GALCSIK ZSOLT

A SZÉCSÉNYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG CANONICA VISITATIÓJA 1928-BAN

A Nógrád megyében fekvő Szécsény városa gazdag egyháztörténelmi múlttal rendelkezik. Írott emlékei a 14. század elejéről említik a településtől délkeletre fekvő Wárad, más néven Váralja helység Gergely nevű plébánosát.1 Az építészeti emlékek azt viszont bizonygatják, hogy az Árpád-ház kialakulásával szinte egyidőben létesültek templomok.

Az említett Váralja helység mai helyén - az ún. Kerek-dombnál - állott Szent György temploma, melyről monda is maradt fenn.2 A hagyomány szerint a templomos lovagoké volt, de erre még okleveles bizonyíték ezidáig nem került elő.3 Az 1333-ban kelt határjáró oklevélből arról szerezhetünk tudomást, hogy Váralja településnek nem egy, hanem két temploma volt. Az egyik, a már említett Szent György vértanú egyháza, a másik, a Szent Germánusz tiszteletére emelt egyház.4 Az utóbbival kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy ezt a titulust egyetlen templom viselte Magyarországon: Szécsény. 5

A mai Szécsény városa is méltán lehet büszke arra, hogy több templommal rendelkezett. Említésre legméltóbb a ma is fennálló, 1332-ben alapított ferences kolostor és templom.6 Ez kétszer volt a törökök kezén: 1552-1594 és 1663-1683 között, majd a templomot az evangélikusok használták 1605-1607-ben, végül a kolostort 1950-ben államosították és a Rend 1989-ben kapta újból vissza.7 1988-ban a régészeti kutatások eredményeként napvilágra kerültek a középkori plébániatemplom romjai a ferences kolostorhoz közel fekvő helyen.8 Tudomásunk van arról, hogy a fallal körülkerített városon kívül, az ún. Tugár városrészben, a Szentlélek-patak partján állott 1793-ig, lebontásáig a Szentlélekről elnevezett kórházkápolna.9 1400-ban kelt IX. Bonifác pápa bullája, melyben felszólítja a keresztény híveket, hogy minél nagyobb számban látogassák meg a Szentlélekről elnevezett kórházkápolnát. Vezetésére begina nővéreket állítottak.10

Az évszázadok előrehaladtával a katolikusok mellett megjelent az evangélikusok, az izraeliták, a görögkeletiek és a református hitvallást követők népes tábora is. Az evangélikusok és az izraeliták szintén felépítették istentiszteleti helységeiket, míg a görögkeletiek és a reformátusok itteni létszáma nem tette lehetővé, hogy ők is ezt tegyék. A reformátusokról annyit kell megjegyezni - mivel a most közzétett jegyzőkönyvben olvashatunk róluk -, hogy hivatalosan 1912-ben alakították meg a szécsényi református fiókegyházukat és ma is közösen használják a két felekezet hívei az evangélikus templomot. A reformátusok itteni megjelenése a 18. század második felére tehető. Név szerint is ismerjük a betelepült családot: "Heretikusok nincsenek, kivéve a Vattai családot, amely Kálvinhoz csatlakozott, és a néhány luteránus bádogost, a lakó mérnök családját" - olvashatjuk a ferencesek által vezetett krónikában.11

A felsorolt felekezetek egyháztörténete még feldolgozásra vár. Ellenben a szécsényi evangélikusok múltjával többen foglalkoztak, részben azért, mivel 1594 után, a török kiűzését követően, rövid ideig a katolikusok által használt templomot foglalták le és végeztek benne istentiszteletet.12 Ugyanakkor Simonides János helyi evangélikus lelkész összegyűjtötte az itteni evangélikusok múltjára vonatkozó történeti adatokat és 1899-ben canonica visitatio formájában megjelentette értékes munkáját.13 Legutóbb pedig templomuk építésének százéves jubileumára olvashatunk egy rövidebb dolgozatot az Evangélikus Életben.14

Simonides munkáját követően a helytörténettel foglalkozó kutatók kész tényként vették azt az adatot, miszerint "1544-ben a törökök foglalják el a szécsényi várat, melyet azonban 1594-ben a keresztények tőlük újra visszahódítanak, s ugyanekkor a várban lévő zárda temploma a 'lutheránusok' kezébe kerül, a kik azt 1607-ig bírják, mikor azután a templom ismét visszajut a barátok birtokába."15

Ellenben Kőnig Kelemen és Karácsonyi János azt hangoztatják, hogy a lutheránusok kezén csak 1605-7-ig volt a ferencesek temploma.16 Valójában melyik adatot fogadhatjuk el, elvégre "meggyőző" forrást használt Simonides, a barátok vezette Historia Domust.

A krónika írója megjegyzi, hogy 1594-ben "Szécsénybe visszatért a keresztény lakosság. Azon idők zűrzavara közt annyira tért hódított az eretnekség, hogy midőn Bocskay fegyverrel elfoglalta Észak-Magyarországot és ezen vidéket, a kolostor templomát a lutheránusok szentségtörő istentiszteletének templomául rendelték, mindaddig, míg Forgách leiratát, mely nyiltan kimondja, hogy a "megholt fejedelem vette el a templomot a kolostortól". A Historia Domus így a legvilágosabban állítja, hogy a templomnak lutheránusok kezébe jutása a Bocskay-felkeléssel esik egybe. Tehát 1605-ben került a kolostor a lutheránusok kezébe."17

Minden bizonnyal Simonides vagy nem olvasta tüzetesen végig a szöveget, vagy pedig nem jól értelmezte a leírtakat s ebből adódott a téves közlés. A krónika nemcsak a lefoglalás tényét rögzíti, hanem egy újabb, "A templom viszontagságairól és újjáépítéséről" című fejezetben részletesen foglalkozik az elmondottakkal. "Amikor a szécsényi monostor 1544-ben elpusztult, a templom is elhagyatottá vált, és hogy a hitetlenek ez az első idején, milyen állapotba került, azt csak az tudja, aki mindent tud. Úgy látszik azonban, hogy a rombolás nem volt teljes, mert miután 1594-ben a dicső nevű hősök Nádasdi Ferenc és Zrínyi Miklós (? György lehetett) Berzencét, Babocsát és Szécsényt a töröktől győztesen kiszabadította, ahogy feljegyzik a magyar évkönyvek, ismét istentiszteletet tartottak benne a római katolikus egyház ritusa szerint. Igaz, nem hosszú ideig, mert miután Bocskay mozgalma győzedelmeskedett, ahogy én látom, vagy másik erdélyi fejedelem befolyása révén, a katolikusokat kiűzetve hatalmuknál fogva heretikus szentségtörő gyakorlatra rendelték, de ők se birtokolták sokáig, mivel ugyanis Rudolf, Magyarország királya és Bocskay, Erdély fejedelme, nem kevésbé a török császár békét kötött. Ezek a részek a katolikus király birtokába kerültek, aki az apostoli király kötelezettségei folytán gondoskodott arról, hogy a majdnem háttérbe szorított katolikus vallást megerősítse, éspedig megparancsolta, hogy a katolikusoktól elvett templomot adják vissza és nyissák meg, mint ahogy a szécsényi kolostor esetében a következő eredeti okmány tanúskodik."18

A ferences páter kiemeli, hogy a római katolikus egyház ritusa szerint ismét istentiszteletet tartottak benne és a templom visszaadásáról egy eredeti okmány tanúskodik. A magyar nyelvű, latin kezdetű irat szövegét közli a krónikában, sőt Kőnig Kelemen is átvette ezt.19 Az eredeti levél - ami a kolostor levéltárában megtalálható - alapján álljon itt szó szerint a visszaadást biztosító dokumentum:

(latinból) "Mi, Forgách Zsigmond nógrádmegyei - magyarországi királyi pohárnok, és Nagy Luche-i Dóczy András, Bars vármegyei főispánoki, szent császári és királyi felség tanácsnoka és a felső magyar királyság bizottságának küldöttei stb. - jeles, nemes és serény N. N-nek szent császári és királyi felség minden rangú katonájának, a zsoldosoknak, lovasságnak és gyalogosoknak, Szécsény várának és annak örökségének, akik ott együtt, vagy külön-külön tartózkodnak, az én tisztelt barátaimnak üdvözlet és kegyükbe ajánlom magam.

(magyarból) Akarók kegteknek tudására dnunk, keglmitöknél tudgiuk ny:lván vagion: az Béchy: végezés mitt contineally:on, hogy: tudny: illik, az disturbium alatt, valahol miy: Templomok az Rómay: Hitten való kereszttjéniektől elfoglaltattanak, azok mindennütt viszsza adattassanak nekik. Minthogy: ott Zechenbenis az Templomot, az változásban az megh holt Feiedelem el vetetti volt az Catholikusoknál mely: törvény szerints űkett illetty, minthogy: réghy: Clastromhoz való Templom, szükségh, hogy kgtek az vegezeshöz tartván maghát, az megh nevezett templomot az Romay: hitten valoknak viszsza engedgie. Kgteknek azert eő Fölséghe nevevel inttjük, az mienkel pediglen kérniők szeretittel, hogy: kgtekis az egesz Orszagtul tetzett végizesnek engedelmesek lévén, az Templomot az végizes ellen ne tarthja tovabba, hanem bochiássa az ott lévő Romay: hitten vaolo Pap kezeben: Kegteknek pediglen, az kik kevesen az Lutherana Religion vadnak, háznál valahol akary:a, az kegtek Religioiaba Zabad Exercitiuma lehett, s szabadon praedicaltathat mindenkor, hüszszük, hogy: az más felis az vegezéshöz tartvan maghát sinkit mod nilkül megh nem fogh haboritany hanem kyky Religioia szerint Istenét yolgalvan, egy: mas között való jó zerettetben chindessen elly:en. Melyben az eö fölsége keglmes akarattjat tellisity be kegtek.

(latinból) Ne történjék máskép.

Kelt Kassa 1607. máj. 30-án.

Forgách Zsigmond
nógrádm.főispán sk.  ph.
Dóczy András
barsi főispán sk."

Az 1607-ben jogszerint visszaadott templomot a barátok csak 1610-ben tudták benépesíteni. Hogy addig mi történt, arról még nincs teljes ismeretünk.

Az evangélikus közösség pedig tovább folytatta működését, új istentiszteleti épületet létesített. 1657. február 13-án Lányi Dávid superintendes egyházlátogatást tartott Szécsényben, s az ekkor felvett jegyzőkönyben megemlítik, hogy "Van kőből épült templom a várban (hajdanta török fürdő volt) paplakkal és iskolával."20 Ennek a templomnak ismerjük a további sorsát. 1662-ben a szécsényi végházbeli katonák és polgárok folyamodványt intéztek Pest-Pilis-Solt vármegye Füleken székelő közhatóságához. Ebben előadják, hogy le kellett bontani a végházukban lévő, régi evangélikus-lutheránus templomot. Az új templom felépítéséhez már hozzáláttak, de erre kevés a saját pénzük, ezért segélyért folyamodnak a Pest megyei rendekhez is templomuk felépítéséhez. Pest megye rendjei 20 forint segélyt utaltak ki 1663. július 20-án.21 A templom minden bizonnyal nem épült fel, ugyanis 1663-ban a török újból elfoglalta Szécsényt és uralmuk 1683-ig tartott. Innét kezdve jó száz évig szinte alig tudunk valamit is a gyülekezetről. 1798-ban, 1805-ben, 1815-ben és 1819-ben megtartott evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek szinte alig említik meg a szécsényi gyülekezetet, csak annyit jegyeznek meg, hogy Kiszellőnek egyik filiája.22 Ez az állapot 1869. január 20-ig tartott, mivel ekkor emelték Szécsényt az önálló egyházak sorába.23

Ezt követően mozgalom indult egy új templom építésére, ugyanis a Pulszky-család - a szécsényi kastély és uradalom birtokosa -, a kastélyuk területén lévő ún. "rondellát" (ÉNy-i sarokbástya), ahol engedélyezték az istentiszteletek megtartását, visszavették tulajdonukba. Az új templom - ami jelenleg is áll -, elsősorban Pulszky Ferenc és Ágoston családjának, valamint a hívek anyagi támogatásával 1884-1892 között felépült.

Az 1820-as évektől kezdődően 1928-ig szinte krónikaszerűleg feldolgozták a helyi evangélikusok történetét a megtartott visitatiók keretében. Így a további történetére nem térek ki, mivel a most közzétett jegyzőkönyvben mindez szépen olvasható.

Viszont az egyházlátogatási jegyzőkönyvekről néhány dolgot szeretnék megjegyezni. A Szécsényi Evangélikus Egyházközség levéltárában az alábbi évekből találhatók visitatiók: 1838, 1867, 1878, 1899 és 1928-ból. Az 1838. és az 1867. éviek még abban az évben készültek, amikor Szécsény Kiszellő filiája volt. Simonides viszont említést tett arról, hogy ő még látta és használta a következő években készülteket: 1657, 1798,1815 és 1819. A felsoroltakkal kapcsolatosan több megkereső levelet intéztem a Szlovák Köztársasághoz tartozó Kiszellőbe, de sajnos nem járt eredménnyel az igyekezetem. Így ezek tartalmáról egyelőre még nem tudok pozitívan nyilatkozni.

Az Evangélikus Országos Levéltárban Szécsénnyel kapcsolatosan csak két visitatio található: 1899-ből és 1928-ból. Ezek megegyeznek az itten őrzöttekkel. Viszont 1867-ből őriznek Kiszellőre egy jegyzőkönyvet, ebben néhány sorban megemlítik Szécsényt.24

1928-ban Kiss István, a Dunáninneni Egyházkerület püspöke tett látogatást, erről az eseményről így tájékoztatta az olvasókat a korabeli vármegyei hírlap.25

"Kiss István, a dunáninneni ág. hitvallású evangélikus egyházkerület püspöke folyó hó 30-án kezdte meg tavaszi körútját és egyházjogilag is nagyon fontos cánoni visitatióját. Kíséretében vannak: Mihalovics Samu nógrádi főesperes, Veress Imre cs. és kir. kamarás, mint az esp. főfelügyelő meghatalmazottja a gyengélkedő Okolicsányi Gyula esp. felügyelő helyetteseként a szécsényi egyházlátogatásnál, Meskó Károly egyházm. főjegyző és Kirchner Rezső püspöki titkár.

