Szófejtési kísérlet

Nem vagyok nyelvész, de anyanyelvünket magyar létünk legfőbb megőrzőjének tartom. A Halotti beszéd és isa szava különösen fölkeltette a figyelmemet, s talán sikerül e kiemelkedő, becses nyelvemlékünk e szavának eredetére új magyarázattal szolgálnom.

Az isa a HB.-ben négyszer fordul elő: 1.  pur e chomuv uogmuc.; 2.  kí nopun emdul…; 3.  e num igg ember mulchotia e vermut; 4.  mend ochu iarov vogmuc.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának isa szócikkében ez áll: „isa 1195 k.: » pur e chomuv uogmuc« (HB.). J: 1195 k.: ’íme; siehe da | bizony; wirklich’ (l. fent). [Bekezdés.] Bizonytalan eredetű. Talán összetett szó: az is-nek és vagy az az mutató névmás a változatának, vagy esetleg az a¹ mutató értékű indulatszónak az összetapadásával keletkezhetett; vö. ott a!, az a! – Az i- mutató névmási tő és a -sza nyomatékosító elem összetételeként való magyarázata […] téves. – Csak a HB.-ben fordul elő.”

A HB. isa szavának rejtélyét sokan akarták megfejteni, ám fáradozásuk csak félsikerrel járt. A szakirodalom megegyezik abban, hogy az eddig ismert magyarázatok több helyen is hibásak (a TESz. erre nem utal). A felvetett problémák közül a legsúlyosabbnak azt tartom, hogy az isa jelentése bizonytalan, az ’íme’ és a ’bizony’ jelentést csupán a szövegösszefüggés alapján következtették ki. Én az isa utótagjára vonatkozó első TESz.-változattal értek egyet, de azon túlmegyek, s a teljes összetételt tovább elemzem. Ily módon jobbíthatónak tartom az isa szófejtését, valamint a hozzá tartozó szövegrészek értelmezését.

Az isá-t elhomályosult összetételnek fogom fel. Szerintem az i + s + a elemekből áll. – Az i elem a közelre mutató ez névmási tő i- változata, amely az itt, ide, íme, eme stb. szavakban (ma már elhomályosultan) van jelen. – Az az elem az oz távolra mutató névmási tő a- változata (vagy maga az az névmási tő), amely megtalálható az ott, oda, ám, ama stb. szavakban (szintén elhomályosultan). – Az s nem egyéb, mint a ma is gyakori kapcsolatos kötőszavunk, az is, a 4. esetben visszautaló szerepe van.

Az így értelmezett isa a következőképpen illeszthető bele a HB. négy részletébe: Az 1. előfordulás közvetlen rámutató formában az alkotóelemek eredeti jelentését, értelmét őrzi az pur e chomuv uogmuc szövegrészben: ’ez és az vagyunk’, vagyis: por és hamu vagyunk. – A 2. előfordulásban a teljes idézetre mutat rá: ’Ez és az (volt) az Úr szava’ vagy ’Ez és az (volt), amit az Úr mondott’, azaz: amely napon enni fogsz abból a gyümölcsből, halálnak halálával halsz. – A 3. esetben: ’ez és az igaz’: egy ember sem kerülheti el ezt a sírvermet. – A 4. esetben: ’ez is az’ (azaz ’ez is igaz’) jelentésű az isa.

Az isa elhomályosult mellérendelő összetétel jelentése tehát ’ez és az (= mindkettő)’ lehetett.

Az isa ~ y, e és a mutató névmásai a puszta vokálisú mutató névmások korai meglétének legelső írott bizonyítékai (v. példái?) nyelvünkben.

Gaál Imre Péter