi kontroll ún. „egyezménykímélő” megoldását teszi lehetővé.
     Az Egyezmény 6. cikkelye határozottan elutasítja a prostituáltat stigmatizáló valamennyi hatósági eljárás lehetőségét. Ilyen eljárásnak tekinti a prostituált bármilyen jogcímen történő nyilvántartását, függetlenül a nyilvántartás jogcímére. A prostituáltak számbavételének tilalma az éppúgy diszkriminatívnak tekintett egészségügyi nyilvántartás lehetőségét is kizárja.
     A Javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a prostituált rendszeresen megismételt egészségügyi vizsgálaton vegyen részt.
     A konstrukcióban – éppen a modell jellegéből adódóan – a hatóság ugyan nem tartaná nyilván a prostituáltat, s így az egészségügyi hatóság közvetlenül nem is kötelezhetné az ilyen vizsgálatokon való részvételre, azonban a türelmi zónákban csak a szexuális érintkezés útján terjedő fertőző betegség hiányát tanusító orvosi igazolás birtokában kínálhatja fel szolgáltatásait. A járőröző rendőr ezt az igazolást ellenőrizhetné. Ilyen dokumentum hiányában a prostituált cselekménye szabálysértést valósítana meg.

Az 5. §-hoz:

E § a védett övezetek nyugalma érdekében a magyar jogban eddig nem szereplő új alanyt von be a szabálysértés miatt felelősségrevonható személyek körébe: a szolgáltatást igénybevenni kívánó kliens jogi fenyegetettségének jogalapját teremti meg azzal, hogy a védett övezetben kiterjeszti az elkövetői kört, s megtiltja a kliens számára, hogy ajánlatot tegyen, illetve, hogy az ilyen irányú felajánlkozást elfogadja.
A kliens szabálysértési felelősségének indoka az, hogy a védett övezetben a kivételt nem tűrő felajánlkozási tilalom akkor igazán hatásos, ha ez – legalábbis a közterületen – a szolgáltatás igénybevevőjére is vonatkozik. Ha ugyanis tilalmazott a „kereslet” az „áru” iránt, akkor ennek a ténynek a vitathatatlan üzletrontó hatása miatt már nagyobb a valószínűsége annak, hogy az adott területen nem érdemes kínálni a „portékát” sem.

A 6. §-hoz:

E rendelkezés mind az önreklám, mind pedig a mások szexuális szolgáltatása hirdetéseinek, reklámozásának tilalmát rögzíti, továbbá megtiltja az ilyen cselekményben való – jobbára technikai jellegű – segítségnyújtást is.
E szabály szolgál alapjául a sajtótevékenységet, tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtóval szembeni közrendvédelmi bírság, illetve az önmagát reklámozó, vagy más egyén szexuális szolgáltatását sajtó- és más hasonló jellegű termékben hirdető, közvetítő, az ilyen cselekményekben közreműködő személyekkel szembeni szabálysértési bírság kiszabásának.

A 7. §-hoz:

    A § két – a prostitúciós üzletágat támogató – „kerítő” jellegű magatartást nyilvánít jogellenesnek.
     a) Az (1) bekezdés a mások szexuális szolgáltatását közvetítő magatartáshoz történő segítségnyújtást fenyegeti oly módon, hogy közigazgatási bírság kiszabását helyezi kilátásba a sajtótevékenységet folytató, illetve az egyéb tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtó szervezettel szemben.
     A bírság kiszabásának jogalapja akkor kétségtelen, ha a hirdetés stb. nyilvánossá válik, nevezetesen, ha a szolgáltatás közvetítésre vonatkozó hír hozzáférhetővé, megismerhetővé válik mások, s elsősorban a hirdetések címzettjei számára.
     A gazdálkodó szervezettel szemben alkalmazandó közrendvédelmi bírságnak egyébként nem feltétele az érintett szervezet foglalkoztatottjainak a prostitúció elősegítésében megmutatkozó jogi (szabálysértési, esetleg büntetőjogi) felelősségének a megállapíthatósága: a hirdetés megjelenése ugyanis önmagában felveti a szervezet objektív jellegű felelősségét, lévén, hogy a szervezet működése és a hirdetés jogot sértő megjelenése között kétségtelen az összefüggés.
     b) A (2) bekezdés a „nyilvános helyek” üzemeltetőjének sajátságos felelősségét fogalmazza meg. Ez a rendelkezés az 1. §. i) pontjában írt értelmező rendelkezésben foglaltak alapján alkalmazható.
     A hivatkozott rendelkezésből kitűnik, hogy a nyilvános hely üzemeltetőjének felelőssége – szemben az (1) bekezdésben alkalmazott megoldással – objektív vagy ahhoz közelítő. Az üzemeltetővel szemben akkor célszerű alkalmazni a közrendvédelmi bírságot, ha a nyilvános hely vezetésére, irányítására, képviseletére jogosult személy büntetőjogi felelőssége is megállapíthatóvá válik.
     Ilyen adatok hiányában ugyanis a nyilvános hely üzemeltetőjével szemben kilátásba helyezett közrendvédelmi bírság alapjául szolgáló magatartás sikeres bizonyítására kisebb esélye van a közhatalomnak, figyelemmel arra, hogy az üzletnek a prostituáltak „üzletkötését” eltűrő folyamatos működése és a prostituáltak nyilvános helyen tanúsított jogsértő magatartása közötti összefüggés ismérvei a jog eszközeivel nem ragadhatók meg. A valóságos élethelyezetekben ugyanis az alkalmazottak aligha képesek kétségtelenül megítélni (de nem is várható el tőlük), hogy pl. a bárpult előtt ülő vendég valóban prostituált-e, illetve az „egyenjogú” vendégek között lezajló kommunikáció végül is mire irányul.

