Tisztelt Dunaszekcsőt Szerető Polgárok!

        A jövő évben lesz Krisztus Urunk születésének kétezredik évfordulója, valamint a magyar államiság és katolicizmus fennállásának ezredik évfordulója. Mindannyian készülődünk a nagy ünnepre. Néhányan arra a gondolatra jutottunk, hogy elérkezett az utolsó pillanat a Dunaszekcsői Katolikus Templom orgonájának sorsáról való döntésre. Mindannyian tudjuk, az orgona immár 160 éves, műemlék értékű, a maga nemében csaknem páratlan építésű hangszer. Sajnos a legutolsó évtizedekben állagának romlása felgyorsult, és ez az orgona küllemén és hangján egyaránt lehangolóan észrevehető. Ha lesz valaha méltó alkalom és lehetőség korábbi fényének és minőségének helyreállítására, akkor most itt az igaz pillanat. Az ország számos helyén élnek hasonló gondolatoktól vezérelve a lehetőséggel, és ezért a javító cégek kapacitása csaknem kimerült. Sok gondolkozásra tehát nincs idő! Cselekednünk kell! Ezen levél aláírója, Román János plébános úr és az Egyházközségi Képviselő-testület tagjai, valamint meg nem nevezett számos szekcsői lakótársunk egyetértünk a fenti céllal, és minden tőlünk telhetőt megteszünk elhatározásunk sikeréért. Szándékunkban áll Mayer Mihály püspök urat is levélben tájékoztatni, illetve a segítségét kérni a fentiekhez. Kérünk tehát minden Dunaszekcsőt szerető Polgárt, hogy az anyagi helyzetéhez mérten támogassa az orgona felújítását. A támogatások eljuttatási módja kihirdetésre kerül a templomban, illetve a templomi és önkormányzati hirdetőn ki lesz függesztve. A támogatásokat a helyi Takarékszövetkezetnél az orgonajavítás céljaira megnyitott számlára lehet befizetni. Tisztelettel várjuk mindenki segítségét! Dr. Pálos Ferencné Kassai (Klieber) Julianna Felhívás! Tisztelt Dunaszekcsőt Szerető Polgárok! A jövő évben lesz Krisztus Urunk születésének kétezredik évfordulója, valamint a magyar államiság és katolicizmus fennállásának ezredik évfordulója. Mindannyian készülődünk a nagy ünnepre. Néhányan arra a gondolatra jutottunk, hogy elérkezett az utolsó pillanat a Dunaszekcsői Katolikus Templom orgonájának sorsáról való döntésre. Mindannyian tudjuk, az orgona immár 160 éves, műemlék értékű, a maga nemében csaknem páratlan építésű hangszer. Sajnos a legutolsó évtizedekben állagának romlása felgyorsult, és ez az orgona küllemén és hangján egyaránt lehangolóan észrevehető. Ha lesz valaha méltó alkalom és lehetőség korábbi fényének és minőségének helyreállítására, akkor most itt az igaz pillanat. Az ország számos helyén élnek hasonló gondolatoktól vezérelve a lehetőséggel, és ezért a javító cégek kapacitása csaknem kimerült. Sok gondolkozásra tehát nincs idő! Cselekednünk kell! Ezen levél aláírója, Román János plébános úr és az Egyházközségi Képviselő-testület tagjai, valamint meg nem nevezett számos szekcsői lakótársunk egyetértünk a fenti céllal, és minden tőlünk telhetőt megteszünk elhatározásunk sikeréért. Szándékunkban áll Mayer Mihály püspök urat is levélben tájékoztatni, illetve a segítségét kérni a fentiekhez. Kérünk tehát minden Dunaszekcsőt szerető Polgárt, hogy az anyagi helyzetéhez mérten támogassa az orgona felújítását. A támogatások eljuttatási módja kihirdetésre kerül a templomban, illetve a templomi és önkormányzati hirdetőn ki lesz függesztve. A támogatásokat a helyi Takarékszövetkezetnél az orgonajavítás céljaira megnyitott számlára lehet befizetni. Tisztelettel várjuk mindenki segítségét!
                                                                                                            Dr. Pálos Ferencné Kassai (Klieber) Julianna

