Nyiredy Szabolcs

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Lehet, hogy az elõadásom címe provokatívnak tûnik. Legalábbis elõbb az egyik rádióriporter azt mondta, hogy véleménye szerint elég provokatív a cím és megkérdezte, hogy mi ennek az alapja. Kezdeném azzal bevezetésként, hogy elõször Európában 1914-ben Magyarországon hoztak létre az egyetemi oktatás keretében farmakognózia tanszéket, ami gyógynövény oktatással foglalkozott.
A másik, hogy 1915-ben a világon elõször Magyarországon hoztak létre gyógynövénykutató intézetet, ami azóta is fennáll, Budakalászon. Ez az intézet ma is a világ legnagyobb és legrégibb gyógynövénykutató intézete.
Ez tehát a kiindulási alap. Elsõ osztályú oktatási és kutatási háttérrel rendelkezünk, nagyon jó ökológiai adottságaink vannak. Tehát van a gyógynövények kutatásnak és termesztésnek élettere. Amikor én gyógynövényekrõl beszélek, akkor alapvetõen nemcsak a gyógynövényeket értem alatta, hanem az illóolajos növényeket és a fûszernövényeket is, együttesen tehát a továbbiakban a gyógynövény kifejezést fogom használni.

Két dolog van amitõl nagyon ideges tudok lenni. Az egyik a természetgyógyászat amikor azt nem szakember végzi, hanem húszórás tanfolyam után és négyszáznegyven forint okmánybélyeg, illetve készpénz befizetésére megküldik, hogy valaki okleveles természetgyógyász. A másik pedig, amikor mindenki azt hiszi, hogy ért a gyógynövényekhez. Ezeket valahol helyre kellene tenni. A természetgyógyászat egy nagyon komoly diszciplína, de kizárólag akkor, ha valaki orvosi diplomával rendelkezik, vagy pedig ha tudja, hogy hol van a tudásának a határa és legalább fõiskolai végzettséggel rendelkezik. Ez egész Nyugat-Európában így van, sajnos hazánkban nem. Tudomásul kell azt venni, hogy amikor gyógynövényes készítményt vesz valaki be, akkor alapvetõen gyógyszert viszünk be a szervezetbe. A magyar gyógyszerkönyvnek a definíciója szerint ugyanis "gyógyszernek tekintünk minden olyan anyagot, amelyet az élõ szervezet befolyásolására gyógyászati céllal alkalmazunk". Senki a világon egy kamilla teát nem azért iszik meg, mert az finom. Nem finom. Lehet, hogy egy hársfa tea finom, egy kamilla tea nem lehet igazából finom. Azért veszi be, mert valamiféle gyógy hatást kíván elérni. Tehát mindennemû gyógynövénykutatás, feldolgozás célja a gyógyszer elõállítása. Minden gyógyszer, valamikor csak fitofarmakon volt, mert háromszáz évvel ezelõtt csak növényi alapú gyógyszer létezett. Aztán szépen oda jutottunk, hogy ma már alig van gyógynövény tartalmú, természetes gyógyszer. Szinte csak szintetikumok vannak. Nyugodtan kérdezhetik azt, hogy jó ez nekünk vagy nem jó? Én személy örülök neki, habár gyógynövénykutatással foglalkozom, hogy sok a szintetikum. Miért merem ezt megtenni? Azért, mert ha az ábrán megnézzük a WHO 1994-es adatait, az elsõ mondatnak mindenki nagyon örülhet: "A világ népességének kilencven százaléka általánosan gyógynövényt használ gyógyszer gyanánt." Erre kellene nekem, mint gyógynövénykutatással foglalkozó embernek örülni. Látják, kilencven százalék ezzel foglalkozik. A második mondat azonban ijesztõ, mert az úgy szól, hogy "A Föld lakosságának nyolcvanöt százaléka soha életében nem kapott még szintetikus szert." Ez pedig katasztrófa. Tehát ha belegondolunk mi van Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában, akkor mi meg sem szólalhatunk, mert nekünk vannak szintetikus gyógyszereink is és emellett még a gyógynövények is rendelkezésre állnak. Alapvetõen a fitofarmakonok, tehát a gyógynövény alapanyagú gyógyszerek négy kategóriába sorolhatók. Az elsõ maga a gyógynövény-drog. A legegyszerûbb példa amikor a gyógynövényt õrölve, kapszulában bekapja az ember. Bennük egy bizonyos filozófia is rejtõzködik, hogy ti. az egész gyógyszert, úgy ahogy a természet megteremtette beveszem és a szervezetem azt fogja hasznosítani amire szüksége van. A következõ kategóriát Önök mindannyian használják, amikor egy gyógynövény teát készítenek, akár kamilla teát, amikor is Önök egy nyers exaktumot, egy totál exaktumot állítanak elõ, hiszen vízzel amit lehet kivonnak. A következõ kategória a tisztított frakció, amihez már gyógyszerészi, gyógyszergyári háttér kell, amikor egy bizonyos vegyületcsoportot azért akarunk kinyerni a növénybõl, mert egy célzottabb biológiai hatást kívánok elérni. És végül van a célzott hatás, amikor izolált komponenssel dolgozom. Erre egy tipikus példa a morfin, ami a legnagyobb fájdalomcsillapító hatású gyógyszerünk és amit a máktokból nyernek ki. Magyarország élenjáró morfin exportõr. Felvetõdik az, hogy hazánkban, illetõleg a világon szerepet játszik-e a gyógynövény mint gyógyszer? Ha belegondolnak ez marginális kérdésnek tûnik. Ki foglalkozik ma gyógynövénnyel? Nem sokan. Mégis érdemes vele foglalkozni. És szeretném, ha mondanának egy számot, mit gondolnak a világ gyógyszer-kincsének hány százaléka kapcsolódik a gyógynövényekhez? Kilenc, kilencven, negyven, Ön ötvenet mond. Kérem hetvenkettõ százalék.





