MÉREY KLÁRA, T.
A VALLÁS ÉS AZ OKTATÁS HELYZETE A DUNÁNTÚLON 1810-12 KÖZÖTT EGY KATONAI JELENTÉS ALAPJÁN
Egy korra mindig jellemző az, hogy miként viszonyul az egyes vallásokhoz s miként látja korának oktatási helyzetét, intézményeit. A reformkor előtti időszakra vonatkozóan értékes forrás áll rendelkezésünkre e téma feldolgozásához. A napoleoni háborúk 19. század eleji keserves tapasztalatai a felső katonai és politikai vezetést is meggyőzték arról, hogy időszerű egy új országos felmérés elkészíttetése. Az I. Ferenc által elrendelt 2. katonai felmérésnek (Franzische Aufnahme) azt a részét, amely a Dunántúl leírását tartalmazta, sikerült Bécsben a Kriegsarchivban megtalálni, s ennek anyagából szeretném kiemelni az oktatásra és a vallások ismertetésére vonatkozó részeket. Ez az Országleírás titkos volt, lényegében csak katonai célokat szolgált, így mielőtt elemzésébe fognánk, célszerű lenne megismernünk a készítéséért felelős személyt, azt, aki ennek a leírásnak vezetője volt. A forrás Oberstlieutenant von Foith nevét jelöli meg, mint e "topográfiai leírás" felelősét, vezetőjét.1 Személyéről nagyon nehéz bármit is kideríteni. A bécsi levéltárban a hadtestparancsnokság hadtápegységet is magába foglaló könyveiben Johann von Foith2, mint Generalmajor (a korabeli szótár-fordítás szerint:3 "vezér strázsamester" és tiszteletbeli Feldmarschalként ("hadi vezér") halt meg 1838. augusztus 10-én. Ezeket az adatokat a katonai névlajstromból másolták át. Eszerint J. v. Foith Csehországban született (Arnestovitzban), s elhunytakor 48 7/12 éves volt. Katolikus és nőtlen. 1786-tól végigment a kötelező katonai fokozatokon: kadét, zászlótartó (Fanricht), alhadnagy a szluini határregimentben (Horvátországhoz tartozott). 1796-ban lett főhadnagy, majd 1799-ben százados. Állomáshelyei között szerepelt: Pádua, Zára, Pétervárad, élete utolsó szakaszában Budán tartózkodott. Ha az adatokat átgondoljuk, úgy tűnik, valahol tévedés csúszott be, hiszen ha 1838-ban 48 éves volt, akkor nehezen képzelhető el a 18. század végén elért rendfokozat. Feltételezhető, hogy az adatok átmásolásakor hiba csúszott be. S valóban a Generalstab szolgálattevőinek leírásakor Carl Johann Foith Győrben született 1769-ben, katolikus és nőtlen volt, az előmenetel adatai az előbb áttekintett katonatiszt adataival egyeznek. Ez esetben azonban az életkora feltűnően magas: 69 év!4 A Dienstbuch, a szolgálati könyv szerint, katolikus és nőtlen volt, művelt ember lehetett, németül, horvátul, olaszul és egy kicsit franciául is beszélt. A magyar és a cseh nyelv ismeretét nem jegyezték fel neve mellett. Szolgálati beosztásként szerepel, hogy a Magyarországon folyó térképészeti munkálatok végzésekor aligazgató volt, majd Ausztriában ugyanezeket a munkálatokat igazgatóként végezte. Véleményem szerint Foith még ha Győrben született is, nem volt magyar, mert akkor tudnia kellett volna a nyelvet. A beszámoló értékelésénél ezt a körülményt is szem előtt kell tartani. A forrásra térve, ez a Landesbeschreibung több kötetből áll, annak mindössze egy kis füzete foglalkozik a területen levő népességgel közvetlenül, s ennek a füzetnek mindössze az utolsó 5 oldala tartalmazza az oktatás és a vallás ismertetését.5 A gazdasági élet különböző ágazatainak áttekintése és az eredmények ismertetése után, kis oldalcímmel tagolva tér át a nevelési intézmények (Lehr Anstalten) bemutatására. Magyarországnak ebben a részében - írja -, az iskolák a különböző vallásfelekezetek szerint tagolódnak. A katolikusok - folytatja tovább - az általános népoktatást, az ún. normál iskolában végzik, amelyek két osztályosak: 1. az általános iskola (magyar neve később elemi iskola lett), amely a falvakban szokásosan egy tanítóval működött. 2. A felsőbb iskola, amely a nagyobb városokban és mezővárosokban levő, több tanítós iskola volt. Itt kapta az ifjúság az első oktatást olvasásból, írásból, számtanból és hittanból. Az utóbbiak Győrben, Székesfehérváron, Komáromban, Kőszegen, Sopronban, Veszprémben, Földváron, Kaposváron, Keszthelyen, Szombathelyen, Szekszárdon, Tolnán, Esztergomban és Óbudán vannak - hangzik a szöveg. (Ld. térkép). 3. Vannak még premier iskolák, amelyeknek - általában - 5-6 tanítójuk van, amelyekben a szokás szerinti tanításon kívül a jövendőbeli tanítót képezik ki a normál iskolák számára. Ezeket az iskolákat Budán, Pécsett és Győrben találjuk. 4. A magasabb iskolákban való részvétel előkészítésére van egy grammatikai iskola Pápán. 5. Gimnázium, ahol a grammatikán kívül poézist (költészettant) és retorikát (szónoklattant) is oktatnak: Kőszegen, Veszprémben, Kanizsán, Magyaróváron, Tatán, Sopronban, Székesfehérváron, Keszthelyen, Pécsett, Esztergomban és Szombathelyen: az első hatban a szokásos egyházi, az utóbbiakban világi professzorok vannak. 6. Archiv gimnáziumok Óbudán és Győrben vannak.6 7. A tudósok képzésére van egy akadémia Győrben és a Filozófiai Tudományok Intézete Szombathelyen. A győri Akadémia filozófiai és jogi fakultásból áll. (A filozófia szó ekkor végig a bölcseletet jelentette.) A kurzusok mindegyike két éves. A jogi tanulmányokhoz a természet- és népjog, az általános világi és különlegesen az államjog, a hazai magánjog együttesen a közjoggal, továbbá a politikai tudományok a jogi ügyvitellel (amint azt a mérnök írta: "mit dem juristischen Geschäftsstyl"!). A filozófiai tudományokhoz számítják a logikát, a metafizikát, a morálfilozófiát,7 a tiszta és az alkalmazott matematikát, a hazai történelmet, a fizikát, vagyis a természettant a mezőgazdasággal és a magyar nyelvstudiumokat. A szombathelyen levő Filozófiai Tudományok Intézetét 1793-ban alapították és logikát, metafizikát, történeti tudományokat, fizikát és mezőgazdaságtudományt oktatnak ott. Már magasabb tanítási intézmény, így az egyetem, Pesten található. Ennyit írt a katolikus iskolarendszerről. Ezután rátér a "Protestánsok" alcímmel az evangélikus és református iskolák helyzetének ismertetésére a következőképpen: Ahol protestáns vidék van - írja -, ott rendszerint iskoláik is vannak, melyek falvakban kevés, városokban több tanítóval működnek, akik - általában - hitoktatók felügyelete alatt állnak. Ezekben és a katolikus iskolákban is nagyon kevés még az olyan tudomány, amelyre a "közép emberi osztálynak" (mitlere Menschenklasse) szüksége lenne: mint amilyen a közgazdaságtan, a technológia, a természetrajz, a földrajz, a geometria stb. Az ifjúságot hosszú éveken át csupán a latin nyelvvel gyötrik. Így, amikor az általános iskolából kilépve az életfenttartásukkal kell törődniük, nem mások ők, mint latin Ignoratorok, tudatlanok, akiknek fogalmuk sincs azokról a tudományokról, amelyeknek elsajátítása számukra célszerűbb lett volna, mint egy nyelvé, amelyet nem is tudnak tökéletesen megtanulni. Ez valóban éles kritika az egész magyarországi iskolarendszer ellen, amelynek alapját akkor még azért is képezte a latin nyelv, mert ez volt akkor a "hivatalos nyelv" Magyarországon, ahol nem akarták a német nyelvet elfogadni, hiszen ez az ország és rendjei önállóságát, szabadságát veszélyeztette volna. Ez a nyelv egyébként akkor az értelmiséget nemzetközileg is összekötő nyelv volt. A jelentés ezt követően folytatja tovább a protestáns iskolák ismertetését. Magasabb iskoláik két osztályra tagolódnak. A gimnáziumra és a líceumra. A gimnáziumban az elemi kurzus tárgyai a hittan és a latin nyelv egészen a retorikáig, mellettük néhány történelmi, földrajzi és geometriai és aritmetikai ismeret, a természetrajz és a közgazdaság kerül előadásra. A másodikban mgasabb tudományokat oktatnak és bizonyos mértékben ezek már egyetemi tárgyak, mint a diplomatika, a heraldika, a statisztika, a pedagógia, a jogtudomány, a teológia stb. Ezek közül az egyik első Győrben van, az utolsó pedig Sopronban. E magasabb tárgyakat többnyire egy tanító oktatja, aki amellett rendszerint lelkigondozó is, így nem lehetséges, hogy az ifjúságot mindenre tökéletesen megtanítsa. Még jelentéktelenebbek a reformátusok nevelési intézményei - hangzik a jelentés -, ezen a részen nincs sok belőlük, ámde Pápán van egy kollégiumuk. Sajnos mindezekről továbbit nem közöl, hanem rátér a görögkeletiek iskoláira, amelyekről megjegyzi, hogy Magyarország ezen részében nagyon kevesen élnek, így többnyire csak triviális iskolájuk van ott, ahol pap is van, de ezeket rendszerint normál iskolaszerűen rendezik be, s általában nagyon rosszul ellátottak. Ezek a 18. század végén alapfokú iskolái voltak, az alaptantárgyakat (írás, olvasás, számtan, hittan) oktató triviális iskolák, a normál "minta" iskolák mellett.8 Ezzel lezárul a nevelési intézmények ismertetése, mely rövid volt, lényegretörő és kritikus szellemű. Itt meg kell még jegyeznem, hogy egy főiskola ismertetése szerepel még ebben a jelentésben, de ez - érdekes módon -, a népesség jellemével foglalkozó részbe ékelődött bele. A főnemesség életvitele kapcsán tesz említést a gróf Festetich György által életrehívott Georgiconról. Ezt privát-iskolának tekinti, de az ott tanultakat az előbbiekhez hasonló részletességgel ismerteti.9 A népismeretről, néprajzról szóló kötet utolsó szakaszában a területen élők vallásáról van szó. Közli, hogy Magyarországnak ezen a részén a zsidó vallásúakon kívül a népesség a keresztény hitet vallja. Gizella római katolikus hercegnőnek I. Istvánnal kötött házassága óta Magyarországon gyökeret vert a katolikus hit. A 16. században a reformátusok terjeszkedni kezdtek annyira, hogy az idő haladtával a protestánsok különböző fajtái láthatóan gyarapodtak. A nem egyesült görög vallásúak már a római katolikus időkben voltak, s főként délen, a szláv népek körében terjedtek el. A római katolikus egyházhoz tartozik a magyarok és a németek nagyobb része és azok a szláv nemzetek, akik az anyaországban laknak. Ennek az egyháznak a papsága egész Magyarországon 3 érsek és 16 egyházmegyei püspök fennhatósága alatt áll. Ezek: 1. az esztergomi érsek, aki egyben Magyarország prímása és a római apostoli Szentszék legátusa, 2. a kalocsai érsek, 3. az egri érsek. A Duna jobb partjának egyházmegyéiben levő püspökök: a pécsi, a veszprémi, a győri, a szombathelyi és a székesfehérvári. Rajtuk kívül vannak még címzetes püspökök, apátok és prépostok több kolostorból, valóságos és címzetes kanonokok, akik mindannyian a főpapsághoz tartoznak. Az alsó papságba sorolják a plébániák és a kolostorok lelkészeit. II. József több férfi kolostort megszüntetett Magyarországon, mégis elegendő mennyiségben vannak - hangzik a jelentés. Közülük a piaristák válnak ki elsősorban, akik a magasabb katolikus intézmények professzorainak felét alkotják. Ezek a szerzetes papok kollégiumban élnek, a Duna jobb partján a következő helységekben: Magyaróvár, Veszprém, Kőszeg, Tata és Kanizsa. - Ugyanezt a nemes és hasznos tevékenységet végzik a bencések és a premontreiek. Az utóbbiak apátsága Szent Márton, Tihany, Bakony-Bél és Szalavár helységekben van, míg rezidenciájuk Sopronban, Győrben és Komáromban található. A ciszterciek apátsága Zircen, Szentgotthárdon, Boros Monostoron, Pilis és Pásztó helységekben van. A két utolsó független Magyarországon. Zirc a sziléziai Heinrichaui apátság filiája, Szentgotthárd az osztrák Heiligenkreutz-i kolostorhoz, Boros Monostor (helyesen: Bors Monostor) pedig az ugyancsak osztrák Lilienfeld anyakolostorhoz tartozik. Mindehhez azt a kiegészítést kell fűznünk, hogy a tihanyi és a zalavári bencés apátságokért osztrák bencések fizették le a hadiváltságot, a zirci stb. cisztercita apátságokat a sziléziai Henrichaui ciszterci apátság váltotta magához, valamint a magyar premontrei prépostságok is egy időre osztrák premontrei kolostorokhoz kerültek.10 Az irgalmas barátok, akik a szenvedő emberiségért "leginkább égnek" - írja szokatlan lelkesedéssel a jelentést tevő -, akik nyomorúságos betegek ápolását vállalják magukra, Pápán, Pécsett és Kismartonban találhatóak kolostoraikban, kórházaikban. A számos ferences szerzetnek saját kolostoruk van Esztergomban, Székesfehérváron, Simontornyán, Veszprémben, Pápán, Szent Lászlón, Szent Endrén, Sümegen, Szombathelyen, Németújváron, Kismartonban, Boldogasszonyfán (Moson m.), Pécsett, Siklóson, Szigetváron, Segesden, Nagyatádon, Kanizsán, Csáktornyán és Óbudán, - kapucinusok vannak: Óbudán, Móron és Tatán; - dominikánusok: Sopronban, Vasváron és Szombathelyen; - kármeliták: Győrben; - szerviták: Fraknóalján (Sopron m.); - ágostonrendiek: Lékán, mely mezőváros volt ekkor Vas megyében (Lockenhaus). Ez utóbbi egy bécsi kolostor filiája volt. E szerzetesrendi papokon kívül majdnem minden jelentős helyen található plébánia, rendszerint egy plébánossal és egy káplánnal. A papság jövedelme nagyon különböző. A magas klérusnak feltűnően nagy a jövedelme, különösen a püspököké az alsópapságéhoz viszonyítva. A zágrábi püspök pl. - hangzik a jelentés -, 8 évvel ezelőtt már évi 112.000 Ft-ot kapott, amely összeg az 1809. évi bécsi béke következtében most már lecsökkent. - A zágrábi kanonokoknak is 15-16 ezer Ft-juk volt akkor, amikor néhány falusi plébánosnak évi 300 forintért kellett ellátniuk a lelkigondozást. Ezért nem csodálható, hogy a papok ezen osztály körében nem találjuk meg azt a képzettséget, "felvilágosodást", amely egy vallásoktatónál kívánatos lenne. Nekik kellene elterjeszteniük egyházközségük körében az erkölcsöt és a jó alapelveket, de nekik többet kell törődniük testi szükségleteikkel, mint a lelki segítő forrásokkal. Mindezeknek fő oka azonban az, hogy a jelenlegi papság már ifjú korában sem kapta meg azt a teljes kiképzést, amely egy olyan tisztelt állás betöltésének jelöltjei megérdemeltek volna, akiknek a legnagyobb a befolyásuk a nép körében ahhoz, hogy az erényeket és a tudást a legbiztosabban és a legszélesebb körben elterjesszék. Az igaz, hogy néhány püspök, mint pl. Diakovár püspöke egy szeminárium fenntartását intézte el és ő is jövedelme egy részét arra fordította. E szemináriumban kezdő lelkészeket képeznek ki hivatásuk gyakorlására. De milyen kevés a szeminárium e nagy ország szükségletéhez képest - sóhajt fel a jelentést tevő, szokatlan szubjektivitással -, és hogy erre milyen nagy szükség lenne - teszi hozzá -, az nagyon is világos! A szerzetes papság, mint a piaristák, premontreiek és a bencések, akik ebben a királyságban a magasabb oktatási intézményekben részint oktatással, részint egyéb tevékenységükkel mintegy a feladatok felét végzik el -, azokhoz az osztályokhoz tartoznak, amelyek a tudás és az ismeretek terjesztésével foglalkoznak. Más a helyzet a kolduló barátokkal, akik közül az irgalmas barátokat ki kell emelni, mert ezek a nyomorúságos szenvedő emberiségért áldozzák fel magukat. A többiek - noha a társadalom egészének terhet jelentenek -, hangzik a jelentés -, mégis annyira kevésbe kerülnek az emberiségnek, az életszükségletük annyira beszűkült, de éppen annyira beszűkültek, korlátozottak ismereteik is, és hasznuk, amelyet a közjó érdekében hajtanak. Itt cseng vissza a II. József korának eléggé szűklátókörű, haszonelvet emlegető liberalizmusa! A jelentés - ezt követően - rátér a népesség azon részének ismertetésére, akik görög katolikus vallásúnak vallották magukat. Magyarország ezen területén alig találunk ilyen embereket. Nagyon kis számban vannak Horvátországban és Körös megyében (a jelentés ezt Kreutz-nak írta)11 és Varasd m-ben, továbbá a határőrvidéken (a generalitátusban). Ezek saját püspökük alá tartoznak, kinek székhelye Körös mezővárosban van. Noha ez az egyház megegyezés (tractatio) alapján a római katolikus egyházzal egy hitben egyesült, mégis különbözik attól. Eltér tőle a szigorú böjt tartásával, a papok házasságával, azzal, hogy átadják a meg nem tagadott kelyhet (ezzel utal a két szín alatt történő áldoztatásra), eltér még a katolikus vallástól abban is, hogy az istentisztelet nyelveként megtartották az anyanyelvet és a Juliánusz naptárt használják. Mindezekben azonosak maradtak a régi, nem egyesült (görögkeleti) egyházzal. A következő bekezdésben a jelntést tevő a görög nem egyesült egyházról ír. Ehhez az egyházhoz tartozik Szlavónia és Szerémség nagyobb része, továbbá a Dráva és a Duna között Baranya, Pest és Fejér megyében vannak még szétszórtan követői. Fejük a karlócai metropolita, aki nem függ egyetlen idegen patriarchától, vagy más papi hatalomtól sem, ugyanakkor az ő hatalma csak szellemi dolgokra terjed ki. Jövedelmét Karlóczától kapja és a dállyai földesúrtól, annak Nerodin és Bankrovczei javaiból, másrészt kapnak még a kincstártól magától és olyan Taxából, amelyet a püspökük beiktatásukkor fizetnek és az egyházmegyétől. Alatta áll mind a hét püspök, így Magyarországon, Horvátországban és Szlavóniában is, akik közül egy a Duna innenső oldalán, Budán székel, egy Pakráczon, négy van a Duna túloldalán Magyarországon és egy Illyriában, Plasky-ban. Az alsó papsághoz tartoznak a protopópák, a pópák, az archidiakonusok, a diakonusok és a kolostorok szerzetesei. A lelkigondozók, lelkészek és hitsorsosoktól kapott eszközökből élnek részint szabad telkek által, részint a stólapénzből és adományokból, az ún. laknóból, amely holdanként 3 oka, vagy 6 3/4 font gabona volt.12 (Ez mai mérték szerint: 3 kg és 78 dkg). E szokásos pópákon kívül Magyarországon Tolna vármegyében van egy szerzetes kolostor, ebben rendszerint 8-12 kalugyer van. Fejük: Igumen, vagy Archimandrit. Az elsőt a püspök, a másodikat a földesúr nevezte ki, és rendszerint a bazilita rendbe tartoznak.13 Részint laikus testvérek, részint papok, az utóbbiak végzik az istentiszteletet, az elsőket is kiképezik, de emellett a földet is művelniük kell és minden házimunkát el kell végezniük. Egész oktatásuk legfeljebb a templomi szertartások megtanulásáig tart, s így növekednek fel egy nagyon korlátozott hittantanulással és minden további tudás nélkül a lelkigondozásig. Ezáltal a babona és a hitetlenség éppúgy megtalálható a nagyobb tömegekben, mint a kiművelt osztályban. Ez szokásos következménye a célszerű oktatás hiányának, ahol az átlag férfi tudatában nemzet és egyház, és a nemzeti érzés (nacionalizmus) mélyen belefonódik az egyházi rajongásba. Ebben a tömegben alig található meg a vallásoktatás; ehhez hozzájárul még az is, hogy az alsó papságnak és az iskolatanítóknak a tulajdonképpeni hivatásukra történő kiképzésük elnyerésére nagyon kevés a lehetőségük s csekély jövedelmük miatt a szántóföldi művelés kiterjesztésével kell elérniük [megélhetésüket] és így hivatásukat mellékfoglalkozásként kénytelenek folytatni. - E mondat végére a jelentést író katonatiszt kérdőjelet tett, mintegy fokozni kívánva ezzel azt a felháborodást, melyet a leírt gondolat benne ébresztett. Ezt követően az evangélikus-lutheránus egyház szervezetét ismerteti, amely Magyarországon négy kerületre oszlik. Az első a bányavárosi, a második a Tisza két partján fekvő, a harmadik a Dunán inneni parton fekvő és a negyedik a Duna túlpartján lévő kerület. A Duna jobb partján a hitsorsosok minden megyébenben szétszórtan élnek és magyarnak, németnek és szlávnak kell vallják magukat, akiknek száma 136.000 főre rúg. Legtöbben vannak Vas megyébenben, kevesebben Sopron, Veszprém és Tolna megyében, s a többi megyékben vannak a legkevesebben. Egyházi alkotmányuk demokratikusnak mondható, mert mindegyik közösség maga választja prédikátorát, s az egyházi alkotmány minden külső és belső rendelkezését az egész közösség határozza el. Több egyházközösség világi inspektort, felügyelőt választ, a prédikátorok szavazattöbbsége emel ki közülük egy Seniort, majd a közösség szavazata emeli ki e Seniorok közül a Szuperintendenst, akit aztán a király erősít meg hivatalában. A szuperintendens vizsgálja meg és szenteli fel a jelölteket, ő felügyeli az egyházi kerültek prédikátorainak életét és tudását. A négy kerületben nincsen általános (General) szuperintendens, s ezért hiányzik náluk az általános egyházkormányzat is. Az evangélikus református egyházhoz majdnem egyes egyedül a magyarok tartoznak a Duna bal partján, többnyire a Tisza partjainál laknak, és meglehetősen magas számot alkotnak, a szlávok és németek száma jelentéktelen. Tolna megyében van két helység, nevezetesen Nagyszékely és Morágy, ahol németül prédikálnak. A Duna jobb partján ugyancsak találunk belőlük szétszórtan, de csak kis területen. Egyházi szervezetük ugyanaz, mint a lutheránusoké a négy kerületben, s így a papok választását és az egyházi határozatokat is maguk között döntik el. Emellett kitűnnek szigorú fegyelmükkel és kitartó ragaszkodásukkal elődeik dogmáihoz. A záró részben a zsidó vallásról ír a jelentés készítője. Ez a vallásfelekezet Magyarországon éppen úgy, mint a többi osztrák tartományban, megtűrt, szabad vallásgyakorlatuk van, s zsinagógáik vannak mindegyik vármegyében a közösségek között elosztva. Mégis van néhány város, amelynek privilégiuma, kiváltsága az, hogy ne tűrje meg a zsidókat, vagyis azok visszautasíthatják betelepedésüket. Ezzel végződik a kötet, amelynek végén sem kelet, sem aláírás nincsen. Minthogy a lap közepén szakad meg a szöveg, így az aláírás hiányában is lezárt jelentésnek kell tekintenünk. E rövid ismertetés keretében nem kívánom ezt a beszámolót "értékelni". Érdekes "helyzetképnek", az akkori életről készített pillanatfelvételnek gondolom, amely jól egészítheti ki az e korban készült statisztikák és jelentések száraz adatait. Egy idegen ilyennek látta az akkoriban fejlődésnek induló területen élő népesség iskolai és egyházi viszonyait. Helyes és helytelen kommentárok váltják egymást a szövegben, de meglátásai mindig is jellemzőek a korra, amelynek hatása alól csak a legnagyobbak vonhatták ki magukat, amikor kritika mellett előre is tudtak mutatni észrevételeikkel. Itt jegyzem meg, hogy a jelentésben lévő helyneveket a korabeli térképek, Vályi műve és a Pallas Nagy Lexikona adatai alapján azonosítottam, a német neveket ezek alapján fordítottam le magyarra. - A mellékelt térkép Görög - Kerekes: Magyar Atlas megye térképei alapján készült. Fonyódi Valéria munkája. - A Függelékben közölt szöveget betűhíven jegyeztem le. A mássalhangzó kettőzést akkoriban szokásosan jelezték a kérdéses mássalhangzó fölötti vonással. Mindamellett a szövegben gyakori a helyesírási hiba, vagy elírás. Ezt esetenként - kirívó helyzetben - a latin "így" (sic) szóval jeleztem is. Bizonyosan elírás pl. a Patagogig a Pedagogik helyett, a geinlich szó bizonyosan a gemeinlich elírása, ami közös, közönséges, "köz" jelentést hozta. Dulten a dulden elírása stb.FÜGGELÉK
LEHR ANSTALTEN
In diesem Theil Ungarns sind die Schulen nach den verschiedenen Religions Stetten (sic!) abgetheilt. Die Katholischen haben hier den allgemeinen Volksunterricht die sogenannte (sic!) Normal Schulen, welche sich in zwey Klassen theilen, das ist 1tens die gemeine Schulen, welche auf denen Dörfern gewőhnlich durch einen Lehrer besetzt ist, und 2tens Heuptschulen die in den grőlssten Stadten und Märkten aus mehreren Lehrer bestehen, wo die Jugend ihren ersten Unterricht im Lesen, Schreiben, Rechnen und die Religion erhalten, letztere sind zu Raab, Stuhlweisenburg, Komorn, Güns, Oedenburg, Vesprim, Földvar, Kaposvar, Keszthely, Steinamanger, Sexard, Dotis, Gran und Alt Ofen. 3tens sind die Premier Schulen die gewőhnlich 5 bis 6 Lehrer haben, in welchem ausser dem gewőhnlichen Unterricht, auch die künftigen Lehrer für die Normal Schulen gebildet werden, diese finden sich hier zu Ofen, Fünfkirchen und Raab. 4tens zur Vorbereitung auf hőherer Schulen ist eine Gramatical Schule zu Papa. 5tens Gymnasien wo ausser den Gramatik auch die Poesie und Rhetorik gelehrt wird, sind zu Güns, Veszprim, Kanisa, Ungsch. Altenburg, Dodis, Oedenburg, Stuhlweisenburg, Keszthely, Fünfkirchen, gran und Steinamanger. Die ersten 6 haben gewőhnlich geistliche, und die letzteren weltliche Professoren. 6ten Archiv Gymnasien sind zu Ofen und Raab. 7tens Zur Bildung der gelehrten Stände ist eine Academie zu Raab, und das Institut der Philosophischen Studium zu Steinamanger. Die Academie zu Raab besteht aus der Philosophischen und Juristischen Facultät, dr Cursus dauert von jeder 2 Jahren. Zu der Juristischen Lehre gehőrt das Natur und Völkerrecht, die allgemeine Welt und besonders Staatengeschichte, Vaterländische Privatrecht, samt dem geinlichen (sic!) Recht. Die politischen Wissenschaften samt dem Juristischen Geschaftsstyl. - Zur Philosophischen Lehre rechnet man die Logik, Metaphysik, Moralphilosophie, reine und angewandte Mathematik Vatterländische (sic!) Geschichte, Physik mit der Landwirtschaft und Ungarisches Sprachstudiums. Das Institut der Philosophischen Studien zu Steinamenger ist erst im Jahr 1793 errichtet worden, und lehrt die Logik, Metaphysik, Moral Philosophie, reine und angewandte Mathematik, historische Wissenschaften, Physik und Landwirtschaft. Andere hőhere Lehranstalten als die Universität ist zu Pest. Protestanten Wo sich eine protestantische Gemeinde findet, sind auch gewőhnlich Schulen, die in den Dörfer mit wenigen, in den Stadten mit mehreren Lehrern besetzt sind, die gewőhnlich unter der Auzfsicht der Religionslehrer stehen. Sowohl in diesen als auch in den Katholischen Schulen, ist noch sehr wenig auf solche Wissenschaften, die die mitlere Menschenklasse am nothwendigsten hat, als Oeconomie, Technologie, Naturgeschichte, Geographie, Geometrie etc. gedacht werden, sondern die Jugend wird durch so lange Jahre blos mit er Lateinischen Sprache gefoltert, dass wenn sie aus den allgemeinen Schulen zu einer für ihren Lebensunterhalt nothwendigen bestimmung übertretten (sic!), so sind sie nichts als blosse Lateinische Ignoranten, und haben keine Begriffe anderen Wissenschaften, die ihnen viel zweckmässiger wären, als eine einzige Sprache die sie dann noch nicht volkommen erlernt haben. Ihre hőhere Schulen lassen sich in zwey Klassen abtheilen, als 1tens In Gymnasien, 2tens in Lyzäen In der ersteren wird der Elementar Cursus der Religion und die Lateinische Sprache bis zur Rhetorik, nebst einigen Historischn, Geographischen, Geometrischen und Arithmetischen Kenntnisse, die Naturgeschichte und Oeconomie vorgetragen. In den zweyten werden hőhere Wissenschaften gelehrt, und gehőren einigermassen schon zur Universität, als die Diplomatik, Heraldik, Statistik, Patogodik (sic!), Rechtswissenschaften, Theologie etc. Wovon eine der ersteren zu Raab, der letzten zu Oedenburg ist. Da aber mehrere dieser hőheren Gegenstände oft ein Lehrer bestreiten, dabey gewőhnlich auch Seelsorger ist, so ist es auch nicht mőglich, dass die Jugend vollkommen gut darin unterrichtet wird. Noch geringer sind die Lehranstalten der Reformirten (sic!). In diesem Theile finden sich nicht viele, blos zu Pápa haben sie ein Collegium. Griechisch nicht unirte finden sich in diesem Theil Ungarns sehr wenig, sie haben meistens eine Trivialschule dorf wo sich ein Pfarre befindet, die gewőhnlich normalmässig eingerichtet aber doch sehr schlecht bestellt sind. Religion Ausser den Juden bekennen sich in diesem Theil Ungarns alle Völkerschaften zum Gristlichen (sic!) Glauben. Seit den Vermählung der Rőmisch Katholischen Prinzessin Cisela (sic!) mit Stephan I., hat der katholische Glaube in Ungarn Wurzel gefasst. Im 16ten Jahrhundert haben sich die Reformationen so gut verbreiten angefangen, dass im Lauf der Zeit die verschiedenen Serten der Protestanten anschalich (sic!) zugenomen haben. Die Griechisch nicht unirte (sic!) Religion, bestand schon zur Zeit der römisch Katholischen und hat sich im Süden meistens unter die Slavischen Völker ausgebreitet. Zur rőmisch katholischen Kirche bekennet sich der grősste Theil der Ungarischen, der Deutschen und auch jenen der Slaven Nation, so im Mutterlande Wohnen. Der Klerus dieser Kirche steht in ganz Ungarn unter der Jurisdiction dreyer ERzbischőfe und 16 Diözesan Bischöfe, jene sind. 1tens der Erzbischof von Gran, welcher zugleich Primas von Ungarn, und geborene Legat des Apostolischen Stuhls zu Rom ist. 2tens der Erzbischof von Kalocsa. 3tens dto von Erlau. Bischőfe die am rechten Ufer der Donau ihre Diöces haben, sind jener zu Fünfkirchen, Veszprim, Raab, Steinamanger und Stuhlweisenburg. Ausser denen sind noch Titular Bischőfe, Aebte (sic!), Prőbste (sic!) von mehreren Kloster, wirkliche und titular Dommherren, welche alle zum hőheren Klerus gehőren. Zu dem minderen werden die Pfarren und Kloster Geistlichen gerechnet. Obschon Joseph II. viele Mannesklőster in Ungarn aufgehoben hat, so sind denen doch nach eine hinlängliche Menge, worunter sich die Piaristen am vorzüglichsten auszeichnen, da sie so zu sagen die hälfte der Professur (sic!) für die katholischen höheren Lehranstalten geben. Diese Ordensprister finden sich in Collegien am rechten Ufer der Donau zu Ung. Altenburg, Veszprim Güns, Dotis und Kanisa, auch machen auf diese edle und nutzbare Beschäftigung der Benedectiner und Praemonstratensen Orden einen Anspruch, etztere besitzen die Stifte Sz. Marton, Tihany, Bakony-b'el, Szalavár nebst die 3 Residenzen Oedenburg, Raab und Comorn. Szalavar ist ein Filial der Oesterreichischen Stift von Güttweig. Die Cistercienser haben ihre Stifte zu Zircz, St. Gotthard, Boros-Monostor, Piles (sic!) und Paszto. Letztere zwey sind unabhängig in Ungarn. Das von Zircz ist ein Filial des Stiftes Heinrichau in Schlesien. St. Gotthard gehőrt nach Ostrich (sic!) zu jenem von Heiligen Kreutz, und das von Boros-Monostor aber nach Oestrich zu Lilienfeld. Die Barmherzigen Bruder, welche für die leidende Menschheit am entglühsten sind, und sich das Pflege dürftiger Kranke unterziehen, finden sich hier in ihren Klőstern und Spitälern zu Pápa, Fünfkirchen und Eisenstadt. Die yahlreiche Franziskaner Orden hat seine Kloster zu Gran, Stuhlweisenburg, Simontornia, Veszprim, Papa, St. Ladislaus, St. Andre (sic!), Symegh, Steinamanger, Güssing, Eisenstadt, Frauenkirchen, Fünfkirchen, Siklós, Szigetvár, SEgesvár, Nagy Atád, Kanisa, Csakathurn und Ofen. Kepuziner sind zu Ofen, Mohr und Dotis. Dominicaner sind zu Oedenburg, Vasvár und Steinamanger. Carmeliten zu Raab; Serviten zu Forchtenau; Augustiner zu Lukerhausen, welches aber ein Filial jener zu Wien ist. Ausser diesen Ordensgeistlichen findet sich auf jedem bedeutenden Ort ein Pfarrer gewőhnlich mit einer Kaplan. Die Einkünften der Geistlichkeit sind sehr verschieden, der hohe Klerus hat auffallende hohe Proventea, besonders die Bischőfe gegen die niedere Klasse; so soll z.B. der Bischof von Agram schon vor 8 Jahren 112.000 Gulden Jährlich gehabt haben, die zwar jetzt durch den Wiener Frieden von 1809 sehr mögen geschmälzet worden seyn; aber so haben die Agramer Domherren Damahls schon 15-16 0000 ft, wo manche Dorfpfarrr mit 300 ft die Seelsorge versehen müssen. Es ist also nicht zu wundern, wenn man unter dieser Klasse Pfarrers, nicht jene Aufkärung antrift die in einem Lehrer der Religion gesucht wird, welcher Sitten und gute Grundsätze unter sinem Pfarrkinder verbreiten solle, der mehr auf seinen körperlichen Unterhalt, als auf geistige Hilfsquellen sehen muss. Auch mag die Hauptursache darinen liegen, dass die angehende Geistlichkeit schon in ihrer Jugend in die vollkommenste Ausbildung erhält und man soll doch glauben, dass zur Erziehung der Kandidaten eines so ehrwürdigen Standes, die den meisten Eifluss auf das gemeine Volk hat, und durch den Sitten und Aufklärung am sichersten und schnellesten verbreitet werdwn kann nicht verabsäumt werden soll. Es ist wahr, dass manche Bischőfe wie z.B. jener von Diakovar wohltätige Anstalte zur Erhaltung eines Seminariums getroffen und ein Theil seiner Einkünfte hiezu verwendet hat, worinn (sic!) die angehenden Geistlichen zu ihrem künftigen Beruf ausgebildet werden. Aber wie wenig sind wohl Seminarien auf die Anzahl Seelsorger die das grosse Land bedarf, und wie nothwendig sie waren, ist sehr erklärbar. Von denen Ordensgeistliche sind die Piaristen, praemonstratenser auch Benedictiner, denen die hőheren Lehranstalten in diesem Königreich, theils durch ihre Aufklärung, theils durch ihre Thätigkeit mehr als zur Hälfte anvertraut wurden, sie gehőhren also zu jener Klasse, die sich zum allgemeinen besten mit Verbreitung ihrer Lehren und Kenntnisse beschäftigen. In einem anderen Verhältniss stehen die Bettelmönche, wovon die Barmherzigen Brüder ausgenohmen sind, welche sich für die dürftige leidende Menschheit opfern, die übrigen aber bloss zur Last der allgemeinen Gesellschaft gehőren, so wenig sie auch den Menschheit, kosten, wird ihre Lebensbedürfnisse einschrenken, aber so beschrenkt sind ihre Kenntnisse und der Nützen den sie dem allgemeinen Wohl leisten.VÖLKER, DIE SICH ZUR GRIECHISCH KATHOLISCHEN RELIGION
bekennen, sind in diesen Theil Ungarns fast keine, eine sehr kleine Anzahl findet sich in Croatien in den Kreuz und Warasdiner Gespannschaft und Generalat, welche unter ihrem eigenen Bischof stehen, der seinen Sitz zu Kreutz hat. Obgleich sich diese Kirche mit den Rőmisch Katholischen tractateamassig zur Einigkeit des Glaubens unirt hat, so unterscheidet sie sich doch von selber -durch die strenge Fasten, - den Priester Ehe -, durch den denen Leihen nicht entzogenen Kelch -, Durch die Beybehaltung der Muttersprache in ihrem Gottesdienst, und durch den Gebrauch des Julianischen Kalendars, was sie alles noch mit der alten nicht unirten Kirche gemein haben.GRIECHISCH NICHT UNIRTE KIRCHE
Zur dieser Kirche gehőren der grősste Theil Slavonien und Sirmien. Dann sind sie zwischen der Drau und Donau auch in Baranyer, Pester und Stuhlweisenbruger Comitat zerstraut. Ihr Oberhaupt ist der Metropolit zu Karlowitz, er hängt von keinen fremden Patriarchen oder andere geistlichen Macht ab, dagegen beschrenkt sich seine Gewalt bloss auf geistliche Dinge. Seine Einkünfte bezieht er von von Carlowitz, der Herrschaft Dallya, denen Gütern Neradin und Bankovcze, theils von Aerarium selbst, und auch aus denen Taxen, die ihm die Bischőfe bey ihrer Einweihung beyzahlen und aus dem Kirchensprengel selbst. - Unter ihm stehen alle 7 Bischőfe, sowohl in Ungarn, Croatien und Slavonien, von denen ist dieseits der Donau eines zu Ofen und eines zu Pakraz, 4 sind jenseitz der Donau in Ungarn und eines ist zu Plasky in Ilyrien. Zu dem niedren Klerus gehőren die Protopopen -, Popen -, Archidiaconen, Diaconen dann die Klostergeistlichen. Die Seelsorger werden von dem Mitteln der Glaubensgenossen, theils durch freye Aker-Sessionen (sic!), theils durch die Stohla Gebühr und Abgaben der sogenannten Lokno der vom Joch 3 Oka oder 6 3/4 Pfund Frucht betragt erhalten. Eben so wird die Unterhaltung der Kirchen entweder von der Gemeinde selbst, oder aus der Kirchenkasse bestritten. Ausser diesen gewőhnlichen Popen ist in Ungarn ein Mönch Kloster im Tollner (sic!) Comitat; ihre Kloster haben gewőhnlich zwischen 8 bis 12 Kalugin, ihr Oberhaupt ist ein Igumen oder ARchimandrit, ersteren wird von dem Bischof, letzteren vom Landesherrn selbst ernannt und gehőren gewőhnlich zu dem Basilious Orden; die sind htheils Layer-Brüder, theils Geistliche, letzlere verrichten den Gottesdienst, erstere aber werden dazu ausgebildet, müssen aber daneben das Feld bebauen und alle Handarbeit verrichten. Ihre ganzes Unterricht besteht hőchstens in den Kirchen ceremonie und so wachsen sie mit einem sehr beschrenkten Religions Unterricht und ohne allen anderen Kenntnissen bis zum Seelsorgen heran, wodurch Aberglauben und Unglauben sowohl bey dem grősten Haufen als gebildetenre Klassen die gewőhnlichen Folgen des Mangels an zweckmassigen Unterricht sind, wo die Begriffe der gemeinen Manner zwischen Nation und Kirche und der Nationalismus in den Kirchen-Enthusiasmus so tief verflochten ist, wie kann da die religiőse Aufklärung unter diesem Haufen statt finden, wo noch dazu der mindere Clerus und Schullehrer sich zu ihrem eigentlichen Beruf auszublilden so wenig Gelegenheit haben, und ihre geringen Einkünfte durch den Akerbau extentio hereinbringen und ihren Beruf als ein Nebengewerb behanbdlen müssen? Die Evangelisch lutheranische Kirche theilt sich in Ungarn in 4 Districte ein, das ist 1tens in den Bergstädtischen; 2tens in jenen an beyden Ufern der Theiss; 3tens diesseits der Donau und 4tens jenseits der Donau. An dem rechten Ufer der Donau sind diese Glaubensgenossen in allen Comitaten zerstreut und bekennen sich hiezu Ungarn, Deutsche und Slaven, denen Zahl sich am 136.000 belaufen soll; am häufigsten sind sie im Eisenburger, minder im Oedenburger, Veszprimer und Tolnaer, am geringsten in den übrigen Comitaten. Ihre Kirchenverfassung ist so zu sagen democratisch, denn jede Gemeinde wählt sich ihre Prediger und alle Anordnungen der ausseren und inneren Kirchenverfassung werden von der ganzen Gemeinde beschlossen. Mehreren Kirchengemeinden wählen sich einen weltlichen Inspector, und durch den Prediger Mehrheit der Stimen (sic!) einen Senior aus ihren Mitte, dann wird durch die Gemeinden aus diesen Seniors in dem District ein Superintendent gewählt und vom Kőnig bestätigt, dieser prüft und ordinirt die Candidaten, er wacht über die Lehre und das Leben der Prediger in seiner Diőces. Einen General Superintendent haben die 4 Districte nicht, darum fehlt es ihnen auch an einer allgemeinen Kirchen Regierung. Zu der Evangelisch Reformirten Kirche bekennen sich fast einzig und allein die Ungarn am lingen Ufer der Donau, meistens an beyden Ufern der Theiss und sollen sehr grosse Anzahl ausmachen, die Zahl der Slaven und Deutsche ist unbedeutend, bloss in Tollnau (sic!) Commitat sind 2 Orte, nemlich Nagy Szekly (sic!) und Moragy wo deutsch gepredigt wird. Am rechten Ufer der Donau sind sie ebenfals in den Comitaten zerstreut, machen aber den geringsten Theil. Ihr Eintheilung ist die aenliche (sic!) wie jene der Luthrischen (sic!) in die 4 Districte, und so auch in der Wahl der Vorsteher und Kirchenbeschlüsse unter sich. Dagegen zeichnen sie sich durch eine strenge Disciplin und ausdauernde Anhänglichkeit an die Lehrsätze ihren Vorältern aus. Judische Religion Diese Religionsparthey wird in Ungarn so wie in den übrigen Oesterreichischen Staaten geduletet (sic!), sie haben freye Religionsübung, und ihre Sinagoge finden sich durch alle Comitaten unter ihre Gemeinde vertheilt, doch haben manche Städte das Privilegium keine Juden zu dulden.