Bár a filozófia klasszikus tantárgyak közé tartozik, az oktatásban betöltött szerepét mégis többször megkérdőjelezték, sőt eltörlését is fontolgatták az 1968 májusában lezajló diáklázadásokat követően, amikor az eseményeket irányító egyetemisták támadást intéztek az egyetemi struktúra, az akkori társadalmi rendszer, a De Gaulle tábornok által vezetett politikai rezsim ellen.

A filozófiai alapokra épülő gondolkodás ellen intézett politikai támadások azonban epizódszerűek voltak, utoljára Claude Allegre francia oktatási miniszter tett kísérletet arra (1995. május - 2000. április), hogy a filozófia helyett az állampolgári ismereteket a középiskolai oktatásban tantárgyként bevezesse. Tervét azonban nem tudta kivitelezni, mert a sztrájkoló tanárok nyomására távozni kényszerült a kormányból.

Ma, az 1994. június 14-én bevezetett érettségi vizsgarendelet értelmében a filozófia ismét kötelező tantárgy, de oktatása függ a különböző tagozatok jellegétől.

1994 óta Franciaországban az érettségi vizsga általános vagy szakmai jellegű. Mindkét típusú érettségihez kapcsolódik a filozófia oktatása, de eltérő hangsúllyal, és kizárólag a végzős osztályokban.

A szakmai érettségire való felkészülés során heti 2 filozófia órán kell részt venni a tanulóknak. Az érettségin e tárgy szorzója 2 (lásd 1. jegyzet). Ezzel szemben például a természettudományos és ipari - technológiai orientációjú vizsgához (STI= sciences et technologies industrielles) az ipari rendszerek tanulmányozása heti 10 órában történik (9-es szorzóval). A filozófia tantárgy azonban előkelőbb helyet foglal el az általános (ES, S és L típusú) osztályok érettségi vizsgáján. A természettudományos orientációjú (S= scientifique) érettségi esetében a heti óraszám és a szorzó egyaránt 3, és filozófiából mindössze egy négyórás írásbeli vizsgán kell megfelelni. A közgazdasági-társadalomtudományi (ES= économique et social) érettségin a szorzó és a heti óraszám is 4, de az irodalmi orientációjú (L= littéraire) vizsgán a szorzó 5 - a heti 7 órás filozófiatanulás mellett. Ez utóbbi esetben a filozófia érettségi vizsga írásbeli és szóbeli részből áll. A vizsgázónak az írásbeli vizsgán 3 téma közül kell választani, melyek között szerepel egy, a tananyagban feldolgozott kulcsfogalommal kapcsolatos, kb. húszsoros szöveg is.

(Meg kell említeni még, hogy mindegyik tagozaton pótvizsgát is tartanak a sikertelenül érettségizett tanulók (éleves tangents) számára. A 30-45 perces filozófia szóbeli részvizsga anyaga egy - a tanév során tanulmányozott - mű értelmezésére is épül.)

A tananyag tagozatonként változik, így nehéz arról egy kimerítő, minden részletre kiterjedő leírást adni. Az egyszerűség kedvéért ezért csak a végzős irodalmi orientációjú (L) osztály tananyagának, és a náluk alkalmazott megközelítési módoknak az ismertetésére szorítkozunk. Mindazonáltal a feltételek hasonlóak a többi tagozaton is.

A filozófia tanulása - heti 7-es óraszámmal - a végzős (L) tagozatosoknál nyilvánvaló módon hangsúlyos szerepet kap. Az érettségi vizsga igazi kihívást jelent számukra, mivel hirtelen nagyfokú érettségről, pontosságról és műveltségről kell tanúbizonyságot tenniük, amikor a jelentős szerzőkkel (lásd 2. jegyzet) és az elvont fogalmakkal szembesülnek.

A tanításban kettős pedagógiai elv érvényesül. A tanár elég nagy szabadsággal bír a tananyag feldolgozását illetően, azzal a feltétellel, hogy érintenie kell az alábbi témákat:

A fenti fogalmakat nemcsak filozófiatörténeti szempontból, leíró jelleggel dolgozzák fel a filozófiaórákon, hanem elemzik, értelmezik, azaz kritikai érzékkel kezelik azokat.

Ezért a filozófia órák nem elsősorban a tanár előadására épülnek, hanem igyekeznek a tanárt és a diákot együttgondolkodásra késztetni, azzal a céllal, hogy a tanulók önálló gondolkodásra tegyenek szert filozófiai kérdésekkel kapcsolatban és egyéb témákban egyaránt. Mindez egy szókratikusnak nevezhető dialógus keretei között történik, ami azt jelenti, hogy a tanulókat arra kell ösztönözni, hogy esszéikben ne mások véleménye mögé rejtőzzenek - többé-kevésbé érthető idézetek használatával -, hanem fejtsenek ki egy érvekkel alátámasztott, megalapozott gondolatmenetet, még ha ez néha kezdetleges is.