Szécsény egyházközség meglátogatását május hó 30-31. napjaira tűzte ki a püspök.

A szécsényi járás határában Mihalovics Samu főesperes és a közig. hatóság nevében Kacskovics Sándor főszolgabíró köszöntötte a vizitáló főpásztort. Onnan a presbytérium előre kikocsizott tagjainak kíséretében 4 órakor vonultak be Szécsénybe, ahol a diadalkapunál Szécsény politikai község nevében Oláh Pál bíró, majd az egyházközség részéről farádi Veress Imre egyházfelügyelő üdvözölte az ősz főpásztort. Innen gyalog a templom elé vonult az ünneplő közönség, ahol Huszágh Gyula lelkész mélyen átérzett, hazafias beszéddel üdvözölte a főpapot. Megható volt, midőn Tóth Jolánka IV. oszt. elemi iskolai tanuló bátor, lelkes üdvözlő szavai kíséretében adta át szép virágcsokrát a főpásztornak.

Az ünnepélyes fogadtatás után az egyházi épületek megtekintése, majd a presbyterális ülés következett. Ennek kíséretében a püspök 20 pontban útbaigazításokat, utasításokat és rendelkezéseket adott a szécsényi egyháznak és hálásan emlékezett meg az egyház összes jótevőiről. A lelkészt, aki különben is szorgalmas és pontos, fáradtságos munkát végzett az egyház történeti adatainak felkutatása körül, a főpásztor buzdította és erősítette súlyos missiói munkájának teljesítésében.

31-én reggel 9-kor a kicsi, de áldozatkész szívtől, a művészi lélektől megihletett templom padsorai megteltek. A Kubányi által festett, Jézus feltámadását megelevenítő oltárnál Huszágh Gyula olvasta a szent igét és imádkozott, majd a szószékről hírdette Isten igéjét. A főpásztor az oltár előtt lelkes, mélyenjáró, az Írás magasztos gondolataitól áthatott szónoklattal ragadta meg a jelenlévők szívét.

A főpásztori áldás után az egybegyűlt hívek Szécsény végvárának evang. templomából küldték szent magyar imádságunk: a "Hymnusz" akkordjainak szárnyain a hűséges magyarok fohászát az örökké egy Istenhez! ...

Az istentisztelet után a parochián fogadta a főpásztor a tisztelgő küldöttségeket és minden küldöttség szónokának találóan válaszolt. Tisztelgett az izr. hitközség, élén Műller Salamon rabbival és Schück Ferenc hitközségi elnökkel; a ref. fiókegyház nevében Wohl Bertalan főgondnok; az evangélikus nőegylet nevében Tóth Bertalanné; a járás közönsége, a járási és állami tisztviselők nevében Kocskovics Sándor főszolgabíró; Szécsény nagyközség nevében Oláh Pál bíró és Regős János főjegyző; az állami polgári iskola tanári testülete élén Sitter Kálmán igazgatóval; az ügyvédi kar élén Fertő Ferenc igazgatóval; a Szécsény és vidéke ipartestület, az iparos és kereskedő ifjak önképzőköre élén Szíjjártó Sándor alelnök és Volent István ifjúsági elnökkel: az OMKE élén Donner Kálmánnal.

Délben egy órakor a Szabó-féle vendéglőben közös ebéd volt, melyen a nagyszámú közönség Kiss István püspök a Kormányzó Őfőméltóságát forró hazafiúi szívvel éltető felköszöntőjét állva hallgatta és éltette vezérünket.

Huszágh Gyula a főpásztort, Veress Imre a nógrádi főesperest, Esztel a református egyházat, Nemes Győző a főszolgabírói hivatalt és a bírói kart, Meskó Károly a magyar anyákat és hölgyeket, Mihalovics Samu a nyugalomra készülő érdemes tanítót Nemes Győzőt, Regős János pedig a lelkészt köszöntötték toasztjaikban.

A főpásztor és kísérete a délutáni vonattal hagyta el Szécsényt, hogy egyházlátogató körútját Balassagyarmaton folytassa. ..."

A közölt híradásból kiderül, hogy az ünnepség és az egyházlátogatás szépen rendezett formában zajlott le.

A jegyzőkönyv közzétételével kapcsolatosan meg kell jegyeznem, hogy zárójeles számozással meghagytam az eredeti oldaltörést, mivel a püspök a felvett jegyzőkönyvet toldalékkal, rendelkezésekkel látta el és a megfelelő oldal bizonyos pontjára hivatkozott. Ennek visszakeresését csak az eredeti számozással lehet megvalósítani. A régies szavakat, a mai helyesírás szerint alkalmaztam, pl. Katholikus helyett katolikus, mivel előfordul, hogy mind a két változatot használták és ezáltal ez ne legyen zavaró.26


IRODALOM

Belitzky János, 1981: Szécsény és földesurai (kiegészítések és kiigazítások Szécsény középkori történetéhez). In: Tanulmányok Szécsény múltjából 4. Szécsény.

Galcsik Zsolt, 1996: A szerzetesrendek feloszlatása Nógrád megyében (1950) (Dokumentumgyűjtemény), METEM könyvek 14. Bp.

Jakus Lajos, 1986: Török fürdőből és mecsetből evangélikus templom Szécsényben. In: Evangélikus Élet, 1986. dec. 7.

Karácsonyi János, 1924: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. 2. köt. Bp.

Kőnig Kelemen, 1931: Hatszázéves ferences élet Szécsényben 1332-1932. (A szécsényi ferencesek története a megye-, az ország- és az egyháztörténelem tükrében), Vác.

Majcher Tamás, 1994: A középkori Szécsény. In: Studia Miskolcinensis, 1. köt. Miskolc.

Mező András, 1996: A templomcím a magyar helységnevekben (11-15. század), METEM könyvek 15. Bp.

Nógrádi Hírlap, 1928: 56. évf. 1928. jún. 3. 1-2. p. - Evang. püspöki egyházlátogatás Nógrádban.

Pintér Sándor, 1897: Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban. Losoncz.

Simonides János, 1899: A Nagy-Szécsényi Ágost. Hitv. Ev. Egyház múltja és jelene püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyv alakjában, Nagy-Szécsény - reprintként megjelent Galcsik Zsolt szerkesztésében 1994-ben, Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár 5. köteteként, Szécsény.

(1)


EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Felvétetett Szécsényben 1928. május 30-án főtisztelendő és méltóságos Kiss István dunáninneni egyházkerületi püspök úr egyházlátogatása alkalmával.


I. Az egyházközség külső állapota

A. Az anyaegyház

1. Az egyház története. - A szécsényi ág. hitv. ev. egyház története Szécsény történetének legmozgalmasabb éveiben kezdődik. Városunk ekkor határvár, végső vár volt a magyar és a török birodalom közös határvonalán, ezért körülötte állandóan harcok dúltak. Leghevesebben talán 1544-ben, amikor a törökök Szécsényt elfoglalták és 50 évig, 1594-ig megszállva tartották. Ebben az évben a magyar király hadai visszafoglalták és ekkor került a szécsényi szent ferencrendi klastroma az evangélikusok birtokába. Ki adta és miért ezt a tekintélyes templomot elődjeink kezébe, ezekre a kérdésekre megfelelni nem tudunk. Azonban nem sokáig imádhatták az Istent ebben a templomban, mert 13 év múlva, 1607-ben vissza kellett azt adniok. A visszaadás okait nem ismerjük. Egyet azonban bizonyít ez a 13 évi birtoklás. Azt, hogy az evangélikusok abban az időben már nagyon is szép számban lehettek városunkban. Ez pedig arra enged következtetnünk, hogy a megjavított ker. egyház nagyon is korán, talán már a reformáció első éveiben vert gyökeret ebben a végvárban. Kezdetéről, elterjedése körülményeiről és életéről semmit sem tudunk. Még papjainak és tanítóinak a nevét sem ismerjük. Csak körülbelül fél évszázad múlva találjuk meg néhány okiratban négy lelkésznek a nevét. Ezek: Petri János, Götz Mihály, Fidicinis János és Pirolch Márton. Pusztán nevek ezek minden élet és szín nélkül. Legfeljebb azt árulják el, viselőik német származásúak lehettek. Ez pedig arra tanít meg bennünket, hogy a magyar reformació első lelkipásztorai német anyanyelvűek, vagy pedig éppen német származásúak lehettek. Pirolch Márton nevéről azonban mégis beszél a történelem. Az ő idejében,  még pedig közelebbről 1657. február 12-én rendelte városunkba az akkori bányakerületi püspök, Lányi Dániel az acsai, a gyürki, a sziráki, az aszódi, a guti és a gyarmati evangélikus gyülekezetek lelkipásztorait és velük

(2)

püspöki egyházlátogatást tartott. Szokás szerint ünnepélyes istentisztelet is volt, amelyen a beidézett lelkipásztorok közül kettő szerepel: Leipin Jeromos az igét hírdette, Barthosovitz pedig a várbeli német ajkú katonáknak úrvacsorát osztott.

Az erről a püspöki látogatásról felvett és a nógrádi esperesség levéltárában őrzött latin nyelvű jegyzőkönyv a gyülekezet hitéletéről, istentiszteletéről, vagyonáról, jövedelméről és az egyházi tisztviselők jövedelméről nyújt érdekes és értékes adalékokat.

E szerint a történeti okirat a gyülekezet az anyaegyházból és Ludány és Felfalu fiókegyházakból állott. Dolányról és a többi fiókegyházról és szórványról nincs még szó, élete igen élénk, sőt buzgó volt. Erről különben magának a lelkipásztornak elismerő szavai is tesznek örvendetes tanúbizonyságot. A hívek naponta kétszer, reggel, este gyűlnek össze templomukban buzgó hálaadásra és könyörgésre. Szerdán és pénteken a kántor az iskolás gyermekekkel litániát, azaz könyörgést énekel. Rendes istentiszteletet egyházi beszéddel úgy látszik vasárnap este, vagy kétszer: reggel és este tartanak. Délelőtt katechizáció van. Minden második vasárnap az úrvacsorájához járulnak. Az istentisztelet nyelve valószínűleg magyar és tót. A lelkipásztor az istentisztelet és egyéb hivatalos egyházi ténykedései alkalmával fekete Luther kabátot, fölötte pedig fehér karinget, úgynevezett albát visel. Jövedelme nem mondható fényesnek, de szegényesnek sem. A kegyúrtól kap 45 forintot és 35 kiló búzát természetben. ... úrvacsorai és gyászistentiszteleti effertorium. ... ezenfelül minden várbeli zsoldosztáskor egy lovas ... zsoldját. Jár neki még továbbá: keresztelés, házassági kihírdetés, esketés és avatásért 12 dénár, kis temetésért ... dénár, nagy temetésért 1 forint. Fizetnek továbbá neki ... és Felfalu szarvasmarhával bíró evangélikus gazdái ..., evvel nem bírók fél kila tisztabúzát.

A lelkipásztor mellett ott működik az iskolamester uram, ...ig Schuler András uram személyében. Ő is nagyon buzgón ... tisztségét. Az istenházában vezeti az éneket, az iskolában tanítja a gyermekeket. A tantárgyak közül különösen ... kis kátéját kell a jegyzőkönyv szavai szerint a gyermekeknek "fejökbe vernie". Ezt a gyermekek szóról-szóra tanulják, ...ggal megoldják. Az így megtanult anyagot a lelkész a ...ban, a kántortanító az iskolában kérdezi

(3)

ki a gyermekektől. De egymást is kikérdezik a gyermekek. ... volt akkor a tanítás módja. Középpontja mindig a káté ... Ennek még a kiadása helyét is megállapítják: Trencsén ...matott légyen.

...etés a kántortanítónak már nagyon is szegényes volt, ... másik része megszerzésének módját tekintve, megalázó ... kap a kegyúrtól 12 forintot készpénzben és 6 kila ... természetben. Vasárnaponként be kell járnia a várost, ...t a külvárosokat is és ott az ev. családok házaiban ...ie. Ezért kegyadományt kap. Kegyadományt kap a karácsonyi és újévi ostyahordásért is. Élvezi az összes effertóriumok 1/3-át és egy gyalogos katona zsoldját.

Vagyona az egyháznak szerény. Van elsősorban egy, török által átalakított, kőből épült temploma. Ebben oltár és valószínűleg orgona is volt. A tempom mellett ott áll a torony ? Ebben két harang függ. Van ezenkívül az egyháznak tanterme, valamint papi és tanítói lakja. Egyéb ingatlanja nincs. Ingóságai azonban már vannak bővebben. Van ugyanis: 2 drb. fehér karingje, 1 drb. ezüst, aranyozott fedelű kelyhe, 3 drb. recézett és 1 drb. aranyozott oltárterítője, 4 drb. fonott és 1 drb. szőtt úrvacsorai kendője. Anyakönyve azonban még nincs. A lelkipásztor csak magános feljegyzéseket készít egyháza legfontosabb napmozgalmi jelenségeiről: születésekről, esketésekről és temetésekről. Ezért el is rendeli a látogató püspök szigorúan az anyakönyv beszerzését és az ebbe tartozó adatok pontos bejegyzését.

Jövedelme az egyháznak: minden második vasárnapi templomi effertórium.

Ezek az adatok egy vagyonilag szerény ugyan, hitélet szempontjából azonban virágzó és jól rendezett egyházközség képét adják nekünk. Ez a kép azonban 1657 után nyomtalanul eltűnik szemünk elől. A szécsényi ev. egyházközség megsemmisül. Megsemmisülésének okait nem ismerjük. Benne rejlenek annak a kornak politikai, háborús és vallási mozgalmaiban. Megsemmisülésének szomorú bizonysága a történelemnek közel másfélszáz évig róla való hallgatása. A síri csendességet az 1798-ik esztendő töri meg. Ekkor látogatja meg először Hamaljár püspök a zellői egyházat. Az erről fölvett jegyzőkönyv is egyházközségünknek csupán mint éledő romnak létezéséről szól. Szécsény, Alsózellő leányegyházaként szerepel. Erről a puszta létezéséről emlékeznek meg az ezt követő püspök látogatási jegyzőkönyvek is. Ezek a rideg, élettelen és színtelen feljegyzések azt látszanak elárulni, hogy

(4)

Alsózellő nem is törődik a sok csapástól sújtott filiájával. Okai lehettek ennek a kortól adott viszontagságok mellett a nagy távolság, járhatatlan utak, legfőképen pedig a nyelvi különbség. Alsózellő ugyanis tót és az is marad, Szécsény ellenben erősen magyarosodik. Magyarrá válásának okai és körülményei központi vármegyei fekvésében, a város és a körülötte lakott falvak népének, legkivált azonban a városban és a környékén nagy birtokkal bíró fő- és középnemesi családok magyar anyanyelvében keresendők.