Hadd említsek olyan gyógyszereket mint a morfin, amit a mákból mai napig óriási mennyiségben állítanak elõ, hadd említsek olyanokat, mint a digitálisz és a szrofantin, melyek évtizedeken keresztül a leghatékonyabb szívgyógyszereknek számítottak. De hogy más példát is mondjak, minden fogamzásgátlónak az alapanyaga fitopharmakon. Valamikor régen, az etnobotanikusoknak feltûnt, hogy az õserdõben bizonyos népeknél kisebb számban esnek teherbe az asszonyok. Egy bizonyos növényi gyökeret ugyanis meghámoztak, szépen simává tették, vízbe áztatták és feldugták az asszonyok a hüvelyükbe. Bennhagyták éjszakára és másnap úgy élhettek házaséletet, hogy nagy valószínûséggel nem lettek terhesek. És elkezdtek a kutatók gondolkozni azon, hogy milyen hatóanyag is lehet ebben a növényben. Kérem így születtek meg a fogamzásgátlók. Ma már a gyártás sem növénybõl indul ki, mert szintetikusan állítják elõ. Olyan mennyiségben használják az emberek, hogy nem is lehetne már természetes alapanyagból elõállítani. De mondhatok másik példát is, hogy nehogy azt higgyék, hogy a gyerekek ellen vagyunk mi gyógynövényesek. Amikor egy szülés nem indul meg, a szülõszobában ergotalkaloidokat adnak, ami az anyarozs nevû gyógynövénynek a hatóanyaga. Tehát tulajdonképpen az élet különbözõ területein találunk fitofarmakonokat, mint gyógyszereket.

Az egész gyógynövény kutatásnak a lényege akár a növényi biológiát, akár a növényi analitikát, akár a növényi technológiát vesszük az az, hogy növényi gyógyszereket állítsunk elõ. Milyen diszciplínák kellenek ehhez? Egy nagyon rövid áttekintést engedjenek meg, mert ezzel szeretném megmutatni, hogy mennyire fontos egy ágazatnál, hogy milyen tudományos háttér áll rendelkezésre. A botanika, kemotaxonomia, biotechnológia, genetika, agronómia. Vastag vonallal látják az ábrán a közvetlen kapcsolatot, vékony vonallal az átvitt, tehát lazább kapcsolatrendszert. A következõ, ami nagyon döntõ szerepet játszik az az analitika, hiszen a gyógyszereknél mindenütt a legkisebb minor komponenset is meg kell határozni. Ugyanígy a gyógynövényeknél is tudnunk kell, hogy mit juttatunk be az emberi szervezetbe, az ábrán láthatják a direkt kapcsolatot a különféle biológiai diszciplínákkal. További két diszciplína a fitotechnológia és szerkezetvizsgálat. Ezerszámra izolálják az egész világon a szakemberek az új anyagokat, amelyeket ezek után farmakológiailag levizsgálnak. Tehát minden gyógynövény kutatásnak az a célja, hogy farmakológiailag aktív anyagot találjunk, aminek lehetõleg csekély mellékhatása van. Nincs olyangyógyszer, aminek nincs mellékhatása. Akkor sem, ha ez gyógynövény eredetû.

Ha tudjuk, hogy milyen diszciplínákkal rendelkezünk, akkor az a kérdés, hogy Magyarországon milyen gyógynövényekkel foglalkozó intézetek állnak rendelkezésre. Van-e megfelelõ szellemi kapacitás? Mondhatom azt, hogy a Budakalászon lévõ Gyógynövény Kutató intézetben, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutató Intézetében, vagy az ELTE-nek a Növény szervezettani Tanszékén olyan szellemi potenciál van, hogy a világon ennél komolyabb gyógynövényes potenciál nincs. Ez tehát az elsõ tézis, hogy a hazai szürkeállomány rendben van.

A következõ kérdés, hogy van-e növény? A növénynek két forrása lehet: az egyik amit a természet ad nekünk, ez a vadon termõ, a másik, amit mi fogunk termesztésbe vonni. A vadon termõknél egyetlen egy fogalmat engedjenek meg: ez a biodiverzitás fogalma, ami az élõvilág sokféleségét jelenti. Ez egy olyan fogalom, ami nagyon fontos, hogy minden embernek annak is, aki nem foglalkozik a gyógynövényekkel, benne legyen a tudatában. Ma még ugyanis lehet, hogy nem tudjuk, hogy egy adott gyomnövény a késõbbiekben nem kerül-e gyógynövény kategóriába. Tehát feladatunk, hogy az ország területén lévõ mintegy 2400 magasabb rendû - mostanában inkább edényes növényeket mondanak - növényt valamilyen módon megóvjuk, mert nem tudjuk, hogy különben valamelyik potenciális gyógynövény mellett az ipar fejlõdésének elõrehaladtával nem megyünk-e el? Az ábrán az ország térképén azokat az útvonalakat látják, amelyeket az intézetünk munkatársai minden évben négyszer bejárnak. Merem mondani, hogy úgy ismerik az országot, hogy pontosan tudják, hogy ha ott Szekszárdnál, ott a sárga kocsma mögött lévõ hársfánál háromszáz méterre balra fordulunk, ott van egy nagy kõ, onnan hatszáz méter elõre, három méter a patak felé, ott van az adott növénybõl 12 egyed! Körülbelül így ismerik az országnak a gyógynövény állományát intézetünk botanikusai. De nemcsak a mi intézetünk botanikusai, az MTA ÖBKI munkatársai is.

