GALLA FERENC
OTROKOCSI FÓRIS FERENC GÁLYARAB RÓMÁBAN*
Otrokocsi Fóris Ferenc 1648-ban született valószínűleg Otrokocson, Gömör-Kishont vármegyében, református köznemesi családból, amely 1274-ben nemességet kapott és szétágazódott az idők folyamán. Szüleitől mély vallásos nevelést kapott és megszerette a családban olvasott Bibliát.1 Alapvető tanulmányait a középkori eredetű sárospataki iskolában végezte, amely főképpen Lorántffy Zsuzsanna támogatása folytán a magyar kálvinizmus bőven buzgó erőforrása volt. Joggal írhatták Szalánczy György és Ruszkay András pataki tanárok I. Rákóczi Györgynek, hogy Patak "folyamatja Erdélyt és Magyarországot nedvesíti." Fóris 1669-ben a szatmári iskolában nevelt és oktatott, ahol katolikus vallásra tért várkapitányok, a bedegi Nyáryak, brebiri Melithek, majd a gersei Pethők és a galántai Esterházyak védőszárnyai alatt az 1638-ban megtelepedett jezsuiták kemény küzdelmet folytattak a szilárd református tömb megtörésére. A mindenkor vitatkozásra kész Kolics Lukács páter, később Budavár ostromában hős táboripap, felvetette a fiatal mesternek az alapvető kérdést: "Hol volt a reformált egyház Luther, Kálvin és Zwingli előtt?" A kérdés zavarba horta Fórist és szeget ütött a fejébe, később is fel-felmerült előtte a feladott kérdés, mint szeme előtt lebegő kérdőjel, amely választ sürgetett. Bevallása szerint gyűlölte a jezsuitákat, de elismerte hittudományi felkészültségüket, a vitatkozásban nagy gyakorlatukat és törhetetlen buzgalmukat. Gömör-Kishont vármegye anyagi támogatásával 1685-ben ment és a franekeri egyetemen, a kálvinizmus egyik leghatalmasabb fellegvárában kora európai hírű tudósait: Burmannt, Esseniust, Boetiust, Leusdent hallgatta, akik megkedvelték a hangya-szorgalmú, tehetséges, mély meggyőződésű, jámbor és lelkes magyar ifjút. Leusden különösen kedvelte őt, mert jól elsajátította tőle a bibliai keleti nyelveket. Itt ismerkedett meg a coccejanismusnak nevezett bibliamagyarázó irányzattal - Coccejus, Koch elméletével -, aki önkényes allegórikus és misztikus meglátásokkal, ábrándozásig menő összevetésekkel már a bibliában megjövendölve látta például Nagy Károly és V. Károly császárok történeti szerepét. Az egyetemen folyt heves harcok nem maradtak ugyan nyom nélkül a lelkesedő ifjú tudományos kialakulásában, hiszen életének célja a biblia minél mélyebb és igazibb megismerése volt, mégis inkább a régi felfogás és az újítás között felmerülő ellentétek kiegyenlítésére törekedett. A fiatal tudós a doktorok koszorújával ékesítve tért vissza hazájába és foglalta el a rimaszécsi lelkészi állást, a vidék széles sugárban kiemelkedő őrtornyát. Ekkor szakadt a magyar protestantizmusra történetének legválságosabb korszaka: a Wesselényi-összeesküvés leleplezését követő országos megtorlások ideje. A bécsi udvar nem elégedett meg a három főrebellis, a konvertita Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter horvát-szlavón bán és Frangepán Ferenc törvénytelen kivégzésével, vagyonuk elkobzásával, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem több százezer forintra rugó bírságolásával, számtalan megnótázott, azaz a királyi ügyész által bűnrészesnek nyilvánított büntetésével, ami börtönné avatta az országot, menekülésre kényszerítette, aki csak menekülni tudott, három pörölycsapást mért a hazai protestantizmusra: visszaadta a katolikusoknak régi, katolikus eredetű templomaikat, az összeesküvésben rájuk bizonyult részvétel és a felkelőkkel tartott összeköttetés címén a Pozsonyban székelő rendkívüli törvényszék elé idézte és egyetemes felelősségre vonta a protestáns papokat, prédikátorokat és tanítókat, végül elrendelte a városi kormányzat, magisztrátus, szenátus vallási alapon történő átszínezését a katolikusok javára. Sokan, elsősorban az idegen származásúak, menekülésszerűen hagyták el az országot, mások a Pozsonyban székelő magyar kamarától kaptak útlevelet, mások viszont térítvényt - reverzálist - adtak, hogy tartózkodnak egyházi funkcióktól és az országban maradtak, sokan a katolikus vallásra tértek, a nagy paphiány miatt, mely váratlanul érte a katolikus püspököket, egyes prédikátorok híveik közt maradtak és a kerületi esperesek felügyelete mellett kereszteltek, eskettek, felolvasták Pázmány, Káldy prédikációit, temettek, sőt több fiatal nőtlen pap, elvégezvén Nagyszombatban a hittudományi tanfolyamot, pappá szenteltettek, mint Thököly István híres udvari papja, Lázy, kiváló bibliamagyarázó és keleti nyelvész, akit Szelepcsényi György prímás, a pozsonyi törvényszék elnöke udvari szolgálatra maga mellé rendelt. Szelepcsényi jelentette Rómába a hitterjesztés bíborosi bizottságának - Sacra Congregatio de Propaganda Fide -, hogy személyes meggyőzésével mintegy huszonöt prédikátort térített meg, és vagy 30.000 lelket vezetett vissza az ősegyházba. Otrokocsi Fóris Ferenc megjelent a törvényszék előtt, de sem a börtön, sem a kényszermunka nem törte meg szilárd ellenállását és ama - körülbelül - huszonöt közé tartozott, akiket Kollonics Lipót kamaraelnök tanácsára a magyar igazságszolgáltatásban ismeretlen büntetésre, a nápolyi gályákra ítéltek. Tudjuk, mily embertelen bánásmódban volt részük a gályaraboknak, Kodermann, a pozsonyi kamara buccari - Bakar - kikötőjében működő gazdasági képviselője, gondnoka jelentette Pozsonyba, hogy több rab a katolikus vallásra tért, Kollonics nyomban meghagyta neki, hogy lássa el őket útiköltséggel és irányítsa őket Pozsonyba, ahol újabb segélyben részesülnek. Fóris nem tartozott ezek közé, Ruyter holland tengernagy nagylelkű bevatkozásának köszönhette szabadulását. A tengernagy nemes közbelépése éles ellentétben van hazájának eljárásával, ahol a kálvinista többség ötödrendű polgároknak tartotta a kisebbséggé zsugorodott katolikusokat, minden közhivatalból kizárta őket, mire a katolikusok a gyarmati kereskedelemre szorultak, és ezzel megérlelték mai állásukat a hollandi közéletben.2 Otrokocsi Fóris egyelőre nem tért vissza Magyarországba; Zürichben, Utrechtben, Angliában járt, megírta, szerencséjére, kéziratban maradt élményeit és így az 1681-i országgyűlés előtt visszatérhetett Magyarországba és Szent Vazul - Basilius - görög szentatya műveit olvasta. Gyöngyösi lelkész korában szembe került a ferencesekkel és a jezsuitákkal. Noha a mezőváros a töröknek hódolt, az Üdvözítőről nevezett rendtartomány szerzetesei, a szalvatóriánusok bölcseleti és hittudományi főiskolát tartottak fenn rendtársaik részére és százötven kilométeres körzetben felkeresték az Alföldön elszórt katolikusokat, még a török-tatár csordák elől sem menekültek el, egyházi ünnepeken hatalmas hívősereg gyűlt össze templomukban, fák alatt folytak a gyóntatások, ők adtak állandó papot a már elenyésző kecskeméti katolikusságnak, ferencesek voltak a Szent Bertalan plébániatemplom szószékének ünnepi hitszónokai és ezt a kiváltságuk Ekkor három vallásra oszlott a gyöngyösi nép: az őslakosság katolikus, vagy református volt, a királyságból beszűrődő tótok pedig többnyire az ágostai evangélikus hitvallást követték. Ezeket teljesen megtérítették Szent Ferenc és Ignác fiai és beolvasztották a magyarságba. Fulgenzio da Jesi ferences hittudós és hitterjesztő a harmincas években remélte, hogy a református prédikátor halála után sikerül a magukra maradt híveket mind áthozni a katolikus hitre, ez azonban már csak azért sem sikerült, mert Fulgenzionak a böjt magyarázása körül támadt országos méreteket öltött vitája miatt Erdélybe kellett távoznia. A hitterjesztés tovább hullámzott és Otrokocsi Fóris már egy fokozatosan visszaszorított kálvinista sereg papja volt a Szent Orbán templomban és számolnia kellett a nép előtt szeretett ferencesekkel és a harcrakész, hódító jezsuitákkal. Ebben az időben különféle vallásos műveket adott ki, amelyekben szigorú erkölcsbíróként szerepelt. Nagy tudása nem tudta kiváltani hívei lelkesedését. Vajon mi volt csendes elvonulásának titka?! Mi volt híveinek, közönyüknek oka?! Talán harcias magatartást vártak tőle? Vajon a túlfeszített szellemi munka támadta meg fizikumát? Bizonyára hatással volt rá a török fogság is. A török ugyanis egy időre a hatvani várba hurcolta. Vagy talán hitbeli ellentétek viaskodtak lelkében? A Mátra erdőrengetegében, ózóndús levegőjében keresett felüdülést.3 Gyöngyösről Kassára ment papnak, ahol, mint általában német nemzetiségű királyi városainkban, a reformáció lutheri iránya uralkodott, de a század folyamán utat tört magának a kálvini irány is, sőt a katolikus vallás térhódítása sem maradt el. Pázmány elgondolása törte meg a jeget: a király kápolnát építtetett az ott működő kamara, a szepesi, vagy kassai kamara területén, amelybe nemcsak a kamaratisztek, hanem a város nemessége és a polgári lakosság is járhatott. Rákóczi György, amikor elfoglalta Kassát, rátette kezét a kápolnára is, mondván, hogy akié a fundus, azé a kapella és ezzel ő is úgy gondolkozott a saját felekezete javára, mint minden földesúr abban a korban. Az uralma azonban átmeneti volt, idővel megtelepedtek a jezsuiták, ők szállították szekereken a helyszínre az építési anyagokat, a kőműveseket családjaikkal együtt. Kisdy Benedek egri püspök, a jezsuiták római neveltje a század közepén a nagyszombati mintájára egyetemet alapított és papnevelő építéséhez tekintélyes pénzösszeget hagyott. Ott sem hiányozhatott a nyomda, Báthory Zsófia, II. Rákóczi György özvegye a három kassai vértanú kivégzésének helyén templomot épített a jezsuitáknak, ahová földi maradványait temették. Kassán tehát még hatalmasabb sodrát érezte a katolikus és jezsuita hullámverésnek, mint Gyöngyösön a lelkében már háborgó Fóris Ferenc. A jezsuitákkal folytatott érintkezései gyanút keltettek híveiben, és kizavarták őt lelkészségéből. Nem vette fel velük a harcot, valószínűleg ekkor szakított családjával, amely valószínűleg nem helyeselte magatartását. Újra nyugatra indult, ahol éppen a katolicizmus ellen írt barátainak átdolgozásán emésztette erejét, tépelődött, lelke háborgott. Hatással volt rá a spanyol származású de Royas Kristóf, a magyar királytól tinini - knini - püspökké kinevezett és a pápától is bullában kinevezett, vagy mint a magyarok mondták, megerősített püspök békeszózata a magyar országgyűléshez és annak protestáns tagjaihoz, az irénikus mozgalom, amely a közeledésre és az egyesülésre hívta fel az elszakadt testvéreket. A mozgalom de Royast a tinini székből a bécsújhelyi püspökségre vitte át, ami arról tanúskodik, hogy a mozgalom az uralkodó szándékaival is egyezett. Az irénikus mozgalom a birodalomban is elterjedt.4 De Royas Kristóf ferences obszerváns, teológiai tanár, rendi kormánytanácsos Spanyolországból jött a Habsburg-országokba. A király tinini püspökké nevezte ki, elődje, Bielavics György szintén ferences és győri kanonok a balkáni püspökségek betöltésénél kifogásolt püspök-kinevezés miatt Róma megtagadta a kinevező bullát. De Royas ügye is hosszadalmas vitákra adott alkalmat, Róma ugyanis kifogásolta, hogy a király kinevezi, nem pedig megnevezi, előterjeszti, pápai kinevezésre bemutatja, prezentálja a jelöltet. Végül, mint egyáltalán minden magyar királyi felterjesztés esetében, a pápa csak prezentáció értelmében nevezte ki a királyilag választott püspököt, kiemelve, hogy a jelölés is csak ezideig vissza nem vont kiváltság - privilegium cui adhuc non est adhuc derogatum - szokásos kitétele a bulláknak. Lipót a bécsújhelyi püspökség esetében nem használta a magyar kancellária fogalmazását. A király megkérdezte a de Royas nevéhez fűződő mozgalomról a magyar püspökök véleményét. Fenessy György egri püspök 1692. május 26-án Kassán kelt válaszában örömmel köszöntötte az uralkodó nemes kezdeményezését és az egyesülés, a békülés gondolatát, óvatosságra intett, nehogy a protestánsok csak jelszónak vegyék az ügyet, mert abban az esetben a mozgalom visszafelé sülne el. Benkovics Ágoston pálosból lett váradi püspök 1692. május 28-án Leleszről adott válaszában szintén magáévá tette a császár által felkarolt mozgalmat és kiemelte, hogy de Royas minden tekintetben alkalmas egyéniség a mozgalom irányítására. Kezdetben Róma óvatosságot tanúsított de Royas egyes kitételei miatt a mozgalommal szemben, de Buonvisi bíboros, egykor bécsi nuncius megnyugtatta, hogy a püspök nem követ el semmi meggondolatlan kijelentést. De Royas 1684. október 1-én Bécsből megköszönte a bíboros jóindulatú felvilágosítását érdekében.5 Mindeme háttérben mozgó jelenségek azt bizonyítják, hogy Otrokocsi Fóris jó úton járt és később is Róma és a magyar katolicizmus szellemében dolgozott elhagyott hitsorsosai visszatérése érdekében. Fóris az oxfordi könyvtár rengetegébe temetkezett, kora tudósainak és az ősegyház atyáinak írásait tanulmányozta, amikor - őt idézzük: - "... csodálatos fény ragyogott fel elméjében", amely őt a katolikus vallásba sodorta. Ördögi kísértésnek vette a rendkívüli élményt és kérte Istent, hogy szabadítsa meg tőle. Önkéntelenül Augustinus esete jut eszünkbe, amikor a kert csendjében titokzatos hangot hallott: Tolle, lege! - Vedd, olvasd! Kinyitotta a padon fekvő könyvet és ezeket a szentpáli szavakat olvasta: "Öltsétek magatokra Krisztust!" A belső sugallat után lassan belátta, hogy a pápa nem az antikrisztus, amint azt a harcok hevében hagyományszerűen mondani szokták, az ősatyák írásai meggyőzték őt arról, hogy az Egyház az evangélium szerves folytatása. Elhagyta a nyugatot és visszatért Kassára, kereste az eszmecserét a jezsuitákkal és az egri kanonokokkal - ebben az időben ugyanis a török miatt Jászóvárra költözött egri püspökök és káptalan Kassán székeltek. Irodalmi művein a megértés, a lelki közeledés, a vonzódás hangjai uralkodnak. Pethő István Nagyszombatba vitte, a katolicizmus szellemi fellegvárába, ott elmerült Kempis Tamás Krisztus követése című művének olvasásába, amit már Vanoviczy János pálos apostoli hitterjesztő - misszionarius apostolicus - Lorántffy Zsuzsannának is melegen ajánlott Rómából küldött levelében. A nagyszombati egyetemi nyomda egymásután adta ki legújabb írásait, végül "mint lassan csiszolódó drágakő Isten országának építéséhez", 1694. augusztus 29-én ünnepélyesen áttért a katolikus vallásra, kezeírásával fogadta, hogy ahhoz élete utolsó lehelletéig hű marad. A Szent Miklós templom előtt nagy tömegnek mondott beszédében a tévelygő juhokhoz hasonlította magát, amelyet a jó Pásztor megtalált és vállán visszavitte a többihez. A protestáns közvéleményt megdöbbentette a nagy tudós és vértanú átállása és a protestáns egyháztörténetírás ma is "borongó érzésekkel" halad el Otrokocsi történeti alakja mellett, mert "mártírok töviskoszorúját fel tudta cserélni a római egyház doktori kalapjával". Nem osztjuk ezt a véleményt, mintha hitsorsosai megnemértése, vallási kérdésekben jelentkező ellenszenve, még kevésbé, hogy anyagi előnyök, fényes pályafutás kilátásai késztették volna hitének elhagyására, hiszen mint nős ember nem számíthatott arra, hogy megnyíljék előtte a főpapi méltóságok kapuja, még a jogi tanszéket is elhárította magától, ami pedig némi szilárd alapot biztosított volna életének. Otrokocsi egész életében az igazságot követte, kereste, őszinte meggyőződését, tiszta lelkiismeretét nem vonhatjuk meg tőle akkor sem, amikor a gyermeki tejjel magába szívott és tudós elmék által szilárd meggyőződéssé kovácsolt hitét, amelyért kiállta a gályarabság tűzpróbáját és amelyhez görcsösen ragaszkodott az ördöginek vélt kísértéssel szemben, elhagyta, és megnyugvást talált a katolikus Egyház kebelén. Az Examen reformationis című munkája őszintén feltárja lelki fejlődését, amidőn írja: ..."Magamon tapasztaltam, hogy a lelkek mélyén ott van a szeretet az Anyaszentegyház iránt, pedig akkor még tévedésben voltam. Isten belső megvilágításban megmutatta, hogy a vallási békét csak úgy szolgálhatom, ha megismerem az Anyaszentegyházat és azt tettem törekvéseim központjává. Mélyreható és súlyos kutatások után napról-napra érvek alapján meggyőződtem róla. Ezért ne csodálkozzanak rajtam s ne gyalázzanak protestáns barátaim, hogy szakítva hitegységünkkel, a római Egyházhoz csatlakoztam s most azt óhajtom, hogy ők is kövessék példámat a viszálykodás és elkeseredett harcok feladásával." A Theologia prophetica című munkájában mondja, hogy a Szentírás, a régi szentatyák és az imádság érlelte meg benne az elhatározást. 1694-ben Nagyszombatban kiadott Apologeticum bonae conscientiae testimonium című művének a címében is hangoztatja a helytelenül magyarázók ellen: se non aliter, quam unice validis e Scriptura Sacra depromptis argumentia permotum esse a Deo ad dandam Ecclesiasticae pacis Catholicae operam... Ennek a kétségkívül nagy port felvert pálfordulásnak őszinteségét csak magyarázza és megvilágítja a csendes, a lelkiismeret mélyén érlelődő folyamat, amelyet a nyolcvanas évek végén megfigyelhetünk: lassanként lehámlik gondolkodásáról a sok előítélet, tanulmányozza a katolikus Egyházat, megértő iránta, közeledik hozzá, a megbékülést és az egyesülést sürgeti.6 Lipót király évi 150 magyar forint segélyt utaltatott ki a magyar kamara pénztárából Otrokocsi Fóris Ferenc anyagi helyzetének biztosítására, amit a kamara egy ideig folyósított is számára Sztarinszky István nagyszombati harmincadosnak ismételten adott utasítása szerint. Otrokocsi hő vágya volt, hogy Rómába zarándokoljon, a pápa előtt, akit előbb az Antikrisztussal azonosított, hódoljon, leszálljon a katakombák mélyére a vértanúk sírjaihoz, akik életüket adták Krisztusért és az Egyházért, leboruljon a két apostolfejedelem sírjára - ad limina Apostolorum -, a sziklára, amelyre Krisztus az Egyházat alapította, végül tanulmányozni kívánta az egyházi élet középponti kormányzó szervét, a kuriát, amelyet azért tisztelt, mert a szellemi és fegyelmi bomlással szemben egységet, szilárdságot biztosít, az a krisztusi tanítás krisztálytiszta forrása. Hosszadalmas, fáradságos, költséges volt akkor a római út, pihenőkkel, kitérésekkel búcsújáró-helyekre, időtartama attól függött, hogy gyalog, az apostolok módjára - per pedes Apostolorum -, vagy jármű felhasználásával tették meg az utat. Báthory Endre, amikor nagybátyja, a lengyel király Rómába küldte bemutatkozó látogatásra, három napot töltött Borromeo Szent Károlynál, aki lelkigyakorlatot tartott neki és kíséretének, elkísérte őt a katolikus hitre tért Forgách Ferenc későbbi érsek és bíboros. Pázmány 1632-ben egy hónap alatt érte el Ferrarát és onnnan két hét alatt az Örökvárost, hogy az apostoli küszöbök látogatását végezze és VIII. Orbánt elvonja a töröktől és Erdélytől fenyegetett hazánkra is veszélyes francia-protestáns szövetkezéstől. Visszatérőben elzarándokolt Lorettoba, majd Anconán és Buccarin át ért székvárosába, az út 40.000 aranyba került! Voltak szerényebb utazási lehetőségek is: a postafutár - corriere, kurir - három hét alatt tette meg a Róma-Bécs, vagy Augsburg közti utat váltó paripákon. Megtörtént, hogy a Brennero alatt Bolzanónál rablók kifosztották. Assisi Szent Ferenc lelki gyermekei rendi szabályaik értelmében nem vehettek igénybe járművet a Szentszék felmentése nélkül. VIII. Kelemen megengedte, hogy a magyar-horvát-szlavón hadszintérre induló pápai segélycsapatok ferences és kapucinus tábori papjai lovagoljanak, vagy járművet használjanak. Airei Vazul flamand kapucinus, apostoli hitterjesztő azzal igyekezett kivonni magát a pálos kolostorok látogatása alól, hogy képtelen gyalog kísérni a hintón utazó fővizitátort, Marnavics Tomkó János boszniai püspököt, zágrábi olvasókanonokot. Az ország határainak átlépéséhez útlevél - liber passus - kellett. Báthory Zsófia a lengyel király magyar nyelvű útlevelével járta meg a czenstochovai zarándoklást, Zrínyi Ilona is kapott hasonló útlevelet a híres búcsújáróhelyre, de már latin nyelven. Todorics Péter plébános a magyar kamara útlevelével indult Rómába 1612. április 15-én. Később mások is kaptak útlevelet Rómába és általában külföldre, leginkább Mariazellbe. A Rómába utazó Otrokocsinak a kamarától, vagy annak támogatásával, a magyar kancelláriától, vagy még inkább a bécsi udvari hatóságoktól kellett útlevelet szereznie, hogy a határt átlépje. Mivel alig másfél hónap alatt elérte az Örökvárost, bizonyára pénzt kellett szereznie, hogy az út legalább nehezebb részét járművön tegye meg, kocsit, lovat vegyen igénybe. Otrokocsi novemberben felmutatta a két levelet az illetékes főpapoknak és kérvényt nyújtott be a Kongregációhóz: röviden ismertette múltját: magyar kálvinista volt, ismételten tartózkodott Németalföldön és Angliában, ahol elmélyülő tanulmányokat végzett. Foglalkozott hittudománnyal, nyelvészettel, történelemmel, elsajátította a héber, chald és görög nyelvet. Hazájába visszatérve, Kassa város magyar prédikátora volt, nemrég még rendkívüli hevességgel - acerrime - védte tévedéseit, majd megtérése után szerény, békés, szelíd, meggyőző hangnemben adott ki könyveket Nagyszombatban, hogy régi hitsorsosait követésére bírja. A könyveket, mint az Examen címűt, mellékelte a Kongregáció bíborosainak betekintésre. Most hite megszilárdítása céljából Rómába jött, hő vágya, hogy Krisztus földi helytartóját személyesen tisztelje és a Rómában szerzett élmények új munkák kiadására serkentsék. Végül kért segélyt római tartózkodása idejére. Mattyasovszky László nyitrai püspök, királyi tanácsos meleghangú levélben ajánlotta őt a magyar kancellárnak, a nemrég megtért kálvinista prédikátort, aki, mint köztudomású, nemrég Nagyszombatban a jezsuiták templomában ünnepélyesen letette a katolikus hitvallás esküjét. Azóta nagytudományú kiadványaiban arra törekszik, hogy az Anyaszentegyház keblére édesgesse régi hitsorsosait. A káptalan készséggel támogatta őt abban, hogy császári útlevelet és a kancelláriától némi segélyt szerezzen római útjához. A bécsi nuncius szeptember 24-én két ajánlólevéllel indította útjára Otrokocsit: az egyiket Fabroni Carlo Francesco-hoz, a világmissziókat irányító kuriai szerv, a Sacra Congregatio de Propaganda Fide titkárához, a másikat pedig Altieri bíboroshoz, ugyanazon Kongregáció elnökéhez - praefectus - intézte és előadta, hogy a levelek felmutatója híres prédikátorból lett korábban vallott tévedéseinek rendkívül éles cáfolója - acerrimo confutatore - és most, mint példás életű katolikus férfiú Rómába indult, hogy felkeresse a két apostolfejedelem, Szent Péter és Pál sírját - visita dei santissimi limini - buzgó és jámbor vállalkozásához a két főpap jóindulatú pártfogását és segítségét kérte. Vajon miért fordult a nuncius és Otrokocsi éppen a Hitterjesztés Bíborosi Bizottságához?! A Sacra Congregatio de Propaganda Fide néven ismert kuriai szervet XV. Gergely pápa, beteges, törékeny, öreg testben messze sugárban fénylő lélek alapította 1622. január 6-án a Három Királyok ünnepén, amikor a világmissziókért imádkoznak az egyetemes Egyházban. A Kongregáció ügyköre nemcsak a szorosan vett pogány világra terjedt ki, hanem felölelte azokat az európai országokat is, ahol a hitújítás elterjedése folytán a katolicizmus elenyészett, vagy kisebbségbe szorult. A Szentszék még a 16. század második felében ismételten apostoli egyházlátogatókat - visitatores - küldött a török hódoltságba, hogy tapasztalataikról tájékoztassák, mert tudta, hogy a magyar püspökök nem léphettek be a töröktől megszállott területekre, a Propaganda Kongregációnak pedig első feladatai közt szerepelt a hódoltság vallási viszonyainak megbízható megismerése. Ezért az antivari érsek vizitátor beszámolója alapján 1624-ben felállította Belgrád székhellyel a hódoltsági hitterjesztő püspökséget, világi papok számára Loretoban és Fermoban papnevelőket tartott fenn, amelyeket még XIII. Gergely, a római Collegium Germanicum et Hungaricum alapítója létesített. A töröktől megtűrt bosnyák ferencesekből hitterjesztő gócpontokat alapított, apostoli hitterjesztőket nevezett ki. Mindezeket Keresztelő Szent János és karácsony ünnepére folyósított segéllyel - provisio - és egyéb alkalmi pénzbeli támogatással tartotta fenn, joghatósága alá tartoztak a Belgrádban, Karánsebesen, Temesvárt, Pécsett és más helyeken vándor-hitterjesztést végző jezsuiták és egyéb szerzetesek. A hódoltságot joggal missziós területnek tekintette a Kongregáció, akárcsak a pogányok lakta területeket. Erdélyben előbb kapucinusok letelepedését vette tervbe, hogy a lehanyatlott csíksomlyói kolostort új életre keltse, majd a bosnyák obszervánsok segítségével megszervezte az apostoli hitterjesztést, amelynek oroszlánrésze volt az erdélyi katolicizmus átmentésében. Olasz konventuális minoritákkal is kísérletezett, de azok nem tudtak bejutni a fejedelemségbe, míg végre moldvai rendtársaiknak sikerült megvetni lábukat Vásárhely-Kantán. A királysági katolikus megújulás is a Kongregáció ügykörébe tartozott: hozzátartozott a püspöki székek, elsősorban a szinte puszta címmé vált hódoltsági püspökségek betöltése. Püspökeink tőle kapták ötéves felhatalmazásaikat - facultates quinquennales - egyes szerzeteseink tőle kaptak apostoli küldetést, ferencesek, pálosok, jezsuiták évi beszámolót küldtek fel lelki hódításaikról. Érthető tehát, hogy a megtért Otrokocsi a Kongregációhoz fordult, hogy római tartózkodási idejére tartásdíjat szerezzen. A Kongregáció havonta tartott rendes gyűlést - Congregatio generalis - amelyen a pápától kinevezett bíborosok, a titkár és két szakértő vett részt. Ha a pápa is megjelent, a gyűlést Congregatio coram Sanctissimo-nak nevezték. A pápa vörös selyem mennyezet alatt trónszéken ült, tőle jobbra-balra a bíborosok padokon - scamna - ültek, a titkár pedig az egyik padsor végén térdenállva jegyzett és szolgáltatta a szükséges felvilágosításokat. A kérvény a november 12-i ülésen került tárgysorozatra. A bíborosok közt volt Tanara, aki nemrég hagyta el a császárvárost, ahol a pápát képviselte, továbbá Casanate, a nagy hittudós, a róla nevezett híres római könyvtár, a Biblioteca Casanatense alapítója. A gyűlés hat hónapra havi 15 scutum - scudo - segélyt szavazott meg Otrokocsinak. A scutum, amelyet azért neveztek így, mert egyik oldalán pajzs volt kiverve, megfelelt 5 aranykoronának, a havi tizenöt scutumból tehát Fóris kényelmesen megélhetett és mozoghatott az Örökvárosban. Altieri bíboros november 24-én értesítette a bécsi nunciust, hogy figyelembe véve a nagyrabecsült személye iránt megnyílvánult általános megnyilatkozást, pártfogoltját hathatós támogatásban részesítették. Múltak a hónapok és Fóris nem adott életjelt magáról sem a Kongregációban, sem Nagyszombatba vagy Bécsbe, lelke megtelt a rázuhogó benyomások özönével. Megjelent XII. Ince pápánál, megjelenése, leereszkedése, a törökverő XI. Incéhez hasonló egyénisége mélyen meghatotta. Érintkezett a város és a kuria híres hittudósaival, elsősorban a pápai paloták mesterével - Magister Sacri Palatii - a pápa személyes hittudósával, aki századok óta a domonkosrend tagja, eltemetkezett a könyvtárakban, ahol főképpen az egyházatyák műveinek kiadásait használhatta. A 17. század az egyházatyák, mint Nissai Szent Gergely, Aranyszájú Szent János, Szent Ambrus, Szent Ágoston gyűjteményes munkáit a tudományos kutatás és gondolkodás közkincsévé tette.7 Jól tudta, hogy Hollandiában, Angliában és Nagyszombatban hangyaszorgalommal felhalmozott óriási tudását csak úgy tudja a katolikus szellemben leszűrni és szerves egésszé olvasztani, ha rendszeres átértékelésben, kiváló szaktudósok vezetésével, a skolasztika világosságra, szabatosságra törő módszereivel feldolgozza az egyházi tudományok összefüggéseit. Ezért szorgalmasan látogatta a Sapienza - Bölcsesség - néven ismert római egyetem bölcseleti, hittudományi és jogtudományi előadásait, hogy eme tudományokból összefoglaló szigorlatban beszámoljon az egyetem tudósai előtt és doktori fokozatokat szerezzen. A ma is eme népszerű néven ismert római egyetem nem azonos a jezsuiták vezetése mellett működő világhírű Universitas Gregoriana-val, amely XIII. Gergely pápától vette nevét, ahol a magyar növendékek a bölcseletet és a hittudományt hallgatták, a Sapienza a régi egyetemek mintájára négy karból álló főiskola volt, amelyet VIII. Bonifác alapított a 14. század legelején. A komor fenségű épületét Michelangelo tervei szerint kezdték építeni X. Leó idejében, az Örökváros újjáépítője, a ferences V. Sixtus csatolta hozzá a dór és jón oszlopokkal körülvett belső nyitott folyosót. VIII. Orbán bőkezűségéből Bernini merész lángelméje megalkotta a kápolna tornyát a pápa cimerállata, a méh - Barberinae apes - stilizálásával, végül VII. Sándor idejében az egész épülettömb megkapta mai alakját. Otrokocsi katolikus hitét és jáborságát táplálták a katakombák, a földalatti Róma, a bazilikák ősi egyszerűsége: a vértanúk sírja felett megilletődéssel szemlélhette kezdetlenes falfestményeken az Istenanya és a szentek tiszteletének, egyéb, az újítók által tagadott hitigazságnak az első századok mélyébe visszavezető bizonyságtételeit, amelyek szervesen folytatódnak az őskeresztény templomok festményeiben, mozaikjaiban és szobraiban. Vajon milyen megrendítő élményt válthatott ki Otrokocsi érzékeny lelkéből az ősi alakjában fennálló Szent Pál bazilika és az Apostol sírján az egyszerű felirat: Paulus apostolus et martyr!! Ekkor már a mai alakjában, fejedelmi nagyságában állott a Szent Péter templom az apostolfejedelem sírjával Michelangelo kupolája alatt, Bernini kétkarú oszlopcsarnokával, amely mintegy körülöleli a templomba siető tízezreket. A gályarabságból visszatérők közül többen, talán Fóris is, elragadtatással szemlélték a világ legnagyobb templomának óriási arányait! 8 Közben peregtek a hónapok és Otrokocsinak kevés volt a hat hónap, ezért hathatós pártfogójához, a bécsi nunciushoz folyamodott, hogy a segélynyújtás meghosszabbításával lelkét tovább fürössze a nagy élményekben és tudásvágyát kielégítse. A pártfogó 1697. március hó 16-án Bécsben kelt közbenjárására a Kongregáció április 15-én tartott havi ülésében újabb hat hónapra folyósította a havi 15 scutum segélyt, amiről május 11-én azzal a megjegyzéssel értesítette a nunciust, hogy Fóris majd bőségesen gyümölcsözteti a segélyt a magyar katolicizmus javára. Az ernyedetlen szorgalommal és fáradhatatlan munkabirással folytatott egyetemi tanulmányok megérlelték benne az elhatározást, hogy doktori fokozat megszerzésével tökéletesíti tudását, és majd emeli tekintélyét a tudományos világ előtt. 1697. augusztus 27-én azzal a kéréssel fordult a Kongregációhoz, hogy szerezze meg számára, noha nem egyházi férfiú, a pápa hozzájárulását a bölcseleti, a hittudományi és a jogtudományi doktori fokozat elnyeréséhez. A gyűlés utasította Fabroni titkárt, hogy járjon el a pápánál a kiváltság engedélyezése ügyében: Secretario cum Sanctissimo pro gratia. A pápai kegy birtokában a titkár eljárt az egyetem rektoránál, Fagnani ügyvédnél, hogy a szigorlatokkal és a doktorrá-avatással járó díjak - taxák - elengedését kérje az egyetem tanácsától. Kisboldogasszony ünnepén kelt levelében bemutatta Otrokocsit: egykor híres magyar prédikátor, megtérése után mély meggyőződéssel párosult jámborsággal és a katolikus Egyházhoz ragaszkodó tántoríthatatlan hűséggel gyümölcsöztette eddig is írásaiban mély tudását, majd a legelőkelőbb magyarországi és bécsi körök, továbbá a császári nuncius meleg ajánlásával Rómába jött, hogy felkeresse a szenthelyeket. A Kongregáció megkülönböztetett előzékenységben részesítette őt, amit példás életével ki is érdemelt, most szeretné, ha a doktori fokozatok megszerzésével nagyobb tekintéllyel és átütő erővel folytathatná hitterjesztő tevékenységét hazájában. Fóris előrehaladott kora ellenére szerencsésen megküzdött a szigorlatok roppant feladatával.9 Szeptember 30-án már mint a hittudomány és a vele egybekapcsolt bölcselet, továbbá, mind a két jog doktora mondott hálás köszönetet a Kongregációnak, Isten áldását, hosszú életet kívánt jótevőinek, hogy eredményesen munkálkodjanak az Anyaszentegyház javára. A maga részéről azon lesz, hogy hazájában az elszakadt testvéreket az igazság útjára és a Szentlélek adta békességben egy akolba édesgesse. Útiköltséggel és három ajánlólevéllel hagyta el az Örökvárost, amely felejthetetlen élményekkel és szilárd hittel töltötte meg a lelkét. Az október 5-én kelt levelek Kollonicshoz, a bécsi nunciushoz és az esztergomi káptalanhoz kiemelték, hogy az egykor híres prédikátor egy évi római tartózkodása folyamán lankadatlan tudományos foglalkozásával és a különféle vallásos gyakorlatokkal a legjobb bizonyítványt állította ki önmagáról. Ezért a Kongregáció mindvégig számos kegyben részesítette és most, amikor visszatér hazájába, hogy hatalmas tudással és forró buzgósággal régi hitsorsosai megtérítésén munkálkodjék, pártfogói jóindulatába ajánlja őt, meg van győződve, hogy megfelel a beléje helyezett bizalomnak. A nunciushoz november 12-én intézett külön levél kiemeli, hogy a Kongregáció különös szeretettel volt Otrokocsi iránt, nagyrabecsülte őt, különféle ajándékokkal és kegyekkel halmozta el, megérdemli, hogy a nuncius továbbra is felkarolja. Fóris november 12-e után hetven scutummal a tarsolyában hagyta el az Örökvárost, ahol egy évet és néhány napot töltött és 1698 január 17-én már Nagyszombatból adott életjelt szerencsés megérkezéséről. Köszönetet mondott azért, hogy annyi mindenféle keggyel kitüntették, ígérte, hogy dolgozni fog a katolikus hit érdekében, a prímás és a nuncius pártfogásukról biztosították. A hónap 24. napján az esztergomi káptalan válaszolt Paluzio Altieri palestrinai püspökbíborosnak, az Apostoli Kamara - a Szentszék gazdasági főhivatala - és a Kongregáció elnökének, a kongregációi titkár március 15-én örömét fejezte ki Fórisnak, hogy egészségesen hazaérkezett a nagy útról, remélte, hogy bőségesen gyümölcsözteti majd a Rómában szerzett széleskörű tudását és tapasztalatait, kifejtve, megvilágítva, bizonyítva