A magyar nyelvű irodalom első nagy költője, vitéz katona, kalandos életű reneszánsz ember. 1554-ben született Zólyomban, apja híres törkverő és művelt főúr, aki fia nevelését udvari prédikátorára, Bornemisza Péterre (költő, drámaíró) bízza. Balassi Nünbergben tanul, majd Báthory István fejedelem udvarába kerül, végvári vitéz lesz. 1579 és1582 között Egerben volt hadnagy.
Viszonzatlan szerelem köti Losonczy Annához, akit verseiben Júliának nevez, mégis házasságot köt 1584. december 25-én Sárospatakon unokatestvérével, Dobó Krisztinával. Szeretné a pataki várat magának elfoglalni, de terve nem sikerül, így feleségével együtt elmenekül, és a lakodalmat már Szikszón ülik meg.1585-ben Abaújszántóról, 1587-ben Mezőzomborról írt levelet.1591-92-ben Tokajban élt. Boldogkő várában néhány bordala keletkezett.
Minden terve, mellyel a családja vagyonát szerette volna visszaszerezni, kudarcba fulladt. Regénybe illő életét Esztergom ostrománál fejezte be 1594-ben. Versei, melyek nagy műveltségről és zseniális tehetségről árulkodnak, kéziratban maradtak fönn, 1874-ben jelennek meg először nyomtatásban.