Az egészség megőrzése egyre fontosabbá válik. Minden olyan kampány, rendezvény, amely ezt szolgálja, a jövő megteremtéséért is fáradozik, hiszen az egyik legnagyobb veszélyt a betegségek jelentik az emberek számára. A betegségek nagy része elkerülhető lenne, ha életünk kezdetétől fogva úgy élnénk, úgy táplálkoznánk, úgy törődnénk testünkkel, hogy azt valóban a lehető legjobb állapotban őrizzük, hiszen életünk hossza, annak minősége függ ettől.

A fiatalok felvilágosítása a lehető legfontosabb, hiszen fiatalon hajlamosan vagyunk a dolgokat elbagatellizálni, nem törődni a figyelmeztetésekkel. Amikor már jelentkeznek az egészségtelen életmód jelei, akkor már a prevenció kevés.

Programunkat ezen elvek jegyében kezdtük Józsefvárosban. Fővárosunk VIII. kerületében sajnos igen nagy a szegénység, így a gyermekszegénység is. Egészségtelen, vizes, dohos, gyakran komfort nélküli lakásokban nevelkedik az új generáció. A családok kevésbé fordítanak hangsúlyt arra, hogy a gyermekek egészségesen nevelkedjenek, hiszen a szülők sem élnek, éltek egészséges életet. A létért folytatott harc rávetíti árnyékát az életre, és a lét fenntartása válik elsődlegessé.

A program elkezdése előtt is jól ismertük Józsefváros populációját, többször szerveztünk programokat, rendezvényeket számura. Ám a program elején elvégzett kutatásaink megdöbbentő eredményeket hoztak. A programunkban három fő területre helyeztük a hangsúlyt. Az egyik a testedzés, testünk karbantartása, a másik az egészséges táplálkozás, a harmadik pedig a szenvedélybetegséget okozó, káros szerek használata volt. Mindhárom területet igen fontosnak éreztük, de a családinterjúk, személyes elbeszélgetések során fény derült rá, hogy a pályázatunkban megjelölt gyermekek nem azért nem étkeznek egészségesen, mert nem tudnák mi az egészséges, hanem azért mert nincs anyagi lehetősége a családnak, hogy egészséges élelmiszereket vegyen. Sőt, gyakran arra sincs lehetősége, hogy egészségtelen ételeket vegyen. A napi zsíroskenyér, ami igen egészségtelen élelmiszer sem mindig kerül reggel az asztalra. Nem azért mennek el iskolába reggeli nélkül, mert nem tudják, hogy a reggeli étkezés milyen fontos, hanem azért, mert nincs otthon egy szelet kenyér sem. Azok, akik térítési díjfizetés nélkül kapják az ebédet, azok legalább napi egy főtételhez jutnak a hét 5 napján.

A testedzés gyakorlatilag a kötelező tornaórákra szorítkozik. Bár ahogy az elbeszélésekből hallottuk, több helyen a testnevelés helyett korrepetálásokat tartanak, vagy azt csinálnak, amit akarnak tornaórákon, csak maradjanak csendbe. A szabadban töltött idő kimerül, a téren a padon ücsörgésbe. Sokan nem voltak, csak maximum osztálykirándulások alkalmával Budapest határain kívül, de volt, aki a kerület határait sem szokta átlépni. Arra a kérdésre, hogy miért nem sportolnak, több családnál kaptuk azt a választ, hogy a külön órákért fizetni kéne, de ruhája sem lenne, amibe eljárna. Nincs tréningruhája, nincs sportcipője. Többen anyuka mondta, hogy szerencsére nem is akar járni semmire, mert azt az egy nadrágját, cipőjét, ami van, ne tegye tönkre.

A projekt első három hónapjában a személyes találkozásokon, csoportos beszélgetéseken, családlátogatásokon, családi interjúkon tapasztaltak alapján programunkat kiegészítettük nem tervezett elemekkel. Ahhoz, hogy a tervezett testedzést végre tudjuk hajtani, adomány ruhákat kellett szereznünk és azokat megfelelő és igazságos módon kiosztani a célközönség számára. Több alapítvánnyal felvettük a kapcsolatot, így aránylag rövid időn belül felületesen orvosolni tudtuk a problémát. Ezt a kísérő elemet a projekt végéig folyamatosan végeztük, és a fenntartási időszakra is kiterjesztjük. A következő probléma a kevés élelmiszer, a családok éhezése volt. Ugyan a projekt biztosított némi élelmiszer költséget, de úgy gondoltuk, hogy kevés, ha a programokon, a közös főzések során laknak csak jól a gyermekek. Így szintén civil szervezetek segítségével hozzájutottunk a Magyar Élelmiszer Bank adományaihoz. A projekt során rendszeresen végeztünk nagy mennyiségű élelmiszeradományozást, és minden programunkon biztosítani tudtuk, hogy a gyermekek élelmiszerhez jussanak. Ezt a tevékenységet szintén tovább kell folytatnunk a fenntartási időszakban is! Ugyan a kiosztott élelmiszerek nem voltak minden esetben az egészséges táplálkozás részei – pl.: tészta, liszt, stb. Erre az előadásokon felhívtuk a figyelmet, és próbáltunk ötletekkel szolgálni, hogyan lehet ebben a nehéz szociális helyzetben is a lehető legegészségesebben étkezni. Szerencsére többször tudtunk egészséges élelmiszert is juttatni a gyermekeknek joghurt és gyümölcs formájában.

E két kiegészítő tevékenység nagymértékben hozzájárult a családokkal a jó kapcsolat kiépítésére. Szívesen engedték gyermekeiket programjainkra, hiszen látták, hogy nem csak szavakkal, tanácsokkal segítünk, hanem a szociális ellátórendszer lyukait tömködve mindent megteszünk azért, hogy a gyermekek tényleg egészségesebben éljenek.

A projektbe bevont 50 gyermekből 40 fő a Józsefvárosi Békatanodával szerződésben álló halmozottan hátrányos helyzetű családokban nevelkedő általános iskolás diákok voltak. A további 10 gyermek középiskolai tanuló volt, akik önkéntesként vettek részt a tanoda munkájában. Ők szintén hátrányos helyzetű családokban illetve családból kiemelve élnek. Őket különösen be tudtuk vonni a programok előkészítésébe. A segítségükkel az életkori akadályok teljesen elhárultak, s miközben segítettek, ők is részeseivé váltak az adott programoknak. Ezt a korosztályt sokkal nehezebben lehetett volna – különösen a káros szenvedélyekről szóló programokon aktív részvételre ösztönözni, hiszen jól tudtuk, hogy személyesen is érintettek a témákban.

A projekt elején autóbusszal a Balatonhoz utaztunk, ahol sportvetélkedőkön mértük fel a gyermekek állóképességét. Ezen a programon is meglepetés ért minket, amikor kiderült, hogy a gyermekek 80 %-a még nem látta a Balatont.