a katolikus igazságokat. Tudása és jámborsága, a katolikus hit terjesztéséért izzó buzgósága bőséges ígéret, csak Isten adjon hozzá egészséget, kegyelmet és sikert. Munkájához, fejezte be levelét a nemeslelkű titkár, továbbra is számíthat a Kongregáció támogatására.10 Otrokocsi, mint himporral megrakott méh, az Örökvárosban szerzett szellemi gyarapodással és a lelki élmények életre szóló bőségével tért vissza hazájába, hitében megszilárdulva, Rómához tántoríthatatlan hűségében megerősödve, a keresztény hitegység szolgálatában elindított tevékenységének fokozott elszántságával. Egymásután megjelent munkáiban fel-felbukkannak a római emlékek, élmények: a pápa leereszkedő, megnyerő atyai szeretete, a bíborosok és a kuria méltósága, az Örökváros virágzó pompája, amely felulmúlja a pogány Róma nagyságát, a rend és fegyelem, amely Rómából az egész világegyházra kihat, a katakombák és az őskeresztény bazilikák eredeti kereszténységet lehelő légköre, hiszen már Szent Jeromos megjegyezte - írta Otrokocsi -, hogy a rómaiak vallásosságát és szilárd hitét a vértanúk sírjainak gyakori látogatása táplálta. Otrokocsi korábban is szeretettel foglalkozott a szentatyák műveivel, újabb munkáiban bőségesen idézi tanításaikat, elismeri tekintélyüket a hitigazságok előadásában és mesteri irányításukat a lelkiélet nevelésében. Kempis Tamás hatása állandóan érezhető írásaiban, ismerte a jelentősebb hittudósokat, elsősorban azokat, akik a hitújítással foglalkoztak, mint Lessiust, a holland származású jezsuitát, Bajus ellenfelét a kegyelemtan előadásában, Canisius Szent Pétert, egyházdoktort, kátészerkesztőt, a legújabb kor szentjei közül kiemeli azokat, akik az Örökváros és a római kúria hitéletének, majd az egyetemes Egyház lelki megújulásának apostolai voltak: Neri Szent Fülöpöt, Loyolai Szent Ignácot és Kalazanti Szent Józsefet. Római évének friss benyomásait tükrözi a "Roma civitas Dei sancta", azaz Róma, Istennek szent városa című munkája, amely 1698 őszén jelent meg Nagyszombatban. Alig száradt meg a nyomdafesték a kinyomott példányokon, még október 17-én öt példányt leküldött a Kongregáció titkárának azzal a kéréssel, hogy egyet ajánljon fel nevében XII. Ince pápának, egyet juttasson el Bernardinus Paulus domonkos atyához, a pápa hittudósához, akivel sűrű eszmecserét folytatott római tartózkodása idején, egyet meg magának, a többit pedig ossza szét a Kongregáció bíborosai közt. A titkár 1699. május 30-án megköszönte a küldeményt, a szerző igazhitűségének és lelkes odaadásának hűséges bizonyítékát, nagy élvezettel és megelégedéssel olvasta a munkát és nagy reményeket fűzött a szerző további tudományos és hitterjesztő tevékenységéhez. A pápa atyai szeretettel fogadta a neki ajánlott példányt és apostoli áldását küldte szerzőjének. Otrokocsi a következőkben jellemzi a pápát, XI. Ince méltó utódját, a nepotizmus maradványainak eltörlőjét, a hit tisztaságának őrét: ..."tisztelendő felsősége, tekintetes díszessége és magának különös dicsősége ... félelemmel egybekötött tisztességtételre és megalázásra indít ... és tanítja, hogy ezen főpapban Krisztus maga lakik...".11 A nemzet nagy erőpróbáinak: a felszabadító hadjárat, a Rákóczi-féle szabadságharc, a folytatódó török háborúk idején anyagi gondok nyugtalanították az életének immár hetvenedik éve előtt álló Otrokocsit: a kamarai évjáradékok pontatlan kiutalásai, majd elmaradása miatt. A magyar kamara kezdettől fogva állandó pénzügyi gondokkal küzdött az ország szegénysége, a sűrű külső és belső harcok, felkelések, a kuruc küzdelmek, pusztítások és a gazdasági elmaradottság miatt rácáfolva az "Extra Hungariam non est vita!" barokk öndicsekvésre. Állandóan felhangzott a panasz, hogy a királytól sürgetően elrendelt kötelezettségeit sem teljesíti, kölcsönöket vesz fel, főuraktól, jómódú kereskedőktől, amelyeket nehezen fizet vissza. Országos méltóságok, kapitányok hiába sürgetik tiszteletdíjukat, fizetésük kiutalását, a lelkiismeretlen kapitányok a tizedek erőszakos behajtásával, kolostori vagyon lefoglalásával segítettek magukon és halmozták vagyonukat. Újlaky János váci püspök, kamaraelnök szemrehányást tett a királynak, hogy elnöki díját nem tudja megkapni, mert mindig másra kell a pénz, Várday Pál prímás, az ország leggazdagabb emberének, Bakócz Tamásnak elszegényedett utóda, keserűségében és csalódásában nem tudta elképzelni, mivel is bántotta meg a kamarát, mert hiába sürgette díjának a kiutalását! A kuruc küzdelmek és a török háborúk éppen arra az időre estek, amikor Fóris kiutalásai elmaradtak, hátralékai halomra gyűltek úgy, hogy lemondott azok kiutalásáról. Ezekben az években írta Esterházy Pál nádor sógorának, Thököly Imrének, hogy hagyjon fel a harccal, mert miatta "porrá lesz az ország".12 Egymás után haltak meg Fóris jótevői, munkáinak kiadását vállaló mecénásai: Fenessy György egri püspök, akit újjászületése atyjának nevezett, Kollonics Lipót prímás, aki iránt nagy tisztelettel és ragaszkodással viseltetett, Kovacsóczy Mihály aszódi prépost, vegliai püspök, Illyés István szentjobbi apát, esztergomi nagyprépost, szendrői püspök, Dolny István csanádi püspök. Mindnyájan anyagilag is segítették őt, hogy kiadja a kéziratban sajtóra kész, vagy a már Nagyszombatban írt újabb munkáit. A protestánsoknál is elterjedt szokás szerint a nagylelkű jótevőknek ajánlotta munkáit. Otrokocsi egyelőre a Kongregációhoz fordult, hogy Kollonics utódját, Keresztély Ágost szász királyi herceget, a felszabadító háborúk hősét, aki, mint elődje, az ágostai hitvallásból tért a katolikus hitre, jóindulatú támogatásra hangolja. A Kongregáció elnöke a nuncius