Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

Kevés olyan téma van a táplálkozással kapcsolatban, ami ennél több vihart kavart volna. A Bibliában említett eset óta, amikor is Dániel próféta Nabukodonozor babilóniai király udvarában vegetáriánus főzeléket és vizet kért étekül, számtalan helyen és alkalommal törtek lándzsát a két szélsőséges álláspont képviselői: akik azt állították, hogy semmilyen állati terméket sem szabad fogyasztani, illetve azok, akik azt vallották, hogy állati eredetű ételek, vagy kiváltképpen hús fogyasztása nélkül életben maradni is képtelenség. Voltak, akik visszafogottabbak voltak, ám annyi bizonyos, hogy még tudományos körökben sem jutottak egyetértésre egészen a mai napig. (Ennél jobban mi sem szemlélteti a táplálkozás személyes jellegét!)

Akár elfogadjuk azt a feltevést, hogy az ember az emberszabású majmokéval közös őstől származik, akár nem, logikusnak látszik a hozzánk nemcsak fogazattípusban, de sok más lényegi tulajdonságban is hasonlító emberszabásúak táplálkozását megfigyelni, s abból a miénkre vonatkozóan következtetéseket levonni. Mivel az ő élőhelyüktől lényegesen eltérő környezetben és társadalomban élünk, nem lehet az ő étrendjüket egy az egyben követendőnek tartani. A hasonlat azonban mégsem elvetendő, mert bár a Homo sapiens egy másik faj, az orvostudomány eredményei is szinte kizárólag állatkísérletekből (patkány, egér, nyúl, sertés, majom, kutya és macska), valamint beteg embereken, a gyógyulásuk reményében végrehajtott beavatkozások eredményességének vizsgálatából származnak.

Ha egészséges állatokat vizsgálunk, akkor feltételezhetjük, hogy táplálkozási szükségleteik és lehetőségeik egyensúlyban vannak. A fejlett országokban (hazánkat e tekintetben ide sorolják) az élelem mennyiségi és minőségi (pl. választék) szempontból is sokkal bőségesebben áll a legtöbb ember rendelkezésére, mint ami az egészséges fejlődéshez és létfenntartáshoz minimálisan szükséges. Vagyis a lehetőségek nem korlátozzák erősen az emberek választását. Az ember dönthet úgy és megteheti, hogy sok húst eszik, vagy a teljes vegetarianizmust is választhatja. Az embernél az, hogy mikor, mennyit és miért eszik, evolúciós mértékkel mérve nagyon gyorsan változott és változik. Sokszor nem is érzékeljük milyen erősen befolyásol bennünket az ipar fejlődésének iránya (mikrohullámú sütő, fagyasztószekrény, fritőz, háztartási robotgép, kézimixer elterjedése, az új nagyipari módszerek, anyagok stb.) és a reklámok! Mindezek hátterében pedig a pénz, a tőkemegtérülés és egyéb üzleti érdekek, nem pedig a fogyasztók egészsége a fő szempont.

Visszatérve az emberszabásúakhoz, elmondhatjuk, hogy nem tartoznak a ragadozók közé, és noha alkalmanként vadásznak, a hús nagyon ritkán szerepel az étlapjukon. De ez a kevés is elegendő azonban ahhoz, hogy fedezzék a szükségletüket olyan anyagokból, amelyek a növényekben csak kis mennyiségben, nehezen feldolgozható és felvehető formában, vagy egyáltalán nincsenek meg.

