Farkas Anikó

Dézsa-dharma

Na, figyelj, haver, majd én elmagyarázom, a dézsa izét, dézsavut. Ne gyere nekem ezzel az elméleti dumával, úgysem lehet érteni. Meg úgyis hülyeségeket beszélsz, csak ködösítesz itt nekem. Majd én elmondom, a múltkor a Láma elmagyarázta. Tudod, amikor itt volt a MOM-ban, a Rimpocse, a Szakja Trizin.
        Én nem tudom, de mióta bejött ez a buddhizmus dolog nekem, sokkal okébb vagyok. Meg a dolgok is sokkal okébban mennek. Azelõtt nem mondom, nem voltam egy arkangyal, ment az üzlet meg a Samsara. De amikor egyszer rámlõttek az albánok, akkor kicsit beszartam. Aztán jött a Dalai Láma, öreg, azóta tényleg komolyan rágyúrtam Megvilágosodásra. Egyszerre beugrott, hogy ez így van, haver. Ez érti az összes cuccot, a láma, még az albánokat is, ez tudja, hogy mit kell csinálni. Persze, elõtte a Zsiga mesélt a Karmapáról, hogy amikor meghalt, szivárvánnyá változott, meg, hogy volt Svájcban Kála Csakra beavatáson. Ahogy harmincezer ember elkezd ott mantrázni, öreg, az nem lehetett semmi. Tudom, hogy nem ez a lényeg, de hát az elején az ember még bedõl ilyen látványosságoknak.
        A múltkor is, a MOM-ban, tudod, olyan erõ volt, öregem, majd kiszakadt az agyam. Bejött a Rimpocse, öreg, én meg majdnem elszálltam. Csak jön belõle az erõ, tényleg állat. Tényleg õ csinálja, a Józsi is mondta utána, hogy majdnem megkattant. Mondtam neki, ez azért van, öreg, mert még nem vagy eléggé felkészülve, aztán úgy jön az erõ, hogy le akarja vinni a koponyádat. Mert még nem elég tiszta a tudatod. Akik ilyenek, mint te, ilyen kezdõk, azokat mindig így belöki a dolog. De örülj neki, öreg, mondtam a Józsinak, mert ez azt jelenti, hogy te is beindulsz. És aki beindul, annak nincs megállás, öreg. Jönnek majd sorban a Lámák, a tanítók, nyomják a tanításokat, beavatásokat, te meg majd nyomulsz, mint állat. Én is így voltam, öreg, az elején. De most már megy a dolog. Úgy értem, már nincs az a sietség. Mennek a dolgok szépentom rajta, hogy beindul, akkor lehet a tanítványom, de akkor le kell mondania egy pár dologról. Például az anyagiak, meg ilyesmi. Tudom, hogy nehéz, én is így voltam vele az elején. De látom a gyereken az igyekezetet, a múltkor is ingyen védték a Lámáékat, van egy õrzõ-védõ kft-je, meg kölcsönadta a Mercijét is, tudod, a 46 milliósat, hogy azon vigyük a Rimpocsét. Persze, a Rimpocsénak jó volt a 16 milkós Jaguár is, az enyém, de hát a Józsi lelke megnyugodott, hogy felajánlotta. A Mercin végül a tolmács srácot furikáztam, de valami baj lehet a Józsi karmájával, mert a Merdzsó végül piszkosul bedöglött, ( persze az sem véletlen, hogy a Jaguárt választotta a Láma - tudják ezek öregem az egészet elõre) egész éjjel nem tudtuk belökni. Mondtam a Józsinak, biztos ez azért van, mert nem vagy még elég tiszta, mármint a karmád, de nyomd csak öreg a prosztrációkat, leborulásokat aztán majd alakul. Én is nyomom, ne izgulj, pedig már elmúltam 50, némi sörpocak is van, a prosztráció meg leginkább a négyütemû fekvõtámaszra emlékeztet, csak közben még mantrázni is kell, meg vizualizálni. De biztos meg lesz az eredménye, már érzem egyébként, hogy sokkal frankóbban vagyok.
        A nõk is észreveszik, hogy rendben vagyok, úgy ragadnak rám a fiatal húsok, alig tudom levakarni õket. De hát tudod, kell nekik a mobil, meg az ilyesmi, a tetkó is nagyon drága, aztán azt hiszik, nekem ezért megéri. De hát higgyék. Néha fel is szoktam hívni egy-kettõt, ha elutazik az asszony, de csak azért, hogy megpróbáljak elmagyarázni egy-két dolgot a dharmából, rájuk fér. Persze általában nem veszik be, azt hiszik, be vagyok lõve, de engem ez nem izgat, tudod a Buddha is megmondta, ha elveted a magot, elõbb utóbb kikel a csíra, majd egyszer ezek a tyúkok is rájönnek, hogy mi a dörgés.
