A Nyugat első nemzedékéhez tartozó író, költő
1880. június 1-jén született Nagykárolyban. Apja, Kaffka Gyula vármegyei főügyész halála után 1886-ban nagyapja, Kaffka Ignác miskolci táblabíró vette magához.
Iskoláit Szatmáron, Nagykárolyban és Budapesten végezte.
1902 és 1907 között Miskolcon tanított az Állami Polgári Leányiskolában. Ekkor jelentek meg első művei. 1905-ben férjhez ment Frőlich Brúnó erdőmérnökhöz (akitől később elvált), ekkor költöztek a Csabai kapuba, ahol a kortársak szerint valóságos irodalmi szalont hoztak létre. (Ma márványtábla áll a ház falán). A várost azonban túl vidékiesnek, unalmasnak találta. s a fővárosba vágyott.
1907-től Budapesten élt, 1914-ben másodszor köt házasságot, ezúttal Bauer Ervin újságíróval. Mivel férje a háború alatt Temesváron szolgált, Kaffka a két város közt ingázva élt. Regényei és versei mellett több mint száz novellát írt, több lapban közölt újságcikkeket. Fiatalon bekövetkezett halála 1918-ban (fiával egyszerre spanyolnáthában halt meg) kortársait mélyen megrendítette.