Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

A magyar posta-, távíró- és távbeszélő-tisztviselők országos kaszinója

Szintén tagja volt a szövetségnek az 1905-ben alapított és az utókor által oly sokat emlegetett postás kaszinó. Az egyesület jellegű kaszinó a régi Kerepesi út 30. – ma: Rákóczi út – számú szecessziós épület félemeletén, olvasó-, kártya- és biliárdszobával, társalgóval, étteremmel és 50 bejegyzett taggal kezdte meg működését. 1931-től – több postás egyesülettel együtt – a Postás Otthonban kapott helyiségeket. A kaszinó első 10 éves időszakához a táncesteken és egyéb szabadidős rendezvényeken kívül, jelentős munkakörülmény-javító vívmányok – mint a vasárnapi munkaszünet kiterjesztése valamennyi pirosbetűs ünnepnapra, vagy a szabadságidő rendszeresítése – fűződnek. Az első világháború a kaszinó addigi pezsgő életét is visszavetette. A világháború után a társas-összejövetelek, estélyek, szak- és ismeretterjesztő felolvasások rendezése került előtérbe. Tagjait kedvezményes jegyekkel hozzásegítette a tömegközlekedési eszközök – vasút, távolsági buszok, vidékieknek a pesti járművek – szükség szerinti használatához. Színházak, kiállítások, mulatók belépőjegyeihez, fürdő- és üdülőhelyek igénybevételéhez biztosított kedvezményekkel igyekezett tagjai kedvében járni. Segítséget nyújtott a tankönyvek beszerzéséhez, ösztöndíjat osztott szét a nagycsaládos tagok gyermekei között.

A magyar kir. posta üzemi és műszaki üzemi tisztviselőinek országos egyesülete

1911 végén alakult meg a mérnöki diplomával nem rendelkező, aktív és nyugdíjas postaüzemi, illetve műszaki üzemi férfi- és nőtisztviselőkből, kiadókból, díjnokokból és az előirt képesítést megszerzett műszerészekből ez az új egyesület, mely céljának tagjai érdekvédelmét, valamint szaktudásuk fejlesztését tekintette. Tagjai részére az egyesület Budapesten olvasó- és szórakozó helyiségeket, könyvtárat biztosított. A fővárosba felutazó vidéki tagja, az 1931-ben átadott Postás Otthonban – igen mérsékelt áron – 3 férőhelyes, fürdőszobás vendégszobában kapott elhelyezést. Balatonföldváron 12 szobás üdülőházat tartott fenn az egyesület, amelyet a tagokon kívül más postás és egyéb ágazatbeli köztisztviselők is igénybe vehettek. Az egyesület a befolyó tagdíjakból összegyűlt vagyon egy részéből két ösztöndíj-alapítványt – egy főiskolait és egy középiskolait – létesített a tagok arra érdemes, jól tanuló fiú- vagy leánygyermekei részére.