Az 1840-es években építette Focht Ferenc bécsi származású orgonaépítő, aki 1842-ben halálozott el. Környékünk templomaiban hasonlóan impozáns méretű, és műértékű orgona nem található, még Mohácson sem. A régió orgonáinak zömét a pécsi Angster cég készítette, mely a múlt század közepén indult, így egy-egy kivételtől eltekintve falunk orgonája csaknem a legidősebb hangszer ezen a déldunántúli területen. Ezen orgona két billentyűsoros, 6 különböző hangszínű pedálregiszterrel ellátott hangszer. A két manuálon 16 regisztere szólaltatható meg. Különlegessége a pedálon található nyitott basszus sípsor, melynek leghosszabb sípja az 5 métert is meghaladja. Ilyen méretű fasíp általában csak igen nagy orgonákon van, katedrálisokban, vagy nagyobb templomokban. Az orgona szerkezete mechanikus, húzólécek haladnak a billentyűktől a szelepekig. Ez a szerkezet az azonnali megszólaláson túl igen hosszú élettartamáról ismert, ezt bizonyítja a 160 éves életidő is. Az orgona sípjai korukhoz képest igen jó állapotban vannak, nem szuvasak a fasípok, és dacolt az idő parancsával a fémsípok anyaga is. (A rejtett helyeken esetleg előforduló szuvasodás elleni védelem is a leendő feladatok közé tartozik. 1978-ban Bezedeki Márton orgonaépítő pap a pozitívműben (ez a karzatba beépített, a játékasztal előtt álló mű) lévő sípsorokból kettőt megváltoztatott, mert a sok azonos hangzású regiszter szóló játék és művek megszólaltatására nem volt ideális. Az orgonaépítésnek a hangszínválasztás örökérvényű törvénye indokolta ezt a beavatkozást, mely a hangszer hangképének gazdagítását szolgálta, értékét növelte. Az 1980-as évek elején Földi Balázs nevű műkedvelő, javítás címén az első manuál billentyűiről a csontborítást lefeszítette, és fehér pvc-vel pótolta azt. Emellett a billentyűk farészét is elcsiszolta. A homlokzati fémsípokat kályhaezüsttel kifestette! Ezzel az orgona stílusát, értékét, és használhatóságát is megrongálta. Az eredeti állapot visszaállítható, de a csontborítás anyag-ára most kb. 120.000,- Ft-ba kerülne. Legalább ilyen fontos lenne a hangosan zúgó motor helyes beállítása, és a szélcsatorna kibővítése. Ennek a szűkössége az orgona egyetlen veleszületett hibája, ami miatt a pozitív mű játék közben - több regiszter egyidejű használatakor - fuldoklik. A játszóasztal, valamint a pozitív mű dölnek, a mechanika bizonyos részei is javításra szorulnak. A tisztánlátás kedvéért fontosnak tartom leszögezni, hogy A BILLENTYŰZET HELYREÁLLÍTÁSA és a szélellátás kijavítása nem rekonstrukció és nem restauráció hanem csak az elmúlt évtizedekben AZ ORGONA ELLEN ELKÖVETETT BŰNÖK JÓVÁTÉTELE. Ezek a kifizetett rongálások többet ártottak az orgonának, mint a két világháború. A javítási munkák nem kerülnek milliókba, de nem halaszthatók tovább. Az elmúlt években Budavári Attila és cége által megadott árajánlat (több mint egy millió forintos tétel) már restaurációs munkák ára lett volna. A jelen feladat tehát nem valami továbbfejlesztés, pénzkidobás, vagy nagyravágyás, csak a 20. századi kopás és rongálások méltó helyreigazítása a jövő évezred fogadására várva.

                                                                                                                                                            Dr. Pálos Ferenc
                                                                                                                                                            Rózsa Julianna - kántor

1./ A csatornázással kapcsolatban milyen munkálatok várhatók még a faluban?
2./ Meddig tart a rehabilitáció, mikor tünnek el az építkezés nyomai?
3./ Az építő cég meddig vállalt garanciát a később felmerülő hiányosságok kijavítására?
4./ Mi az, amit a csatornázás befejeztével a legfontosabb megvalósítandó feladatnak tart?
5./ Milyen távlati fejlesztési koncepcióval rendelkezik az önkormányzat?
6./ Milyenek az 1999-es pénzügyi lehetőségei a falunak?
7./ Várható-e új munkahelyek teremtése?

