(1996/3. számból)
Dr. Szántai Katalin Az MRP problémáiról
Október végén rendezte meg a Rész-Vétel Alapítvány az V. Országos MRP Konferenciát Balatonfüreden. Az érdeklõdök az MRP szervezeteket érintõ számos jogi, adózási kérdésrõl tudhattak meg többet. Dr. Szántai Katalin azokról az MRP-s problémákról és az ezekre adható megoldási javaslatokról beszélt, melyekkel a cégek képviselõi nap mint nap találkoznak.
A munkavállalói tulajdonban lévõ cégek csodálatos eredményeket érnek el szinte kilátástalan helyzetekbõl indulva is. Magyarországon a legtöbb MRP-s cég a privatizáció pillatatában elveszítette piacai felét, de ma már megduplázódott vagyonnal könnyen törlesztenek, és olyan erõforrásokat tudtak mozgósítani, ami hihetetlennek tûnik. A konfliktusok nem is a jogi szinten jelennek meg leginkább. A legnagyobb baj az, ha nincs hosszú távú stratégia. Ha intézményi befektetõként tekintünk az MRP-re, akkor a szervezettõl valamiféle hosszú távú stratégiát kell megkövetelnünk. Már csak azért is így van ez, mert a hitel törlesztése is hosszú távú. Az egyetlen hosszabb távú stratégia azonban, amely a törzsgárdában létezik, nagyon egyszerûen megfogalmazható: maradjon meg a munkahelye, legyen egy minimális létbiztonsága. Az MRP tehát valamilyen hosszú távú stratégiával kell hogy rendelkezzen, és ezt meg is kell tudni fogalmazni. A hosszú távú stratégia azonban csak a siker egyik oldala lehet, a másik a jogi háttér zavarainak megszûntetése kell hogy legyen. Nagyon gyakran tanúi vagyunk nagy konfliktusoknak a társaság ügyvezetõsége és a tulajdonostársak között annak ellenére, hogy szépen indultak a dolgok. Úgy vélem, sok vita mögött kommunikációs zavarok húzódnak meg. Az MRP szervezet stratégiájának arra is ki kell terjednie, hogy õ hol szeretne tulajdonos lenni. Azok a cégek mûködnek a legegészségesebben, ahol meg tudtak állapodni a tulajdonostársak, hogy az igazgatóság tagjai valóban a tulajdoni hányad arányát képviseljék, valódi tulajdonosi képviselõk üljenek az MRP oldaláról is az igazgatóságban, és az igazgatóság felelõsséggel tartozik a munkavállalók felé is. Nem célszerû egyetlen vezérigazgatóra sem a teljes felelõséget helyezni, abban részt kell vállalni. A kisebbségi tulajdonosnak is be kell ülnie az igazgatósági ülésre. Erre igény is van a tulajdonostársak felõl, bárki is legyen az MRP szervezet mellett tulajdonos egy cégben. Ha sikerül egy olyan konzorciális megállapodást kötni, amelyben mindenki visszahívhatja a saját képviselõjét, és nincs beleszólása az önkormányzatnak abba, hogy az MRP, az MBO és a befektetési társaság kit delegál az igazgatóságba, akkor rögtön tisztább lesz a helyzet, mindenki tudni fogja, hogy kiért ül ott, és a döntéseket az igazgatóság körében fogja a vezérigazgató meghozni.
A másik ilyen kritikus kérdés a felügyelõ bizottsági tagság. Meglepõ, hogy az MRP még ott sincs képviselve a felügyelõ bizottságban, ahol többségi tulajdoni hányaddal rendelkezik. Sokan azt mondják, ez felesleges, hiszen a társasági törvény szerint a dolgozói küldött is a bizottságban ül. Arról azonban elfelejtkeznek, hogy a dolgozói küldöttnek nem az MRP mint tulajdonos képviselete a célja. Ha a rendszer jól sikerül, és az MRP szervezet is demokratikusan mûködik, akkor is rendkívül nagy felelõsséget visel annak ügyvezetõsége. Azt ugyanis mindig az MRP szervezet ügyvezetõségének kell tudnia, hogy mi a tulajdonos érdeke. Az MRP alapszabályokban egy elv vezérelte az alkotókat, hogy az ügyvezetõség felelõsségét a minimumra csökkentsék. Ezért szinte minden döntés a közgyûlés hatáskörében van, az ügyvezetés a közgyûlés felhatalmazása alapján szavaz a társaság közgyûlésén.
