Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

A rómaiak uralmát az V. század elején a hunok szüntették meg és egyidejűleg elindították a nagy népvándorlást, amely Tokodot sem kerülte el, és egészen a honfoglalásig tartott. Jöttek többek között gótok, longobárdok, őket követték az avarok, akik mintegy 250 esztendeig (568-792) uralták a Kárpát-medencét. A régészek Tokod területén is megtalálták az avarok nyomát a Várberek-dűlőben és az ebszőnybányai Iszapgödörben. A Várberekben lévő római katonai tábor délkeleti tornya egyik sarkában - áttörve a terrazzó padlót - cölöpházat építettek. Ebszőnyben pedig két csontváz és mellettük két, kézzel formált edény került elő.

A hétszázas években érkeztek a Kárpát-medencébe a "késő avarok", akik - bár avarnak nevezték őket - a széthullott onogur törzsövetség egyik csoportja voltak. Velük kapcsolatban vetődött fel a kettős honfoglalás hipotézise. Ebben az időszakban nem csak avarok, hanem szlávok, frankok és bolgárok is éltek e területen. Egy részük bizonyára keveredett a honfoglaló magyarokkal, akik a besenyők elől menekülve kerestek maguknak otthont a Kárpát-medencében.

1. Az Árpád-kori Tokod

Írásos emlékek híján nem tudjuk, hogy a honfoglalás időszakában a jelenlegi község területén lévő települést hogy nevezték akkori lakói. A honfoglalást követően Árpád hét vezére egyikétől, Ond vezértől származtatott Bár-Kalán nemzetség szállta meg, akiknek birtoka volt a község melletti Úr-Sáp, a mai Órisáp. A magyaroknál az volt a gyakorlat, hogy többnyire arról a személyről nevezték el a települést, aki azt birtokolta. A Bár-Kalán nemzetség egyik ága Csomorják vezetésével a község délkeleti magaslatán lévő fennsíkon telepedett le (ma is a Csomorják-dűlő nevet viseli). Csomorják egyik harcosának, Tokod vitéznek nevéről kapta községünk a Tokod elnevezést.

A Tokod név későbbi oklevelekben előfordul Cacodként, Tacodként, 1270-ben Tukudnak írják. Körmendi Géza Komárom megye helységneveinek rendszere című munkájában azt írja, hogy "Tokod a magyar régi nyelven Tocu személynévnek a d képzős származéka. Az alapjául szolgáló személynév talán a magyar tok, burok, vagy a tok "porcos vázú hal" főnévből való."

Tokod Esztergom vármegyéhez tartozott, az Árpád-kori falu lakói földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak, illetve az esztergomi királyi várbirtokon végeztek jobbágyként munkát. Ebben a korban fontos helyet foglalt el a falvakban a földművelés, és a telkes művelés honosodott meg. Fő termékük a köles, a búza és az árpa volt. Árpád-kori használati eszköztöredékek kerültek elő a Szénosztályzó területén, Ótokodon és Ebszőnybányán. Ótokodon egy földbe ásott ház foltjait is megfigyelték a régészek

Megyénk területén az Árpád-korban egymáshoz közel helyezkedtek el a falvak. Különösen jellemző volt ez Esztergom térségére. Tokod környezetében volt Tát, Zsidód, Abony (Szentkirály), Dorog, Nyír, Bille, Sáp, Csolnok, Mogyorós, Munkád és Ebszőny.

Ebszőny

Az Árpád-korban és még később is külön falu volt, de napjainkban már több évtizede közigazgatásilag Tokodhoz tartozik. A mai Ebszőny és Tokod közti területen, a Hegyeskő nyugati oldalán Faluhelyeknek nevezett dűlő középkori falu létezésére utal. Ebszőny első okleveles említése Epcen alakban 1193-ból való, amely a fehérvári keresztes konvent birtokaként említi.