1831-től azonban, úgy látszik, változik Alsózellőnek és lelkipásztorának Szécsény iránt eddig táplált érzülete. Az anya megértőbbnek és rokonérzőbbnek mutatkozik földig sújtott és még mindig szenvedő leányával szemben. Kristóffy János, Alsózellőnek abban az időben élt lelkipásztora az említett évben kétszer jön Szécsénybe és itt istentiszteletet tart, mégpedig, mint hogy sem temploma, sem imaháza nincsen, egy buzgó ev. hívünknek, Pkorny Mihály gyógyszerésznek házában. Utódja Gally János még buzgóbb. Ő már négy istentiszteletet tart évente egyházunkban, még pedig kettőt magyarul és kettőt tótul. Ez a kétnyelvűség 1839-ig tart. Ettől az évtől kezdve a szécsényi ev. egyházközség tisztán magyar egyházközségként szerepel. Ebben az évben történik első említése Dolányról, még pedig mint erősen magyarosodó fiókegyházról.

A gyarapodó és az Isten igéjét szomjúhozó egyházközség legalább egy állandó lelkésztanítói állás megszerzését, egy tanítói lakás és egy tanterem felépítését, vagy legalább egy, ezt a célt szolgáló ház megszerzését óhajtja. Az utóbi óhajtása látszik is teljesülni, mert gróf Forgács Pál, a község kegyura, 1838-ban egy hold szántófölddel megajándékozza és két piactéri házának javunkra leendő kibecsültetését megengedi. Van tehát már a gyülekezetnek egy hold földje, a tanító fizetésére és két reménybeli háza iskolának és tanítói lakásnak. De az első kívánsága is látszik teljesülni. A következő, a rája nézve történelmi nevezetességű 1839-iki évben, eljő ugyanis városunkba egy Zsarnoviczky Lajos nevű ev. vallású magántanár, itt gyermeknevelő magánintézetet nyit és a hívek kérésére szívesen tart házában istentiszteletet. Zsarnoviczky 1657 után a gyülekezetnek első hosszabb ideig kebelében tartózkodott igehírdetője. A hívek itt akarják őt tartani, iskolát akarnak számára szerezni, ezért 1841-ben meg kezdik a Szécsényt ettől fogva jellemző mozgalmat, a könyörado-

(5)

mányok gyűjtését a kegyúr legalább egyik piactéri házának megvételére. Azonban be sem fejezik a gyűjtést és meg sem veszik a házat, mikor eddigi kedves vigasztalójuk és oktatójuk, Zsarnoviczky Lajos 1842 júliusában eltávozik a bár szegény és szerény, de személyét és fáradozását nagyon is megbecsülő körükből. Mit használ nekik és mennyire vigasztalja meg őket ez a különben örvendetes esemény, hogy már annyit gyűjthettek össze, hogy már az említett évben megvehetik a már annyiszor említett és szerepelt két piactéri hajlékot, ha nincsen tanítójuk.

Mélységes aggodalmukban és szorongásukban vigasztalást hoz az 1846-ik év. Ez az év forduló pontot jelez nemcsak a szécsényi ev. egyházközségnek, hanem a szécsényi politikai községnek történelmében is. Ekkor ugyanis gazdát cserél a szécsényi uradalom. A gróf Forgács család helyébe a nagy műveltségű, ev. buzgóságú és erősen hazafias érzésű Pulszky család lép. Ennek a családnak a nevéhez fűződik a szécsényi ev. egyházközség feltámadása, újra való felvirágzása és máig való fennmaradása. Ez a család folytatja a gróf Forgács család által megkezdett nemes hagyományt: az adományozást és betetőzi azt a mindig és mindenre áldozni kész bőkezűségével, pártfogásával és evangéliumi megértésével.

Az előkelő családnak feje, Pulszky Ferenc, mindjárt a birtokába lépés első évében mutatja meg egyháza iránt érzett szeretetét. Ebben az évben szentelteti föl saját költségén a szécsényi ev. egyházközség első, megválasztott segédlelkészét, Dobranyovszky Károlyt segédlelkésznek és tanítónak. Istentisztelet helyről is gondoskodik, felajánlván a kastély egyik oldalt eső helyiségét, az ugynevezett rondellát, erre a nemes célra.

Nemsokára ezután beköszöntenek a magyar nemzetre dicsőséget és megalázást hozó 48-as idők és a szécsényi ev. egyház is bőségesen veszi ki azokból a maga részét. Kegyes pártfogója, Pulszky Ferenc is testestül-lelkestül csatlakozik a magyar szabadság mozgalmához. Emiatt kénytelen ennek leveretése után a császár bosszúja elől külföldre menekülni. Az ev. egyházközség elveszti pártfogóját és a megtorlást szomjúhozó zsarnoki uralom játékszere lesz. Ennek az abszolutisztikus kornak egyik legodaadóbb híve a Pulszky javaknak a kormánytól kiküldött intézője, a rom. kath. vallású és magyar nyelvű és származású, de nem magyar érzésű Szentiványi Anzelm, azzal kezdi hivtaloskodását

(6)

hogy az evangélikusokat a rondellából kitiltja és evvel egy időben rondellában talált istentiszteleti tárgyakat elárverezteti. Csak nagy üggyel-bajjal tudja egyikét-másikát saját pénzén a gyülekezet egyik buzgó és résztvevő tagja Velics Antal, az árverést könnyező szemmel kísérő hívek számára megvenni. Ámde jő még egy csapás. Az általános szomorúság közepette elhagyja a gyülekezetet hitoktatója. Most már igazán árván, vezér nélkül állanak mint az a nemzet, amelynek egyik szenvedő részét alkotják. Két évig tart ez a szomorú állapot. Végre 1851-ben kapnak tanítót Krajnák Lajos személyében. A kábultságából valamennyire felocsudó gyülekezetet új megpróbáltatás éri. Ezt a testvérietlenül viselkedő szécsényi politikai község méri rá. A helybeli róm. kath. egyházközség ekkor rendezi egyházi és iskolai ügyeit és két tanítója, harangozója és templomőrzője fizetésének egy részét áthárítja a politikai községre. Ez a terheket egyenlőképen megakarván osztani az ev. lakosságot az említett róm. kath. felekezeti alkalmazottak fizetésére 550 forintnyi pótadóval rója meg. Visszás helyzetbe kerülnek ekkor az evangélikus hívek. A maguk gyülekezetére áldozni képtelenek és idegen felekezetek intézményeit fenntartani kénytelenek. Hiába tiltakoznak ez ellen a törvénytelen határozat ellen, hiába kérnek ennek a nagy tehernek ellenében a maguk egyháza számára is méltányos támogatást a község elutasítja mindkét kérésüke és a fizetni vonakozókon a rájuk kivetett pótadót karhatalommal hajtja be. Ilyen mostoha körülmények között az evangélikus hívek kétfelé, két célra fizetni képtelenek lévén, egyházukat nem segíthetik, ennek következtében az egyre sínylődik, sorvad és újra hanyatlás, a teljes megsemmisülés örvénye felé közeledik. Ezt a lesújtó képet látva a hitoktató lelkészük és tanítójuk, 3 évi küzdelmes munka után elhagyja őket és boldogabb tájak felé irányítja lépteit. Hasonló képen cselekszenek az utódai is. Szécsényt afféle rövid időre szóló szállóhelynek, átvonulásra szolgáló állomásnak tekintik. Két-három évig itt vannak, azután odább állnak. De nem is csoda. Hiszen nincsen rendes lakásuk, az egy hold Forgács féle földön kívűl nincsen egyéb jövedelmük. Ebből pedig a mindennapi élelmükre sem telik. Élelmezésük[et] az akkor városunkban élt 8-9 módosabb evangélikus család vállalja magára oly  képen, hogy negyedévről negyedévre más és más család látja őket vendégül házánál. Ez az állapot lehet kellemes rövid ideig, később azonban kényes helyzetbe hozza a vendéget és a vendéglátó házat. Ettől is óhajtanak menekülni a teológiát végzett fiatalemberek.

(7)

És elvonulnak szemeink előtt rövid időközökben: Draskóczy Lajos, Pálovics Lajos, Terray Gyula, Baros Jenő.

Pulszky Ferenc az idegenben figyeli az eseményeket és  tőle telhetőleg igyekszik segíteni az egyházon. Így Draskóczy Lajos hitoktató idejében Szentiványi utódja, Bréga Lajos jószágkormányzó által visszaadja az evangélikusoknak a rondellát. Van tehát ismét helyük az istentisztelet tartására. Többet azonban nem tehet érdekükben. Alsózellő pedig nem törődik velük. Emiatt sokszor évekig nincsen tanítójuk. Panaszolja is ezt keserű szavakkal egyházunknak akkor tájt élt felügyelője Lovcsányi Timót ügyvéd, dr. Székács Józsefnek, a kerület akkor élt országhírű püspökének, aki nyomtan felhívja az anyaegyházat, Alsózellőt, a hitoktatói állás betöltésére. Meg is lett ennek a kedvező hatása, mert az egyház kap is hitoktató segédlelkészt Tarray Gyula személyében. Ennek azonban nincsen lakása, sem iskolája, mert mind a két épület már elődje, Pálovics Lajos idejében használhatatlanná vált. Az egyik leégett, a másik düledezett, közel volt az összeomláshoz. Az ezernyi gondtól sújtott egyház úgy segít magán, hogy mindkettőt 1300 forintért eladja és az eladási összeget könyöradományokkal megtódva megveszi a Vár út 16. szám alatt levő házat tanítói lakásnak.

A legfőbb gond és cél most a hitoktató állandósítása. Ezt csak a megfelelő fizetés által lehet elérni. Ezt felismeri a felügyelő nemes szívű neje: Pulszky Ferencné szül. Walter Terézia és a protestáns közbirtokosokkal társulva az 1866-iki tagosításkor 3/4 házhely földet biztosítanak az evangélikus segédlelkész fizetésére. Evvel a segédlelkész helyzete állandóvá vált. Ugyanabban az évben a vármegye, követvén a törvény szellemét és felismerve az egyházközség mostoha viszonyait, felmenti az evangélikus híveket a katolikus egyházi és tanítói célokra való fizetés alól. A szécsényi politikai község azonban a vármegye felmentése ellenére is tovább követeli és hajtja be elődeinken a törvénytelen adókat.

A bajokon ismét a Pulszky család segít. 1867 év tavaszán hazajön számkivetésből Pulszky Ferenc és megjelenve a március 30-án tartott közgyűlésen, meghallgatja a hívek kérését, panaszait, gondjait és gyors és erélyes cselekedetre ígérkezik, vállalkozik és ígéretét nyomban be is váltja. Azonnal felkeresi Székács Józsefet, előadja neki egyházunk szomorú helyzetét és kéri hathatós intézkedését.

(8)

Így kerül egyházunk sorsa hazánk akkor élt két nagy fiának kezébe.

Székács Pulszky kérésére testestől-lelkestől vállalkozik egyházunk ügyeinek rendezésére. Első gondja gyülekezetünkbe megfelelő lelkipásztort állítani. E végből felvonultatja lelki szemeink előtt az általa ismert fiatal lelkészjelölteket és választása Simonides Jánosra, orosházai magániskolai tanárra esik. Nyomban fel is keresi őt levelével és Szécsényt alkalmas munkateréül ajánlja neki. Simonides 1867. április 21-én, húsvét első ünnepén megtartja próba szónoklatát, amely után őt a hívek azonnal meg is választják évi 450  forint kézspénzfizetésre. Ő azonban, hivatkozva az orosházai magániskolánál vállalt kötelezettségeire, az állást nem akarja elfogadni. Székács rábeszélésére azonban enged a szécsényi ev. gyülekezet kívánságának, Pesten július 21-én felszentelik és 24-én már mint segédlelkész működik Szécsényben. Így szereztek Pulszky és Székács Szécsénynek állandó segédlelkészt.

Székács azonban nem állt meg itten. További törekvése oda irányul, hogy Szécsényt önállósítsa, anyagyülekezetté tegye. Simonides nem is gondol ilyen messzire. Ő szerény ember létére megelégszik a segédlelkészi címmel és jelleggel, Székács azonba nem hagyja pihenni és egyre serkenti ennek a kedvelt eszméjének megvalósítását. Sőt buzgóságában odáig megy, hogy nagy elfoglaltsága ellenére 1867. augusztus 6-án személyesen is eljő Szécsénybe, itt közgyűlést hívat össze és ezen hatalmas beszédben serkenti a híveket önálló, független egyházközség megalakítására. Egyben szeretettel párosult szigorúsággal utasítja Simonidest, hogy járja be házról-házra az ev. híveket, és írja össze nevüket, hogy az anyásításnak kellő számbeli alapja legyen.

Megindul hát teljes erővel az anyásítási mozgalom. Az egyházközség a következő év januárjában újra foglalkozik e fontos üggyel. Ennek a tervnek megvalósításában ismét a Pulszky család jár elől. Az említett közgyűlésen Pulszky Ágost ugyanis családja nevében kötelezőleg kijelenti, hogy a lelkész tanítónak évente 60 forint készpénzt, 12 mérő búzát és 4 öl fát, vagy ennek megfelelő készpénzértéket fizet. Önállósulás esetén ezt a járandóságot további 40 frt-tal megtódja.

