1725-ben született Rudabányán (ma szobor őrzi itt "Rudabánya nagy fiának" emlékét). Nagyapja olasz származású főkapitány volt Szendrőn, nagyanyja családi birtoka a közeli Rudabánya.
Gvadányi Egerben és Nagyszombaton tanult, majd ő is a katonai pályát választotta. Négy évtized múlva,1784-ben vonult nyugalomba, és Szakolcán telepedett le. Itt hal meg 1801-ben.
Írói pályája különleges, megítélése ellentmondásos. 58 éves korában kezdett írni, hatvan is elmúlt, mire első kötete (Pöstyéni fürdés) megjelent. Mégis kora legnépszerűbb írója lett, legolvasottabb műve az Egy falusi nótáriusnak budai utazása (1790). Arany János kedves dilettánsnak, Kosztolányi irodalmi műkedvelőnek nevezi, hatása mégis tagadhatatlan.
Petőfi Peleskén járva ezt írja az Úti levelek egyikében:" Istenemre sokért nem adnám, ha én írtam volna a Peleskei nótáriust. Meg vagyok elégedve, ha az én munkáim olyan sok jó órát szereznek másoknak, mint nekem szerzett Gvadányi."