A 9. §-hoz:

A Sztv-ben megjelenő új norma keret-jellegű tényállást rögzít: a diszpozíció tartalmát a Javaslatban foglalt szabályok töltik ki. E tilalom a Javaslat felhatalmazása alapján az önkormányzat rendeletéből is fakadhat.
A (2) bekezdésben írt elkövetési magatartásokhoz súlyosabb jogkövetkezményeket fűz a Javaslat: a kiskorúak egészséges erkölcsi fejlődéséhez, a közegészséghez, illetve a közrendhez fokozott társadalmi érdek fűződik.

A 10.§-hoz:

A kliens védett övezetben történő ajánlattételének tilalmát az 5. § fogalmazza meg, ennek következménye a neki megfelelő szabálysértési tényállás.

A 11. §-hoz:

    E tényállás a prostituált saját, illetve mások szexuális szolgáltatásának, közvetítésének bármilyen formában történő felkínálását, hirdetését fenyegeti, de éppúgy jogellenesnek nyilvánítja az ilyen cselekményekben történő bármilyen, a szolgáltatás-közvetítés felkínálásában, hirdetésében segítségül szolgáló magatartásváltozatokat is.
     A szabálysértés tehát mind a saját szolgáltatását közvetítő prostituáltat, kerítőket, mind pedig a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, kiszolgálást nyújtó szervezetnek a szexuális szolgáltatást megjelenítő híradásainak helyet, lehetőséget adó munkatársait büntetni rendeli.
     A cselekmény akkor befejezett, ha a hirdetést tartalmazó időszaki lap, könyv, szórólap, egyéb szöveges kiadvány stb. hozzáférhetővé, s így tartalma megismerhetővé válik ezek címzettjei számára, a rádió- vagy a televízióműsor sugárzása megtörtént.
     A prostituált szexuális szolgáltatása hirdetésének, reklámozásának tilalmát annak közerkölcsöt (közszemérmet) sértő hatása indokolja; e szigorú szabályozást mindenekelőtt az újságot olvasó, a rádiót hallgató, televíziót néző kiskorúak egészséges, zavarmentes erkölcsi fejlődéséhez fűződő társadalmi érdek teszi mellőzhetetlenné.

A 12. §-hoz:

    A népjóléti miniszternek adott felhatalmazó rendelkezés kapcsán ismételten hangsúlyozni kell, hogy a Javaslat nem tette engedélyköteles tevékenységgé a prostitúciót, ennél fogva senki sem kötelezhető arra, hogy ilyen irányú tevékenységéről bármely hatóság vagy szerv előtt számot adjon. A tervezetben előírt szűrővizsgálaton tehát a prostituált nem ebben a minőségében jelenik meg.
     A készülő rendelet tartalmi követelményeit az érintett szaktárca állapítja majd meg.
     Az orvosi vizsgálat díjköteles voltát érintő kérdésben azonban a következő szempontokat kell figyelembevenni: mivel a jelenség egészségügyi kockázatának csökkentése egyértelműen közérdek, a vizsgálaton történő megjelenés elfogadhatóan magas gyakorisága akkor remélhető, ha az ingyenes.