   A Dunaszekcsői Hírek kérdéseire adott válaszaim:
Mindenki által ismert tény, hogy a csatornázási munkálatok befejződtek. Technikai bonyolítási nehézségek miatt (az ésszerű nyomvonalon történő kiépítés) hátra van a Gárdonyi köz két házának csatlakoztatása a fővezetékre. Új feladat a Somogyi Béla utca alső házainak rákapcsolása a Felső-Dunasor vezetékére, ha a műszaki megoldást minden illetékes szerv elfogadja. A csapadékos tél "igen jól jött" számunkra, mert így fokozottan látszanak azok az építési, tömörítési hibák, melyeket ki kell javítani. A kivitelező ezév tavaszán végzi el a szükséges javítási, helyreállítási munkálatokat, tehát az építkezés nyomai nyárra eltűnnek. A kivitelező a később jelentkező hibákra 5 éves garanciát vállalt. Törvényből eredő kötelezettsége csak 3 év lett volna. A csatornázás befejeztével a közeli legfontosabb feladatnak az önkormányzati intézmények külső felújítésénak megkezdését tartom. A lakosság felé pedig elvárásként jelöljük meg, hogy a csatornaközmű társulat tagjai a tavasz folyamán csatlakozzanak a szennyvízhálózatra. Aki nem tagja a társulatnak és nem vette komolyan a szennyvízelhelyezése problémáját, attól azt várjuk, illetve később követeljük, hogy vagy gondoskodjon zárt szennyvíztároló építéséről, vagy csatlakozzon a rendszerre. Valamelyik megoldás alkalmazását ellenőrizni fogjuk. Mivel a község infrastruktúrájának kiépítése teljessé vált, lehet gondolkozni távlati fejlesztési elképzelésekről. Ezeket az elképzeléseket a lakosság egészsével együtt szeretnénk kialakítani. Ennek érdekében néhány napon belül minden házba eljuttatunk egy kérdőívet, melyen bármilyen ötlet, javaslat megjelenhet. 1999-ben a községnek szűkös pénzügyi lehetőségei vannak, mert a csatornaberuházáshoz ígért állami szerepvállalás kisebb a vártnál. A különbséget hitellel kell pótolni, azt pedig törleszteni kell. Az elmúlt években is rengeteg energiát fektettem a munkahelyteremtés elméleti és gyakorlati megvalósításába - eredmény nélkül.
Az eredménytelenségnek két fő oka van:

1./ Kevés a termelni szándékozó vállalkozás. Ha akad is egy-kettő, kicsi a létszámigénye,
     és gyorsan akar meggazdagodni.

2./ A dunaszekcsői munkanélküliek többsége képzetlen, csak segédmunka végzésére alkalmas.
Így tehát a munkahelyteremtést tervezni nem lehet, egy-egy vállalkozás idecsalogatása és letelepítése véletlen, kedvező körülmények összejátszásán múlik. Az objektív körülmények adottak: vállalkozási övezet kedvezményei, vállalkozási adómentesség, jó megközelíthetőség, teljes közműhálózat.

                                                                                                                                             Hegedűs György polgármester

Rólunk írták - Új Dunántúli Napló 1999. február 19.

Hat új szerzeményük van Az őszi idény után a 11.helyen áll a helyi csapat a bajnoki tabellán a megyei I.osztályban. A márciusi folytatásnak új edzővel és őj játékosokkal vágnak neki.

DUNASZEKCSŐ
Hat új szerzeményük van, a két rutinos, Vukmann Endre és az élvonalban is szerepelt Lajos Tibor (képünkön) az NB II-ből a PVSK-Pécs '96 FC-ből jött, Jurint Harkányból hozták, Schellenbergert és Kisst a Mohácsi TE-től kapták kölcsön fél évre. Rebenszkyt pedig Bajáról szerződtették. Ketten távoztak a keretükből, Tóth Z. Pécsváradon, Pintér Babarcon folytatja a pályafutását, utóbbi kölcsönbe került oda június 30-ig. Tizennyolc játékos készül a dunaszekcsőiekkel, akik az alapozás során főleg Baja környéki megyei I.osztályú együtesekkel játszottak és játszanak előkészületi mérkőzéseket. Céljuk az, hogy a középmezőnyben végezzenek. Jelenlegi edzőjük, Havasi Lajos az őszi idény után Bodnár Lászlót váltotta fel. Havasi tavasszal még játszik is a csapatban.
    Tavaly 18 gólt lőttem, most 8-nál tartok, talán összejön legalább ugyanannyi, mint a legutóbbi bajnokságban. Edzőként a Dunaszekcső az első és utolsó csapatom, a jövőmet nem a kispadon képzelem el. Meg kívánom jegyezni, hogy nem főrtam meg Bodnár Lászlót, másfél éve a segítségemmel került Dunaszekcsőre, és mindenben támogattam - mondja Havasi Lajos. .