Az ember képes kizárólag növényi táplálékon is életben maradni, s ha ezt a növényi étrendet rendszeresen kiegészíti kisebb mennyiségű állati eredetű táplálékkal is (pl. tej, tojás, esetleg hal, szárnyas), akkor minden szempontból egészséges étrendet állíthat össze. Ha valaki nem ragaszkodik a kizárólag növényi eredetű táplálékok fogyasztásához, és tejet, tejtermékeket is fogyaszt, akkor nem kell sok időt számolgatással töltenie, hogy milyen növényi ételpárosítással, vitamin-kiegészítésekkel stb. tudja elkerülni a hiányállapotokat, mert a növényi részről változatos lakto-vegetáriánus vagy ovo-lakto-vegetáriánus étrend biztosítja az átlagos szükségleteket. Mindenképpen veszélyes azonban, ha valaki, aki korábban az átlagra jellemző vegyes táplálkozást folytatott, hirtelen vált a teljes vegetarianizmusra úgy, hogy nincs elegendő ismerete azokról az anyagokról (esszenciális aminosavak, zsírsavak és egyes vitaminok), amelyek a növényekben lényegesen kisebb mennyiségben fordulnak elő. Ezek pótolhatók, ha az illető ismeri azokat a növénykombinációkat, amelyek fogyasztásával az említett anyagok felszívódása fokozódik (bab + kukorica, búzaliszt + burgonya), illetve azokat a növényeket, amelyek különösen gazdagok ilyen anyagokban (szója, csicseriborsó). A tisztán növényi étrend kevesebb fehérjét tartalmaz, mint a vegyes étrend, továbbá, egyes növények legfontosabb fehérjetermészetű alkotórészei bizonyos aminosavakat kisebb mennyiségben, vagy egyáltalán nem tartalmaznak, amelyek pedig az állati eredetű fehérjékben megfelelő mennyiségben fordulnak elő. Néhány növény azonban nagy mennyiségben tartalmaz jó minőségű fehérjéket is.

 A minden szempontból megfelelő növényi étrend összeállítása bonyolult, időigényes feladat és drága az olyan ember számára, aki nem születik bele vegetáriánus családba, vagy nincsenek tapasztalatai. A teljes vagy részleges (ovo-, vagy ovo-lakto-) vegetáriánus konyha megvalósítható a mi égövünkön is az átlag magyar konyháéval körülbelül azonos költségekkel (ha nem vágyunk a szakácskönyvekben szereplő egzotikus ételkülönlegességekre).

Az állam, a kormányzatok vagy az ipar nagyon keveset tesz azért, hogy az egészségesebb ételek fogyasztását kedvezőbb árak kialakításával megkönnyítse, vagy reklámozza. Épp ellenkezőleg: Magyarországon szinte minden jóval drágább, ami egészséges! Az egészségesebb élelmiszerek csak a nagyobb üzletekben kaphatók, egyes pékségek boltjaiban, vagy bioboltokban, speciális üzletekben. Pedig ha körülnézünk a világban azt tapasztaljuk, hogy a legtöbb országban az egészségesebb termékek (amelyek általában a kevésbé feldolgozott termékeket jelentik) a legtöbb élelmiszerboltban hozzáférhetőek. És hacsak nem kivételes összeállítású, vagy különlegesen magas követelményeknek eleget tevő áruról van szó, akkor az áruk is hasonló a többi élelmiszeréhez (némelyik olcsóbb is), hiszen az alacsonyabb fokon feldolgozott termék előállítása kevesebb munkával jár, következésképpen az előállítási költsége is alacsonyabb. A jól működő demokráciákban lehetőség van arra, hogy az állampolgárok érvényesítsék akaratukat. Ez azt jelenti, hogy ha például az emberek többsége a teljes kiőrlésű barna lisztből készült kenyeret választja bevásárláskor, mert tudja, hogy ez az egészségesebb és szereti is fogyasztani, akkor a barna kenyér megszűnik olyan különleges s csak kevesek által vásárolt termék lenni, amiért a kereskedők magas árat kérhetnek. (Az állam az alapélelmiszerek árait korlátozhatja, egyes termékeket szubvencionálhat, és központilag népszerűsítő kampányokat szervezhet mind az ipar, mind a fogyasztók számára). A barna kenyér az alapélelmiszerek közé tartozhatna, mivel olcsóbb előállítani, mint a fehér kenyeret (a barna liszt készítéséhez nem kell a búzaszemeket hántolni).

A hús tehát önmagában nem rossz és nem jó. A probléma inkább az, hogy a legtöbb ember több húst fogyaszt, mint amennyire szüksége van.

Dudás Róbert [Változó Világ 36.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010