Szeretnék néhány számot mutatni. Vannak a védett növények, amibõl kevés van, amit védeni kell, mert vagy lerabolták, ész nélkül gyûjtötték õket, vagy pedig azért, mert valamilyen oknál fogva kipusztult, ezekért védeni kell.




Nézzék meg a számokat: 1995-ben 454 védett növényfaj volt a országban, 1997-re 519 lett. Elég szomorú, hogy két év alatt tíz százalékkal romlott a helyzet. A védett gyógynövények száma is emelkedett, mintegy harmincöt százalékkal. Ez elég nagy szám. Viszont ami örvendetes, hogy intézetünk kutatási projektbe vont a hatvannégybõl negyvenhetet, tehát elég szépen nõtt az intézetnek ezen a területen az aktivitása. Kétezerre minden Magyarországon védett gyógynövény az intézet génbankjában, kemotaxonómiai botanikus kertjében biztonságba kerül.

Tudnunk kell, hogy hány gyógynövény faj van az országban, tudni kell a növekedési rátákat, mire lehet számítani, termesztésre vonhatók-e, vagy nem. Fel kell készülni, mert a kutatási eredményeket naponta olvasva tudhatjuk, hogy mire kell rástartolni.

A másik kategória, a fokozottan védett gyógynövények kategóriája. Itt az egyedszámra szeretném felhívni a figyelmüket (ne is nézzék akár a növények neveit). Van olyan növény például, amibõl ötven darabnál kevesebb van az egész országban. Tessék elképzelni, kilencvenháromezer négyzetkilométeren ötven darabnál kevesebb növény van egy adott fajból !. És ezt az ötvenet egyenként ismerik az ország botanikusai. Tetszenek tudni, hogy ez milyen nagy dolog? Az Amerikai Egyesült Államok nem mondhatja el, hogy az Államoknak a botanikusai ismerik az ott lévõ ötven, kihaló félben lévõ növényt. Ez egy kis ország és nagyon jól felkészült kutatóink vannak. Ha tízezer egyedszám van, az is borzasztóan kevés egy növényfajból, de ezeket mint fokozottan védett növényeket, nagyon keményen számon tartjuk. Látják a számokat, sajnos ezeknek a száma is nõtt, ma huszonegy fokozottan védett gyógynövény van. Ebbõl tizeneggyel már foglalkozik az intézetünk és kétezerre az egész palettát le fogjuk tudni fedni.

A botanikai kutatásoknak az az egyik lényege, hogy ismerjük a veszélyeztetettség mértékét Lehet kevés, közepes egyedszám és lehet magas az egyedszám. Van kipusztulás elõtt lévõ faj, van akut és potenciálisveszély. Elég egyedszámot kell ehhez biztonságba helyezni, hogy bármikor amikor kell, startolni lehessen versenyképesen az elsõ tételek felszaporításával. Ehhez szükség van egy megfelelõ bankra. Nem csak olyan bank van, ami negyven százalék kamatért szolgáltat, van olyan bank is, ami egy forintnyi kamatot sem kap, de még támogatást sem az államtól. Ez például a Gyógynövény Kutató Intézetnek a génbankja: Európának a legnagyobb gyógynövénybankja egy forint támogatás nélkül mûködik és még senki sem akarta ezt a bankot anyagilag konszolidálni, pedig 960 fajjal foglalkozik. Miért kell egyáltalán egy génbank? Azért, mert minden egyes, az országban, vagy akár Európában lévõ gyógynövényfajból kell, hogy legyen egy depo, amit a szakemberek ismernek Azért, hogy ha a legújabb kutatási eredmények alapján indulni kell a termesztéssel a gazdasági versenyben, akkor lehessen növényt termeszteni. Nemcsak a klasszikus növénynemesítési és növénynevelési módszerekkel, hanem a legkorszerûbb biotechnikai módszerekkel. In vitro üvegben ezerszámra, erre fel lehet és fel is kell készülni. A mai elsõ elõadásban volt arról szó, hogy a kutatásra és az oktatásra keményen áldozni kell. E nélkül nem lehet a versenyképességet biztosítani. Valamilyen módon biztosítani kell a vadon termõ gyógynövényeknek a fenntartását akár védett, akár fokozottan védett, akár nem veszélyeztetett növényekrõl van szó, hogy bármikor amikor kell egy génbankból (ahol minden paraméterét ismerjük az ott tárolt magoknak), vagy egy in vitro, tehát üvegben tartott tenyészetbõl bármikor el lehessen indulni, hogy gyógyszert állíthassunk elõ.

A gyógyszergyártás is üzlet. Szép dolog az egészség, de alapvetõen üzleti szempont, hogy ki milyengyógyszert hoz forgalomba, ki milyen gyógynövényalapú termékkel lép a piacra.

