Pálfy István (Putyu)

(Nívódíjas festőművész)

PÁLFY ISTVÁN (PUTYU) Ungváron született és ugyan itt végezte művészeti tanulmányait.

Torontó, Tokió, Koppenhága, Gemona, Rosenheim, Gersfeld, Altshausen, Bécs, Budapest (Csontvári Terem, Árkád Galéria, Csók István Galéria, Derkovits Terem, Mednyánszky Galéria, Aranytíz Műv. Közp. Átrium Galéria, Közlekedési Múzeum, Hadtörténeti Múzeum, Körcsarnok, Stefánia Kulturális Központ), Szentendre, Szeged, Győr, Pécs, Pécsvárad, Marcali, Szigetvár, Mezőkövesd, Nyíregyháza, Vásárosnamény, Sopron, Mátészalka, Balatonlelle, Nagycenk, Hajdúböszömény, Szigetszentmiklós, Vaja, Fót, Győrújbarát, Karcag, Bicske és Ungvár kiállítótermeiben mutatkozott be ez idáig.

A Mezőkövesdi Nemzetközi Művésztelep, Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, Vajai Nemzetközi Művésztelep és a Vajai Téli Alkotótábor részvevője.

1991-1994 alapítója és választott titkára a Kárpátaljai Magyar Képző- és Ipaművészek Révesz Imre Társaságának.

1993~tól 1995~ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának választmányi tagja.

1988 – Ungvári katolikus templom freskói.

1993 - Csertői kápolna –oltárképek.

1994 - Nyíregyháza, Közlekedési Igazgatóság –Szerelmes Világ- secco
2001 - Bicske. –Ahol a Hold és Nap találkozik- pannó, olaj, vászon.
2005 - Nyíregyháza. -Életfa- térplasztika.

2004 – Nívódíj

1994-től él Magyarországon.

Kritika

Pálfy István (Putyu) a magyar szürrealista festészet markáns képviselője.

Festményeinek bizarr, sokszor groteszk világa hol kulisszaszerűen térben, hol a sík mentén szerveződik. Pálfy emblematikus tömörségű, síkszerű kompozícióit, ahol a szerkezet hangsúlyos szerepet tölt be, nyugodtan nevezhetjük melodikusnak. Műveinek másik csoportján antropomorfizált állatok, mitológiai szörnyek, a gravitációnak fittyet hányó építmények és emberek népesítik be azt az irizáló teret, amit a festő a tudatos alapozás során - színakkordokat teremtve - hozott létre. Élőlények, tárgyak, eszközök montázsa egy olyan virtuális közegben, amely az érzékeinkben pereg le elvonatkoztatott térben és sűrített időben. Ezeket pedig szimfonikus műveknek jelölhetjük.

Pálfy Putyu képei között úgy érezzük, mintha az emlékek panoptikumában járnánk. Mindenki talál magának csemegézni való részletet, s megérinti a déja vu élménye. Gyerekkorunk meséiből vagy felnőttkori álmaiból elevenedik meg egy-egy részlet vásznain. Pálfy művészete Yves Tanguy, Max Ernst, Miro, Dali, Picasso, Würtz Ádám, Bornemissza László munkásságával rokonítható, mondhatjuk, reinkarnációja egy olyan képzeletszülte, tudatunk mélyén rejtőző világnak, amely ecsetje nyomán válik láthatóvá. S ezzel a szemünk érzékelhető valóságánál sokkal izgalmasabb területekre kalauzol bennünket: a festői kreativitás és tehetség nyit ablakot a végtelenre.

Tarczy Péter újságíró

Pálfy István (Putyu) P

Pálfy olyan új festői világot teremt magának, amely a nézőtől nem idegen. Olyannyira nem, hogy a festői és képi elemek szinte ábécészerűen olvashatók, a szimbólumok nem egy rejtélyes magánmitológia másoknak fölfoghatatlan, értelmezhetetlen elemei, hanem a művelt, a XX. századi magyar és európai festészetét ismerő néző számára vizuális evidenciák, festői megoldásai pedig egységes képi rendet szolgálnak.

Dr. Pogány Gábor művészettörténész