        Engem egyébként tényleg nem érdekel, ha hülyének néznek, mint az asszony, például, bár szerintem már õ is kezdi kapizsgálni a cuccot, például legalább már nem keveri össze a Tulkut a Rimpocsével. Mindenesetre érzi rajtam a pozitív hatást, örül, hogy már nem megy annyira az üzlet (állandóan féltett, fõleg a fegyvernél, az olajjal úgyse lehet megbukni, de hát én legalább nem lõttem magamba 16 milkót két év alatt, mint a Józsi). A lényeg egyébként meg az, hogy egyszer kinyíljon az ember szeme, aztán rálásson arra a sok vakon elkövetett elhomályosulásra, amit eddig mûvelt. Ezt a Láma mondta, ezt az elhomályosulást, szerintem állat jó szó, nálam például tényleg kifejezi azt az életformát, ami ment. A többiek még mindig benne vannak (a Józsin kívül, akinek már kezd beindulni a dolog). De hát ami késik, nem múlik. A láma is megmondta.
        Szóval, hogy visszatérjünk az elejére, a te dézsavudhoz, (milyen hülye nyelven van ez, úgy hangzik, mint egy vízvezetékszerelõ káefté), azt mondod ez az a cucc, amikor olyan, mintha már ez egyszer lett volna? Na ne gondold, hogy majd most te evvel feltalálod a spanyolviaszt. Ezeket a cuccokat, amiket ti itt most megpróbáltok állati modernül meg tudományosan meg ilyesmi megmagyarázni, ezeket a buddhizmus már nagyon régóta ismeri. A Rimpocsé is megmondta, ha valakinek kezd tisztulni a tudata, akkor elõfordul vele ilyesmi. Hogy például meglát elõre bizonyos dolgokat, hogy majd az lesz, vagy azt érzi, hogy ez már megtörtént vele egyszer. És ez az elõzõ életbõl jön. Csak mi még annyira el vagyunk homályosulva, hogy nem ismerjük fel ezeket. De aki már régóta nyomja, például, mondjuk már túl van a prosztráción meg a mandala-felajánláson, ilyesmi, annak abszolút bekattanhat ilyen élmény. Aztán ha még nem eléggé fejlett a tudata, akkor esetleg megijed.
        Például a Zsiga mesélte, hogy amikor az egyik haverja, aki Indiában volt, és azóta õ is komolyan buddhista, egyszer betért az egyik kolostorba, és látta magát, hogy ott ül szerzetesként az egyik asztalnál, olvas. Aztán beugrott neki, hogy akkor ott az asztalnál látta azt, hogy majd a mostani magaként be fog lépni az ajtón. Na, ettõl a pofa úgy bekómált, rögtön meg is kérdezte a Lámától, aki vele volt, hogy mi ez az egész. A Láma elmagyarázta neki, hogy az elõzõ életét látta, és akkor ki is derült a fasziról, hogy egy elég magas rangú láma volt az elõzõ életében. Na, akkor jött rá ez a haver, hogy nem semmi, ez a buddhizmus. Rögtön Menedéket is vett az elsõ Rimpocsétól, ott helyben. Persze, könnyû annak, aki csak így megteheti. Kimegy bícselni Indiába, aztán egyszer csak felismerik.
        Szóval ilyen ez, öreg, ilyen egyszerû. A Lámák is mindig mondják, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Láttad a Dalait, õ sem bonyolítja túl. Pedig megtehetné. De hát azért van itt, hogy segítsen. Nem lenne muszáj, hogy emberi testben legyen, lehetne fa is, meg hegy, de azért csak visszajön, hogy segítsen. Ez a Bodhiszattva fogadalom része. Persze, én is letettem ezt a fogadalmat, hát segít az ember, ahogy tud.
        Itt volt például ez a tolmács srác, tudod a Szakja Trizinen, állati jól nyomta. Abszolút leadta, amit a Rimpocsé mondott, semmi mellébeszélés meg dadogás. Persze, én nem tudok valami jól angolul, csak kábé annyit, hogy hamburger, de érzi azt az ember. Szóval mondtam a srácnak, hogy nyugodtan vigye a Merdzsót, persze a régit, nem a 46 milkóst, a Józsiét, nem is kell visszahoznia. Így mondtam, ilyen önzetlenül.