A korlátlan lehetõségek másik kategóriája a nemesítés. Hadd mondjam még el, hogy Kárpát medencében honos mintegy 2400 növényfajból ma mintegy 400 olyan van, amit mi gyógynövénynek tartunk, ez a 400 faj az, ami kontrol alatt van.

Tulajdonképpen négy pontban foglalhatnánk össze, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozás mit jelent. Az elsõ, hogy az európai csatlakozás idõpontjára - ez a mi intézetünkre vonatkozik, másra nézve nem nyilatkozhatok - legalább ötven államilag elismert, garantált hatóanyag tartalmú és összetételû fajtával rendelkezzünk. Tudni kell, hogy mi az, hogy növényfajta. Mindenki, aki Hegyeshalom felé megy, látja a kukoricát, hogy Pioneer. Ki vannak rakva a reklámtáblák, minden gazdasági növénynél vannak fajták, ugyanígy a gyógynövénynél is. Van azonban egy alapvetõ probléma. Magyarországon a növényeket akkor ismerik el fajtának, ha a magasságuk azonos, ha a külsõségek megegyeznek, mert a kukoricánál is az a fontos, hogy azonos magasságú legyen, a búzánál is fontos, a levelek ugyanúgy nézzenek ki, a beltartalom pedig másodlagos.


Márpedig a gyógynövény egy olyan speciális növény, ahol engem nem az érdekel, hogy az egyik növényke ekkora, a másik meg akkora, hanem egyetlen egy dolog érdekel meghatározó módon, ez pedig a hatóanyag. Mert farmakológiai hatást akarok elérni. Nagyon komoly szakmai vitáink vannak az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézettel, hogy a gyógynövény az nem káposztaféle, nem kukoricafajta, nem az számít elsõdlegesen, hogy morfológiailag hogyan jellemezhetõk, hanem az, hogy milyen a hatóanyag minõsége és mennyisége. Mert gyógyszergyártásra fogom felhasználni és garantált hatást kell elérnem. Itt jön az, hogy Magyarországon jelenleg már több mint ötven, Intézetünknek harmincnyolc államilag elismert fajtája van. Ugyanakkor egész Nyugat-Európának összesen nincsen ötven államilag elismert, nemesített gyógynövény fajtája. Tehát nem kell nekünk felnõni a Európai Közösséghez a gyógynövényfajtáinkkal, nekik kéne, nem is kevés, muníciót összeszedni, hogy felérjenek hozzánk. Sajnos azonban van egy anyagi barrier, hogy mi akkor mehetünk majd az Európai Közösségbe mint fajtatulajdonosok, ha bejelentjük a fajtáinkat és a vizsgálati díj akkora, hogy erre ma semmilyen anyagi lehetõsége egyetlen magyar fajtatulajdonosnak sincsen. Tehát van egy olyan terület a kezünkben, ahol a világon is, de Európában feltétlenül meghatározók vagyunk. Mi vagyunk a legjobbak és nem tudjuk magunkat eladhatóvá tenni, mert a papír hiányzik, ami igazolná, hogy ez a fajta mit tud. Miért merem én ezt mondani.? Azért, mert az a követelményrendszer, amit mi saját magunk ötven növényre meghatároztunk az az, hogy a ható, illetve jellegzetes komponensek három százalék feletti komponenseinek 85 százaléka ismert legyen.

Egy csöppet hadd álljak meg. Ha Önök egy egyszerû Kalmopyrint bevesznek, akkor kiszolgáltatott helyzetben vannak. Bemennek a gyógyszertárba, kérik a gyógyszert, beveszik, és elhiszik, hogy az a Kalmopyrin az Kalmopyrin. Senki nem ért Önök közül hozzá - én sem, pedig én gyógyszerész vagyok -, hogy az Kalmopyrin-e? Vakon kell bíznunk benne, hogy a gyógyszergyár azt állította elõ ami, az a hatóanyag van benne, ami, és nincs benne semmi olyan komponens, ami az egészségünkre káros lehet. Ha bemegyünk a boltba és veszünk tíz deka parizert, akkor ránézünk friss, nem friss és el tudjuk dönteni, hogy vásároljunk-e? Lehet, hogy nem tudtam jól eldönteni, de csak tíz deka parizert vettem és érzem, ha nincs rendben. Ha egy hölgy bemegy és vesz egy cipõt, akkor elõször azt nézi meg, hogy tetszik-e neki, mert az a legfontosabb, a második, hogy mennyibe kerül, az hogy hogyan öltheti a lábára az már majdnem mindegy, csak mutasson. El tudja dönteni alapvetõen mint minden vevõ, hogy kell neki az a cipõ, vagy nem kell. Nem így állunk a gyógyszerekkel. Ki vagyunk szolgáltatva a nemzetközi gyógyszeripari multiknak. Bármilyen gyógyszert vehetek, fogamzásgátlót is receptre, ha nem fogamzásgátló van benne, akkor terhes lesz a feleségem. Ilyen egyszerû. Tehát nekem vakon kell bíznom a gyógyszerben. A gyógynövényeknél alapvetõen más az eset. Minden szintetikus gyógyszernél olyan erõs követelményrendszer van az egész világon, itt nincs Kelet-Európa, Nyugat-Európa, Amerika, vagy Afrika, általánosan elfogadott, egy gyógyszer csak akkor kerülhet a piacra, ha minden 0,1 százaléknál nagyobb mennyiségben jelen lévõ komponensnek tudják a komplett farmakológiáját. Ezért kerül ma 2-300 millió dollárba egy molekulának a kifejlesztése és a piacra hozatala. Fantasztikus összegek. És minden egyes komponensnek ami 0,1% alatt van, akár csak egy század százalék, annak a szerkezetét már ismernem kell.

