A Cactaceae család élőhelye, elterjedése

Amerika hatalmas kontinens, a kaktuszok így a legkülönbözőbb éghajlatú területeken élnek. A kaktusz vegetáció északi határa általában az Északi szélesség 48-50° -os övére esik. A kaktuszok igazi hazája azonban - dél felé haladva - csak az északi szélesség 35-40° -ánál, az USA délnyugati államaiban kezdődik.

Arizonának, Új-Mexikónak, Texasnak, Kaliforniának sivatagi, félsivatagi éghajlata van. Ezeken a területeken élnek Echinocereus és Escobaria fajok, néhány Mammillaria, Coryphantha faj és a Carnegia gigantea. Ehhez a zónához csatlakozik délről a Mexikói-magasföld, ahol a kaktuszoknak igen sok faja egyenként is nagy egyedszámmal fordul elő. E hegyes, vulkanikus területen él a Mammillaria és a Coryphantha nemzetségek zöme. Mexikó északi államai: Sonora, Chihuahua, Sinaloa, Coahuila és Durango területének nagy része száraz sivatag, míg Közép-Mexikó: Zacatecas, San Louis Potosi és Tamaulipas államok területének klímája átmenetet képvisel a nedves, meleg éghajlatú déli vidékekhez.

Az USA déli államaiban és Mexikóban számos közkedvelt, de nehezen nevelhető és nehezen tartható kaktusz él: Lophophora, Encephalocarpus, Astrophytum, Ariocarpus, Turbinicarpus stb.

Mexikó Közép-Amerikával határos részeinek klímája meleg, trópusi, Rhipsalis, Epiphyllum, Peireskia fajok és egyes cereoid nemzetségek hazája.

Közép-Amerika az ún. "szárazföldi-hídból" és a szigetvilágból (Antillák-Bahama) áll. Területe trópusi övre esik, de klímája, függőleges tagoltsága miatt nem egységes. Ezeken a tengerparti területeken, valamint Columbia és Venezuela tengerpartjain főleg Melocactus fajok tenyésznek.

Dél-Amerikában, Brazíliának délkeleten hegyekkel határolt fennsíkjain, az óriási füves mezőkön találhatók a kaktuszok. Ez a terület különféle klímazónákra oszlik. Brazília meleg, nedves területein, a trópusi higrofil körülmények között sok erdei, fán lakó kaktuszfaj él (Epiphyllum, Epiphyllopsis, Erythrorhipsalis, Rhipsalis fajok). Észak-Brazíliában Arrojadoa, délen Brazilicactus, Eriocactus, Echilopsis fajok élnek.

Dél-Amerikában a kaktuszok másik hatalmas hazája Argentína. A klímaviszonyok ott is eltérőek. Az argentínai élőhelyekről (La Quiaca, Jujuy, Huamahuaca, Salta, Tucuman, Catamarca, Andalgalá, San Louis, Cordoba, Mendoza, Cabo Raso stb.) sok adat áll rendelkezésünkre.

Argentínához hasonlóan az Andok nyugati oldalán, a Csendes-óceán partján fekvő észak-déli irányú hosszú sáv is gazdag kaktuszokban, amely Chile és Peru területére esik. Sok a jellegzetes faj illetve nemzetség, amely csak itt fordul elő. Ezen a területen sivatagi, sőt "hűvös sivatagi" az éghajlat. Peruban honos nemzetségek: Arequipa, Azureocereus, Gymnocereus, Eulychnia, Espostoa, Haageocereus, Matucana, Horridocactus. Chile területén élnek: Neochilenia, Horridocactus, Neoporteria, Eriosyce, Islaya, Copiapoa.

Sok kaktuszfaj honos Bolíviában is. A Kordillerák két vonulata közötti Bolíviai-magasföld, az Altiplano különösen gazdag kaktuszokban. A kaktusz vegetációja hasonlít Észak-Argentínáéhoz: Lobivia, Mediolobivia, Rebutia, Aylostera, Cleistocactus, Gymnocalycium.

Dél-Amerikától távolabb, a Csendes-óceánban fekvő Galapagos-szigetek flórája és faunája is sajátságos. Itt is élnek Opuntia-félék és oszlopkaktuszok (Mészáros, 1969).