Következő cikk
Előző cikk
Tartalomjegyzék
Nyitólap
Keresés
Vissza

Móser Zoltán: Körülvesznek engem a dalok.
A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely.
A hét szabad művészet könyvtára – Zsámbék. Gyurcsó István alapítvány – Dunaszerdahely, 2000. 236 lap.

A kétszáz évvel ezelőtt született Czuczor Gergely bencés pap, tanár, költő és nyelvtudós munkásságában kevésbé ismeretes, hogy háromszor annyi verse vált népdallá, mint Petőfinek, és hogy ezek közül több országosan elterjedt: Mátyusföldétől Somogyig, Gömörtől Székelyföldig, és máig fenn is maradt. Ezt a Czuczort mutatja be a rendkívül sokoldalú, röviden: művelődéstörténész és fotóművész Móser Zoltán Körülvesznek engem a dalok; A népdalgyűjtő és népdalíró Czuczor Gergely című nemrég megjelent kedves és szép könyvében. Kedves, mert a népdalokról szól. És a népdal mondanivalója és csiszoltsága folytán igazi líra – akkor is, ha a mai felfordult világ nem vesz róla tudomást, vagy éppen megveti, mint a múltat, a hagyományt, a népit. Bartók is így nyilatkozott róla 1931-ben: „…ezek a dalok a legmagasabb művészi tökéletesség megtestesítői”, „…valami sallangtól mentes, ősi, ideális egyszerűség” jellemzi őket. – És szép ez a könyv, mert két évtized lelkiismeretes kutatásának eredménye. Arra a szerteágazó kérdésre felel ugyanis, hogy miként születik, miként variálódik a népdal, illetve közelebbről, hogy Czuczor népdalszerű versei hogyan váltak igazi népdallá. Széppé teszi aztán a könyvet keresetlen és közérthető stílusa és az, hogy minden sora mögött ott van a kutató ember, a kutató lélek.

Czuczor két barátja: Zádor György és Toldy Ferenc javaslatára fogott 1827-ben a népdalok gyűjtéséhez, 1828-ban pedig a népdalíráshoz. Az első ilyen verse 1830-ban az Aurorában jelent meg, majd 1845-ig népdalainak a száma 78-ra emelkedett. Toldy megjegyzése szerint népdalai már 1841-ben szerte az országban énekeltettek. Egy másik megállapítás szerint meg az 1800-as évek végén a megjelent 80 népdala közül 39 ment át a nép ajkára.

Maga Czuczor szerényen így nyilatkozott: „Én ama népdaloknak nem annyira szerzője vagyok, mint inkább csak a nép ajkáról összegyűjtőjük és megigazítójuk…” Az a kérdés most már, mit jelent ez a bizonyos „megigazítás”. Nos, Móser a könyvében ezt kutatta a Czuczor-versek, valamint a belőlük lett és különböző vidékeken énekelt népdalok részletes egybevetésével, az úgynevezett folklorizáció – mondhatnánk: népdallá válás – vizsgálatával, és a népdalok jellemző sajátságainak a kifürkészésével. A tanulságokból ezúttal csak néhányat ragadhatok ki. A folklorizációnak számtalan formája lehet: a szöveg cserélődik, rövidül, illetve bővül, mégpedig a dallammal együtt. Nem is gondolnánk például, hogy – mint Kodály utal rá – a „Fúj, süvölt a Mátra szele” kezdetű népdal szövege Czuczortól való (l. 19–27). Az Alföldi legény című Czuczor-vers első három szakaszát a Nógrád megyei Tereskén 1995-ben lejegyzett népdal elhagyta, és egyebet is változtatott rajta. Czuczornál a következő rész így hangzik:


Fúj, süvölt a Mátra szele,
Üngöm, gatyám repül vele,
Kalapom el is kapta már,
Tiszába vitte a tatár.


És a népdalban:


Fúj, süvölt a Mátra szele,
Ingem, gatyám lobog bele,
Kalapom is elkapta már,
Tiszába vitte a tatár.


Aztán Czuczor 1837-ben írt Aranyhalász című versének harmadik szakaszában Kodály Kállai kettősére ismerünk (l. 36–8):


Barna leány, hova lettél?
Talán a verembe estél?
Nem estem én a verembe,
Mással estem szerelembe.


Kérdés: ki vette át kitől? A szerző arra utal, hogy Czuczor ismerte a kállai kettőst, így értelmezte ugyanis az általa és Fogarasi János által szerkesztett A magyar nyelv szótárában: „friss magyar kettős táncz, mint azt Kállóban járják, vagy hajdan járták.” Tehát ismerhette a népdalt is, és talán az ihlette említett versének a megírására.

Nem kevésbé érdekes, hogy Czuczornak a Szántó legény dala című versét népdalként és műdalként is több változatban énekelték szerte az országban (l. 28 –35). (Móser idézi Székről, Székelyszentmihályról, Mátyusföldéről és a Szigetközből.) 1848-ban, tehát a vers megjelenése után néhány évvel Kassai Vidor, a kor kiváló színésze már hallotta énekelni a


Ha kel a szép nap sugára,
Kezemben az eke szarva.
Ekém előtt négy tinó jár,
Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Bogár.
Hajsz ökreim, hajsz.


kezdetű dalt, mégpedig az ismert Kossuth-nóta dallamára. Most már csak az a kérdés, melyik született meg előbb: Czuczor verse vagy a verbuváló dallam. Lehet, hogy a költő erre a dallamra írta a verset, de lehet a fordítottja is, azaz, hogy a dallam szegődött a szöveghez.

Az érdekes elemzéseket még sokáig sorolhatnám. Egyébként a szerző csaknem 50 népdal alakulását, elterjedését vizsgálja, közben 84 kottát tesz közzé, valamint közreadja Czuczor eddig kiadatlan népdalgyűjteményét. Így hozta hozzánk közelebb Móser Zoltán Czuczort, a költőt, továbbá a népdalok világát.

Szathmári István

Következő cikk
Előző cikk
Tartalomjegyzék
Nyitólap
Keresés
Vissza

----------

{521} {522} {523}