Eufrozina özvegy királyné adta a johannita ispotályosok székesfehérvári Házának. 1993-ban III. Béla megújította az adományt, s leírták határait, amelyek között Tacod, Higisken (Hegyeskő) és a többi falvak mellett szerepel a Sár-folyó (mai Únyi-patak), nevét Sárisáp őrzi. Írásbeli alakjával találkozunk mint Epcen, Ebzen, Epzew, Apsza, Apsze, Epzu, Epscen, Epsző. Néveredetétől Körmendi Géza a következőt írja: "Az Ebszőny nyelvemlékbeli Ebsző helynév talán olyan elhomályosult összetétel, amelynek előtagja a bizonytalan eredetű magyar Epöl helynévvel hozható kapcsolatba, utótagja pedig a régi nyelvi "sző" fehéres, szőke melléknév, illetve annak származéka." Jelenlegi neve - Ebszőnybánya - az ottani szénbányászatra utal. A mellette lévő Csobán-tanya területe is egyike a régészeti lelőhelyeknek. Az ottani lelőhely az Árpád-kori Ebszőny délkeleti kiterjedését jelzi. Lehet, hogy a tanya Ebszőny része volt? Egyébként az esztergomi kereszteseknek is volt birtoka Ebszőnyben. 1356-ban Erzsébet királyné és az esztergomi keresztesek pörösködtek, s ebben a pörben tartott határjáráson Mogyorós és Tát határait megjelölték. A határjárásban Kövesút, Berény, Pél és Bajót helynevek mellet Epzen (Ebszőny) is előfordul.

2. Török hódoltság

A 13. Századi tatár támadások után két és fél évszázad után bekövetkezett a mohácsi katasztrófa. A központi államhatalom összeomlott, de a lakosság foggal-körömmel, és minden rendelkezésre álló eszközzel védte életét. Sok érték és élet esett áldozatul a török portyáknak. A hozzánk közeli Esztergom 1543-ban török kézre került. 1501 és 1568 között Esztergom vármegye egész területe hódoltsággá vált. A török közigazgatásban Esztergom vára szandzsák (közigazgatási egység) központja lett. A lakosság mindkét részre adózott; az egyházi szervek Pozsonyba, majd Nagyszombatba menekültek, a vármegye nemességének az érsekújvári vár adott otthont. A XVII. század elején a vármegye hivatali működése is Érsekújvárban volt.

Tokod még a korai portyázásoknak áldozatul eshetett, mert 1529-ben a török adószedők pusztaként említik a falut. 1564-ben a magyar összeírók azt jegyzik meg, hogy Tokod, Dorog, Epől, Mogyorós falvak elpusztultak, így nem lehet adóztatni. A szandzsák által az 1570-es években végzett összeírásból kitűnik, hogy Tokod lakatlan és Hamza Ali fia birtokában van. Évi jövedelme átlagban 400 akcse, egykerekű malmának az adója 50 akcse. Ebszőny szintén lakatlan (Apsza néven szerepel), és Abdi birtoka jövedelme évi átlagban 800 akcse. (Az akcse a török pénzegység alapja, apró ezüst érme, 1555-ben Budán egy akcse 2-2,5 dénárt ért. Egy sertés 20 akcsébe került.) 1595-ben Pázmány Péter, az Esztergomi érsek szerzi meg, de ezt megelőzően 1588-ban puszta volt. Nem csoda, hiszen nemcsak a török pusztított, hanem a keresztény hadak is. 1595-ben Esztergom és Visegrád várának visszafoglalása révén Esztergomba vallonok és németek kerültek, akiktől még jobban félt a lakosság, mint a töröktől. 1597-ben a Jochann De Huss vezetése alatt álló vallonok egy évig nem kaptak fizetést, és a vidékre jártak rabolni. Rudolf császár akkor döbbent rá arra, hogy a keresztény hadak micsoda pusztítást végeztek Esztergom vidékén, amikor Esztergommal kapcsolatos tervei megvalósításához kellett volna az ingyen munkaerő, de nem volt. Ezért ntézkedett Esztergom vidékének benépesítésére. A betelepítést az általa Esztergom főkapitányává kinevezett Pálffy Miklósra bízta.