Mi legyen a TB-járulékkal. A parlament elfogadta, hogy az osztalék egy bizonyos része után TB-járulékot kelljen fizetni. A rendelkezés értelmében ha egy MRP szervezet a munkavállalók osztalékából akar törleszteni, akkor további milliókra lenne szüksége a TB-járulék befizetésére, melyet valószínûleg nem tud majd teljesíteni. Ezért más konstrukciót kell javasoljunk az MRP szervezeteknek, hiszen az MRP törvény lehetõvé teszi meghatározott ideig és mértékig, hogy az MRP szervezet a tulajdonát együtt tartsa. Ez a meghatározott idõ addig tartson, míg a teljes hitelt ki nem fizetik, a meghatározott mérték pedig a teljes vagyon, ami csak lehetséges. Ez a zárt rendszer úgy néz ki, hogy abban az esetben, ha valakinek hamarabb szûnik meg a részvételi joga, mint ahogy az MRP szervezet a törlesztést befejezte volna, kiadják részére azt a tulajdont, amit addig a felosztási elvek alapján végzett számítások szerint megszerzett. A nyugdíjpénztárban rejlõ lehetõségek Kérdés, hogy ha nincs pénze az MRP szervezeteknek ezeket a részvényeket visszavásárolni, akkor mit csinál. A megoldás az lehet, hogy nyugdíjpénztárt alapít a vállalat. Ugyanis ha alapít vagy ha becsatlakozik egy nyugdíjpénztárba, akkor tulajdonképpen a fedezeti alap 30 százalékát a saját vállalkozásába befektetheti. Ez azokra a nyugdíjpénztárakra vonatkozik, melyeket maguk alapítottak. Ha ezen összegekbõl visszavásárolják azokat a részvényeket, amelyeket egyébként az MRP szervezet nem tudna visszavásárolni, és ugyanazok a tagok ebben a nyugdíjpénztárban, mint az MRP szervezetben, akkor megõrizhetõ az intézményi tulajdon és az egység is. A nyugdíjpénztárba befizetett tagdíj egyúttal nettó béremelkedést eredményez annak ellenére, hogy a befizetett tagdíjból nincs semmilyen jogcímen levonás. A piaci körülmények azt mutatják, hogy nem számíthatunk többre, mint arra az összegre, amit befizettünk. A befizetett összegek tíz év múlva is ugyanannyit érnek majd, a kamatok csak az inflálódást ellensúlyozzák.
A nyugdíjpénztár azonban elõsegítheti a dolgozói tulajdon megmaradását, és egy ilyen intézményi befektetés, ami a dolgozókat tömöríti, a vállalat életére tekintettel is hasznos lehet. Közgyûlés a nevesítés után Újabb gond, hogy nagyon sok szavazat kikerül az MRP körébõl, mert már a résztvevõk nevére írták az önerõs részvényeket. Ez a két- három százalék nem is biztos, hogy tud a közgyûlésen meghatározó tényezõként szavazni, de a közgyûlés, bár hatékonysága nem javul, rendkívül költségessé válhat. Meg kell ugyanis hívni a már részvénytulajdont szerzett MRP résztvevõket is a közgyûlésre, és helyet kell nekik biztosítani. Nagy szervezeteknél bevált módszer a szindikátusi szerzõdés. E szerint az MRP szervezet bizonyos ügyvezetõit meghatalmazzák a munkavállalók, hogy együtt szavazzanak az MRP-vel. Tapasztalataink szerint - bár minden közgyûlés elõtt alá kell írni a képviseleti meghatalmazást - ez a módszer nagyon jól mûködik a több ezres MRP szervezeteknél.