A jelen, amelyben élünk, két útra mutat. Az egyik a múlt, a másik a jövő. Mindkettőt homály fedi. A múlt feledésbe merült, a jövő pedig bizonytalan. Az új generációk mindent elfelejtenek, ami régebben történt. És ez természetes. De éppen ezt kell megakadályoznunk! Mindent, ami a múltban lezajlott, le kell jegyeznünk, meg kell őriznünk. Így nem válunk gyökértelenné. Ezt szeretném tenni én is: A Szekcsőn élő emberek mútját és jelenét nyomon követni leírni. Addig, amíg nem késő. Amíg köztünk élnek azok, akik még meg tudják a múltat idézni.

        Dunaszekcső történelmében lapozzunk vissza a török uralom alóli felszabadító háborúk idejére. A török ellen harcoló seregek 1686. szeptemberében foglalták vissza Szekcsőt a töröktől. A hadjárat során felégették a várat, a falut, a település teljesen elpusztult. Az emberek a Szigetbe menekültek. A császári katonák mindent kiraboltak, elhajtottak minden állatot, legyilkoltak mindenkit, aki útjukba került, ellenséget látva bennünk. A bécsi udvar a 150 éves török uralom végetértével felmérte, hogy a visszafoglalt területeknek mennyi a népessége, mekkora a gazdasági ereje. Összeírésokat rendelt el. Ezek tragikus állapotokat tükröztek a háború pusztításról. 1695-ben Dunaszekcsőn 3 és 1/2 adózó porta volt. Ez körülbelül 85 lakót jelentett. 1696-ban már lassan előmerészkedtek az erdőkbe és a Szigetbe menekültek, így a népesség már kissé gyarapodott, 130 fő körül volt mindössze. Az egykor virágzó településen ennyien maradtak. A törökök után új földbirtokos család telepedett le, a Bésánok. Vésán Sándor számunkra nagyon fontos személy, mert ő hívta Szekcsőre a német telepeseket. 1733-1757-ig jöttek különböző hullámokban Szekcsőre a németek. Hogy az uraságnak szüksége volt emberekre, akik a földeket műveljék, ez természetes. De feltétlenül fontos azt is tisztázni, miért hagyták el a németek a hazájukat s jöttek Magyarországra? A kivándorlásuk fő oka a német hercegségekben folyó mérhetetlen kizsákmányolás. Többnyire csak a nagyon szegények, nincstelen zsellérek keltek útra, hogy a nyomorból, szenvedésből elmeneküljenek. A bécsi udvar is ösztönözte a kivándorlást, a toborzók kedvezményeket, jobb életet igértek. A földesúr, Bésán Sándor is szívesen fogadta a németeket. Sok kedvezményt kaptak a letelepedők: földet, házépítéshez telket, adókedvezményeket stb. A legszegényebb falvakban megjelentek a toborzók. Összeterelték a népet, felolvasták a felhívásokat, s ezek nyomán önként szerveződtek a csoportok, akik a kivándorlást választották. Honnan jöttek a szekcsői németek? Az öregek mesélték, hogy az első család neve Schmutz volt. Zimmenből jöttek. Bésán Sándor visszaküldte őket, hogy még 50 családot hozzanak magukkal. A Schmutz család háza még ma is áll Szekcsőn, a 4. ház az óvoda mögött. Holics Ádám bácsi, néhai kőműves mester mondta el nekem, hogy a Mayer- és a Kristyan-családok a Fekete-erdőkből, a Jost-család Bajorországból, a Schweizerek Svájcból, az Alspach-család Szászországból származtak. A Heim-család Bécsből jött. A család örgje, Heim György 1770-ben halt meg. Gyerekkoromban még állt a sírköve a Szerntháromság-kápolna előtt, szép gótbetűs felirattal Halász volt. Ükunokája, Heim Ádám 1867-ben született. Ő még elénekelt nekem olyan dalokat 1960-ban, melyeket a család a régi szülőföldről hozott magával. Heim Ádám mesélt arról is, hogyan jöttek a német telepesek. KIsebb-nagyobb csoportokban a Dunán, tutajokon utazva jöttek. 30-50 ember fért rá egy-egy tutajra. Minden csoport választott egy vezetőt, akit birónak neveztek. Ő volt rendszerint a legokosabb, legerősebb, legtalpraesettebb körülük. Útközben gyakran megálltak, hogy élelmiszert szerezzenek. Közben megnézték maguknak a környéket is. Ha tetszett ottmaradtak, letelepedtek. A bíró továbbra is a telepesek vezettője maradt. Az első csoportban, amely Szekcsőre jött, volt egy férfi, Schmidt volt a neve, ami magyarul Kovácsot jelent, a foglalkozása valóban kovács volt. NÉmet hazájában nagyon szegény volt, így hát szerencsét akart próbálni a toborzók által oly nagyon dicsért földön. Nehéz és fájdalmas volt számára, hogy szülőföldjét el kell hagynia. Vászonzsákjában, melyben szerény kis holmija volt, hozott a szülőháza udvarának földjéből pár marokkal. Azt akarta, hogy az új hazában a felépítendő háza ezen a drága földön álljon. Ez szerencsét fog neki hozni, s minden rossztól meg fogja óvni. S ez a férfi építette a szülőföldje szent rögeire az első német telepesházat Dunaszekcsőn.
                                                                                                                                                                Guzsván Lajosné