A m. kir. posta jogász és mérnök tisztviselőinek országos egyesülete

Időrendben a következő nagy múltú tagi egyesület 1917-ben a posta mérnökeiből és jogászaiból alakult. Az érezhető elszegényedés, a kilátástalan helyzet összehozta a posta egyetemet végzett dolgozóit is, az igazgatási és mérnök tisztviselőket. Az alapítás gondolata, a kezdet erre az időre nyúlik vissza. Először a posta vezetése az igazgatási és műszaki személyzet megsegítésére egy választmányt hozott létre, mely alapszabály nélkül működésképtelen volt. Ezért a jogász és mérnök tisztviselők úgy döntöttek, hogy a posta vezetésétől független egyesületbe tömörülnek. Egy évvel később a magyar királyi belügyminiszter alapszabályukat el is fogadta, és az egyesület megkezdhette tényleges működését. Az alapszabály értelmében az egyesületen belül két önálló szakosztály: a jogi és a mérnöki jött létre. Az egyesület első – jogász vagy mérnök – elnökének megválasztását sorshúzással döntötték el. A szerencse – a legfiatalabb egyesületi tag által a „mérnök” feliratú papírlap kihúzásával – a mérnöki karnak kedvezett. Így lett az egyesület első elnöke mérnök, postaműszaki főigazgató volt. Az alapszabályzatban rögzített cél, amelyet a későbbi alapszabály-módosítások sem érintettek, a következő volt: a magyar királyi posta jogász- és mérnök tisztviselőinek testületi érdekeit képviselni, előmozdítani az egyesületi tagok részére a szakmán belüli segítséget és szakmai továbbképzésüket. A szakmai továbbfejlesztés érdekében szakmai felolvasásokat tartottak az egyesület Benczúr utcai, Postás Otthon épületében, a számukra biztosított helyiségekben. A tagoktól begyűjtött és az általuk írt, valamint az újonnan megjelent és megvásárolt szakkönyvekből könyvtárat létesítettek, előfizettek bel- és külföldi szaklapokra. Egyesületi helyiségeikben zongorát, rádiót, biliárdasztalt, társasjátékokat helyzetek el. Azoknak az egyesületi tagoknak, akik valamilyen idegen nyelvet szerettek volna tanulni, külföldi tanulmányutakon kívántak részt venni, támogatást adtak. Különböző szakmai kérdések megoldására pályadíjakat tűztek ki, segítették tagjaik szakmunkáinak kiadását, és ehhez szorosan kapcsolódva 1927-től havonta jelentették meg a Magyar kir. Postával közös szakmai lapjukat, a Magyar Postát. A lap mellékletében, az Egyesületi Értesítőben az egyesületi élet volt nyomon követhető. Budapesten tartózkodó vidéki tagjaik és hozzátartozóik részére három központi fűtéses, fürdőszobás vendégszobát biztosított az egyesület. A mátraházai és a balatonfüredi postahivatalokban pedig, télen-nyáron üzemelő vendégszobákat tartottak fenn.

Posta, távírda és távbeszélő nőtisztviselők országos egyesülete

Az Országos Postás Kaszinó keretein belül 1917-ben alakult meg egy Nőbizottság, amely karra és korra való tekintet nélkül a postán és távírdán alkalmazásban lévő nők érdekeit szerette volna képviselni. Az I. világháború miatt azonban ez a Nőbizottság nem tudott egyesületté alakulni és egyesületi keretek között működni, tagjai ennek ellenére rendszeresen tartották egymással a kapcsolatot. E kapcsolattartás révén értesültek a különböző postai és távbeszélő munkahelyeken dolgozó nőalkalmazottak nehéz munka- és életviszonyairól.

A háború miatt a lecsökkent férfiszemélyzet pótlására legtöbb helyen nőket vettek fel, akiket kevesebb bérért alkalmaztak. A nődolgozók gondjainak közvetítését a nőbizottság vállalta fel. Anyagi helyzetük javítására a két budapesti telefonközpontban dolgozó nők a nőbizottság tagjainak közreműködésével beadvánnyal fordultak az akkori vezérigazgatóhoz, aki nem ismerte el a küldöttség tagjait hivatalos szószólónak, nem fogadta a telefonos kisasszonyok képviselőit.

Ez vezetett oda, hogy 1917. november 29-én, mindkét budapesti telefonközpont kapcsolótermében, amikor a villanyóra a tízes számra ugrott, a szolgálatban lévő nők felálltak és kivonultak a teremből, hogy negyedórás tüntető munkabeszüntetésüket megkezdjék. A kivonulást követő események a két telefonközpontban másként zajlottak le. Míg a Teréz központban valóban csak negyedóráig tartott a munkabeszüntetés, addig a József központban több mint két óra hosszáig csak a hívólámpák fénye jelezte a telefonközpont létét. Itt ugyanis a kapcsolóteremből kivonuló telefonos kisasszonyokat a rendőrök fogadták. A nők úgy védekeztek a postára már felesküdött nőtársaik letartóztatása ellen, hogy a díjnokok a kinevezett kezelőnőket és csoportvezetőnőket középre terelték és ők karjaikkal összekapaszkodva kört alkottak, mert tudták, hogy a díjnokok nem követnek el büntetendő cselekményt, de a kinevezett és esküt tett alkalmazottak igen, mert őket szolgálatmegtagadás esetén letartóztathatták volna és büntetőbíróság elé állíthatták volna. A rendőrök ezért a már kinevezett kezelőnőket akarták kivezetni, és az összekapaszkodott díjnokokat rángatni kezdték. Néhány nőnek eltépték a blúzát, többeknek a karját úgy szorították meg, hogy ujjaik helye ott maradt. A telefon-kezelőnők munka- és életkörülményeinek javításáért indított harca így a széles nyilvánosság elé került. A nők elérték, amit akartak: a tüntető munkabeszüntetés eredménye a nőalkalmazottak helyzetének lényeges és gyors javítása volt.