Ez van a szintetikus gyógyszereknél. Mit csinálnak a szerencsétlen gyógynövényesek? Általában a nemzetközi trend a következõ: itt van egy növényi kivonat, teljesen mindegy, hogy mi. A legfontosabb komponenseket kell tudni jellemezni. Ha egy növényi kivonatból öt-hat komponenst be tudnak azonosítani, akkor mindenki elégedett az egész világon. Mi ezt nem fogadjuk el Magyarországon, mi azt mondjuk, hogy kötelességünk, miután gyógyszert juttatunk be a szervezetbe minden kis minor komponenst is ismerni. Az ábrán mutatok két nagy csúcsot, alatta sok kicsi csúcsot. Kinagyítom Önöknek csak ezt a kis részt, láthatják, hogy ott vannak ezek a kis komponensek és bizony kõkeményen tudjuk, hogy melyik komponens micsoda. És mi azt valljuk, hogy a 3 % feletti mennyiségben jelen lévõ komponensek 85 % - át ismernünk kell.

És ez még nem is olyan szigorú követelményrendszer. Magunk is azt mondjuk, hogy gyenge a követelményrendszer. Ha a szintetikus szereknél az egy tized százaléknyi mennyiségben jelen lévõ komponenseknek klinikai vizsgálatokkal kell rendelkeznie, akkor milyen követelmény rendszer az, hogy a 3 százalék fölöttinek a 85 százalékát kell tudnom kémiailag karakterizálni? De már ezzel a szemlélettel is mi vagyunk a világon az elsõk. És a mi fajtáink, ezeket tudják is, hadd mutassam meg õket. Jelenleg van mintegy ötven fajta, ebbõl a Magyarországon elfogadott fajták 68 % - a a Gyógynövény Kutató Intézeté. Ha ezt a 68 % - nyi fajtát megnézzük, akkor a következõ megállapításokat tehetjük, és kérem ne zavarja Önöket a sok latin név.



Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a követelményrendszerben a 3 % feletti komponensek 85 % - a ismert legyen és a kívánt komponensek aránya állandó legyen. Magyarul standard minõséget kell bejuttatni a fiziológiás hatás elérése céljából. Mint az ábrán látják, a három kereszt azt jelenti, hogy minden követelménynek amit szabtunk, megfelel a fajta, de van néhány olyan is, ami csak két kereszttel rendelkezik, egy van ami egy kereszttel. A következõ ábrán gyakorlatilag egyetlen egyet leszámítva minden fajta megfelel az elõbbi követelményrendszernek. Miért tartjuk annyira fontosnak ezt a követelményrendszert? Azért, mert az egész világ egy nagy gazdasági verseny. Amikor Amerikában kitalálták azt, hogy Good Manufacturing Practice (GMP = helyes gyógyszergyártási gyakorlat) az semmi más nem volt, mint egy gazdasági nyomás Európára. Magyarul azt mondták, hogy a teljes gyógyszergyártást rögzíteni kell, minõségpolitikát kell bevezetni. Minden egyes anyagot és minden embert, aki azzal az anyaggal foglalkozott, azt regisztrálni kell.

Tehát, ha Önök egy gyógyszergyárban dolgoznak, teljesen mindegy, hogy vállalatigazgató vagy portás minõségben, minden adatuk regisztrálva van, iskolai végzettség, továbbképzések, családi állapot, betegségek, mûtétek stb., mert aki a gyógyszerhez hozzányúlhat, mert gyógyszergyárban dolgozik, annak minden adatát ismerni kell. Amikor egy alapanyagot behoznak külföldrõl, a gépkocsivezetõ összes adata rögzítve van, mert köze van a gyógyszerhez. Minden, minden bemérést, minden technológiai folyamatot alá kell írni a sarzslapon, ki nyúlt hozzá, ki mikor ment ki az üzembõl. Ha valaki három percre kiment és az alatt kivitték 11.58-kor azt a tételt, és Ön 11.57-kor ment ki az üzembõl, Ön nem lehetett az, aki felel azért a tételért, amit elrontottak. Nem az az elsõdleges kérdés, hogy elcsípjék a hibát okozót, hanem, hogy tudják, hol történt a hiba. Ez az egész GMP rendszernek a lényege, hogy minden folyamatot aláírással kell igazolni és minden, a legkisebb eltérést is rögzíteni kell. Ezt az amerikaiak húsz évvel ezelõtt találták ki, szép csendben elõkészítették a rendszert és alkalmas idõben elkezdték érvényesíteni. Svájcból szeretnének hozzánk anyagot eladni? Semmi akadálya, GMP rendszerben dolgoznak? Nem tudják mi az a GMP rendszer? Ja kérem, nem tudom megvenni. Puff! Elõtte szépen bevásároltak kellõ mennyiségû alapanyagot, lenyomva az árakat, majd ezek után kõkeményen közölték, hogy ha nem GMP rendszerben gyártották a tételt, akkor nem veszik át. Ergo egész Európának szépen fel kellett nõnie, rá kellett állnia a GMP konform gyártásra. Fogalmuk nem volt a rendszerrõl, tehát több év kellett míg megvalósították az amerikai igényeket. Óriási gazdasági elõnyre tettek szert.