Az önállósulásnak azonban nagy akadályozója támad az alsózellői ág. hitv. ev. egyházban. Ezt ugyanis az önállósulás esetén nagy veszteség érhetné. Azért evvel kell először a kártalanítási összeg

(9)

nagyságában megállapodásra jutni. Azért is az önállósulással egyidőben megindulnak az alkudozások, még pedig először a szécsényi közgyűlést követő napon, január 13-án Petőn, majd március 13-án magában Alsózellőn. Ez az anyaegyház lelkésze és tanítója kártalanítására 2400 forintot követel, amit Szécsény hajlandó is megadni s ebből is Pulszky 2000 forintot ad, a szécsényi egyház 400 forintot. Ugyanennek az évnek szeptemberében menti fel végleg a szécsényi egyházat törvénytelen adók fizetése alól báró Eötvös József.

Most már az esperesség is komolyan veszi az anyásítást és rendelkezésére január 13-án bizottság jelenik meg Szécsényben. Következő 1869. január 20-án magában Szécsényben megtartott esperességi közgyűlés a bizottság jelentése alapján Zellő követelését 2400 forintról 1250 forintra szállítja le. Alsózellő ezt elfogadja, Pulszky Ágost kifizeti. Ennek alapján az esperesség Szécsényt önálló egyháznak jelenti ki. Az önállósult egyház pedig azonnal közgyűlést tart és lelkes segédlelkészét egyhangúlag önálló lelkészének választja meg. Ugyanazon a közgyűlésen megindul a tanítói állás megszervezését és a templomépítését célzó mozgalom. Itt is Pulszky jár elől és a megválasztandó tanító javadalmazására 40 forint készpénzt, 4 mérőbúzát és 2 öl tüzifát ígér. A lelkesedés hatása alatt Prónay Mihály felfalusi birtokos 200 forintnyi alapítványt tesz, azzal a kikötéssel, hogy annak kamatai a lelkészi és a tanítói földek után járó állami adót fizessék. A lelkész pedig anyakönyvet és pecsétnyomót szerez, egyúttal megkezdi a templom építését célzó könyöradományok gyűjtését.

Az erősödő egyháznak a kiadásai is szaporodnak. Ezeknek némi fedezésére és a megválasztandó tanító javadalmazására az egyházközség 1871. január 1-től bevezeti a 5%-os iskolai pótadót oly rendelkezéssel, hogy a befolyandó összegnek 2/3-a a tanítóé, 1/3-a az egyházé legyen. Ugyanekkor Pulszky Ágost a lelkész és a tanító javadalmazására családja által ígért járandóságokat 5500 forint értékű szőlődézsma váltsági kötvénnyel váltja meg, egyúttal megígéri, hogy az említett járandóságokat természetben tovább is fizeti, valamint a zellői egyház kártalanítására ígért 2000 forintnyi összegből az esperesség határozata folytán fennmaradt 250 forintot 1000 forint értékű szőlődézsmaváltsági kötvénnyel megváltja s ezzel az egyházat megajándékozza.

Másfél évvel ezek után az örvendetes események után, az 1873-

(10)

ik év nyarának utólján nagy csapás éri a szép fejlődésnek induló gyülekezetet: az Ázsiából behurcolt kolera. amely a gyülekezet lélekszámának majdnem egyharmadát, 96 embert tarol le. Ez ragadja el a gyülekezet nagy lelkű kegyes jótevőjének, Pulszky Ferencnek nejét, Ágostnak édesanyját, a férjére méltó nemes szívű Walter Terézt is.

Ez a rettenetes járvány megapasztotta ugyan, de nem törte meg a gyülekezetet. Alig hogy felocsudik mélységes gyászából, vagy talán épen ennek a meglátogatásának súlya alatt feltámad a lelkekben a vágy istentiszteleti hajlék építése után. Az áldozatra mindig kész felügelő megérti gyülekezetének kegyes vágyakozását és a kastélyával szemben fekvő tágat teret íratja a gyülekezet tulajdonába. A következő 1875. augusztus 22-én az iskola tantermeül és a tanítói lakásul egyik házát ajánlja fel, még pedig húsz évre bérmentesen. A lelkész pedig előkészítteti az építendő templom tervét, kőanyagot vásárol és hordat.

A templom építése azonban lassan halad, nincsen pénz, a hívek pedig kevesen vannak és nagy részt szegények. A lelkész látva ezeket a szomorú jelenségeket, elszomorodik és eladja az egyszer már megvett és összehordott kőanyagot. Ilyen körülmények között éri a gyülekezetet Szeberényi püspök látogatása 1878. augusztus 30 és 31-én. A fogadtatás szerény és talán szegényes is. Azonban legalább az ének szóljon szépen és ünnepélyesen a rondellában. E végből odaadja a gyülekezetnek Pulszky Polyxéna, Ágostnak széplelkű és nagy műveltségű nővére eddig volt szinte elválaszthatatlan barátját" a harmóniumot.

De sok más szükséges kegyes szere sincs a gyülekezetnek. Nincs kelyhe, tányérkája, ostyatartója. Ezeket 1880-ban a budapesti női gyámintézet adja.

Egy évvel rá számban is meggyarapodik a gyülekezet. Hozzánk társul Nógrádszakál. Anyagilag nem segíti ugyan még egyelőre sem a lelkészt, sem a tanítót, de talán még az egyházat sem, erőt azonban mégis jelent és nyújt is. Hiszen előkelő ev. nemesi családok laknak benne; Nemesék, Szigyártóék.

Közben újra anyagi erők gyűjtéséhez lát a gyülekezet. Keresztyén főünnepek és örömet nyujtó családi ünnepek órái nyissák meg a sziveket adakozásra. 1882-ben meghonosítják az egyház javát szolgáló effertóriumokat és az egybekelendő fiatal párok 2 forintnyi adóját.

De mik ezek az erőforrások az egyház óriási kiadásaihoz viszonyítva. Hogy fogják ők ezekből, de még a befolyandó kis könyör-

(11)

adományokból is templomot felépíteni? Legjobb volna talán a kastély előtt lévő téren álló nagy magtárat nem templommá, de imaházzá átalakítani. Erre talán volna erő! Pulszky megértette a lelkeknek ezt az óhajtását és odaadja a magtárat. Az imaház mellett azonban álljanak ott a többi egyházi épületek is, nevezetesen: a lelkészi lakás, tanterem és a tanítói lakás. Így festene az eszményi rend. A lelkészi lakás már megvan, még pedig az építendő templomtól meglehetősen távol. Közelebb hozni nem lehet. Álljon azonban közel a templomhoz legalább a kisdedek temploma, az iskola. És mert szüksége is van az eddigi iskolának és tanítói lakásnak használt házra, ajándékozza Pulszky a templomtér tőszomszédságában lévő épületét, az ugynevezett Pintér lakást iskolának. És az iskolánk és a tanítói lakásunk még most is ott áll. Ámde mindezeket az adományokat szigorú feltételekhez köti: a templomban magyarul hírdessék az Úr igéjét és az iskolában magyarul tanítsanak! Más nyelv használata esetén mindezek az adományok a család birtokába kerülnek vissza.

Áll tehát már az iskola. Melléje imaházat, vagy templomot kell építeni. Megalakul a templom építési bizottság és pedig eleinte a lelkész, azután dr. Szigyártó Pál helyette felügyelő elnökége alatt. Megindul a gyűjtés és Sztancsik Mihály szécsényi kőműves mester megkezdi az építést. Talaja azonban hordvány föld, méterekre le kell ásni az eleven földig, el kell bontani a magtárt, és most már nem imaházat, hanem tornyos templomot fognak emelni. Ez már mélyebb szakértelmet követel. Azért a munkának vezetését Elsztner Ferenc balassagyarmati építő mérnök veszi át. Új terveket készít és Sztancsik Mihály kőművessel, Molnár János áccsal és Gál Lajos bádogossal négy évi fárasztó és többszörösen megszakított munka után 1888 őszén befejezi a templom építését és a gyülekezet karácsonyi ajándékul megkapja az óhajtva-óhajtott és várva-várt istenházát. Valóban soha eddig át nem érzett örömmel és lelkesedéssel csendül fel benne a karácsonyi ének: "Boldog örömnap derült ránk!" A Megváltó születésével egyidőben temploma megszületését ünnepli a gyülekezet

A templom azonban még nagyon is befejezetlen, kezdetleges állapotban van. Nincsen tűzfala, kívűl belül vakolatlan. Tornya csonka. Bent sem padok, sem oltár, sem szószék. Ezeket a hiányokat pótolni kell, még pedig nagyrészt könyöradományokból, gyűjtésekből, mert az egyháznak semmi jövedelme nincs. Kis alapjai kötöttek. Ezeken veszik

(12)

meg ugyancsak 1888-ban a Lovcsányi féle ház 3/4 részét. Az ugyancsak ebben az évben életbe léptetett ugynevezett "kultusz adó" a folyó kiadások fedezésére is alig elegendő. Nem marad tehát újra egyéb hátra a hiányok pótlására a kéregetésnél. És megindulnak újra a gyűjtések és telnek csoda módra a hézagok. 1889-ben megindítja a lelkész a gyűjtést a templom padokra és 1890-ben már meg is vannak a padok. Közben ingatlanokat is szerez az egyház, még pedig 1891-ben a rimóci határban a papi földek szomszédságában 2 kat. hold 1220 négyszögöl szántó földet és rétet. Ezeknek felét Pulszky Ágost adja ingyen, a másik felét az addig volt birtokosától Hoffmann Ignáctól veszi meg 150 forintért az egyház. Ez a vásárlás azonban, valamint a templom javításának  szükségletei, kimerítik a gyűjtés által szerzett fedezetet is és a gyülekezet akarva nam akarva kénytelen 1892-ben 1000 forintnyi kölcsönt felvenni a Takarékban. Ennek segítségével azután a lelkész vakoltatja a templom belsejét, rendbe hozatja a tűzfalakat és befejezi a torony építését.

Áll már tehát a templom és mellette a torony, de mindkettő üresen, pusztán. A templom oltár és szószék, a torony harang nélkül. Erről az utóbbiról Ivánka Ödön karpigéci földbirtokos gondoskodik, ajándékozván az egyháznak 1895-ben egy 243 kg-os harangot.

A következő, 1896-os év, örömet hoz a magyar hazának és nemzetnek, most hírdeti azoknak 1000 éves fennállását, de gondokat a szépen haladó szécsényi gyülekezetnek, mert a városunk felett ekkor elvonuló vihar megrongálja a templomnak zsindellyel fedett tetejét, amelynek kijavítása 600 forintnyi kiadást okoz a gyülekezetnek, amelyet szintén kölcsön kell vennie a takarékpénztárban.

Ezalatt a templom tovább készül. Halad a befedés felé. Fölébred újra az adakozás szelleme a hívekben, Szomor György ifj. 1897-ben csillárt is ad, Pulszky Ágost felügyelő pedig oltárkép keretet. Megalakul az oltár és szószéképító bizottság s ennek fáradozásai eredménye és sikerekép kicsinosodik a templom, elő áll a szószék és az oltár. Ennek művészi képét Kubányi Lajos ev. hitsorsosunk és művészünk festi meg, igazi művészi lélekkel alkotván meg a keresztyén hit lényegét és ennek a gyülekezetnek sorsát kifejező és jelképező feltámadást, a mi Urunk sírjából való kiszállását és ezt boldog lélekkel csodáló és imádó Magdolai Mária alakját. Rusznák Borbála és Anna pedig felteszik az új oltárra a szülők emlékét megörökítő két darab kínai ezüst gyertyatartót.

(13)

Készen áll a templom és várja magasztos rendeltetésére való felavatását. Ezt is elvégzi az Úr 1899. esztendeje július havának 2. napján a kerület ősz főpásztora, dr. Baltik Frigyes. Igazi örömmel és keresztyéni lelkesültséggel végzi ezt a szent feladatát az ősz szolga és igazi benső örömmel várja őt a gyülekezet. Ezzel az ünnepséggel kapcsolatban az egyház látogatását is megtartja a püspök. A szécsényi ev. gyülekezetben a birtokunkban lévő feljegyzések szerint, a harmadikat. Az elsőt 1657. február 13-án Lányi Dávid, a másodikat 1878-ik év augusztus 30 és 31-ik napján dr. Szeberényi Gusztáv, a harmadikat 1899. július 2-án dr. Baltik Frigyes.

Állapodjunk meg néhány pillanatra itt ennél az időpontnál és tekintsünk vissza és sorakoztassuk fel lelkünk szeme előtt azokat a felügyelőket, lelkipásztorokat és tanítókat, akik a szécsényiek gyülekezetében eddig az időpontig működtek.

A történelem szűkszavú ezeknek a férfiaknak, elsősorban a felügyelőknek leírásában. A reformáció korának világi vezérlő alakjait egyáltalában nem ismerjük. Elmosta őket végleg az idő. Csak a 19. század első felében, 1831-ben lép elénk egy férfiú, Pokorny Mihály. HIvataloskodása idejének hosszúságát nem ismerjük. Csak sejtjük. Szojka Sámuel és Szontagh István hivataloskodásának idejét is csak sejtjük. Lovcsányi Timót ügyvéd a nagy 48-as időben viselte a nemes felügyelői tisztséget, mégpedig 1867-ig. Ekkor váltotta fel őt Pulszky Ágost egyházunk felejthetetlen emlékű felügyelője.

Hasonlóképen borítja az ismeretlenség fátyla az első lelkipásztorokat is. 1643-ban állítólag Petri Dénes, 1643-ban Götz Mihály, 1650-ben Fidicinis János, 1653-tól 1657-ig Pirolch Márton működött egyházunkban. Ez a három férfiú önálló lelkésze volt gyülekezetünknek. Az utánuk következettek részben segédlelkészek, részben tanítók voltak. Ilyen volt Zsarnoviczky Lajos 1839-től 1842-ig, Dobranyovsky Károly 1845-1849, Krajnák Lajos 1851-1854, Draskóczy Lajos 1856-1858, Pálovics Lajos 1858-1861, Terray Gyula 1864-1865, Baross Jenő 1865-1867, Simonides János 1867-1911-ig.

(14)

zunknak első önálló, rendes tanítója. Felváltotta őt hivatalában Nemes Győző 1897-től napjainkig.