Az elmúlt számokban beszéltünk a harcsafogás ősi módszeréről, a kuttyogtatásról. Megszakítottuk a harcsafogást, mivel közöltük az elmúlt év halfogási adatait. Most folytatódik a harcsafogás egy szintén régi (ha nem is ősi) módszerével: a "fenekezéssel". Nézzük a felszerelést: mindenek előtt erős bot, 2-4 m-ig. Ez attól függ, hogy hol akarunk harcsát fogni. Ha csónakból horgászunk (lefentőzve) elég a 2 m-es bot is, de ha kógátról harcsázunk, javaslom a hosszabb botot. A harcsa előfordulási helyéről már volt szó, leírtam már, hogy a mély, oxigéndús vizeket szereti, ilyenek a kövek feletti burványok, a két kő közti bejáratok, zátonyesések, kő végei alatti forgók szélei. Nézzünk egy-két konkrét harcsázó helyet: felső zátonyi kó északi oldala vagy ugyanezen kő dunai oldala (ez T alakú kőrugó). Ezen a kövön az északi oldalán fogtam 3 db harcsát 21 kg-sullyal. Itt láttam először tömeges harcsa rablást. Szívesen tartózkodik a harcsa a ház átvezetés körüli mély vízben, az elsűllyedt uszály alatti forgókban. Végig jó helyek a párhuzam kövek oldalai, főleg a kövek közti bejáratok. Erről sokat tudna mondani Kovács Gábor és Kiss Ferenc. Jó harcsázó hely a strandtól a "cementi" kő északi oldaláig terjedő rész, maga a "cementi" kő is. Ennek állandó harcsázója Szekszárdi Laci bácsi, aki kimondottan fenekező horgász. A "cementi" kő vége és az alatta lévő rész is jó fogást igér, ugyanúgy, mint a téglagyári kő alatti rész is. Itt főleg Papp János űzi a harcsákat, nem is eredménytelenül. Az egyik legjobb harcsázó hely az un. "sintéri" kő déli oldala. Az északi nem, mert sekély a víz. Ide főleg bári horgászok és hétvégi háztulajdonosok járnak. Megemlítem még a "Bezerédi" kifolyó alatti részt, (a fa depó helyét), valamint ami szintén igen jó harcsázó hely, a bátai kő feletti partbeszakadások, a gemenci erdőnél lévő bedőlt fák, tuskók. Igen sok harcsát fogott itt Hauk Zsolt, fenekező módszerrel. Visszatérve a felszerelésre, csak üzembiztos, jó fékrendszerű orsót használjunk, amin 35-60 mm-es szakító szilárdságú, nem kopott zsinór legyen. A horog mérete nagy legyen és, borotva éles. Általában végolmos módszert javaslok hosszú, legalább 40 cm-es előkével és mindig csak egy horog alkalmazását. A csaliról elmondható ugyan az, amit a kuttyogtatásnál említettem: lóbogár, nadály, pióca, harmatgiliszta, trágyagiliszta csokor, élőhal, darab hal. A fárasztásról már volt szó, itt csak annyit: ha a kőről harcsázunk, ügyesnek kell lenni, mert a harcsa bemegy a kő "lába" alá és onnan kivenni "művészet" (erről sokat tudna mondani a már említett Laci bácsi). A harcsa fogásának ezen módszerénél szeretném felhívni a figyelmet a következőkre: Nagyon sokan csónakka lehorgonyozva horgásznak harcsára. Ez balesetveszélyt is rejt magában. Hajóútba, közel a hajóút széléhez soha ne horgonyozzunk le. A leeresztő kötelünk ne legyen túl feszes, hogy a csónak tudjon billegni a hullámzáskor, és mindig legyen nálunk kés, mert ha a nehezékünk elakad és nem tudjuk felhúzni, kénytelenek leszünk a kötelet elvágni. És igaz, hogy vihar előtti a legjobb harcsafogási idő, azért vihar előtt ne fentőzzünk be. A következő számban a harcsafogás mai, eredményesebb módszereivel, a pergetéssel, a villantózással és a végén a Woblerezéssel foglalkozom.
                                                                                                                                                Bátai Ferenc HE. titkár

Kisölved aprócska falu Szlovákiában. A térképek ma sem jelölik,
bár az eltelt évtizedek fejlődésének szele már megérintette. Az
Ipolyságban, Lévától 30 km-re Magyarország Felé Található.
"Belőle nőttem én, mint fatörzsból gyönge ága",
Kisölved nekem a szülőfalum. 114 házból állt,
édesapám, Kristóf József háza az 54. számú.

    Színmagyar falunak számított, mivel csak egy meszes tót család telepedett le valamikor. Lakói református vallásúak. A templomnak gyönyörű volt, csodálatos haranggal. A hangja a fülemben cseng, amíg csak élek. Nevezetessége volt még a nagy patakmalom, melyet a Szikince vize hajtott. Tulajdonosa Brachenbusch Ednárd. Kitűnő lisztet őröltek, a környékről minden gazda odahozta a gabonáját. Bár a Garam folyó csak 1 km-re volt falunktól, mi gyerekek természetesen a Szikince patak vígan csobogó vizében fürödtünk nyaranta. A Gaálék kertje alatt valóságos kis öböllé szélesedett a vize. És ott volt a faluban az iskola, ahova 1-8. osztályig mind együtt jártunk. Mivel nagy divat volt az egyke, így a legtöbb gyerek 32 fő volt az iskolában. Délelőtt és délután is jártunk. Én különösen szerettem menni, mert Kiss Pál tanító úr csodálatos ember volt. Már elsős koromban rengeteg verset tanultam meg tőle, nagy gonddal vezetett rá a szép hangsúlyozásra. Sokszor kellett szerepelnem is. A fénykép emlék Kiss Pál tanító úrtól: Gyermekkorom meghatározó eseményei voltak a vallásos estek. A trianoni békeszerződés után nehéz időket élt át az anyaországtól elszakított magyarság. Nem engedélyezték a hatóságok az összejöveteleket, tiltott dolognak számított. A mi falunkban Patai Vilmos tiszteletes úr, Kiss Pál tanító úr és Pásztor Vilma néni tartották a magyarságban a lelket. 1938-ig minden héten ők tartották a vallásos esteket. Megüzenték, mikor nem kell razziától tartani. Akkor lefüggönyözött ablakok mögött, az iskolában titokban gyűlt össze a magyarság. A vallásos esteken 15-20 személy jelent meg egy-egy alkalommal, mert féltek az emberek a megtorlástól, elhurcolástól. Először mindig együtt elmondtuk a Szózatot, mint egy imádságot. Ezt azután kötetlen beszélgetés követte. Sosem maradt el a közös éneklés. Jól emlékszem az együttes éneklés szívet szorongató áhitatása, az elhangzott dalokra. Ránk szakadt az éjszaka, Sötétségben járunk. Egy csillag ragyog csupán, Drága magyarságunk. Ezt követjük híven mi, Nem hagyjuk lehullni. Ennek útján, hajnalán El fog az éj múlni. Én még akkor kislány voltam (1932.VII.14-én születtem), szüleim vittek mindig magukkal a vallásos estekre. Mivel jó versmondó voltam, gyakran mondattak velem verseket. A zászló c. verset szinte minden alkalommal el kellett szavalnom. Sajnos, a szerzőjére már nem emlékszem, hisz 5-6 éves voltam akkoriban. A zászló Lobogjon a zászló, lobogjon! Millió szív összedobogjon! Amíg ezt a zászlót látjátok, Amíg állnak fenn a Kárpátok, Ezt a drága földet nem adjuk, Idegen kezekben nem hagyjuk. Visszaszerezzük, vissza, míg élünk, Kelgyelmet nem esdünk, nem kérünk. Bátran kiáltjuk a világnak: Igazságot Magyarországnak! Petőfi lelke él, él a dalban Meglopott népem talpra hát, talpra! Trianon szva nem törvény neked, Ne tűrd a jármot, magyar a neved! Mindez ma már történelem. Ám a trianoni döntést követő időket, hogy miként élte meg a szlovákiai magyarság, gyermekként éltem és meg. S az emlékek, a fájdalmas lázadás érzései mélyen szívembe vésődtek. A vallásos estek hangulata éppen ezért sokszor szomorú volt. Vígabb énekek csak néha hangoztak el. Az estek mindenkor a magyar Himnusz közös éneklésével fejeződtek be.
                                                                                                Brovinszkiné Kristóf Eszter visszaemlékezését lejegyezte.
                                                                                                                                                            Guzsván Lajosné
 