Tokod 1629-ben az érseki papnevelő intézet birtokába került. 1643-ban már létezhetett, mert az 1643. július 31-i megyegyűlésen az Esztergom káptalan gazdatisztje beterjesztette az általa összegyűjtött bizonyítékokat, amelyek Tokod és Ebszőny (Ebszönj) falvak ellentmondásos határjeleire vonatkoztak. 1656-ban az esztergomi főespereshez intézett levél felsorolja az egyes plébániákat, köztük Tátot is, amelynek ekkor Tokod leányegyháza volt. Katolikus és református lakói voltak. 1673-ban az utolsó ismert Timár defterben (ez a Török Birodalomban szolgálat fejében adományozott hűbérbirtok pénzügyi hivatalos könyve) az adózó települések közt Tokod és Ebszőny nevével nem találkozunk. 1684-ben I. Lipót császár és magyar király, a Velencei Köztársaság és Sobieski János lengyel király szövetséget kötöttek a török ellen, s 15 éven át folytak a csatározások a török kiűzésére. Jelentős történelmi esemény volt 1685-ben Tát-Tokod határán a török sereg és Lotharingiai Károly herceg hadainak összeütközése, vagyis a táti csata.

1686. szeptember 2-án felszabadult Buda a 145 éves török uralom alól, viszont Tokod és Ebszőny ebben az évben ismét elpusztult. Így járt a Pázmány Péter által építtetett tokodi templom is. Tokod és a hódoltság minden területén élő emberek megszenvedték a csatározásokat, a török portyákat, s a rájuk nehezedő adó- és robotterheket.

3. A törökvész után

A törökök kiűzése további háborúval, hadiállapottal járt. A császári katonaság még talán rosszabbul bánt a néppel, mint a törökök, szinte ellenségként kezelte őket. A jobbágyok, a falvak lakói - ahol még egyáltalán megmaradtak - kénytelenek voltak menekülni. Így vált földönfutóvá a földművelők jelentős hányada. A törökkel folytatott 15 éves háborút lezáró karlócai békekötés sem hozott enyhülést, nem szűnt meg az elviselhetetlen állapot. II. Rákóczi Ferenc 1703-ban kezdődött felkelésével, annak 1711-ben történő leveréséig ismét kemény harcok színtere volt az ország, így Esztergom vármegye területe is. Nehezítette az amúgy is szörnyű helyzetet egy rettenetes járványos betegség, a pestis országos elterjedése, amely még a Rákóczi-szabadságharc idején dúlt. Esztergom megyében a pestisnek 2000 áldozata volt.

1700-ban név szerint összeírták a települések lakosságát 1700-ban, de sajnos ez a jegyzék elveszett. Megmaradt viszont a rovásösszeírás, amely szerint 17 jobbágy és zsellér élt akkor Tokodon, és a következő vagyonnal rendelkeztek: 28 ökör, 38 fejőstehén, 8 meddő tehén, 11 harmadfű tinó, 9 másodfű tinó, 10 egyéves tinó, 46 zab és tönköly kereszt, 86 búza és 12 árpa kereszt. Az 1712-ben történt névszerinti számbavétel - amely nem volt azonos az 1700. évivel - a plébánosnak fizetendő új kivetésre vonatkozott, s fejenként 1 forintot jelentett. Ez az összeírás némi képet ad a települések lakosságáról. Tokod falut illetően a következő személyeket tartalmazza: "Szászy János bíró, Mészáros János, Pánczy Mátyás, Molnár János, Takács András, Tóth Jakab, Dán Gergely, Molnár István, Tóth László, Kún János, Kaptás András, Tóth János, Szengy Mihály, Lázár János, Molnár János, Molnár András, Uj Pál, Füle András, Kiss István, Györgyi János, Balacs István, Székel Mihály, Horváth István, Tóth Mihály, Győry Béla, Aponyi István, Kéméndy András, Nagy István". Epőly (Ebszőny) falut illetően: "Tauber Gergely bíró, Sziesz János, Komendik Mihály, Koszman Jakab, Stavanek László, Behóczky Mátyás, Czvák János, Majer András, Fottig Pál, magyar jobbágyok: Csenky János, Csenky Mátyás, Juhász János Gutay János, Szabó János, Pánczy János, Molnár János, Kovács János, Kovács Márton, Kállay Gergely, Sárkőy István, Kocsis György, Kócsa Mihály, Kócsa Pál".