A minisztérium által megfogalmazott - mostanában ismét gyakran hangoztatott - “elemző és kritikus tanulási mód” kifejezés találó megfogalmazás, mert jelzi, hogy a filozófiából nem lehet a többihez hasonló tantárgyat csinálni.

A végzős diákok a fogalmak tanulmányozását konkrét szövegek elemzésén keresztül sajátítják el: minimum 3 művet kell tanulmányozniuk vagy egészében vagy részleteiben. Ezen szövegek mindegyike a filozófiatörténet egy-egy periódusát jeleníti meg: ókor, középkor, modern kor, napjaink. Ez a filozófiai művekkel alátámasztott tanulás megismerteti a tanulókat a fogalmakkal és az érvelés technikájával, és ezáltal arra ösztönzi őket, hogy használják azokat egyéni gondolatmenetük kifejtése során is. A már említett legfontosabb fogalmak tanulmányozása mindig 3-4, kb. 30 soros szöveg segítségével történik, mely a tanuló tankönyvében megtalálható. A tankönyv egymással párhuzamba állított, nem diakronikusan (történeti sorrendben), hanem tematikusan összerendezett szövegekből áll.

A szövegértelmezés során ismeretlen szövegek megértését gyakorolják a tanulók, hogy az alapján kifejlesszék az érvelés alapformáit, és explicit módon is megfogalmazzák azt a tartalmat, melyet egy szöveg csak rejtett, implicit módon közöl. A szövegmagyarázat ebben az értelemben a disszertáció ellenpontja, hiszen a tanulónak saját műveltségére és intelligenciájára támaszkodva, rendszerező módon kell felépítenie az adott témára egy jól megfogalmazott, érdekes és személyes érvelést.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy filozófia szakos hallgatónak már a gimnázium utolsó évétől? Meg kell, hogy legyen képességei között a szellemi kíváncsiság, az olvasás szeretete és fegyelmezett, módszeres egyéni munkára való képesség, valamint az a képesség, hogy egy problémát eltérő, sőt egymásnak ellentmondó aspektusokból is tudjon szemlélni.

Ezért kevés gimnazista tanulja tovább az egyetemen a filozófiát, annál is inkább, mivel az egyetemi tanulmányok befejezése után az egyetlen elhelyezkedési lehetőség a tanári pályán kínálkozik, és a tanárjelöltek számára kiírt vizsga rendkívül szigorú, valóságos “vérengzés” (a jelöltek 95 %-a megbukik).

Ezért sok filozófia szakos egyetemista, akiben megvan a megfelelő szellemi hajlékonyság, olyan szakterületeken helyezkedik el, mint a kommunikáció, az újságírás vagy valamely cég személyzeti vezetése.

Végül, mint egykori filozófia szakos egyetemistának és sikertelenül vizsgázó tanárjelöltnek engedtessék meg egy személyes megjegyzés:

Nem lehetne jobban kamatoztatni napjaink társadalmában az e tárgy tanulásához nélkülözhetetlen éleslátást és széleskörű műveltséget, ha nem tartanák a filozófiai gondolkodást a valóságtól elrugaszkodott, kisszámú entellektüel csoport kiváltságának? Vajon ennyire zavaróak lennének a társadslom számára azok a kérdések, amelyeket a filozófusok fogalmaznak meg?

1. A franciaországi érettségi vizsgarendszerről röviden az irodalmi orientációjú vizsga példáján keresztül.

A végzős osztály kötelező tantárgyakat (filozófia, humán tudományok, második élő idegen nyelv: német vagy spanyol, matematika, történelem-földrajz, testnevelés) és fakultatív tantárgyakat (latin, görög, fizika, biológia) tanul.

Mindegyik tanult tantárgy (8 vagy 9) kötelező jelleggel szerepel az érettségin. Az érettségi teljesítményét egy jegy tükrözi. Az osztályozás 20 fokú skálán történik. A végső érdemjegyet a következőképpen számítják ki: minden tantárgyhoz tartozik egy szorzó (1-5), ami kifejezi az adott tantárgy súlyát a tagozaton. (Minél nagyobb a szorzó, annál fontosabb a tantárgy). Az érettségin egy tantárgyból szerzett jegyet beszorozzák az ahhoz tartozó szorzóval, a szorzatok összegét pedig elosztják a szorzók összegével. Így határozzák meg a végső érdemjegyet. Az irodalmi tagozat 3 tantárgyának példáján keresztül: