V.B. esete két évvel ezelőtt kezdődött és közel egy éven át tartott, sajnos nem sok sikerrel. Bálint akkor volt 18 éves, ipari szakmunkás végzettséggel. Első alkalommal a friss bizonyítvánnyal a zsebében és azzal a tudattal, hogy szeptembertől egy másik iskolába fog járni diákmunkát keresett nálunk. Nyáron még volt egy pár alkalommal, de nem sok derült ki róla illetve arról, sem hogyan alakult a sorsa. Egy téli látogatás során egy hosszabb beszélgetésre került sor, aminek folytán kiderült, hogy az iskolát ott hagyta (erről csak egy hónap múlva értesítette a szüleit, akik viszont ez esetben feltételül szabták, hogy dolgoznia kell. Bálinttal sokszor jött valaki, vagy a barátnőjét hozta vagy valamelyik barátjával jött. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy ezáltal látta igazoltnak és a külvilág felé hitelesnek a munkakeresését. Ám a valóság nem ez volt. Bálint csak azért járt be az irodába, mert jól érezte magát, a családját megnyugtatta, nem állíthatta senki, hogy ő nem jár munkát keresni, „de mindig csak hitegették a munkaadók”. Több alkalommal lett volna lehetősége egy kerületi vállalkozónál elhelyezkedni a szakmájához közeli munkakörben. Azonban ezt mindig visszautasította valamilyen indokkal. Az igazi motiváltság sosem látszott rajta. Sokszor nem tartotta be a megbeszélt megállapodásokat, nem jött be vagy nem ment el azokra címekre ahová kellett volna. Legfőbb célja a gyors meggazdagodás kevés munkával, de feketén. Ám ezt is a jogosítvány megszerzéséhez kötötte. Szüleivel való viszonyáról nem eset szó, csak az utolsó alkalmak valamelyikén, amikor a barátnőjével tervezték, hogy összeköltöznek illetve amikor elmondta, hogy szüleivel egy telken, de másik házban lakik és nem túl jó a kapcsolatuk. Azonban mindig jól öltözött volt, márkás, divatos cuccokban járt. Ez mindenképpen magabiztosabbá tette, azt a látszatott keltve, hogy neki nincs semmilyen problémája. Egy alkalommal amikor egyikünk rákérdezett, hogy annak ellenére, hogy milyen rég óta jár ide, de még mindig nem ért el eredményt. Ekkor hibáztatta a munkáltatokat. Ígéretei mindig voltak, hogy „majd jövő héttől keresek munkát”. Bármilyen álláslehetőség volt kilátásban minden esetben hasonló volt a hozzá állása. Tavaly tavasszal láttuk utoljára, idén egy alkalommal kerestük egy álláslehetőséggel, de éppen akkor sorkatonai szolgálatát töltötte. Azóta már leszerelt, de nem tudjuk, hogy mi lett utána vele.