"Itt a farsang, áll a bál,
Keringózik a kanál,
Táncot jár a habverő,
Bokázik a máktörő."

        Február 13-án, egy gyönyörű, havas szombat délután került megrendezésre az iskola hagyományos farsangi bálja, a Műv.Házban. Sokan voltak kiváncsiak idén is a jelmezes felvonulásra, a csoportok, osztályok bemutatkozására. Szülők, nagyszülők szép számmal jelentek meg fényképezőgéppel kezükben, hogy megörökítsék vidám, tarka-barka jelmezekbe bújtatott csemetéiket. Elsőként az alsótagozat mutatkozott be. (Kb. 50 főnyi gyereksereg pompázott a felvonuláskor a teremben). Az ügyes kezü anyukák, nagymamák kifogyhatatlan ötleteikkel járultak hozzá a színpompás aprónép sikeréhez. A zsűrinek nehéz dolga volt, amikor a díjak odaítélésére került sor. Döntésük a következőképp alakult: I. hely: Kelkáposzta (Korsós Kitti 2.o.) II.hely: Elefántok (Bak Gabriella és testvére 2.o.) III.hely: Fa (Pajkos Sandra 2.o.) IV.hely: Fagylalt (Somos Alexandra 3.o.) V.hely: Öregasszony (Balogh Gábor 2.o.) VI. hely: Bohóccsalád (Morscher Krisztián 1.o. Zsigmond Gabriella 1.o. Zsigmond Imre 1.o. és testvérei) Ezután a felsőtagozatosak léptek színre, akik csoportosan készültek a bemutatkozásra. Élethűen jelenítették meg osztályfőnökeik irányításával egyes korok, események jellegzetes szereplői, öltözékét, eszközeit, a régmúlt politikai élet nagyjait, híres szereplőit, embereit. Dicséretet érdemelnek, hisz egységes közösségként igyekeztek elnyerni a közönség és a zsűri rokonszenvét. Az eredmény a következpképp alakult: I.hely: Szulejmán és udvartartása 6.osztály II.hely: Dózsa parasztfelkelés 5.osztály III.hely: Mi voltunk a nagyok 8.osztály IV.hely: Angyalok-ördögök 7/a.osztály V.hely: Menő manók 7/b.osztály A díjazott jelmezek és csoportok tortát, illetve süteményt kaptak jutalmul, amit ott helyben jóízűen el is fogyasztottak. De a többieknek sem kellett bánkódniuk, mert neki is jutott egy-egy csokoládé és sütemény vigaszdíjként. /A tortákat, süteményeket az SZMK szervezésében az anyukák és nagymamák készítették). Átöltözés után kezdődhetett az igazi bál, a táncolás. A talpalávalót Galambosi László és társa szolgáltatta, s igyekezett jól megizzasztani a táncolókat. Frissítőt mindenki találhatott magának a büfében, ízlésének megfelelően. Aki megéhezett, az is választhatott magának a sok finom süteményből, szendvicsből. A kisebbek a szünetekben pihenésképpen még hógolyózhattak is az udvaron kedvükre, hisz egész délután nagy pelyhekben hullt a hó. A tombolasorsolást mindenki izgatottan várta, a akinek kedvezett a szerencse, ajándékcsomagokat, süteményt, a fődíjként tortát nyert. A bál végére mindenki kissé fáradtan, de jó hangulatban indulhatott haza. Reméljük, hogy jövőre ismét ilyen jól fogjuk érezni magunkat! Ezúton szeretnék köszönetet mondani az SZMK tagoknak, akik megszervezték a bált, az anyukáknak, nagymamáknak, osztályfőnököknek, nevelőknek, a zsűri tagoknak, akiknek a segítsége nélkül ez a színes, jelmezes karnevál nem jöhetett volna létre.
                                                                                                                                                        Bernhardt Ferencné