Az I. világháború után viszonylag későn, csak 1920-ban sikerült a nőknek alapszabályzattal működő egyesületüket jóváhagyatni és megalakítani. Az egyesület tagja lehetett a kincstári és a postamesteri hivatal, vagyis minden postai-, távírdai és távbeszélő-intézmény aktív és nyugdíjas nőtisztviselője, női postamestere, kiadója és napidíjasa. Az egyesület felvállalta a tisztviselői munkakörben foglalkoztatott nőalkalmazottak kulturális, szociális és gazdasági érdekeinek képviseletét. Gondoskodott tagjai művelődéséről, szakmai továbbképzéséről és szórakozásáról. A nyári hónapok alatt tagjai részére rendszeresen fagylalt-, ősszel és télen pedig teadélutánokat rendezett a Benczúr utcai Postás Otthonban, ahol a nők egyesületének helyiségei voltak. Itt lévő könyvtárában kézimunka, szépirodalmi, divat- és szaklapok várták olvasóikat. Kedvezményes vásárlási lehetőségeket, ruhaakciókat szervezett. Havonta megjelenő lapjában, a Postagalambban az egyesületi híreken, közhasznú információkon túlmenően mindazokkal a háztartási, kozmetikai, gyermeknevelési és lelki problémákkal foglalkoztak, amelyek a nőket érdekelték. Az egyesület azokat a gondokat és örömöket volt hivatva képviselni és a lehetőségeihez mérten megoldani, amelyeket a kor társadalma a családokra és a dolgozó nőkre pluszfeladatként rótt.

Nyugalmazott Postások Országos Egyesülete

1922-ben alakult meg, postai rangra és vallási különbségre való tekintet nélkül képviselte a nyugdíjas postaszemélyzet érdekeit. Érdekképviseleti egyesület lévén anyagi ügyekkel nem foglalkoztak. A nyári hónapok kivételével, havonta egyszer összehívott választmányi ülésen minden tag megjelenhetett és hozzászólhatott az ott elhangzottakhoz. Az üléseken elhangzott véleményeket, kéréseket az egyesület elnöksége a posta mindenkori vezetőségéhez eljuttatta.

A M. kir. Posta Számvevőségi Tisztviselőinek Egyesülete

A jogász és mérnöktisztviselők mellett a posta gazdálkodási munkájának nélkülözhetetlen dolgozói rétege volt a számvevőségi személyzet. 1936-ban úgy határoztak, hogy önálló egyesületet hoznak létre. Az egyesület céljai megegyeztek a többi szakmai egyesületével, de tagjai érdekeit önállóan képviselte. Figyelemmel kísérte és tárgyalta a tagok anyagi és kulturális érdekeit érintő kérdéseket, valamint a tagjaitól vagy más egyesületből hozzá beérkező beadványokat. Benczúr utcai helyiségében felolvasásokat, vitaesteket, kulturális előadásokat tartottak. Szakismereteik fejlesztése céljából tagjai számára az egyesület vezetősége a posta különböző üzemeibe tanulmányi látogatásokat szervezett. Segítséget nyújtottak az idegen nyelvek elsajátításához. A közös ügyekben szoros érintkezést tartott fenn a többi kari egyesületének vezetőségével.

A Postás Kari Egyesületek Szövetségén kívüli egyesületek

A Magy. Kir. Posta Állami Személyzetének Segélyző és Nyugdíjpótló Egyesülete

A postamesterek és postamesteri alkalmazottak régi egyesülete kettéválásakor 1906-ban alakult. Feladatának tekintette tagjai és azok özvegyei részére a nyugdíjpótlék és a temetkezési segély biztosítását. Ezenkívül kölcsönöket és kivételes esetekben pénzsegélyt is nyújtott. Nyugdíjazáskor, ha a tagnak legalább 10 betöltött tagsági éve volt, minden tagság év után a biztosított összeg 2%-t, elhalálozása esetén pedig özvegye – élete végéig – ennek az összegnek a felét kapta meg.

A M. kir. Posta műszaki üzemi tisztviselők dalköre

A karéneklés hagyományának ápolására, a műszaki tisztviselők zenei oktatására alakult meg 1909-ben, és az üzemi tisztviselők egyesületétől függetlenül működött. Évente egyszer önálló dalestet rendeztek. A postás egyesületek felkérésére szívesen közreműködtek azok estélyein, hangversenyein. A különböző dalversenyeken, találkozókon való szerepléseikkel több elismerést és nívós díjakat szereztek.