Az az érzésem, hogy nekünk ugyan ezt kellene csinálni. Tehát nem arra kell felkészülni, hogy Nyugat-Európa milyen követelményrendszert fog nekünk szabni, hanem az az igazi, korlátlan lehetõség, ha én találom ki a követelményrendszert! És ha Ön el akar valamit adni, akkor csak egy kérdés van: megfelel a követelmény rendszerünknek? Ja nem, akkor ne haragudjon, nem tudok mit kezdeni az Ön gyógynövényével. Ha nekem nem tudja megmondani, hogy a levendulát mikor ültették, ki kapálta, az aki kapálta milyen iskolai végzettséggel rendelkezik, mikor milyen betegsége volt, akkor nem kell a maga levendulája, vigye ahova akarja. Adja el máshol, mondjuk Németországban. Ott ilyen minõséget is megvesznek, mi ilyen áruval nem tudunk mit kezdeni.

Ennek a rendszernek megfelelõen most már harmadik éve a Gyógynövény Kutató Intézetben éppen úgy, mint a gyógyszereknél minden egyes gyógynövénynek meg van, hogy ki kapálta, ki ápolta (trágyázta, locsolta), milyen módon. Ã felel érte. Nincs mese, hogy az a növény kiszáradt, mert nem az a kérdés, hogy kiszáradt-e a növény? Az a kérdés, hogy bizonyos egyedek túlélték és emiatt megváltozott, vagy megváltozhatott a hatóanyag-tartalom. És tudni akarjuk, hogy miért változott meg a hatóanyag-tartalom, a mit és a miértet keressük. És látni fogjuk, hogy nem locsolta meg a Panni néni. Nem a Panni néni feje kell nekem, hanem az, hogy ez a hatás miért következett be? Mi okozta? Ok-okozati összefüggéseket keresünk! Tehát itt a mi elképzelésünk a korlátlan lehetõségre az, hogy nekünk kell kitalálni azt a minõsítési rendszert, amit ha mi találjuk ki, nyilván úgy csináljuk, hogy felkészülünk rá. Ha pedig megvan, akkor életbe léptetjük és ha kamillát akarnak venni tõlem azt mondom, két félét tudok adni. Tudok adni 4,60 márkáért és tudok adni 4,90 márkáért. A 4,90-es GMPP minõségbiztosítással rendelkezik, tehát azt fogja kérni. És ha már érvényesítettem, hogy a 30 pfenniggel drágábbat rendeli, akkor néhány hónappal késõbb fogom megemelni. Kérem nekünk más már nincsen, csak ilyen termékünk van, ez pedig 7,20 márkába kerül. Kell? Nem kell? Nincs Németországban kamilla. Csak hortobágyi kamilla kapható Németországban. Németországban egy kiló kamillát sem találnak, semmi nincs, Magyarországról viszik ki. És eladjuk aprópénzért, holott ha szakmailag felkészülnénk a lehetõségünk azt diktálná, hogy szinte korlátlan árat kérjünk érte, de csak akkor, ha van egy alapunk, hogy miért kérjük a felárat. Azért, mert egy olyan minõségbiztosítási rendszerben készült a termék ahol ezt megtehetjük.



Hadd mutassak egy olyan példát, amely azt mutatja, hogy nagyon keményen együtt kel dolgozni a különféle diszciplínáknak és itt megint visszatérnék arra, hogy a korlátlan lehetõség az oktatás és kutatás alapjaival kezdõdik. Ahhoz, hogy egy gyógynövényt ki lehessen nemesíteni, általában tíz év kell. Tessék belegondolni egy gyereket míg felnevelek tizennégy év, utána még kb. 4 évig csiszolgatni kell rajta, 18 fölött polírozgatom, majd útjára engedem. Nem kell azon csodálkozni, hogy egy növénynél legalább tíz év kell, hogy bizonyos tulajdonságokat rögzíteni tudjak. Amire fel szeretném hívni a figyelmet az az, hogy öt éven keresztül 2-8.000 elemzést kell végezni egyetlen növény nemesítéséhez. Utána késõbb három éven keresztül kb. 100-100 elemzést kell végezni, tehát nagyon nagy analitikai kémiai háttérre van szükség. Hadd mutassak most két olyan növényt, aminek nagy nemzetgazdasági jelentõsége van hazánkban. Az elsõ amit választottam, egy nagyon populáris növény, amit mindenkit érdekel, a mák. Azt tudják, hogy Kabay János 1927-ben megalapította Bükkszentmihályon az Alkaloida Vegyészeti Gyárat. Különben Kabay János a mi intézetünkben volt tudományos segédmunkatárs, ott kezdett foglalkozni a mákkal, hogyan lehet kinyerni a máktokból az ópiumot és az eljárás világszabadalom lett. Ami döbbenetes az az, hogy a világon a máktermesztés területe húszezer hektárról az elmúlt hat év alatt felment százharmincezer hektárra. Hatszorosára emelkedett a a világon a bejegyzett, a WHO által ismert mák vetésterület nagysága. Miért? Mert annyi a rákos beteg, hogy kell a fájdalomcsillapító, a morfin. Tehát megugrott a máktermelés. Az ábrán a piros vonal a hozamot mutatja. Mutatok egy másik ábrát is, ami talán még érdekesebb Önöknek. Nem csak a mákból állítanak elõ morfint, hanem ópiumból is. Az ópiumot úgy állítják elõ, hogy az éretlen máktokot megmetszik délután és hajnalra a fehér tejnedv kicsorog és rászárad a tokra. Ha ezt összegyûjtik, összegyúrják, az az ópium. A legális "ópium" terület tizenötezer hektárról öt év alatt felment harmincötezer hektárra és az ópium mennyisége négyszázezer kilogrammról kilencszázezer kilogrammra emelkedett. Tehát fontos növény, ugye ez belátható. Nézzük meg, hogy hol állnak a világon a magyar mákfajták. Az A-1 fajta az Alkaloida Vegyészeti Gyár mákfajtája, ami 1,3 % morfint tud felhalmozni. Ez a világ három legjobb fajtájába tartozik. Csak az ausztráloknak van ennél magasabb alkaloid tartalmú fajtája. Európában korábban senkinek nem volt magasabb morfin tartalmú mákfajtája. Mutatnék egy másik ábrát, ahol látható, hogy a vadonatúj morfinos fajtajelöltünk 2 % feletti. Messze a világon a legmagasabb alkaloid tartalmú fajtajelölt, az egyes egyedvizsgálatoknál pedig már 3,5 % - nál tartunk. Amit garantálok az 2 %. A világon senki nem tud magasabb morfin tartalmú mákfajtát elõállítani. Tessék mondani, ha így megy föl a világpiacon a morfin iránti igény, ha tízezer hektár számra vetik a mákot, ha százezer kilogramm mennyiségben kell az ópium és a máktok a morfin gyártáshoz, akkor nem korlátlan lehetõség-e, hogy 1,3 % helyett 2,5 % - ot tud az Intézetünk produkálni, kétszer akkora alkaloid mennyiséget mint bárki más. Akkor ez korlátlan lehetõség, mert a morfin az valahol az arany ár környékén van, hiszen a beteg ember fájdalmának enyhítésére erre szüksége van.