 

Véradó nap
A Magyar Vöröskereszt mohácsi Véradóállomása és a helyi Vöröskereszt összefogásával január 31-én reggel 8-12 óráig véradást rendeztek. A helyszín az orvosi rendelő volt. Szervezők és egyben a véradás lebonyolításánál segítők: Salamon Mihályné, Hermann Klára, Tóth Jánosné, Poros Mihályné és Pott Ádámné. A rendelő használatát: Dr. Schmint József Dr. Pálos Ferenc Dr. Faludi Ilona biztosította. Véradásnál segítők voltak az orvosi rendelő alkalmazottai is: Witt Lászlóné Mikola Katalin Boncz Zoltánné A szervező munka eredménye, hogy a véradáson 67 véradó jelent meg, a levett vér 30,2 liter volt. Két véradót (sorsolással döntötték el) a Véradóállomás megjutalmazott. Bayer Zoltán Török u. 4. (pohárkészlet), Sallai József Rákóczi u. 2. (faliórát) kapott.
 

Hírek a Nyugdíjas Vöröskeresztes Klubból

 Farsangi bálunkat február 10-én tartottuk. Örömmel láttuk vendégül a dunafalvi nyugdíjas barátainkat, és Márokról érkezett egy busznyi nyugdíjas a polgármesterük kiséretében. Örültünk, hogy megtisztelte a bálunkat Hegedüs György polgármester úr, Tóth András alpolgármester úr és Pest Éva jegyző asszony. A szekcsői népviseletbe öltözött asszonyok nyitótánca után igazi farsangi mulatozás folyt. A hagyományőrző csoport kezdeményezésére a téli hónapokban a "Fonóban szól a nóta" címmel rendszeres összejöveteleket tartunk. Felidézzük a régi szokásokat, bemutatjuk a rokkán való gyapjúfonást. Közben vidáman énekelünk, frissítőül citromos teát, süteményt fogyasztunk. A régi fonók szép hagyományát szeretnénk felidézni mindenki örömére.

Vers- és prózamondó verseny:

A versmondó versenyen 22 tanuló vett részt. (14 alsós, 8 felsős)
 

Alsó tagozat: I.hely: Sándor Judit 3.o. II.hely: Trentz Ágnes 4.o. III.hely: Ratting Gábor 2.o.  III.hely: Korsós Viktor 4.o.

Felső tagozat:  I. hely: Domokos Kitti 5.o.  II.hely: Szabó Sándor 7.o.  III.hely: Bogdán Alexandra 5.o.

A prózamondó versenyen 10 tanuló vett részt. (6 alsós, 4 felsős)
 
 

Alsó tagozat:  I.hely: Gondos Gabriella 4.o.  II.hely: Rókus Tímea 3.o. III.hely: Pongrácz Diána 4.o.

Felső tagozat:  I.hely: Korsós Kinga 5.o.  II.hely: Fürdős Eszter 6.o.  III.hely: Álmos Terézia 5.o.