Az utolsó visitació óta az egyház a következő viszontagságokon ment keresztül. Két évvel rá a templom felszentelésének örvendetes eseménye után 1901. szept. 11-én meghalt Budapesten váratlanul az egyház nemes lelkű felügyelője Pulszky Ágost. Közel félévi időköz után, 1902. ápr. 20-án megválasztják helyébe Szigyártó Pál dr. eddigi helyettes felügyelőt, nógrádszakali földbirtokost. Ugyancsak ebben az évben megemlékezve nem rég elhunyt nemes szívű hitvestársa bőkezűségéről özv. Pulszky Ágostné a szécsényi egyháznak 4000 koronát ajándékoz azzal a kívánsággal, hogy az összeg a már meglévő Pulszky alapítványhoz csatoltassék és a kamatai az ott megjelölt célra fordíttassanak. Az egyház hálás köszönettel fogadja a nemesszívű adományt.

Ezután az egyház békésen fejlődhetett volna. Ezt a békés fejlődést egy nagyon szomorú esemény zavarta meg: Dolány leányegyház 1909-ben elvesztette iskoláját. Az utolsó ev. községi tanítója 1909-ben elment és a dolányi iskolaszék róm. kat. vallású egyént választott meg tanítónak. Hiába fáradozott ennek az érzékeny csorbának kiküszöbölésén az egyház lelkésze, tanítója és az ebben az évben megválasztott másodfelügyelő, Kálmán Sándor. Az állammal az iskola községesítése alkalmával 1872-ben kötött szerződést, alapokmány, nyomtalanul eltünt. Ennek következtében az egyház nem tudja a maga igazát bizonyítani és iskoláját örökre elvesztette. Ez a csapás mélyen lesújtotta a már koros és folytonos munkában és küzdelemben elfáradt ősz lelkipásztort, úgy hogy másfél évvel ezután, 1911. január 22-én, híveinek őszinte sajnálatát és hálája mellett lemond. Az ezután megindult lelkész választási mozgalmak során a hívek Kálmán Sándor melegszavú ajánlatára 1911. június 5-én Huszágh Gyula nagykürtösi lelkészt választják meg. Június 30-án iktatják hivatalába és ezen a napon örökíti meg emlékét felejthetetlen módon a nyugalomba vonult lelkész: 366 kötetből álló értékes hittudományi könyvtárát és két saját költségén csináltatott irattári szekrényét oda ajándékozza az egyháznak, valamint lemond összes, a lelkészi lakon évek hosszú során át végeztetett javítások költségeinek megtérítéséről. Az egyház szomorú módon hálálja meg ősz lelkipásztora nagylelkűségét és hosszú évtizedeken át folytatott érte való küzdelmét: híveinek nagy része adós maradt neki párbérével. Mindennek ellenére a nyugalomba vonult lelkész mindig nagy szeretettel gondolt nyájára, gyülekezetére, mind édes atya

(15)

szerelmes gyermekére. Örül gyarapodásának és fejlődésének és mélységesen aggódik a legcsekélyebb gond miatt, amely érhetné életét, javait, boldogulását, haladását veszélyeztethetné. Ezért fogadja aggodalommal a szécsényi ref. fiókegyház megalakulásának hírét is. Helyesen, az erők megoszlásának tekinti ezt. Csak nagy nehezen tudja őt az újonnan megválasztott lelkész megvigasztalni. Aggodalommal értesül kis templomunknak a ref. testvéreknek istentiszteleti célokra 1912-ben történt átengedéséről is, esetleges jogcsorbítástól féltve egyházát. Ilyen aggodalmak és olykor-olykor beköszöntött örömök között egyre gyengülve, bágyadva, erőtlenülve 1912. dec. 10-én kiadja buzgó és áldozatos lelkét. Az általa megépített kis templomunkban elhelyezett ravatala fölött a szószékről a helybeli lelkész, az oltár mellől Kardos Gyula balassagyarmati püspöki lelkész mondottak a templomot teljesen megtöltött sokaság előtt gyászbeszédet. Sírja fölött az ősz, ékesszavú Sárkány Emil, annak a gyülekezetnek lelkipásztora mondott hatalmas, hittől telt imádságot, amely gyülekezetnek hosszú évtizedeken át Szécsény egyik fiókegyháza volt.

Azonban körülbelül másfél évvel rá ezután a szomorú eset után, 1914 nyarán, ennél sokkal szomorúbb, lesújtóbb és sokkal nagyobb körre, az egész magyar nemzetre kiterjedő szerencsétlenség ér bennünket: kitör a világháború. Ebben a világégésben is bőven kiveszi a maga részét a mi kis gyülekezetünk. 50 hűséges fia harcol a különböző csatatereken hazájáért és királyáért és 11,610 koronát fektet hadikölcsönbe. Övéiért és hazájáért aggódó tagjaiban hatalmasan lobban fel a vallásos érzés. Ünnepről-ünnepre, vasárnapról-vasárnapra telve a templom. Ép olyan mértékben indul meg az adakozás is. Adakoznak különösen a beszerzendő orgonára és egy másik harangra. Orgona és két harang, ez most a hívek vágyakozásainak netovábbja. A magyar hadak végleges győzelmi ünnepén fognak majd megszólalni. Ez az egyházi és hitéleti felbuzdulás magával ragadja a körülöttünk elterülő és a szomszédos egyház közösségekhez tartozó pusztákat és fiókegyházakat. Szécsénykovácsi, Csalár, Kürt, Sipek és Táb mind hozzánk akarnak csatlakozni. Sőt, egy napon Zobor is jelentkezik csatlakozásra. Befogadása esetére kész lemondani eddigi nagy kincséről, tót istentiszteleti nyelvéről, kész teljesen magyarrá válni ő is. Ebben az emelkedett hangulatban ünnepli meg a gyülekezet 1917. október 31-én a hitjavítás 400 éves évfordulóját. Az ünnepélyes istentiszteletet követő díszközgyűlésen Kálmán Sándor az egyház másod fel-

(16)

ügyelője 100 korona adományával Luther alapot létesít, azzal a céllal, hogy az kamataival és további adományokkal gyarapodva évi kamatjövedelmével egykor azokat a vegyes párokat jutalmazza, akik hűségi esküjüket templomunkban tették le. A lelkész neje, Huszágh Gyuláné szül. Wladár Mária pedig bejelenti a szécsényi ev. nőegylet megalakulását és fehér selyemoltár és szószék terítőre való gyűjtésnek megindítását.

Mindezeket a szép reményeket letarolja a szerencsétlen végű háború, az ezt követő forradalmak és az ezeket betetőző óriási pénz elértéktelenülés. A szomorú emlékű kommunizmus idején Szécsény a törökkor végvárának szerepét látszik átvenni. Birtokáért a csehek és a vörösök is versengenek. Harcolnak körülötte, rajta keresztül sőt néha az utcáin is és akár melyik győz is, veszedelmet hoz mindig Szécsényre, mindig néhány polgár menekül előlük és mindig mindegyik néhány polgárt hurcol el magával. Veszedelmet különösen a kommunizmus jelent, amely az egyházak feloszlatását, vagyonuk elkobzását, papjaik elbocsátását, vallástanítás megszüntetését és a templomoknak mozgó színházakká való átalakítását hírdeti. Végül az 1919. év augusztus havának utolsó napjaiban jő a kommunizmus bukásának a híre. Ekkor a bizonytalanság tetőfokát éri. Kiéi leszünk? Hová fogunk tartozni? Hangzanak szerteszéjjel az aggodalmas kérdések. Az ősz első napjainak beköszöntésével jön az örvendetes hír, hogy magyarok, koldus magyarok, vagy magyar koldusok leszünk. De mindegy, akármennyire leszünk is koldusok, a fő, hogy magyar állampolgárok leszünk és maradunk. A fölocsúdást követő napokban egyházunk rendezéséhez látunk és elsősorban roskadozó épületeink: parókiánk és bérházunk ötlenek szemünkbe. Ezeket kell elsősorban valamennyire rendbehoznunk. De hogyan és miképen? Alapítványaink, alapjaink és minden tőkéink elértéktelenültek, népünk elszegényedett. Segítséget pedig honnan is kérjünk? Ezeket a nyomasztó körülményeket még elviselhetetlenebbé teszi a gyülekezet hitbeli buzgóságának rohamos hanyatlása. Vasárnapról-vasárnapra néptelenül az amúgy is kicsiny templom. A lelkész ezért magát vádolja és esperesi egyház látogatást kér. Az egyházmegyei bizottság megérkezik, közgyűlést tart és ezen nem látja ennyire sötétnek a helyzetet. Vigasztal, segítséget ígér. Ennek hatása alatt ujból munkához látunk. Munkálkodásunk alatt csakhamar nyílvánvalóvá lesz az egyik egyházi ápületünk, vagy a parókiánk, vagy a bérház eladásának szükségessége. Mindkettőt nem bírjuk rendbe hozni, sőt

(17)

az egyiket is csak a másik árából tudjuk megmenteni. Parókia eladásának gondolata győz és el is adjuk 1.000.000 papír koronáért 1922. év novemberében. A pénzért azonnal építőanyagot vásárolunk. Közben elhuny első felügyelőnk dr. Szigyártó Pál. Az eladott parókia első három szobájába a vevő költözik, a lelkésznek kamra, iroda helyiség és lakóház címén a szerződés értelmében egy szoba, előszoba és konyha marad rendelkezésére. Az első két szoba és az iroda kulcsát a járásbíróság egy üres helyiségében hurcolja a lelkész. 1922. november 19-én új felügyelőt választunk, a hithű és példás buzgóságú Kriváchy Ödön nyug. huszárőrnagy személyében. Ennek segítségével országos könyöradomány gyűjtésre engedélyt szerzünk és útnak is indítunk két gyűjtőt Pohánka György és Makovinyi János személyében. Következő év tavaszán hozzá látunk az építkezéshez. Csak egy szobát, egy kis istálót akarunk felépíteni, a többit rendbe hozni és a tető felét cseréppel befedni. Csakhamar kisül, hogy a régi parókia eladási ára és a gyűjtés nem elegendők. Rendkívüli megadóztatást határozunk el és az adók beszedésével egy bizottságot bízunk meg a lelkész, Szomor György, Csecsetka Gyula és Gabulya János személyében. A lelkész ezek egyikével járja napról-napra a gyülekezet tagjait. De ez a gyűjtés sem elegendő. Ezért eladunk egy 70 négyszögöl területű, úgynevezett Sörházi kertet és egy 60 négyszögöl területű szécsényi papi szántóföld darabot. Ezekben a gondokkal teli időkben, 1923. május 5-én elhuny a sokat ígérő felügyelőnk, Kriváchy Ödön és a felügyelői tisztség terhei újra a betegeskedő és erősen hanyatló egészségű Kálmán Sándorra hárulnak. És ő igyekszik is, amíg erői bírják, hűségesen megfelelni nemes hivatásának. Ezt pedig különösen ebben az időben nehéz megtenni, mert ekkor, 1925-ben kell átadnunk a temetőt a községnek, majd a következő, 1926-ban pótolnunk kell részben az egyház önmegadóztatása, részben külső adományok segítségével, a lelkészi lakás hiányait: a kocsiszínt és a kutat. Végül teljesen legyengülve, még ugyanaban az 1926. évben, május 6-án a gyülekezet őszinte sajnálatára és eddigi érdemei hállás elismerése mellett lemond [Kálmán Sándor]. A felügyelő nélkül maradt gyűlekezet 1927. március 27-én első felügyelőnek farádi Veres Imrét, nyug. határrendőrségi felügyelőt, másod felügyelőnek pedig Esztel Bélát, állampénztári főtisztet választja meg. Működésük az egyházra nézve kedvező események jegyében indul meg. Alattuk részesül ugyanis az egyház a földbirtokreform során Benczurfalván 15 kat. holdnyi terület megszerzésének lehetőségében és ugyancsak az ő felügyelőségük

(18)

elején indul meg komolyan a pilinyi imaház építését célzó mozgalom. Adja a Mindenható, hogy szép hivatásuk egyházunkra nézve tovább is áldásos lehessen, adjon nekik testi-lelki erőt, hogy egyházunk jövő gondjaival sikeresen megküzdhessünk. Mert újra nagy gondoknak nézünk elébe. Alaposan kell javítanunk, a megépítése, tehát majdnem 30 év óta erősebb tatarozás nélkül szolgáló templomunkat, orgonát kell beléje szereznünk és ének vezért kell melléje állítanunk, mert jelenlegi kántortanítónk, Nemes Győző 44 éves hűséges szolgálat után immár a jól megérdemelt nyugalomba készül vonulni.

3. Nagyobbak tehát a terhek, a gyülekezet, különösen az anyagyülekezet lélekszáma pedig csekély, mindössze 140 körül álló, mindenkit bele számítva. Nem sokkal több tehát az utolsó 1899-iki püspöki látogatás lélekszámánál, amikor is nem számítva az ide-oda költözködő cselédeket, iparossegédeket és más olyanokat, akik csak rövidebb ideig szoktak Szécsényben tartózkodni, 110 volt. Foglalkozásuk szerint pedig ezek értelmiségiek, kereskedők, iparosok, földművesek, zsellérek, napszámosok és cselédek. Földbirtokos pedig nincsen már egy sem.