Mutatnék egy másik fajtát is, ez a "Temax" nevû fajtajelöltünk, aminek a fõ komponense a tebain, a morfinnal rokon szerkezetû alkaloid. Ez azért érdekes, mert tebainos gyógyszert akkor adnak a betegnek, ha valaki rászokott a morfinra, mert akkor ezzel a tebain tartalmú gyógyszerrel lehet leszoktatni. A világon egyedül nekünk van Magyarországon, Budakalászon olyan fajtánk (fajtajelöltünk) - megint nagyon óvatos vagyok - ami 1,6 % - ot tud, a legmagasabb fajta ami utána jön az 0,4 % tebaint tud szintetizálni. Négyszeresét tudjuk a világ bármelyik mákfajtájánál. Tessék mondani, nem korlátlan lehetõség-e ez, amikor félelmetes ára van a morfinnak és a tebainnak is és tonna számra keresik a világpiacon.

Még egy növényt szeretnék Önöknek mutatni: Máriatövis. Nem hoztam színes diákat magammal, pedig nagyon szép példa arra, hogy két növény megegyezik csaknem mindenben. A leveleknek a kinézete, az erezettsége, a szõrözöttsége, amit botanikus meg tud különböztetni, mindenben azonos. Egyetlen különbség van csak a virág színe. Képzeljenek el két ikret, az egyik ikerlány szõke, a másik vörös hajú. Ez a különbség, különben teljesen azonosak mindenben. A Silybum marianum mindig lila virágú, az egész világon. Tizenhét évvel ezelõtt egy botanikusunk talált egy fehér virágú egyedet. Egy aberrált növényfajt. Annak egy pici levélkéjét, egy négyzetcentimétert behozott az intézetbe és elkezdte biotechnológiai módszerrel, szövettenyészettel szaporítani. Ma már államilag elismert, nemesített fajtánk van belõle, fehér virágú. Ismerik Önök is a Leganont, egy májvédõ készítmény, amit a "normál", lila virágú növény magjából állítanak elõ. Az ábrán látható a kromatogrammokból, amely a beltartalmat demonstrálja, nem kell ehhez különösebben érteni, hogy eltér a kettõ, pedig a növény habitusában nem, csak a színében tér el. Az új fajtánkban azonban húsz évnél több munka van benne, itt van a biológiai kutatások értékelhetõsége.



Az elõadásom elején beszéltem a fitopharmakonok osztályozásáról. A silymarin, a máriatövis kivonata a tisztított frakció kategóriába tartozik, mert csak az azonos típusú flavonolignán típusú vegyületeket tartalmazza a kivonat. A fehér virágú fajtában ugyanazok a vegyületek vannak benne, mint a lila virágúéban, de minden komponens egy-egy metoxicsoportban különbözik. És ami nagyon érdekes, a hatékonysága a mi kivonatunknak mintegy tízszerese a jelenleg forgalmazott silymarin kivonatoknál.

Most Önöknek csak két példát mutattam be, mutathattam volna sokkal többet, mert Magyarországon számtalan olyan gyógynövény kutatási eredmény van, ami alapján merem mondani, hogy a termesztett növényeknél - ezek már termesztett fajtajelöltek - is korlátlan lehetõségek vannak, melyek komoly farmakológiai aktivitással rendelkeznek.

