AZ ORSZÁGOS FILOZÓFIAI KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYI VERSENY, 2000.

Elménk képes rákérdezni a világ egészére, de vajon akar-e? Van-e ma igényünk metafizikai kérdéseket megfogalmazni és válaszokat keresni? A hétköznapok fölé emelkedés platóni vágya vajon él-e a mai tizenévesekben? A filozófiából megrendezett országos középiskolai tanulmányi verseny tanúsága szerint igen. Megnyugtató, hogy pragmatista korunkban akadnak 17-18 évesek, akik nyelvről és valóságról, ideáról és megjelenőről töprengenek vagy éppen a kételkedés lehetséges határairól a nyelvfilozófia segítségével szeretnének megbizonyosodni.

Gyakorló tanárként tapasztalom, hogy a középiskolás fiatalokban él a filozófia iránti érdeklődés és a filozofálás igénye, csak különböző szinteken. A filozofikus gondolkodásmód kezdetben többségük számára idegen. Van, akinek a filozófia legyintéssel elintézettnek vélt okoskodásként jelenik meg, másokban lezáratlanul hagyott kérdés vagy továbbgondolandó probléma marad; és kevesekben, a világot érteni akarókban nyugtalanító szellemi kihívássá lesz. Ők azok, akik az országos versenyre jelentkeznek.

A filozófia tantárgy három éve emelkedett az országos középiskolai tanulmányi versenyek (OKTV) rangjára. A versenyzőknek négy megadott filozófiai probléma közül egyről kell esszét írniuk négy óra alatt. A zsűri tagjai egyetemi oktatók és középiskolai tanárok, valamint a korosztályhoz és a versenyszituációhoz még igen közelálló PhD-s hallgatók.

A zsűri a filozófiatörténeti tudást, az argumentációs készséget és az eredetiséget értékeli. A három bírálati szempont közül talán a legegyszerűbben megragadható a filozófiatörténeti tudás. Ez az, ami könnyen tanítható és tanulható. A nehézséget csupán az jelentheti, hogy a verseny időpontjáig a diákok legjobb esetben 40 filozófiaórán vesznek részt. Nyilvánvaló, hogy önálló, de tanár által irányított felkészülés nélkül eredményt senki sem érhet el. Az argumentációs készség - naiv tanári hitünk szerint - az oktatás 11 évében folyamatosan kialakítandó feladat, tehát az érettségire készülve már a diákok többsége birtokolja. Sajnos éppen az ellenkezőjével szembesülünk; a tanulók többsége "befogad", jegyzetel és nem vitat semmit. A filozófiaoktatás egyik célja éppen ennek a mulasztásnak a korrigálása. Az érvelési módok tanításával a vitakultúrát is alakíthatjuk, a különböző gondolatrendszerek elfogadása pedig a vágyott toleranciát növelheti. A legjobbak - amint az alább közreadott dolgozatok bizonyítják - a konzekvens, lucidus logikai bizonyításra is képesek.

Talán a legnehezebben megragadható a dolgozatokban az eredetiség. Nem várhatjuk új filozófiai kérdések felvetését az esszé-dolgozatokban, de örömmel tapasztaljuk, hogy egy-egy versenyző képes tudását új összefüggésrendszerbe illeszteni, így érvényre jut műveltsége interdiszciplinaritása, vagyis jól használja ismereteit az adott filozófiai kérdés kifejtéséhez és megválaszolásához.

17-18 éves korban ritka ez a fajta képesség, de megnyugtató és bizakodóvá tehet bennünket, hogy van ilyen! Ők a tehetségesek, akik túlszárnyalják felkészítőiket, vagyis a tanári pálya legnagyobb sikerét jelentik. A verseny igazi jelentősége éppen ez: a tehetségesek megnyilatkozhatnak, tanáraik pedig elismerést szerezhetnek. Az idén közel száz diák élt a lehetőséggel és többen kiváló teljesítményt nyújtottak.

A verseny sikere a tételek kiválasztásán is múlik. Az OKTV-bizottság tagjai már ősszel megállapodnak a kiválasztás elveiben, több javaslatot tesznek, amelyek összegyűjtése után a bizottság elnöke dönt. Kelemen János, az ELTE professzora jól megragadható, egyszersmind továbbgondolásra késztető filozófiai problémákat foglalt a tételekbe.

1. A nyelv és a világ viszonya

2. Lehagyja-e Akhillész a teknősbékát? (A matematika mai állása szerint ugyanis csak utolérni tudja!)

3. Bizonyos-e az, hogy mindenben kételkedhetünk? (Szent Ágoston - Descartes)

4. "Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz." Bacon (... és ma?)

Az első tételt kevesen, a másik hármat arányosan (kb. ugyanannyian) választották. Az első tétel nyelvfilozófiai megközelítése senkinek sem sikerült; úgy látszik heti két filozófiaóra keretében idáig nem jutottak el. Tanulságos azonban, hogy a legmagasabb óraszámmal képviselt nyelvtanítás - a magyar és az idegen nyelvek együtt - nem elég ösztönző az elméleti elmélyülésre.

A magyar nyelvű versenyen sikeresen szereplők vehettek részt a filozófia idegen nyelvű versenyén. A feladat itt is esszéírás volt, azzal a különbséggel, hogy angol, német vagy francia nyelven kellett a dolgozatokat benyújtani.

1. Mit kíván megmutatni Platón a barlanghasonlattal?

2. "A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából." (Kant)

3. Miben áll az ontológiai istenérv? Milyen érvek szólnak ellene?

4. Etikai vétség-e a természetrombolás?

A verseny két első helyezettje az Oktatási Minisztérium támogatásával részt vehetett a Nemzetközi Filozófiai Olimpián (IPO), melyet minden évben más ország rendez. Tavaly éppen itt, Budapesten volt az olimpia, akkor 14 ország küldöttei versenyeztek. Az idén Németországba, Münsterbe utazhatott Danis Miklós (Bp., Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium) és Monostori Tibor (Székesfehérvár, Ciszterci Szent István Gimnázium) dr. Szente Péterrel, aki több sikeres versenyző felkészítő tanára a budapesti Fazekas Gimnáziumban. 11 ország 30 versenyzője közül Monostori Tibor hatodik, Danis Miklós nyolcadik helyezett lett.

Lássuk most az idei OKTV adatait.

A magyar nyelvű versenyen (2000. március 11-én) 83 tanuló vett részt 17 város 28 iskolájából. (Az első 10 helyen öt város hét iskolájának versenyzői végeztek.) A versenyzők létszáma a tavalyi 55-höz képest jelentősen megnőtt. A középiskolai versenytudatba a filozófia is kezd beépülni.

Az idegen nyelvű filozófia versenyen (2000. március 25-én) 32 versenyző szerepelt, közülük 22-en angol-, 6-an német- és 4-en francia nyelven írtak filozófiai esszét.

Az eredményeket az alábbi táblázatokban közöljük, a négy legsikeresebb magyar nyelvű dolgozatot pedig a következő oldalakon olvashatjuk.