Azonban - amely a csekély lélekszám mellett is biztató jelenség - az egyház nagy terheinek elhordozhatására nézve az egyházunkban a múltban megnyílvánult és a jelenben is megnyílvánuló adakozási szellem. Hosszú sora van ugyanis azoknak a kegyes lelkeknek, akik anyagi és szellemi javaknak nyújtásával egyházunk életre keltéséhez és fennmaradásához hozzájárultak. A sort Szécsény hajdani megértő földesura, gróf Forgács Pál nyitja meg 1 hold kat. föld adományozásával és 2 piactéri házának egyházunk javára adott kibecsülésével, utána következnek: a legelsők közt a Pulszky család, az egyház újra való megalapításával, telkek és nagy pénzösszegek adományozásával; Simonides János az egyház első lelkipásztora az egyház életre keltésével, megszervezésével és értékes papi könyvtár adományozásával; Pokorny Pál, Pintér Sándor és Kriváchy Antal alapítványoknak, ez utóbbi három alapítványnak tevésével; Rusznák Anna és Borbála kínai ezüst oltár gyertyatartóval; id. Králik István mesteri veretű templomajtóval és ifj. Szomor György két templomi csillárnak adományozásával; Kálmán Sándor buzgó tanítói, majd egyház felügyelői működésével, valamint értékes könyvek ajándékozásával; Csecsetka Gyula a Pulszky féle emléktáblára való gyűjtésével és gyakori adományozásával; Kriváczy

(19)

Ödön rövid ideig tartó, de annál odaadóbb felügyelői működésével, Kuchon Jánosné és özv. Jakab Nagy Lászlóné kehelytakarók ajándékozásával; Zsivora Sámuel, Horváth Emil, Furák János és Králik István ifj. gondnoki tisztségüknek buzgó, az utóbbi sokszor önfeláldozó teljesítésével; Váradi Gyula és neje oltárterítő és alapítvány adományozásával; Nemes Győző a dolányi iskola visszaszerzésére irányuló munkásságával; Szvoboda Sándor állampénztári tisztviselő róm. kath. létére szép zenei tudásának istentiszteletünk színvonala emelésére mindig kész felajánlásával; Huszágh Gyuláné helybeli nőegyesület megalapításával és egy fehér selyem oltár és szószék terítő megszerzésére irányuló gyűjtés megindításával; Gabulya Anna és Teréz, Molnár Margit és Ilona, Bendiák Malvin, Hrubik Margit és Pohánka Teréz a gyűjtésnek szíves elvállalásával és elvégzésével; a Gusztáv Adolf egyesület az esperességi, a kerületi és az egyetemes gyámintézetek, valamint a szécsényi Takarékpénztár gazdag és bőkezű adományok nyújtásával; ezeken kívűl egyházunknak sok-sok szegény és gazdag tagja, akik egyházunkat filléreikkel és koronáikkal segítették, akiknek nevük az utókor számára aranykönyvünkben és jegyzőkönyvünkben örökíttetet[t] meg és akiknek szíves adományukért egyházunk ezzel az alkalommal is meleg és hálás elismerést és köszönetet mond.

Annál szomorúbb azoknak a sora, akik házasságkötésük idejében egyházunkról megfeledkezve, gyermekeiket a róm. kat. egyház tanítása szerint neveltetik. Ilyen egyén egyházunkban 1895. október elsejétől, az ugynevezett egyházpolitikai törvények életbeléptetésétől a mai napig, hozzávetőleges számítással 102 akadt. Ezekből él egyházunkban jelenleg 28, a többi eltávozott. Javunkra adtak jegyzőkönyvet 34-en. Ezek közül egyházunkban laknak 21-en, más egyházból jött 2 család, összesen tehát 23 vegyes pár nevelteti egyházunkban vallásunk tanítása szerint gyermekeit. Nem szerint nevelteti gyermekeit 15 család. Lakik tehát egyházunkban 66 vegyes pár.

Született és megkereszteltetettt egyházunkban a múlt 1927-ik év folyamán 13 gyermek, konfirmáltatott 6 gyermek, hozzánk tért egy, tölünk áttért 4 gyén, megeskettetett 4 pár, elhunyt 16 egyén.

4. A templom hosszúsága 19.95, szélessége 10.08, magassága 10.20 m. Épült 1884-1892-ig. Anyaga kő, tégla és vas. Megépítése óta nem javították, ezért sok helyen megrepedezett, vakolata lehullt és ennél az oknál fogva alapos javításra szorul. Javitási költségei ez idő szerint

(20)

2600 pengőre fognak rugni.

Részletes leírása:

a) kívülről: elülső, keleti részén van a homlokzat. Tetején vaskereszt, oldalán két nagyobb, felső részén egy kisebb üveges kerek ablak. Alatta kétszárnyú ajtó. Ehhez 5 fokból álló kőlépcső vezet. A homlokzattal szemben a tűzfal van. Rajta kereszt és színes üvegű kerek ablak. Az északi falon 4, a délin 5 ablak van. Rámájuk vas.

b) A templom belső leírása: a kétszárnyú ajtóval szemben az oltár áll. Hosszúsága 1.95, szélessége 2.04, magassága 4.15 méter. Rajta művészi fafaragványos keret áll. Ezt hasonló képen művészi értékű kép tölti ki. A kép Jézus feltámadását ábrázolja. Kubányi Lajos festőművész alkotása. Az oltártól délkeletre a 4 m. magas fenyőfából készült szószék, nyugatra a szintén fából készült keresztelő medence áll. Az oltárral szemben a jőbejáró felett van a karzat. Rajta 5 lóca és 1 harmónium. Van még a templomban: 20 pad, 13 lóca és egy Ivánka Ödön féle pad. A templom, valamint a többi egyházi épület tűzkár ellen az Első Magyar Általános Bizt. Társaságnál van biztosítva.

5. A torony a templom északi falának közepén áll. Magassága 26.98, alapjának hossza 4.75, szélessége 3.5 m. Benne vasállványon egy 243 kg súlyú harang függ, ezzel a felirattal: "Áldjad az Urat, hírdesd hatalmát és jóságát Isten dicsőítése és az emberiség üdvéért: szülei iránti hálája, kegyeletes emléke jeléül öntette Draskóczy és jordánföldi Ivánka Ödön és családja a szécsényi ág. ev. egyház részére, 1893."

6. Az Úr szent vacsorája kiszolgáltatásakor szükséges következő edényei vannak az egyháznak: kehely, tányér, bor kanna, ostyatartó, mind kínai ezüstből, belül aranyozva ezzel a felirattal: "A budai pesti női gyámintézet ajándéka, 1879". Van még betegek számára egy kis ezüst kehely felírás nélkül.

Ezeken kívül a templomunknak még következő szerei vannak: 2 darab csillárja, a nagyobb 52 szál, a kisebb 12 szál gyertyára. Mind a kettő bronzból. A templom középső vonalán függnek a mennyezetről. Van továbbá 6 oltári gyertyatartója. Ezek négye fából, ketteje kínai ezüstből. Ezeken az utóbbiakon a következő felirat van: "Szécsényi ev. egyháznak bold. szülői Rusznák Pál és Gyurgyik Borbála emlékére ajándékozzák Rusznák Borbála és Anna 1899. július 2." Egy darab rózsaszínű selyem, egy darab fehérrel hímzett fehér, egy darab pirossal hímzett fehér szent edény takarója, egy darab selyemből készült

(21)

kék és egy darab selyemből készült barna, aranyos szálakkal átszőtt terítőcskéje beteg úrvacsorázók számára. Van még 2 darab szájtörlő kendője. Van továbbá egy fehér selyem fehér liliomokkal hímzett, egy fekete selyem rojtos, egy lila bársony, egy kongré vörössel hímzett, 3-3 darabból álló oltár és szószék terítője. Ezekhez jönnek még: egy ostyasütő vas, egy ostya metsző és egy oltár feszület. Mindezeket, az oltár gyertyatartókat leszámítva, a lelkész őrzi a lakásán leltár mellett.

7. Az egyháznak van levéltára.

a) ebben a fontosabb történeti okiratok: az egyház alapítására vonatkozók és az adomány levelek. Egyéb történeti értékkel bírók nincsenek.

b) Anyakönyve egy van. Ez három részből áll: a kereszteltek, az eskettek és a holtak anyakönyvéből. Mind egy kötetben és mind 1869. január 1-ével kezdődik. Van továbbá egy darab anyakönyve az egyháznak: a konfirmáltak, a hozzánk betértek és a tölünk kitértek számára.

c) Jegyzőkönyve a gyülekezetnek, egyháztanács, egyházközségi és iskolaszéki gyűlések bevezetésére két kötetben van. Van azonkívül jegyzéke az egyházmegyei, egyházkerületi, egyetemes gyűlések jegyzőkönyveiről, miniszteri rendeletek, felsőbb egyházi hatósági leiratokról és körözvényekről.

d) Az egyháznak két pecsétje van. Az egyik bronzból, a másik kaucsukból. A kaucsuk tulajdonképen a bronznak másolata. Mind a kettőnek ez a körirata: "A szécsényi prot. egyház pecsétje". A kör belsejében oltár van. Ezt három alak állja körül. Alattuk ez a felirat: "Concurrunt ut alant 1705." A pecsétet Pulszky Ágost készíttette Bécsben, II. Rákóczi Ferencnek egy 1705-ben készíttetett és a bécsi császári múzeumban őrzött emlékpénzéről.

e) Lelkészi könyvtár. Áll 366 kötetből. Alapította Simonides János nyug. lelkész 1911-ben kelt ajándékozása által. Az egyház szegénysége miatt gyarapítani nem tudja.

8. Az egyház jövedelme:

a. Ingatlanokból nincsenek.

b. Alapítványai és alapjai elértéktelenültek. Az elértéktelenülés nagyságát hadd mutassa a következő összehasonlítás: A Pulszky féle alapítvány hadi kölcsönbe fektetett része arany koronában 11.610 koronát ért, a mai értéke 63 P 66 fillér, ugyanennek az

(22)

alapítványnak a szécsényi Takarékpénztárban őrzött része 6413 arany korona, továbbá Kriváchy Antal féle 2100 arany korona, Pokorny féle 1000 arany korona, mind a három együttvéve 9513 arany korona összeg, ma 1 P 12 fillérre szállott le, a Pulszky féle 400 aranykoronát képviselt 4% arany korona járadék mai értéke 2 P 40 fillér. Továbbá Pintér Sándor féle iskolai 1000 ar. kor. ma 14 fillér, a Várady Rezső féle 400 ar. koronás alapítvány ma 5 fillér. Alapjai: az 1916-ban 2266.70 ar. koronát ért orgona alap folytonos gyűjtés mellett 91 P 20 fillér, a fenti évben 332.97 ar. koronás harangalap ma 17 fillért, az ugyancsak a fenti évben 182.22 ar. korona Pulszky emléktábla alap ma 25 fillért ér. Végül a 818.22 ar. korona parókiai építési alap 13 fillér, az 1917-ben tett és 100 koronát ért Luther Alap 1 fillért, a temető alap 7 fillért, az egyház fenntartása 1 fillért, az ujonnan megindított templom alap 31 P 20 fillért ér.

c. Rendes járulékokból: Személyes járandóságokból 132 P., 5 %-os iskolai adóból 81.61 P. fél százalékosból 9.07 P., ? %-os pótadókból 293.64 P. Ezeket mind készpénzben fizetik a hívek. Gabona magtára az egyháznak nincs.

d. Rendkívüli bevételei az egyháznak: perselypénzből 90 P., harangozási illetékből 12 P., esketések alkalmával házaspároktól 6 P., ajándékokból 130 P., segélyekből 400 P., temető helyi díjai és offertóriumai nincsenek.

e. A községtől ebben az évben kivételesen 320 pengőt kap. Rendes évi segélyt az egyház a községtől nem élvez.

f. Adósságai: Önmagának tartozik 14 P 16 fillérrel, idegeneknek 8 Pengővel.

g. Az egyházi pénztár a gondnoknál van és ő kezeli is. A számadást évenként nyílvánosan az évi rendes közgyűlés alkalmával ejtjük meg. Az utolsó évi bevétel 9984.22 P., kiadás 9671.13 P., maradvány 313.09 P. volt. Hátralék 700 pengő.

9. Temetőjét az egyház átadta a községnek.

10. Jótékony intézményei az egyháznak nincsenek.


B. Leányegyházak

Leányegyházai az egyháznak nincsenek.


C. Szórványok

Szórványai: Benczúrfalva, Piliny, Endrefalva, Litke, Ipolytarnóc, Nógrádszakál, Varsány, Nagylóc, középső Zsuny, Rimóc, Táb, Si-

(23)

pek ... lélekkel. Ezeknek a szórványoknak híveit a lelkész nagy szétszórtságuk miatt rendszeresen nem gondozhatja s ennél az oknál fogva azok nagyon is ki vannak téve a kitérés veszélyének. Istentiszteletet tart a lelkész: Benczúrfalván 1., Pilinyben 3, Szécsényfelfalun 2-szer még pedig Benczúrfalván a községi iskola, Pilinyben a róm. kat. iskola tantermében, Szécsényfelfaluban magánháznál. Ezek alkalmával a pilinyiek a felfalusiakat és megfordítva a felfalusiak a pilinyieket látogatják meg. Az istentiszteletek látogatottak. A közös egyház költségeihez a szórványok átlagosan évi 907.83 pengővel járulnak hozzá.


II. Az egyház igazgatása

1. Felügyelőnk farádi Veres Imre cs. k. kamarás nyug. államrendőrségi főtanácsos, 2. felügyelőnk Esztel Béla állampénztári tisztviselő.

2. A gyűléseket szigorúan az alkotmány rendelkezései szerint tartjuk meg és róluk az anyaegyház tanítója jegyzőkőnyvet vezet.

3. A presbitérium 30 tagból áll. Tagja: Szécsényből: dr. Bakay Kálmán, Balázs Pál, Furák János, Gottstágh Lajos, Kovács Mihály, Kuhen János, dr. Martin Ödön, Nikolaidesz János, Pohánka György, Sneicker Józser, Szabó Béla, Szomor György, Szomor András, Szuturisz Mihály, Váradi Gyula, Wolf Béla; Benczúrfalváról: Kompan András, Peczek István, Czímer István; Pilinyből: Hlinyicza János, Ruzsinszky János, Szabó István; Szécsényfelfaluból: Vitovszky István, Obrecsány János, Prauda Ljos; Nógrádludányból - Szécsényhalásziból: Argy András, Visnyár János; Nógrádszakálból: Sneicker Lajos; Mocsárpusztáról: Oravecz János; Nagylócból: id. Keviczky József; Pöstyénpusztáról: Sinkovics Mihály. Ezeket a közös egyház közgyűlése szavazat többséggel 6 évre választotta.

4. Az iskolaszéknek a tagjai: Huszágh Gyula lelkész és Esztel Béla egyházi 2. felügyelő elnökök, Nemes Győző tanító jegyző, Csecsetka Gyula, Furák János, Králik István, Kovács Mihály, dr. Martin Ödön, Pohánka György.

5. Gondnokok az anyaegyházban: Gabulya JÁnos és Králik István, Benczúrfalván: Csernák István, Peczek István, Pilinyben: Vitovszky István, Szécsényfelfalun: Prauda Mihály, Nógrádludányban: Kominka Ferenc.

6. Egyházfi: Matula István. Fizetése: 160 pengő készpénzben

(24)

és 750 négyszögöl föld használata.


