A magyar szentimentalizmus   jelentékeny képviselője, "a bánat és lelki szenvedés költője". 1769. március 21-én született Miskolcon. Apja szabómester volt, aki meggazdagodni nem tudott, de gyermekeit taníttatta.
A fiatal Dayka középiskoláit Miskolcon kezdte (a Földes Ferenc Gimnázium  falán ma emléktábla jelzi), majd Egerben folytatta. Innen Kassára majd Pestre került. A felvilágosodás eszméivel a pesti papneveldében ismerkedett meg. 1790-ben kötött barátságot Kazinczy Ferenccel, aki atyai pártfogója, később életművének gondozója lesz. 1791-ben egy prédikációja elleni feljelentés miatt kilépett a rendjéből, és barátjához, Vitéz Imréhez utazott Szikszóra itt vendégeskedett egy ideig. Decemberben Mérára látogat, itt írta legismertebb verseit (Esdeklés, Titkos bú), melyekről Kazinczy és Csokonai is elismerően beszélt.
1791 márciusában Lőcsén, majd 95-től Ungváron vállalt tanítói állást, itt halt meg 1976. október 20-án. Műveit Kazinczy rendezte sajtó alá, a kötet 1813-ban jelent meg.