és a prímás jóindulatát kérte a megszorult helyzetbe jutott nagyérdemű hitvédő számára. A prímás 1711. május 9-én rendkívül meleghangú levélben ígérte, hogy készséggel támogatja a híres prédikátorból lett harcos hitvédőt és kérte az elnököt, hogy biztosítsa a Kongregációt is jóindulatáról. Egy hónap múlva a gyűlésen felolvasott levelet egyhangúan megnyugvásul tudomásul vették: Relata.13 Fóris a nunciusnál is kopogtatott, aki személyesen megkérte Erdődy Sándor kamaraelnököt és felhatalmazta Fórist, hogy hivatkozzon az elnöknél a neki tett ígéretére. Fóris valósággal ostromolta leveleivel a kamaraelnököt, 1712. augusztus 10-én kelt felterjesztésében előadta, hogy már július 27-én nemes Babos Gáspárnak átadott levelében annyi könyörgés után újra sürgette hátralékainak és havi segélyeinek kiutalását, hogy mindennapi életszükségleteiről gondoskodjék. Előadta, hogy a tavaly júliusban kiutalt 75 forinton kívül, mely még a felső esztendőbeli szeptembernek angariájából - adószedéséből - való volt, semmit sem vett fel, "énnekem penig másunnat teljességgel semmi jövedelmem nincsen, a restanciák, az új és régi junctim 875 forint." Kérte a kamarát, hogy utaltasson ki Pacher János császári és királyi bankellenőrrel 200 forintot. Isten dicsőségére és a közjó érdekében dolgozik, annak szenteli minden erejét.14 Mindennek ellenére, úgy látszik, Fóris süket fülekre talált, legfeljebb kisebb kiutalásokat kaphatott olykor-olykor. Elhatározta tehát, hogy - bizonyára összekuporgatott pénzén - , Rómába utazik nagy jótevőjéhez, a Kongregációhoz, kész volt valamelyes állást is vállalni annak hivatalaiban. Az 1714. január 9-i üléshez kérvényt nyújtott be, amelyben előadta, hogy rendkívül súlyos és különleges okok kényszerítették arra, hogy előrehaladott kora, az utazás és az országhatárok lezárása okozta nehézségek ellenére Rómában megjelenjen: addig kiadott műveinek számát szeretné új kiadványokkal szaporítani, mert "belső hivatásának óriási ösztöne és Isten dicsőségének és a Szent Katolikus Egyház ügyei előmozdításának állandó tüze ösztökélte". A magyar kamara a hazát ért csapások miatt megvonta tőle a Ferdinand-alapból járó csekély évi 300 forintot úgy, hogy a hátralékok már meghaladták az 1100 forint összeget, amit soha sem kap meg, végső szükségében kéri a Kongregációt, hogy enyhítsen sorsán. Előadta, hogy minden munkájában az ellenfél meggyőzésére törekszik, kéziratban lévő különféle munkái közül kiemelte a Historiae Hungarorum Ecclesiasticae címűt, amely a magyarok megtérésétől koráig szövi az eseményeket, néhány kiadványát, mint a Restitutio Israel, Antiqua Hungarorum Religio, Opusculum de mediis vitae salubriter prolongandae cum annexo eidem de Sancto Joseph Patriarcha címűeket felajánlotta a Kongregáció házi papnevelője és főiskolája, a Collegium Urbanum könyvtárának. A gyűlés felkérte a bíboros elnököt, hogy járjon közbe a pápánál Otrokocsi érdekében: Commendetur per Eminentissimum Praefectum apud Sanctitatem suam ... Ekkor már Sacripante volt a Kongregáció elnöke. Otrokocsi augusztusig maradt az Örökvárosban, bizonyára beletemetkezett a könyvtárak könyvrengetegébe. Augusztusban elhatározta, hogy visszatér Magyarországba, belátta, hogy a Kongregáció nem alkalmazhatja őt, a már közel hetvenéves férfiút hivatalaiban. Kéziratban őrzött műveit is csak Nagyszombatban adhatja ki és Magyarországon értékesítheti. Augusztus 27-én ajánlólevelet kapott a nunciushoz, a prímáshoz, az esztergomi káptalanhoz, kérte, hogy a prímáshoz intézett levélben sürgessék a kamarai segélyek rendszeres kiutalását, a nunciust pedig azzal bízzák meg, hogy személyesen juttassa el "a császár fülébe" a Kongregáció óhaját. Az ülés a Kongregáció sokféle kiadásai miatt a Dataria kuriai hivatal elnökét kérte fel, hogy segítsen Otrokocsi helyzetén.15 Ezzel megszakadt minden további érintkezés Otrokocsi és a Kongregáció között. Hazatérte után is fáradhatatlanul dolgozott tovább élete utolsó lehelletéig, mert a szent tűz fűtötte a lelkét. 1716-ban kiadta Princeps Nadib Christus, majd 1717-ben Bellum Sacrum című művét, amely élete végső célját szolgálta: a kereszténység egységesítését és a szétszórt erők összefogását a kereszt ellensége, a török ellen. Műveinek kiadásából következtethetjük, hogy anyagi helyzete kielégítő volt. Pappászentelését és az egyházi pályán elérhető előnyöket házassága akadályozta. Veresmarty Mihály a pozsonyi káptalanban nyugodt otthonra talált, kisebb főpapi javadalmat is élvezett. Fóris ellenben még az ismételten felajánlott egyetemi jogi tanszéket is elhárította, hogy egyedül a keresztény hitegység helyreállítását előmozdítsa és az egész életén gyűjtött tudományos eredményeit sajtóra bocsássa. Az esztergomi főszékesegyház levéltárában vállalt beosztást. Kielégítő anyagi helyzete tette lehetővé számára, hogy magas korban a római útra vállalkozzék. Halálának körülményeiről nincsenek adataink, csupán azt jegyezte fel róla a nagyszombati plébánia anyakönyve, hogy 1717. október 1-én meghalt, a Szent Mihály templom cintermében helyezték örök nyugalomra. Rómában a San Callisto katakombának egyik sírfedőlapján kezdetleges karc - graffito - a viharzó tengeren küszködő hajó utasait ábrázolja, amint az égből leszálló alakra szegezik bizakodó tekintetüket, jobbról a távolban szárazföld várossal, kikötővel és világítótoronnyal, pharosszal. Az emberi élet jelképe: Otrokocsi Fóris Ferenc, korának egyik legkiemelkedőbb elméje és több irányban úttörője, fáradhatatlan kitartással végig küzdött viharos élet után megérkezett a nyugalom kikötőjébe.
FERENC GALLA
FERENC FÓRIS OF OTROKOCS, A FORMER GALLEY SLAVE IN ROME