III. Az egyház belső (erkölcsi) állapota

1. Az istentiszteletet a hívek ünnepek idején buzgón, közvasárnapokon gyéren, a kétköznapi könyörgéseket még gyérebben látogatják. Az istentisztelet alatt minden ékesen és jó rendben történik. Minden ünnepet a hívek a templomon kívül is megszentelnek és nem törik meg semmi féle rossz szokás által. Az istentiszteletet és az úrvacsoráját igen sokan kerülik.

2. Házi áhitatosság csak egy-két családnál áll fenn. Bibliája egy-két, énekes és imádságos könyve azonban minden családnak van. Az egyházi szervezetek közül egyedül nőegylet van. Vallásos iratokat is csak néhányan olvasnak a hívek közül. Fogházban letartóztatottak nincsenek. Vallásos estélyeket tartunk ádventben és bőjtben. Lelkészi napló nincs. Anyakönyv azonban van.

3. Az egyházban sem különös, sem közönséges bűnök nincsenek. Nincsenek sem különélő házasok, viszálykodó házaspár egy van. Vadházasságban élő nincsen egy sem. Törvénytelen gyermek az utolsó évben 3 született. Törvényes elválási eset az utolsó 5 évben egy sem volt.

4. Egyházi fegyelem nincs szokásban.

5. Az adakozási szellem az előbbi években meglehetősen élénk volt, a jelenben azonban a nyomasztó anyagi körülmények között rendkívül megcsappant. Mindezeknek ellenére az egyház rajta kívül álló jótékony célokra 105 P. 90 fillért adományozott.

6. Az egyház mindenütt körül van véve felekezetbeli lakosokkal, tulajdonképpen közöttük él, 26.000-nyi néptömeg között 540 körüli protestáns ember él. Híveink szelídek, türelmesek, megértők. Annál harciasabbak azonban a róm. kat. testvérek. Híveinket különösen a szórványokban lakókat pusztán rendkívül csekély számuk és evangéliumi hitük miatt lenézik, gúnyolják és csúfolják, a szószékről pedig nagyon sok helyen felháborítóan sértő, Luthert és egyházunkat mélyen gyalázó beszédek hangzanak el.

7. Szekták nincsenek.


IV. A lelkészi hivatal

A lelkész Huszágh Gyula. Született Nagypetrősön (Nyitra megye) 1879. július 26-án. Édesatyja Huszágh Gyula ev. tanító ugyanott, édesanyja Hedlicska Erzsébet, egy helicsi (nyitra megyei) szűcsmesternek lánya volt. Elemi iskoláit édes atyja iskolájában, középiskoláit a modori közs. polgári iskolában és a pozsonyi ev. liceumban, főisko-

(25)

lai tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti szakán és a pozsonyi ev. teológiai akadémián végezte. Segédlelkészi éveit a Zólyom megyei Tótpelőczön, első lelkészi idejét a Nógrád megyei Nagykürtösön töltötte. Ugyanott meg is nősült, feleségül vévén Vladár Máriát, néhai Vladár Viktornak, szügyi lelkésznek és nógrádi alesperesnek leányát. 1911 júliusában a szécsényi hívek választották meg lelkészüknek. Azóta közöttük él és működik Isten segedelmével.

A. Lelki szolgálat

1. Az istentiszteleti rend vasárnap és ünnepnapokon délelőtt: felállóének, reggeli ének, imádság és epistola, vagy evangéliumolvasás az oltár előtt; főének, előfohász, igeolvasás, egyházi beszéd, imádság, hírdetések, áldás a szószékről; egy vers ének, imádság, ároni áldás az oltár előtt, egy énekvers, kimenet; ugyanakkor délután: ének, előfohász, imádság, áldás, egy vers ének, kimenet. Mind csak olvasva. Énekes liturgia nincs. Hétköznap, még pedig csak ádventben és bőjtben, reggeli ének, előfohász, imádság, áldás, két énekvers, kimenet. Egyéb egyházi ünnepek közül csak a reformátió emlékünnepét tartjuk meg. Külön bűnbánati napja az egyháznak nincs. Vallási elmélkedéseket ádventben és bőjtben tartunk hetenkint egyszer az iskola termében. Passio nincs. Róm. kat. ünnepeket nem tartunk. A lelkész könyv nélkül prédikál. Beszédeinek fogalmazványai nincsenek meg.

2. Katekizáció nincs. A konfirmációi oktatás hat hétig heti három órában tart és Raffay Sándor tankönyvének magyarázásából és megtanulásából áll. Maga a konfirmáció következő képen megy végbe: gyülekezés az iskolában. Innen a lelkész és a tanító vezetése mellett templomba menetel. Felállás az oltár előtt. Imádság és igeolvasás. Alkalmas ének. A gyermekek az oltár köré gyülekeznek. Elsőfohász. Rövid vizsgálat. Hitvallás. Fölvétel. Megáldás. Imádság. Hírdetések. A gyülekezetnek megáldása. Ének. Gyónás. Urvacsorája.

3. A lelkész kétféle ágendát használé: a Gyurátz és Karsay - Czékus félét. Az énekes könyvek közül a győri van használatban az istentiszteletnél.

4. A keresztelésnél csak a keresztanya van jelen. A gyermekágyas nők avatása a szülés után 2-3 héttel történik. A bábák nevei Szécsényben: Chabada Jánosné, Pál Károlyné, Takács Sándorné. Mind róm. katolikus. Józan életmódúak. Szükség esetén a szent keresztséget

(26)

elvégezni képesek.

5. Az Úr szent vacsorája kiszolgáltatásának ideje: karácsony 2. ünnepe, újév, vízkereszt, virágvasárnap, nagypéntek, húsvét második ünnepe, áldozócsütörtök, pünkösd második ünnepe, tizedik szentháromság vasárnap, valamint ádvent és bőjt minden vasárnapja, valahányszor a hívek akarják. 1927-ben az úrvacsorázók száma 608 volt.

6. A betegek lelkészüket nem hívatják magukhoz, a lelkész azonban magános értesülés esetén hívatlanul is meglátogatja őket. 1927-ben négy beteg élt az Úr szent vacsorájával.

7. A házasságoknál a lelkész és a házasulók megtartják az egyházi törvényeket. Az egymást elhagyott házastársakat vagy a lelkész hívatja, vagy ők maguk jönnek el lelkészükhöz, aki lelkükre beszél és ilyen úton kísérli meg őket egymással kibékíteni.

8. A temetések végzésének rendje a következő: ének, rövid imádság, igeolvasás, a koporsó megáldása, ének, előfohász, beszéd, a kántor által mondott búcsúztató, hosszú imádság, miatyánk, a koporsó és a gyülekezet megáldása, indulás a temetőbe, útközben ének, a sírig imádság, a koporsó megáldása, ének. Egyszerű, rövid gyásszertartásnál a beszéd és a búcsúztató elmarad. Lelkész jelenléte nélkül nincs temetés.

9. Az iskolát a lelkész csak ritkán látogatja. A tanító koránál, képzettségénél és tapasztalatainál fogva a lelkész tanácsára nem szorul. A lelkész és a tanító jó viszonyban van. A tanító a lelkészt csak a legritkább esetben szokta helyettesíteni és olyankor délelőtti istentisztelet alkalmával szabadon választott igét, ennek alapján megépített, nyomtatott beszédet olvas és imádkozik. Délutáni istentisztelet alkalmával imádkozik.

10. Egyházból való távozása esetén a lelkészt, vagy valamelyik szomszédos lelkész, vagy a kántortanító helyettesíti.

11. A lelkésznek szabad órái alig vannak. Megélhetése céljából gazdálkodnia és magánórákat kell adnia. Ez oknál fogva tudományokkal nem foglalkozhat, magát nem művelheti. Könyvtára van.

12. A helybeli és a szomszédos róm. kat. lelkészekkel békében él, mindennek ellenére nem érintkezik velök.

13. Segédlelkésze Szabó Lóránd. Aszódon lakik. Lelkészi szolgálatot ritkán végez, ezért fizetést nem kap.

14. Diakonissza az egyházban nem működik.

(27)

B. Lelkészi lakás

Eléggé tágas és kényelmes. Jó karban tartásáról az egyházközség gondoskodik.

C. A lelkész jövedelme

I. Az anyaegyházból

1. Négyszobás lakás a hozzátartozó melléképülettel s egy belső és egy külső kerttel.

2. Szántóföld: a. Szécsényben 10 kat. hold és 1490 négyszögöl; b. Rimócon 7 kat. hold és 100 négyszögöl.

3. Rét: a. Szécsényben 1 kat. hold és 800 négyszögöl, b. Rimócon 4 kat. hold és 1580 négyszögöl.

Mindezektől értve úgy a szécsényi, mint a rimóci szántóföldeket és réteket, az adót az egyház fizeti, de azokat nem művelteti.

4. Rendes párbér fejében a birtokosok vagy ezek özvegyei 20 koronát, diplomatikusok és magokat az intelligenciához számítók 10 koronát, kézművesek és földművesek 6 koronát, zsellérek s urasági konvenciós cselédek 2 kor. 40 fillért, zsellérek és cselédek özvegyei 1 kor. 20 fillért fizetnek; egyéb özvegyek, kivéve a birtokosokat, a férjük életében fizetett párbérnek felét fizetik.

5. A Pulszky Ferenc féle 6413 kor. 12 f. "Papi alapítvány" kamatja.

6. Stóla: esketés 3 korona, temetés énekléssel 1 kor. 60 f., beszéddel 4 korona, avatás 1 kor. 20 fillér.

Offertórium a három főünnepen, melynek 2/3-ad része a lelkészt illeti.

8. Az egyházi és esperességi ügyekben történt kiküldetésben a fuvart és költséget az egyházi pénztár viseli.

9. Anyakönyvi kivonatért (bélyeg nélkül) 2 korona, családi értesítőért 4 korona.

10. Szüret alkalmával önkéntes borajánlatok.

II. A leány egyházakból

1. Birtokosok, vagy ezek özvegyei, mint az anyaegyházban 20 koronát fizetnek.

2. Földművesek, illetőleg földműves gazdák 1 kila (62 liter) tiszta búzát s 20 fillért adnak.

3. Mesteremberek 1/2 pozs. mérő (31 liter) tiszta búzát, zsellérek, cselédek 1/2 pozs. mérő rozsot, zsellérek és családok özve-

(28)

gyei 1/4 pozs. mérő rozsot fizetnek.

4. Stóla mint az anyaegyházban.

1. jegyzet: A nógrádi ág. hitv. ev. egyházmegye 1904. év 46-ik számú közgyűlési határozata értelmében a szécsényi lelkész tartozik évenként háromszor: és pedig március 25-én, húsvét keddjén és növember 1-én Dolányban istentiszteletet végezni s ugyanakkor úrvacsorát is kiszolgáltatni, mely szolgálataiért fuvar és egyéb díjazás nem jár. Ellenben azon esetben, midőn a lelkész temetni, vagy beteget gyóntatni megy Dolányba, akkor az illető dolányi hívek minden fuvarért 2 koronát tartoznak neki fizetni, - mely utóbbi megállapodás 1904. évi április hó 14-étől számított 10 évre érvényes, de akként, hogy Ivánka Imre magára vállalta a kötelezettséget, hogy amíg ő dolányi birtokos lesz, ezen fuvardíjakat ő maga fogja fizetni.

2. jegyzet: A nógrádi ág. hitv. ev. egyházmegye 1905. évi 82 számú határozata szerint a lelkésznek vidéken végzett funkcionálása a stólán kívül természetben adandó fuvar, vagy megfelelő fuvardíj jár.

Az itt elsorolt jövedelem a kongruás bevallásnál megengedett levonások után hivatalosan 957 kor. 50 fillérre van becsülve.

A nógrádi ág. hitv. ev. egyházmegye hiványkönyvéből kiadta, Vanyarcon, 1911. február 8-án.

Maróthy Emil s.k.
egyh. főjegyző

Ez a hivány 1911 óta a következő változásokon ment keresztül:

1. Az I. 5. pont alatt említett 6413 kor. 12 fillér "Papi alapítvány" elértéktelenült, ennél az oknál fogva a lelkész az alapítványi összeg kamatjövedelmétől elesett. - A lelkész - hivatkozással a V.K.M. 76.639/1925 sz. leiratára - 1926 júliusában kérte a hiányzó kamatjövedelemnek kongruafelemléssel való megtérítését. Megjelent ez év novemberében a lelkészi lakon a miniszteri bizottság és fel is számította újból a lelkész jövedelmét, azonban ezt a kamatjövedelem nélkül is az 1600 koronát elérőnek találta. Ennél az oknál fogva a lelkész a 6413 korona kamatjövedelmétől végleg elesett.

2. 1923 júliusában eladott az egyház, a bérház parókiává való átalakításának költségeire a szécsényi lelkészi föld céli csúcsából egy 60 négyszögölnyi területet.

Ugyanebben az évben ugyancsak a fenti célra eladta a 60 négyszögöl területű ugynevezett sörházkertjét.

Mind a két utóbb említett ingatlanért bőséges kárpótlást kapott a lelkész a templomelőtti tér bekerítése által alakított 250

(29)

négyszögöl területű kertben.

Ennyiben növelte az egyházközség a lelkész jövedelmét. A párbér hátralékokkal szemben a lelkész jövedelme évről-évre apad. Ez ellen azonban nem lehet tenni semmit, mert a hátralékosok vagyontalanok.

2. Lelkészözvegyek és árvák az egyházban nincsenek.


V. Az iskola

A. Az anyaegyházban

a. A tanító

1. A tanító Nemes Győző. Született Abaújszántón (Abaújtorna m.) 1867. február 24-én. Elemi iskoláit szülőhelyén, gimnásiumi tanulmányait az eperjesi kollégiumban végezte. Az abban az időben szokásos segédtanítói évet a borsodmegyei Diósgyőrben töltötte. A tanítóképzői vizsgálatot sikerrel letevén 1886-ban Sajókazára ment önálló tanítónak. Három év múlva Abaújfancsalba ment, innen 1897. február 17-én Szécsény hívta meg önálló tanítójának.

