Iskolánk a 2000/2001-es tanévnyitón műsorral ünnepelte, hogy ez évtől Görgey Artúr nevét viseljük.

 

 

Iskolánk névadója, Görgey Artúr, a szabadságharc tábornoka, a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezére volt. Megpróbáltatásokkal terhes élete, emberi nagysága, erkölcsi tartása legjelesebb kortársaira, Kölcsey Ferencre, Széchenyi Istvánra, Arany Jánosra emlékeztet. Rendületlenül szerette és szolgálta hazáját; a jutalmakat, elismerést visszautasította, a nélkülözést, rágalmakat, mellőzöttséget némán tűrte. Más bírát, mint lelkiismerete szavát, nem fogadott el maga felett. Egyéni érdekeinél, saját dicsőségénél, egész életénél fontosabb volt számára társai, nemzete érdeke.
"…minden erényeivel és hibáival egész férfi és hős volt, a szó legszebb értelmében…"- írta róla gróf Leiningen Károly tábornok az aradi börtönben.

 

Görgey Artúr élete

Görgey Artúr tábornokGörgey Artúr ősi nemesi családban született 1808. január 30-án Toporcon, fenn, a Kárpátok tövében. Édesanyja korán meghalt, a család nagy szegénységben élt. Harmadik fiúgyermekként Görgey számára a továbbtanulás egyetlen lehetősége a tullni katonai műszaki tisztiiskolán felkínált ingyenes hely volt.

" Édes atyám!… ha Tullba kínálkozik alkalom, akkor katona akarok lenni; ellenkező esetben a filozófiát akarom végezni, és azután egyik avagy másik tudós szakmában határozni el magamat. Mert katonának két okból megyek: először és mindenekelőtt a haza iránti szeretetből,… másodszor a matematikai és fizikai ismeretek iránti szeretetből. Tehát ez szilárd és rendíthetetlen elhatározásom…."

-írta 14 évesen apjának.

Hiába végzett kitűnően (28 tantárgyból 22-ben a legjobb osztályzatot kapta) nagy nélkülözések közt teltek tanulóévei. Helyzete nem javult akkor sem, Amikor 1837 és 42 között a bécsi magyar királsi nemesi testőrségben szolgált, majd a 12. huszárezredben.

1845-ben kilépett a hadseregből, és prágai egyetemen vegyészetet tanult. Hogyan? Így számol be erről öccsének:

"Én egész éven csupán száraz kenyéren élek, hébekorba nyáron némi tejjel, sajttal, iszom vizet, szalmán hálok, dolgozom reggeltől estig és néha viszont estétől hajnalig"

1848 márciusában megnősült, és lemondva az egyetemi kinevezésről hazautazott nagynénje gazdaságát kezelni.de májusban, amikor Batthyányi Lajos miniszterelnök fegyverbe szólította az országot, öccsével Pestre utazott és felajánlotta szolgálatát.

Egykori tiszttársai örömmel fogadták. Néhány hónap alatt szédítő magasba emelkedett.. 1848 júniusában századosi , szeptemberben őrnagyi, októberben ezredesi kinevezést kapott. Novemberben már a honvéd sereg tábornoka. Mi ennek a gyors emelkedésnek az oka? Páratlan tehetsége, szigorú kötelességérzete. Hosszú életeből mindössze kilenc és fél hónap ideje volt arra hogy megmutathassa tehetségét. S amit e rövid idő alatt végbevitt, azzal a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezére lett. 1848 októberében fegyverletételre kényszerítette Jellasics 8000 főnyi jobbszárnyát Ozoránál Perczel Mórral együttműködve. 1849 márciusától a honvédsereg főparancsnokaként győzelmet győzelemre halmozott a tavaszi hadjáratban, és a harcok színterét a Tisza mellől az osztrák-magyar határhoz tette át májusra. Május 21-én bevette Buda várát. A felkínált nemzeti ajándékot visszautasította, egyetlen vágya az, hogy a harcok befejezése után kémiai professzori kinevezést kapjon.

Az orosz beavatkozás után seregével a parancsnak engedelmeskedve délre vonul. Bár súlyosan megsebesül Komáromnál, 9 nappal később már újra átvette a vezényletet. Hadvezéri teljesítményét az ellenség is ámulva csodálja.Az orosz cár így ír erről:

"Sehogy sem tudok napirendre térni afölött, hogy Görgey hogyan kerülhette meg hadseregünket előbb jobb-, aztán a balszárnyán, hogyan tehetett ilyen hatalmas kört, hogy teremhetett délen…!".

A reménytelenné vált küzdelem felszámolása lett Görgey utolsó feladata. Augusztus 11-én Kossuth lemondott, és Görgeyre ruházta a teljes hatalmat, aki az oroszok előtti fegyverletétel mellett döntött, mivel számára fontosabb volt saját dicsőségénél azon emberek élete, akiket így megmentett a reménytelen harcoktól.

Világos után elválasztották társaitól, Az ausztriai Klagenfurtba internálták. Harmincegy éves volt. A lelkére nehezedő nyomás az okt. 6-i kivégzések után csak fokozódott. 1849 karácsonyán ezt írta öccsének:

"Emlékezel-e még, öcsém, azon mondásomra, hogy nekem- bármerre dőljön el hazánk sorsa- mártírszerep fog jutni. Jutott is:de ennyire kínteljesnek nem véltem volna.- Akasztófát, golyót vagy örökös börtönt vártam- rövid szenvedés után végső nyugalmat. De jelen állapotom százszorta rosszabb mindezeknél…"

S helyzete a hosszú évtizedek alatt sem javult Csak nehéz ifjúságában kifejlődött óriási lelki ereje magyarázza, hogy nem roppant össze. Tudta, élnie kell.

"Ha véget vetek életemnek: azzal jogot adok rágalmazóimnak azt mondani, hogy a lelkiismeret furdalásai bírtak az öngyilkosságra. Nekem tehát élni kell- hacsak avégett is, hogy mindazoknak, akik bennem hittek, vesztett vagy megrendült hitöket visszaadjam, újra megszilárdítsam…"

Csak 1867- ben térhetett vissza Magyarországra, de állandó sértegetéseknek, sőt megtámadásnak volt kitéve. és állást sem kapott. Végre 1884-ben Klapka és 207 48-as honvédkiállt mellette nyiltan, és nyilatkozatban jelentették ki, hogy Görgeyt nem tartják árulónak.

1916-ban ért véget megpróbáltatásokkal terhes élete. A család gyászértesítője így szólt:

" A görgői és toporci Görgey nemzetség mély megilletődéssel jelenti, hogy legidősebb tagja és örökös büszkesége Görgey Artúr magyar hazánk egykor diadalmas, nagy hadvezére, majd sokaktól méltatlanul félreismert, de mindig szerető hűséges, önfeláldozó fia, május 21-én, életének 99. évében hosszú szenvedés után elhunyt."

" Temetésén a Görgey nemzetség 32 meglett férfi tagja közül kevés kivétellel valamennyien jelen voltak. Ezrek jöttek el. S ott volt Tisza István miniszterelnök is a minisztereivel, s botjaikra támaszkodva néhány negyvennyolcas honvéd."