| Drozdik Orshi |
Porno
performansz és fotósorozat 1979. Mûterem, Amsterdam |
|
Az
én szépségem
1979 Az én szépségemet elhasználták. Úgy viselem az arcomat, mint letűnt szôke sztárok nosztalgiáját a viharos szerelmek színpadán. A szépségem kitölti a mozivásznat. Az én szépségem aléltan hullott sikeres és sikertelen férfiak karjába, a kávéházak kacér, városi színterén felcsillanó szerelmi lehetôségként. Az én fenekemet minden nô úgy viselte, mint a bálvány imádott részét. Az én hajam mindenkiben a gyereknô szerelmét idézte. Megjelenésem a fôhôsnô belépése a film harmadik jelenetében, amit pocsékul elhasználtak, még mielôtt képes lettem volna tiltakozni. Akik engem néznek, rájuk gondolnak, a filmvásznak szerelemtôl ittasan cselekvô hôsnôire. Nincs semmi a szépségemben, amit ne használtak volna a kommersz szex- és szerelemgyártás mágnásai. A becstelenek engem, még mielôtt megszülettem elhasználtak. Nem látsz semmit rajtam, ami nem a férfi vágykeltés céljaira született volna meg képzeletükben. A rohadtak, a becstelenek nem engedik, hogy láss engem! Az én szépségemet már akkor elhasználták, amikor én még nem is tiltakozhattam. Nem volt lehetôségem a szavam felemelésére, mesterkedésük beszüntetésére. Szeretném a saját szépségemet birtokolni, ami múltjával nem okoz zavart bennem, és környezetem tudatában. Szeretném megérteni a szépségemet anélkül, hogy a vágy tárgya lennék. Amíg mint "szuverén képmás" nem létezem, addig én mindig a "valakire hasonlító" leszek. Addig minden lépés bátortalan, önállótlan kísérlet, a már meglévôre való emlékeztetés. Nem akarok a gyönyör tárgya lenni. Saját hatalmamban akarom tartani a szépségemet. Én nem akarom, hogy a színpadon elhasznált szépségekre emlékeztessek, én magam akarok lenni az "eredeti". Miért nem engem látsz meg? Miért nem tudok én magammal találkozni? A "jelenlétemet" csak akkor és olyan módon tudom megszerezni, ha megtisztítom magam az elôképektôl. Miért bennük kezdôdtem el? Ôk formáltak engem, én csak megszülettem, szépségem öntôformája már készen volt. Ti látjátok rajtam az én történetemet, engem megégettek, kisvárosi tanítónôként eltemettek, én mint befutott színésznô öngyilkos lettem, én megerôszakoltattam, szépségemmel halálra kínoztam Kirkegaard-t, kényszerítettem, hogy örökre hűséges legyen a szerelemhez, én megbűvöltem a szíveteket, hogy soha földi nôt ne szeressetek, csak az én képemhez hasonlót és rajta - szomorú áldozaton - keresztül csak engem imádjatok. Én mint suffrage-t kitaláltam nemem öntudatát. Én mosolygok a régi cukorkás dobozok címkéin, én pillantok rád a pult mögül, én vagyok mindaz a szépség, amit átmentett a reklám és a film. Engedjétek, hogy visszaszerezzem a szépségemet! 1979 Hímnemű-nônemű Én hímnemű és nônemű vagyok. Az én nyelvemen, ha valaki rólam beszél egyes szám harmadik személyben, akkor "ô-t" mond. Csak a névbôl tudjuk meg, hogy az "ô" férfit vagy nôt jelöl-e. Vagy abból derül ki, hogy az "ô" nô vagy férfi, ha konkrétan rákérdezünk, vagy az elbeszélô hivatkozik rá. A nôt és a férfit csak a konkrét nemre utaló jelekbôl megkülönböztetni, mint a haj, a bôr, a ruha, a mosoly, (a viselkedés?), illetve ki lehet érezni az image-re vonatkozó leírásból. Ha beszélsz, vagy hallasz rólam, addig nem tudod. hogy nô vagyok, amíg nem láttad a bôrömet, a hajamat, a mellemet, a fenekemet, a ruhámat, a mosolyomat. Ha viszont beszélsz velem, nem tudod figyelmen kívül hagyni, hogy nô vagyok. Én hímnemű és nônemű vagyok. Ahogy érzékelem és tapasztalom a világot nônemű, te is úgy gondolsz rám, ahogy érzékelsz: nônemű. Úgy viselkedek, hogy nem tudod elfelejteni, hogy nô vagyok. Szorongsz, és kétségbe esel, kívánsz és utálsz, szadista leszel és mazochista, felragyogsz és kialszol, elakadsz és meglódulsz. Nem felejted el a félelmedet a nôi nemtôl, ha én ott vagyok. Én hímnemű és nônemű vagyok. Nônemű lényem tudata akkor erôs, ha ott vagy, megérzem a félelmedet és a vágyadat. Minden eszközt megragadok, hogy nôi képet teremtsek magamról. Ehhez felhasználom a mosolyomat, a hajamat, a kezemet, a mozgásomat, a ruhámat, a parfümömet, a fülbevalómat. Én hímnemű és nônemű vagyok. Én írok, rajzolok, dolgozom, eszem, létezem, úgy gondolok magamra, mint "ô"-rá, akinek nincs neme. he she reads ô olvas it he she walks ô sétál it he she draws ô rajzol it 1979-80 |
