D.T. 25 éves, humán főiskolát végzett, vidékről nemrég Budapestre költözött lány. A főiskola elvégzését követően 3 évet Ausztriában töltött, ahol aupair-ként dolgozott. Lett volna még lehetősége maradni, az ottaniak is meg voltak elégedve vele, neki is tetszett de ő azonban már haza akart jönni. Szilvia egy ismerőse által került, hozzánk mindjárt a nyári szezont követő első napon. Az első beszélgetés alkalmával még nem volt teljesen konkrét elképzelése, hogy milyen jellegű munkát vállalna. Azonban azt határozottan tudta már akkor is, hogy a nyelvtudását kamatoztatni szeretné. Szívesen jelentkezett volna irodai, adminisztrációs területre, ám a számítógépes ismereteit hiányosnak tartotta. Kikötése volt az is, hogy jól fizető állást találjon, hiszen a lakását is fenn kell tartania illetve élnie is kell valamiből. Már az első alkalommal felmerült egy állás lehetőség a tanult szakmájában itt a kerületben. Azonban erről e helyről nem a legkedvezőbb kép alakult ki benne. Emellett felmerült egy kecsegtető ajánlat, amelyről azonban később kiderült, hogy nem az ő egyéniségéhez való, némileg elbizonytalanodott, beadta az önéletrajzát is, de aztán később nemet mondott arra az állásra. Egy ismerőse javaslatára azt gondolta, hogy több helyre adja majd be az önéletrajzát. Ebben én is megerősítettem, azonban felhívtam a figyelmét arra, hogy ne legyen túl sok helyen egyszerre, mert akkor csak megnehezíti a munkakeresést. Időközben talált egy megbízható, rövid ideig tartó számítógépes tanfolyamot, melyet sikerrel el is végzett. Az álláshirdetéseket, amelyekre beadta az önéletrajzait mindig a nálunk található újságokból vagy a dossziékból írta ki, más munkaközvetítőhöz nem jelentkezett be, nem is állt szándékában. Segítségünket kérte abban egy alkalommal, hogy ha esetleg személyes ismerőseinken keresztül tudunk valamilyen lehetőséget, akkor arról értesítsük. Igyekezett mindig a végzettségének, érdeklődési körének megfelelő vagy ahhoz közelálló álláslehetőségeket kiválasztani. Az első beszélgetésünket követően egy hónappal sikerült elhelyezkednie, de addig szinte minden nap megjelent az irodában. Beszámolt korábbi tapasztalatairól, arról hová adta be az önéletrajzát, milyennek voltak az egyes megbeszélések valamint új állásokat írt fel. Egyik alkalommal egy hosszabb beszélgetés során két merőben különböző felépítésű és struktúrájú konkrét cég bemutatásán keresztül fejtette ki véleményét. Saját tapasztalataiból indult ki, nagyon jól eltudta mondani amit gondolt, azonban kirajzolódott némi bizonytalansága is. Az egyik cégnél, amely külföldi tulajdonban van jobbak az esélyei a jó karrier kiépítésére, használni tudja nyelvismeretét, de messzebb van lakhelyétől és kevésbé tartotta magát még alkalmas erre a munkára, a kellő gyakorlat és munkatapasztalatának hiánya miatt. A másik lehetséges cég itt van a kerületben, de itt nem látta annyira biztosítva azt, hogy egy bizonyos idő után előre lépésre lesz lehetősége és nem volt feltétel a nyelvismeret sem. Egy hét elteltével mindkét helyről pozitív visszajelzést kapott, szívesen fogadták volna. Azonban a közlekedés és a távolság miatt az utóbbit választotta. Az első nap elteltével csalódás érte, nem érezte jól magát, a kollégái nem voltak segítőkészek. Még aznap telefonált az első helyről a vezető, kérdezte, hogy miért mondott nemet. Másnap Szilvi már ott kezdte a próbanapot, ahol nagyon jól érezte magát és tetszett a rábízott feladat. Mindezekről ő maga számolt be amikor a sikeres próbanap utáni napon bejött hozzánk és mindezt elújságolta. Azóta is ezen a helyen dolgozik, megbeszéltük, hogy hamarosan fog jelentkezni.
Szilvi már az első alkalommal megbízhatónak, motiváltnak tűnt. A megbeszélt vagy általa mondott időpontokat mindig betartotta, sőt egy alkalommal én késtem egy kicsit aminek szemmel láthatóan nem őrült. A kudarcai nem bátortalanították el, mindvégig kitartóan megőrizte optimizmusát és kitartott elképzelései mellett.