Esztergom vármegyében a XIII. század végén 128 település volt, és a XVII. század végére ebből csupán 42 maradt. Az 1494. évi adóösszeírásnál 1722 jobbágytelket írtak össze, 1596-ban mindössze 49-et, ezért már röviddel Buda felszabadítása után, 1670-ben az élet újraindítására bizottságot hoztak létre. A bizottság benépesítési rendeletet adott ki, amelyben a birodalom lakosságát Magyarországon való letelepedésre szólítják fel. A betelepülők kedvezményeket kaptak, előnyöket élvezhettek. A betelepítést III. Károly is támogatta. Ügynökségeket állítottak fel, felhívásokat tettek közzé, amelyben leírták, mit kap a betelepülő; többek között szőlőterületet, 30 hold földet, fát, rétet stb. Sok évtizedig tartott az elpusztult lakosság pótlása. Még Mária Terézia (1740-1780) hosszú uralkodása alatt sem fejeződött be, s fia, II. József 10 éves uralkodása alatt is folytatódott. Ő elődeinél is nagyobb kedvezményt kínált a betelepülőknek: egész telkes gazdának 13-16 hektár szántóföldet, házat, rétet, igásállatokat, földműveléshez szükséges eszközöket, 10 évre mentességet az állami és földesúri terhek alól, iskolát és szabad vallásgyakorlatot. Tokodra is települtek be németek.

Anglia konstantinápolyi követének felesége átutazott Magyarországon, s a látottakról így ír: "Neszmély és Buda közt két napig a világ legszebb rónaságán utaztunk keresztül, e róna szerfölött termékeny, de elhagyott, műveletlen." Lehetséges, hogy még 1696-ban is lakatlan hely Tokod. Az 1696. április 4-5-i megyegyűlés jegyzőkönyv nem említi. Ugyanis a gonosztevők üldözésére, és a bűnüldözés érdekében minden faluban kapitányokat, hadnagyokat és tizedeseket állítottak, és az említett jegyzőkönyve nem említi. Ugyanis a gonosztevők üldözésére minden faluban kapitányokat, hadnagyokat és tizedeseket állítottak, s az említett jegyzőkönyv tartalmazza a településeket és a bűnüldözésért felelős személyeket. Nagyon gyenge volt a közbiztonság ebben az időszakban, és hogy visszatartsák az embereket a bűnelkövetéstől, kemény büntetést szabtak azokra, akiket elfogtak. Akasztófa várt például arra, aki 4 fontnál nagyobb értéket lopott. Az alkalmazott büntetések közt ott volt az élvetemetés, a vízbe fojtás, a kerékbe törés és a máglyahalál. Az 1699-ben történt összeírás szerint Tokod az esztergomi káptalan birtoka, de a várőrségnek is voltak a falu határában birtokai. Ebben az időben a faluban már 28-an laktak, 1701-ben pedig 110-en, míg a szomszédos Táton csupán alig 15-en. A temploma elhagyatott állapotú volt, ezért felmerült az a gondolat, hogy Tátot Tokodhoz csatolták, ez utóbbi községbe plébániát helyezve. Az elgondolás nem vált valóra, ekkor Tokod Bajótnak volt a fiókegyháza.

Soós Rezsőné [Változó Világ 39.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010