Gyökérfonálféreg (Nematoda) - (Cisztaképző fonálférgek - Heteroderidae) (Készítette: Szabó Gábor)

A kaktuszok gyökérfonálférgét Európában először Hollandiában észlelték 1932-ben. Őshazája valószínűleg Mexikó, ma már gyakorlatilag egész Európában és az USA-ban elterjedt. A kaktuszok gyökérfonálférge (Heterodera cacti) a répa fonálférgével (Heterodera schahti) és más fonálféreg fajokkal áll rokonságban.

A Heterodera cacti apró, kb. 1 mm hosszú féreg. A petékből kikelő lárvák 0,5 mm nagyságú, színtelen férgek, amelyek szabadon vándorolnak a talajban, évente maximum két métert. Ha alkalmas gazdanö-vényre találnak (nem feltétlenül kaktuszra), befúródnak a gyökerekbe, a száj tőrszerű szervével a gyökerekbe rögzülnek és külső vagy belső élősködővé válnak. A nematódák a körülöttük lévő szövetekből kiszívott nedvvel táplálkoznak. Az ivarérett hímek addig vándo-rolnak a talajban, amíg nőstényre nem találnak. A megtermékenyítés után a nőstények teste 150-400 petével telt, úgynevezett "ciszta testté" alakul át. A ciszta vastag burokkal borított, 0,5 mm átmérőjű, körte vagy citrom alakot vesz fel. Az anyaállat elhal, a ciszta burka lassan sárgává, majd barnává válik, és így akár 5-7 évig is ellenáll a talajban a rothadásnak. A gyökerek a cisztaképződés miatt felrepednek, majd elrothadnak, így a ciszta szabaddá válik. A ciszták a nyár folyamán érnek be és a talajban, a gyökerek között telelnek át. A következő tavasszal a peték egy részéből kikelt lárvák a cisztából távoznak és elindulnak táplá-lékot keresni. A Heterodera-k sajátossága, hogy az első évben a petéknek csak egy részéből kelnek ki a lárvák, a többiből csak a második vagy a harmadik évben. Ennek ismerete gyakorlati jelentőségű. Egyes peték a cisztaburoktól védetten 6-7 évig is fertőzőképesek maradnak. A peték kikelését a kaktusz gyökereiből kiinduló szöveti ingerek segítik elő. A gyökerektől távol lévő ciszták átlagosan hosszabb ideig maradnak nyugalmi állapotban, ezért az átültetés alkalmával behurcolt ciszták évekig lappangó fertőzési gócot jelentenek.

A fentebb ismertetett jellegzetességekből nyilvánvalóvá válik a nematódák kaktuszokra kifejtett hatása. Az elsődleges fertőzés csak egyes hajszálgyökereket érint, amelyek a nyár folyamán el is rothadnak. Ez alig észrevehető hatással jár. A vegetatív növekedés esetleg egy kissé lelassul, ez azonban más okból is előfordulhat. A virágzási készség nem változik.

A következő évben, amikor a gyökerek között fekvő cisztákból százszámra rajzanak ki a lárvák, és ennek következtében száz meg száz hajszálgyökér fertőződik meg, a hatás már láthatóvá válik. Az első kora tavaszi megindulás után, a tavasz végén megáll a növekedés, a test fonnyad, mint a téli, nyugalmi időszakban és hajlamos a vöröses elszíneződésre. A már meglévő bimbók növekedése lelassul, kicsik és gyengén fejlettek lesznek, esetleg el is száradnak és lehullanak. ha ezeket a fonnyadás jeleit viselő növényeket bű öntözéssel életre akarjuk kelteni, biztos elrothadnak. Az ilyen növényt ki kell venni a földből és figyelmesen meg kell vizsgálni mind a gyökereket, mind a cserépben lévő földet. Abban az esetben, ha fertőzött, a gyökér-tömeg rövid és fokozatosan, kócosan elágazó, mivel minden gyökér a fertőzési góc felett oldalgyökereket fejleszt. A régebbi gyökerek csonkjai barna színű, gyakran kissé csomós rothadási helyekben végződnek. Ezek a növények még áttengik a telet, de a fertőzést követő harmadik évben már egyáltalán nem növeked-nek és nem virágoznak. Nemzetségtől és fajtól függően is igen különböző a kaktuszok ellenálló képessége a nematódákkal szemben. Vannak esetek, amikor egyes gyorsan növő gyökerek elnövekednek a kevésbé mozgékony nematódáktól. Ezért átmenetileg egy kicsit rendbe jönnek a szóban forgó növények, mindaddig, amíg a vándorló fonálféreg lárvák megint utolérik ezeket a távolabbi gyökérrészeket.

Másod- és harmadéves fertőzés esetében a károsított gyökérvégekből felszívódó rothadás miatt a növények már elpusztulhatnak. Ha fertőzésgyanús növényt akarunk megvizsgálni, a cserépből csak olyan helyen szabad kiszedni, ahol a lehulló föld nem juthat fertőtlenített, felhasználásra váró földre, a helyiség padlójára vagy más cserepekben lévő növényekre. A növény gyökereit egy fehér zománcú edényben (leveses tányérban) jól megmossuk. Amint az iszap és homok leülepedett, a tányér szélére rakódnak le az úszó részecskék, közöttük az idősebb nematóda ciszták is. Ha jó minőségű nagyítóval vizsgáljuk az edény szélét, nem kerülheti el a figyelmünket a ciszták jelenléte, főleg azért, mert régi fertőzés esetén ezek tömegesen fordulnak elő. Biztos diagnózist csak ekkor mondhatunk ki.

Az egész fertőzött földmennyiséget, a levágott gyökér és más növényrészeket olyan helyre kell vinni, ahol már nem veszélyezteti a gyűjteményt. A legjobb védekezés a megelőzés, vagyis ha megakadályozzuk a kártevők behurcolását a gyűjteménybe. Ajánlatos az újonnan beszerzett növényeket egyenként, külön-külön ültetni a cserepekbe, két évig karanténban tartani és gondosan figyelni őket, vigyázva arra, hogy ne álljon fenn a fertőzés veszélye edényről-edényre.

Megjegyezzük, hogy az import növények az őshazából nem jelentenek fertőzési veszélyt. Az átültetésnél soha nem szabad már használt földet az újhoz hozzákeverni. Az edényeket és a szerszámokat gondosan meg kell tisztítani és fertőtleníteni.