2. A gyermekek[et] naponta d.e. 8-11 és d.u. 2-4-ig az egyetemes egyház és az állam által előírt tárgyakban az előírt tankönyvek szerint kifogástalan sikerrel tanítja. Különösen a történelem szakban válik ki.

3. A kántortanítói hivatala mellett községi közgyám, ipartestületi jegyző, iparostanonciskolai igazgató és ugyanott ev. hitoktató.

b. Tanítványok

1. Az iskolaköteles gyermekek száma jelenleg 20. Mind iskolába jár. Szorgalmi idő 10 hónapig tart. A vizsgálat június végén a körlelkész, a helybeli lelkész és nagy közönség jelenlétében szokott végbemenni.

2. A szülők szorgalmasan küldik gyermekeiket az iskolába. Az iskola mulasztás főbb okai: betegség és téli időben lábbeli hiánya.

3. Az iskola hat osztályból áll. A fiúk és a leányok egy tanterembe járnak.

4. Az iskola minden a törvény által rendelt taneszközöknek csak a legkevesebbjével rendelkezik. Jó tanulók jutalmazására volt egy "Pintér Sándorx" féle alapítványunk. Ez azonban elértéktelenült. A gyermekeknek megvannak a szükséges tankönyveik.

(30)

5. Tornatanításban és gyümölcsfa kezelésben a gyermekek tornacsarnok és faiskola hiánya miatt nem részesülnek.

6. Minden naplót a tanító rendesen vezet.

7. Ismétlő tanulóink, a fiúk a községi gazdasági, a leányok ez idő szerint saját ev. iskolánkba járnak.

8. Az egyházközség területén lévő szórványokon, nem ev. iskolákban, a következő számban járnak ev. tanulóink: a beczúrfalvai községi iskolába 23, mindennapi és 10 ismétlő, a pilinyi róm. kat. iskolába 3 mindennapi és 4 ismétlő, Apáti pusztán 1 mindennapi, 1 ismétlő, Szécsényfaluban 1 mindennapi és 3 ismétlő, Nógrádludányban 2 mindennapi, 2 ismétlő, Litkén 2 mindennapi, Ipolytarnócon 2 mindennapi, Varsányban 1 mindennapi, Hugyagon, a szécsényi róm. kat. leányiskolába 3 mindennapi, a szécsényi állami polg. fiú és leányiskolába 7, a szécsényi iparostanonc iskolába 7, a szécsényi községi gazdasági ismétlőbe 3 ismétlő tanuló. A benczúrfalvai tanulókat heti 1 és 1/2 órában, a szécsényi polgáriskolai tanulókat heti 1 órában, a töbieket ritkán látogatja meg a lelkész. A szécsényi róm. kat. iskolába járó leányokat, valamint a tanoncokat és a többi ismétlőket Nemes Győző, iskolánk tanítója tanítja.

c. Az iskola épülete

Az iskola épülete, még pedig a tanterem is, a tanítói lakás is jó karban van és eléggé száraz és világos, a törvényszabta követelményeknek megfelelő.

d. A tanító fizetése

I. Tanítói javadalom

1. Földek:

a. A szécsényi határban 3 kat. hold 1400 négyszögöl szántóföld és 1 kat. hold 200 négyszögöl rét.

b. A rimóci határban szántóföld és rét 4 kat. hold 1060 négyszögöl, mely földektől az adót az egyház fizeti, de nem művelteti.

2. A szécsényi határban a vasút részére 1896. évben kisajátított 1 kat. hold 197 négyszögöl szántóföld 628 frt. 95 kr. kisajátítási árának évi kamatjai.

3. Az 5%-os iskolai adónak kétharmada.

4. Tandíj: minden tanuló után (mindennapiak és ismétlők után egyaránt) 2 korona.

5. Mélt. dr. Pulszky Ágost úr ez idő szerinti kegyadománya 2.50 hektoliter tiszta búza és 8 köbméter tüzifa beszállítva.

(31)

6. Az iskola fűtésére 8 km. tüzifa beszállítva és felvágva, amelynek költségeit az iskolai pénztár viseli.

7. 1898. október 1-től 50 frt. ötödéves korpótlék.

II. Kántori javadalom

1. Lakás, mely áll 2 szobából s előszobából. 1 konyha és éléskamrából, tartozékaiból.

2. A tanítói lakás mellett lévő udvari kert.

3. A 4502.88 koronát kitevő Pulszky alapítványnak évi kamatja.

4. Stóla: az anyaegyházban: temetésekért énekléssel 80 f., búcsúztatóval 4 korona, a leányegyházakban a nagytiszteletű esperesség határozata folytán kétszer annyi, mint az anyaegyházakban.

5. Offertórium: A három sátoros ünnepen begyült összegnek egy harmada.

Fizetéséhez az 50 frt. ötödéves korpótlékon kívül az állam semmivel sem járul.

A tanító az állami nyugdíjintézet tagja.

Ez a hitvány idők folyamán a következőképpen módosult:

Az I. 4. pontban felemlített tandíjjárandóságot az állam pótolja.

Az I. 5. pontban leírt járandóságot, minthogy annak adója, Pulszky Ágost 1901-ben elhunyt, szintén az állam pótolja.

B. Leányegyházakban

Leányegyháza a gyülekezetnek nincs.

C. Szórványhelyeken

1. A Szórványhelyeken ev. iskola nincs és híveinknek mindenütt való csekély száma és szegénysége miatt nem is lehet.

2. Ideiglenes tanító sehol sincs.

3. Szórványhelyeinken község iskola nélkül nincs. A pusztákról a legközelebbi iskolába járnak a gyermekek.


VI. Óvoda

Óvoda nincs.


VII. Sérelmek és kívánságok

1. Az egyház részéről:

2. A lelkész részéről:

3. A tanító részéről:

(32)

A nógrádi esperességhez tartozó Szécsényi ág. hitv. evang. egyházban 1928. évi május hó 30-31-én főtisztelendő és méltóságos Kiss István dunáninneni püspök úr által, az alulírottak jelenlétében megtartott canonica visitatio alkalmával Máté evangyélioma 6. rész 19-24. v. istentisztelet után, melynél a helybeli lelkész alapján hírdette a szent igét, a főpásztor pedig az oltártól intézett buzdító szózatot a hívekhez.

A visitáló püspök úr által, az előző lapokon írt jegyzőkönyv nyomán tudomásul vétettek s elrendeltettek:

1.) A jkv. 14. oldalának olvasása során megállapítja a püspök úr, hogy a dolányi iskola községesítése alkalmával az állammal kötött okmányszerű szerződés nyomtalanul eltünt. Elrendeli, hogy a lelkész az egyetemes közgyűlésnek tegyen jelentést a múltban kért adatokra vonatkozólag, hogy azokat beszolgáltatni nem tudja s kérje, hogy az egyetem ez ügyben véglegesen dönteni szíveskedjék.

2.) A jkv. 17. old. olvasása során megállapítja a főpásztor, hogy mivel az egyháznak saját tulajdonát képező temetője soha sem volt, ilyet a politikai községnek át sem engedhetett.

3.) A 18-19. old. olvasásánál hálásan emlékezik meg a főpásztor azokról, akik a szécsényi egyház jótevői voltak s ezeknek nevét a jelen jegyzőkönyvben megörökíteni elrendeli. Ilyenek gróf Forgács Pál, a Pulszky család, Simonides János, Pokorny Pál, Pintér Sándor, Kriváchy Antal, Rusznák Anna és Borbála, Králik István, ifj. Szomor György, Kálmán Sándor, Csecsetka Gyula, Kuchen Jánosné, özv. Jakab Nagy Lászlóné, Váradi Gyula és neje, Nemes Győző, Szvoboda Sándor, Huszágh Gyuláné és a szécsényi Tkp. Rvt.

4.) A 20. oldal olvasásánál elrendeli a püspök úr, hogy a szécsényi egyház a templom javítására az egyházfőhatóság útján kérvénnyel forduljon a vall. és közokt. minisztériumhoz rendkívüli államsegély kiutalása iránt.

5.) Ugyancsak ez oldal olvasásánál felhívja az egyházat, hogy a harangok és orgona beszerzésére az esperesség útján kérvényeket adjon be segélyekért.

6.) A 21. old. olv. elrendeli a főpásztor, hogy a régi pecsétnyomót kegyeletes emlékként őrizze meg a lelkész, de egy új pecsétnyomót készíttessen s azon domborítsa ki a szécsényi egyház ág. hitv. evangélikus jellegét.

(33)

7.) A 21. old. olvasásánál elrendeli, hogy a szép és értékes Simonides könyvtárat az egyház a lehetőség szerint évről-évre szaporítsa.

8.) A 22. old. olvasásánál utasítja a főpásztor az egyházat, hogy a hadikölcsönbe fektetett alapjai karitatív valorizálása érdekében a népjóléti ministerhez sürgősen kérvényt adjon be.

9.) A 22. old. d. pontjára utasítja a lelkészt, hogy az előírt offertóriumokat tartsa be.

10.) A 22. old. g. pont olvasásánál elrendeli a főpásztor, hogy az egyház pénzes ládát szerezzen be, mely a parókián őrzendő, a kulcsa pedig a mindenkori gondnoknál legyen.

11.) Örömmel értesül arról, hogy az egyháznak peres ügyei nincsenek.

12.) A 24. oldal III. 3. p-ra vonatkozólag elrendeli a püspök úr a lelkészi napló beszerzését és pontos vezetését.

13.) A 24. oldal III. 4. p-nál megjegyzi a püspök úr, hogy az egyházi fegyelem gyakorlandó!

14.) A 24. old. III. 6. p-nál felhívja a lelkész figyelmét, hogy az evangélikus egyházat gyalázó konkrét eseteket további eljárás céljából hivatalánál sürgősen jelentse be.

15.) A 25. oldal A. 1. p-nál a főpásztor elrendeli, hogy a szt. H. utáni X. vasárnap bűnbánati nap tartassék.

16.) A 25. oldal III. 2. p-nál utasítja a lelkészt, hogy a szórványbeli evang. gyermekek intenzívebb oktatására való tekintettel a konfirmációi tanítás legalább nyolc hétig tartson.

17.) A 26. oldal III. 9. p-nak kapcsolatában utasítja a főpásztor a lelkészt, hogy az iskolát gyakran látogassa.

18.) A 30. oldal V. 8. pontjának olvasásánál felhívja a püspök úr a lelkészt, hogy a dolányi hitoktatásra a tanulók nagy számára való tekintettel hetenként legalább három óra hosszat tanítson.

19.) A tanítói hivány tárgyalásánál megállapítja a főpásztor, hogy a helyi tanítói javadalom tíz egységben van az állam által megállapítva. A jelenlegi tanító a VII. fizetési osztály 2. fokozatában megszabott fizetést élvezi.

20.) A visitáló püspök úr öröménak ad kifejezést, hogy ezen a rendkívül fontos ülésen az egyháztanács névszerint következő tagjai voltak jelen: Huszágh Gyula lelkész, farádi Veres Imre cs. és kir. kamarás, egyházfelügyelő, Esztel Béla másodfelügyelő, Nemes Győző tanító, Králik Ist-

(34)

ván és Gabulya János gondnok, Dr. Bakay Kálmán, Dr. Martin Ödön, Szomor György, Wolf Béla, Váradi Gyula, Szabó Béla, Furák János, Pohánka György, Balázs Pál, Kuchen János, Schneiker József, Paczek István, Kompan István, Ruzsinszky János, Vitovszky István, Komenka Ferenc, Nikolaidesz János, Pravda Lajos, Krizsanyik István és Szutórisz Mihály egyházfi.

Ezen canonica visitationális jegyzőkönyv kelt:

S z é c s é n y b e n, 1928. évi május hó 31. napján.
Kiss István sk.- a dunáninneni evang. egyházkerület püspöke, ph.
Veres Imre sk.- mint az egyházmegyei felügyelő helyettese és a szécsényi egyház felügyelője, ph.
Esztel Béla sk.- másodfelügyelő
Kacskovics Sándor sk.- a szécsényi járás főszolgabírája, ph.
Meskó Károly sk.- a canonica visitatió jegyzője, egyházmegyei főjegyző, ph. nógrádi evang. egyházmegye főesperese, ph.
Huszágh Gyula sk.- szécsényi evangélikus lelkész, ph.


ZSOLT GALCSIK

CANONICA VISITATIO IN THE LUTHERAN PARISH OF SZÉCHÉNY IN 1928

The past of the town of Széchény, situated in County Nógrád, has been rich in connections with Church history. Archival records attest the existence of the ancient Franciscan cloister, surviving to this day, as early as the beginning of the fourteenth century, as well as that of several churches. During the seventeenth and eighteenth centuries other denominations settled there in addition to the Catholic population: Lutherans, Israelites, Orthodox Christians and Calvinists, in great numbers.

Of the above denominations, the author deals with the history of the Lutherans alone. He is publishing the records of the Canonica Visitatio of 1928 in full. The author begins his contribution by giving a survey of what has been known of the Lutherans of Széchény, and complements this material with his own findings. Thus he tells us that the Lutherans settled in the town after 1594 and were in possession of the Franciscan's church between the years 1605 and 1607. When the cloister was given back to the Franciscans, the Lutherans built a church made of stone for themselves. In 1662, they demolished this church, because they wanted to build a new one, but they were prevented by the Turks, who occupied the town in 1663. After this date, we know nothing of the Lutherans for about a century. According to the evidence of the visitations held between 1798 and 1819, Széchény was a parish affiliated to Kiszellő (present-day Male Zlievce in the Slovak Republic). This state of affairs had lasted till 1869, by which time the movement started by the members of the congregation for obtaining the independence of the parish achieved success. The chief instigators of this movement were Ferenc and Ágoston Pulszky, and a Lutheran clergyman, János Simonides. Between the years 1884 and 1892, the Lutherans erected a church, still in existence; building was financed by gifts and donations.

Several visitations were held during the past centuries, but no records were left except for the visitations of 1838, 1867, 1878, 1899 and 1828. The author is publishing the text of the records made during the visitation of 1928, by István Kiss, bishop of the Lutheran Diocese East of the Danube, under Gyula Huszág's ministry:

The records contain data for

- the history of the parish and its appurtenances,

- the organizational structure of the parish,

- the minister's office and the spiritual life in the parish,

- the income of the parish,

- the education in the Lutheran school.