        Most is például azért magyarázom itt neked a dolgokat, hogy nehogy hülyeségeket gondolj errõl az egészrõl, meg a dézsavuról. Mert nem úgy van, ahogy te gondolod. Az a te pár gyerekkori élményed is, az nem is igazi dézsavu. Jó, hát meg lehet álmodni, hogy milyen érzés állapotosnak lenni. De az inkább az egyik múltbeli életedbõl jön. Biztos nõ voltál. Ahogy elnézlek, ezzel a sok fülbevalóval, megint az leszel. A Zsiga mondta, hogy fel lehet így halmozni nõi karmát, aztán állandóan nõnek születsz.
        Szóval a gyerekkori dézsaizé biztos, hogy nem valódi. Mert akkor még nem lehettél olyan tudati szinten. Ahogy így elnézlek, még most sem tartasz ott. Amíg akkora az egod haver, mint a kertkapu, ne magyarázd nekem, hogy dézsavud volt. Nekem is csak néha kattan be ilyesmi, amikor nagyon mély a meditáció, már teljesen benn vagyok a vizualizációban, ott ül a nyolckarú istenség a fejemen. A Dordzse Szempa, mondjuk. Az egy ilyen tisztító izé, na, tudod, istenség, de nem úgy, na, mindegy. Szóval ott ül a fejeden a vizualizációban, aztán csöpög beléd a tisztító nektár. Na, olyankor van egypár cucc, jönnek ki az elhomályosulások, például féregként látja az ember a saját gondolatát, de hát ezekrõl úgysem lehet beszélni. Majd idõvel te is megérted, hidd el. A Láma is megmondta. A lényeg túl van a nyelven. És ez tök igaz. Ha valami fontosat akarok, én sem tudom soha kifejezni magam.
        Az, meg hogy ti itt most evvel bohóckodtok, nem baj. Csak nem kell túlmagyarázni. Nem kell az ilyeneknek túl nagy jelentõséget tulajdonítani. Mert hát dézsavu van, mert reinkarnáció is van. Aztán idõnként feljön egy-két emlék a tudatból, onnan hátulról, na, hogy hívják, a tudatalattiból. Akkor sincs semmi. Ahogy a lámák is mondják: melléktermék, nem fontos, mint az is, amikor az a pár faszi ott Tibetben a sok tumótól meg ilyesmitõl felrepül. Nem nagy cucc, csak az a sok hülye dõl be neki, szeretik az emberek a szenzációt. Látom a tanítványaimon. Azoknak például elég egy kis dézsavu, aztán azt hiszik lenyomják az ötezer mantrát, aztán jön a Megvilágosodás, mint a villamos.
        A tolmács fiúval is beszélgettem errõl-arról. Nagyon jó srác, csak hát még õ sincs azért olyan magas szinten. Nagyon elvont agya van, mindent meg akar magyarázni mindenféle elméletekkel. Õ is jött ezzel a dézsavuval, de szerintem nem érti. Jön nekem ilyenekkel, hogy a pillanat kiválasztottságának kritériumai. Jól mondja nagyon, már amennyit értettem belõle, de há a maguk útján. Megvan már az a pár alappcucc, tudod, Menedékvétel ilyesmi, meg a fõbb beavatások, Kála Csakra, Korló Demcsok, Padmaszambhava. Persze, jó lenne még egy Manjushri, tudod, a bölcsesség istensége, vagy mi, persze nem úgy, hogy isten, meg ilyesmi, mert az a buddhizmusban nincs, de ez teneked biztos bonyolult. Na, szóval már csak a Manjushri hiányzik az alapok közül, de zsinórt, beavatásit már sikerült szereznem. A Zsiga hozta Svájcból a Manjushriról, az is majdnem olyan, mintha meglenne a beavatás. Az erõ azért benne van. Viselem is, meg a többit is, van már tizenöt a nyakamban. Van egy pár képem is, Csenrezi meg Kalu Rimpocsérõl, megpróbáltam a szünetben megáldatni, igaz, nem ez a Buddha vonal, de azért adott egy áldást, szerintem a Rimpocsé nem nézi, hogy most konkréten kire adja. És majd viszek a tanítványoknak is megáldatott zsinórt, hadd örüljenek. Ezeknek még úgyis csak a külsõségek a fontosak.
        A Józsinak is megmondtam, ha igazán lát a buddhizmus, öreg, az azért sokkal egyszerûbb. Mit kell itt szubjektumokat boncolgatni, amikor tök érthetõ az egész. A tudatot kell tisztítani, nyomni kell a mantrát meg a fekvõtámaszt, aztán kész. Aztán egyszer megvilágosodsz, persze nem mostanában, de tisztul a karma, jó úton vagyunk. Mindenki. Mert a láma most rányomta Magyarországra az áldást rendesen. Még arra a sok elhomályosult maffiózóra is, akik nem hisznek benne.


Tartalomjegyzék