Nagyon röviden a negyedik pontot: valamilyen módon rá kell kényszerítenünk, hogy ne mi legyünk elfogadhatók a többiek számára, hanem fordítsuk meg a helyzetet. Õket fogadjuk mi el. Ennek egy jó feltételrendszere a Good Medicinal Plant Practice (GMPP), a helyes gyógynövény gyakorlat. Mint látják a folyamatábrán, vagy gyûjtjük vagy termesztjük a gyógynövényt, majd feldolgozzuk a gyógynövényt-drogot, jön a minõsítés, tehát jellemezzük adatokkal a minõséget, vagyis, hogy milyem minõségi követelményeknek felel meg a gyógynövény, utána vagy kiszereljük (becsomagoljuk), ez az amit meg tudnak vásárolni a patikában, vagy gyógyterméket, kozmetikai terméket, gyógyszert, esetleg gyógynövény tartalmú élelmiszert állítanak elõ belõle. Az egész világon ismert és ma már megkövetelt a gyógyszergyártási gyakorlatban a GMP rendszer. Minden átlagos fejlettségû országban, már régóta Magyarországon is, minden labor a Good Control Laboratory Practice (GCLP = helyes minõsítési laboratóriumi gyakorlat) irányelveinek megfelelõen dolgozik. Nem akkor kell azonban a minõséget megmondani, amikor a termék elõállítása közepén, vagy a végén vagyok, hanem már a rendszer kezdetén meg kell határoznom, hogy honnan gyûjtöm a gyógynövényt. Ne tessenek a 2-es és 11-es út mellett gyógynövényt gyûjteni, mert tele van ólommal és kadmiummal. Ma azonban mindenki aki nem ért hozzá, sõt még az alapelveket sem ismeri, gyûjti és majd csak a minõsítésnél derül ki, hogy rossz a tétel, tessék megsemmisíteni. Nem akkor kell, hanem meg kell elõzni a tétel megsemmisítését. Elõ kell írni azt is - mondjuk a Természetvédelmi Hivatalnak -, hogy melyik növény esetében mennyi hozzájárulást kell fizetni a terület tulajdonosának, ha úgy tetszik a magyar államnak, vagy a Kiss Józsi bácsinak, mert az õ területén gyûjtötték a növényt. Minden növény esetében, minden cég részére kell, hogy kvóta legyen, hogy ne lehessen lerabolni a gyógynövény állományt. Ezeket a folyamatokat valamilyen módon szabályozni kell. Ugyanígy szabályozni kell a Good Agricultural Practice (GAP = helyes agronómiai gyakorlat) irányelveivel, a termesztés körülményeit, ahol elõ kell írni és ellenõrizni kell a vetést, a kapálást, a locsolást, a kombájn tisztaságának ellenõrzését, mert koriander után nem lehet például mustárt betakarítani, megfelelõ gép tisztítás nélkül. Mert a magyar mezõgazdaságban - mint a világon mindenhol - a rozs után mennek a búzát betakarítani, ha egy kevés rozs belekeveredik a búzába, az nem számít. De itt gyógyszerrõl van szó, itt nem lehet ilyen hibát elkövetni. Ha pedig ezt a három minõségbiztosítási rendszert (GAP, GGP, GHP) kidolgozzuk és illesztjük a meglévõ kettõhöz (GCLP, GMP) összeáll egy olyan minõségbiztosítási rendszer (GMPP), amit mi hoztunk létre, tehát rá tudjuk kényszeríteni a minõsítési követelmény rendszerünket a nálunknál különben fejlettebb országokra.

Nagyon örülnék, ha megjegyeznék azt az elvet, hogy másodosztályú gyógyszer nincs. A gyógyszer a világon az egyetlen termék és a gyógynövény is gyógyszer, amibõl csak elsõ osztályú van. Az életben a világon sehol nem volt és nem is lesz leszállított áru gyógyszer. Minõséghibás gyógyszert nem lehet árusítani. Csak elsõ osztályú gyógyszer van, mert ismétlem, legyengült, beteg szervezetnél akarunk kedvezõ fiziológiás hatást elérni, tehát nekünk egy ható anyagot, gyógyszert kell az asztalra tennünk. Milyen követelményrendszere van annak, hogy eredményt tudjunk elérni? Én merem azt mondani, hogy kilenc darab M (angolul), mégpedig: a menedzsment (management), a pénz (mony), a motiváció (motivation), a mechanizmus (mechanism), a piac (market), a gépek (machines), a módszerek (methods), az anyagok (materials) és középen pedig áll az ember (man). A lehetõ legfontosabb, hogy a gyógynövény ágazatban lévõ ember szemléletmódja és gondolkodásmódja az, ami döntõen befolyásolja a másik nyolc, nagyon fontos feltételnek a kapcsolatrendszerét, azt hogy hogyan állunk ezekhez. Én úgy érzem, hogy egyetlen egy féleképpen lehet. Én speciel magánemberként nem tudom elviselni, hogy akár a rádiót, akár a televíziót nyitom ki, mást nem hallok mint hogy felrobbantották, lelõtték, fölakasztották, hogy baj van, hogy csõdbe ment, hogy konszolidálják. Én torkig vagyok ezekkel a negatív megnyilvánulásokkal.



Engedjék meg, hogy egy olyan pozitív mottóval zárjam elõadásomat, amit úgy érzem meg kellene fogadnunk: A siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak érte, elég bizakodók, hogy higgyenek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, elég bátrak, hogy megragadják és elég erõsek, hogy betartsák." Azt hiszem, ha ezt betartjuk, akkor a gyógynövény ágazatnak korlátlan lehetõségei vannak, de ezeket az alapelveket bármely más iparágnál is sikerrel lehet alkalmazni.

Köszönöm a figyelmüket.

Szanyi Tibor elõadása