A M. kir. Posta Járműtelep Kaszinója

Az országos jellegű postás kaszinóhoz hasonlóan egyesületként működött az 1910-es években alakult járműtelepi kaszinó. Már a kőbányai úti járműtelepen megkezdte működését, de fénykorát akkor érte el, amikor a Posta Járműtelep zuglói telephelyén a garázsokon, műhelyeken kívül a járműtelepen dolgozók részére felépültek az úgynevezett postásházak. Az itt lakó és dolgozó postások társas érintkezéseit, egymás megismerését segítette a kaszinóban folyó élet. Rendszeresen rendeztek itt hangversenyeket és előadásokat, történeti és közhasznú témákról pedig felolvasásokat tartottak az egyesületi tagokból és családtagjaikból álló hallgatóságnak. Zenekedvelő tagjait és azok zene iránt érdeklődő gyermekeit zeneoktatásban is részesítette. A járműtelepi Kaszinónak külön zenekara és labdarúgó csapata is volt.

A m. kir. posta személyzetének országos méhészeti egyesülete

1920-ban az akkori nehéz megélhetési viszonyok segítésére alakult meg ez az egyesület. A tagok, a Veszprém megyei Somlójenőn vásárolt méhésztelepen ismerkedhettek meg a méhészkedés legfontosabb tudnivalóival. Fennállása alatt az egyesület nemcsak méhészeti előadásokat, tanfolyamokat, vándorgyűléseket és kiállításokat rendezett, hanem több, oktatásra alkalmas helyen méhésztelepet létesített, ahol tagjai a gyakorlatban is elsajátíthatták a méhészkedés alapismereteit. Az egyesület a szakszerű oktatáson túlmenően a méhészethez szükséges eszközök megismerésében és megvásárlásában is segítséget nyújtott tagjainak.

A m. kir. posta személyzetének Horthy Miklós Ligetváros Egyesülete

A tényleges és nyugállományú alkalmazottak házhelyhez jutásának elősegítésére 1930-ban budapesti székhellyel alakult egyesület. Az egyesület ifjabb gróf Károlyi Gyula Érd alsó és felső MÁV-megállók közelében lévő birtokaiból 171 kat. hold földet megvásárolt, és azt 1024 házhelyre parcellázva kedvezményesen az egyesületi tagoknak juttatta. Az azonnal itt letelepedők mellett sok postás vásárolt nyaralótelket, melyet később állandó lakhelyéül választott Az egyesületnek a telepen saját egyesületi háza, teniszpályája és strandfürdője volt.

Magyar Keresztény Postások Országos Gazdasági Egyesülete

A méhészek egyesülete mellett, vele szinte azonos időben, szintén a nehéz körülmények között élő postások gondjainak segítésére alakult egyesület még a II. világháború után is ruha-, cipő- és élelmiszercsomagokkal segítette tagjait. Az egyesületi tagok az általuk befizetett összeg arányában temetési segélybiztosítást köthettek. Az első havi tagdíjbefizetés után már igényelhettek – meghatározott összegig – kölcsönt. Azon tagjai részére, akik a téli tüzelőanyagot egyszerre megfizetni nem tudták, az egyesület részletfizetéssel történő vásárlási lehetőségről gondoskodott. Közszükségleti cikkek beszerzésére – a pénzkölcsönökhöz hasonló visszafizetési feltételek mellett – vásárlási utalványokat lehetett igényelni.

A Postatisztviselők Sakkegylete

1935-ben alakult meg az az egyesület, melynek nemre, korra és rangra való tekintet nélkül minden sakk iránt érdeklődő postaalkalmazott tagja lehetett. Az egyesületi társulás adta lehetőségek és keretek között egyesítették itt a postástársadalom sakkozóit. Játékukhoz alkalmat, továbbképzésükhöz pedig lehetőséget biztosított. Az egylet által létrehozott sakk vándordíj odaítélésért a postahivatalok és postaszervek egymás között minden évben csapatversenyt rendeztek. Anyagilag segítették versenyjátékosaik hazai és külföldi mesterversenyeken, főtornákon való részvételét.

Rákóczi Margit [Változó Világ 43.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010